Egyik közeli hölgy ismerősöm többedszerre is megnézte a Testről és Lélekről (HBO GO) című filmet - felkeltve így a kíváncsiságomat. Bár vannak fenntartásaim a magyar filmekkel kapcsolatosan, ahogyan persze pozitív példáim, a szabadidőmben azért szívesen kísérletezem ígéretes dolgokkal. Ez történt most is.
Olyan volt az élmény, mintha egy körhintán ültem volna. Eleinte "csikorgott". Szedett-vedett volt és könyörtelenül szögletes, majd egyszer csak minden könnyűvé vált...
A mozi fő üzenete arra a kérdésre épül, hogy mi lenne, ha kiderülne: van valaki a környezetedből, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint Te? Méghozzá mindketten egymáshoz tartozó szarvasokként jelennétek meg az éjszaka káprázatában? Mi van, ha létezik valahol a lelkeknek olyan síkja, ahol az egység megélhető? Előfordulhat-e az, hogy a pszichénk hamarabb ismeri fel a vonzalmat, mint az tudatosulhatna? Létezhet-e olyan, hogy sorsszerű kiválasztódás?
Számomra felemelőek és elgondolkodtatóak ezek a kérdések! Enyedi Ildikó a művészet segítségével mozdítja ki a nézőit a hétköznapok berögzült sémáiból. Miért ne jöhetnének különleges és egyben rendhagyó találkozások az életünkbe? Miért ne hihetnénk abban, hogy ránk is várnak még nagy pillanatok? Amikor pedig a "felébredés" megtörténik, egy új kezdet indul - ahogyan a film végén...
A mozi zsenialitása nekem abból ered, hogy rámutat az emberi lét egyik alapvető vágyára: jó érzés együtt megélni dolgokat! Valószínűleg ezt veszítjük el a legtöbbször mind a párkapcsolatban, mind a rokoni és baráti kötelékekben, sőt a munkánkban is. Mármint az egységet.
Ez a film a szerelem erejéről szól. Leginkább arról, hogy amit a sors "leoszt", azt fogadjuk el és hagyjuk megtörténni. Az egyik régi kliensem a saját élményein keresztül mindezt a következőképpen fogalmazta meg:
Ha két ember között létrejön a kötődés, akkor nincs értelme már ellene hadakozniuk.
A mozi kapcsán két történet jött még fel bennem. Az elsőt az egyik kiképző családterapeuta mondta intelemként: "Menjetek bele!" Ezt arra értette, hogy ha a munkában a kompetencia határain belül van az a szituáció, amivel az embert megkeresik, akkor ne hezitáljon, ne ítélkezzen és ne majrézzon, hanem menjen bele. Úgy érzem, hogy ez a bölcs iránymutatás az életem egyéb területeit szintén "eltalálta". Valóban, az emberi sorsot csak a megélésen keresztül lehet "betölteni"! Mennyire igaz ez a párkapcsolatokra! Figyelve a határokra, önbizalommal bele kell menni...
A másik gondolatom pedig a párterápiás munkámból fakad. Azt látom, ha bármi is történt két ember között, de van arra szándék, hogy keressenek közös érdeklődési pontokat és metszeteket, akkor a legtöbb sérelem feloldható, sőt idővel egy új házasság köttetik meg előttem. Tisztában vagyok azzal, hogy számos esetben a válás egy értelmes döntés, de azzal ugyancsak, hogy jó néhány párnál esélyt lehet adni a tisztázó beszélgetéseken keresztül az újrakezdéshez. Gyakorta elég, ha először csak az egyik fél kezd neki az őszinte változásoknak. Legtöbbször a másik fél a hiteles fordulatot követni fogja!
A sikeres párterápiák egyik közös nevezője tehát az, hogy a házastársak rájönnek: szeretnek együtt lenni, akarnak figyelmet, időt és pénzt egymásra fordítani, sőt meg is találják hozzá a közös "csatornáikat". Hát, igen! Nincs annál szebb, mint egységben "álmodni" az életet!
Kívánom, hogy átéld! Megérdemled a szerelmet!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Cirkusz és méltóság- A legnagyobb showman, filmajánló
- Pornó és chips - Jacko másik arca - dokumentumfilm-ajánló
- Büntetés és feloldozás - kolera idején - Színes fátyol, filmajánló
- Dagasztottál már tésztát Istennel? - A Viskó, film-, és könyvajánló
- Szeretni szerelmes lenni? - Csillag születik, filmajánló
(Kép forrása: https://pixabay.com)
