Dr. Domján Mihály pszichológus blogja

mind&spirit

Bátorsággal élni

Vigyázz, mert így a szorongásod csökkenni fog!

2018. február 18. - Dr. Domján Mihály

pixabay_batorsag2.jpgIsmered azt a helyzetet, amikor valami már régóta nyomja a lelkedet, majd egyszer csak elmondod? Nekem párszor hosszabb "inkubációs" idő szükséges ahhoz, hogy megtalálva magamban a bátorságomat és a szeretetemet, ki tudjam mindazt fejezni, ami éppen bennem van. A legtöbb szituációhoz persze nem kellenek évek, hanem azonnal képes vagyok reflektív lenni, vagy éppen tudatosan átlépek az adott sérelmen.

Azokból a szituációkból, amikor is "tengernyit" vártam, rengeteget tanultam. Magam sem gondoltam volna, hogy amíg nem vagyok nyílt, addig oly sok mindenre rálátni sem tudok! Sőt, visszatekintve, van olyan érzésem, mintha az érintettek életének folyását "gátoltam" volna - a magaméval együtt. 

A tapasztalataim megerősítették bennem azt az ismert lélektani tényt, hogy a ki nem mondott gondolatok és érzések elfedik a mély tartalmakat. A bátorság tehát nemcsak szorongást csökkent és felszabadít, hanem mélyebb megismeréshez is vezet. Ebből pedig egy újabb axióma jön:

A szeretet előfeltétele a megismerés. 

Ha tehát valakivel nem tudok őszintén beszélgetni, azaz nem vagyunk képesek kölcsönösen önmagunkat adva a gondolatainkat és az érzéseinket egymással megosztani, addig csak a rajongás, az idealizálás, a vegetálás, a kihasználás vagy az ítélkezés szavai lehetnek a helytállók. Ebből az szintén következik, ha pl. Beyoncét személyesen nem ismerem, akkor szeretni sem tudom őt, csakis a zenei munkásságát. Hasonló "félreértés" kínozza a közösségi oldalak függőit. Természetesen a kapcsolatok ápolásához a technika sokat tud adni, de "valódi" érintkezések nélkül a mobil (monitor) egyben projekciós felületté, sőt pótszerré is válhat!  

Kérek, állj most meg egy pillanatra! Szeretettel megkérdeznék Tőled valamit:

Hány kölcsönös emberi kapcsolatod van?

További tisztázó kérdések:

  • Ki a felelős a megtartó és tápláló emberi kötelékeidért?
  • Biztos lehetsz abban, hogy a "rendetlen" társad, a mérgező anyád vagy a kevés szabadidőd okozza a szerény kapcsolati tőkédet?
  • Gondoltál-e már arra, hogy a "leporosodott" társkapcsolataidat felelevenítsd?
  • Milyen elvárásoknak kell azoknak megfelelniük, akik az "ajtód" közelébe merészkednek?
  • Mi történne, ha a csodád elmaradna - pl. a Rád telefonálás tekintetében?  

pixabay_valtozas.jpgRöviden még egy fordulatomról. Azóta vagyok arra tudatosan kész, hogy a magánéletemben azonnal reagáljak az engem ért sértésre, amióta egy kereskedő becsapott. Talán ez így túl erős: elhallgatott egy részletet, amin változtatni nem lett volna már mód, ámbár visszajelezhettem volna a csalódásomat. Visszanézve: gyáva voltam. Ott döntöttem el, hogy ezentúl akkor leszek nagyvonalú, ha a dolgok folyása nagyjából megegyezik az értékrendemmel. 

Az őszinteség vállalása egy döntés.

A nyíltság, mint hozzáállás, természetesen a pozitív dolgokra ugyancsak vonatkozik. Nincs annál klasszabb és felemelőbb, mint amikor a szeretetem kifejezésére szintén szabaddá válok! Így emberi és egyben lelkileg felnőtt: képessé válni a kapcsolaton belüli méltányosságok és méltánytalanságok kimondására!    

A szorongás egy normális emberi jelenség. Aki ezt elfogadja, máris jobban tudja kontrollálni. Azonban egy szint felett a mindennapi életet és az örömöt elveszi. Aki szeretné ezt csökkenteni, akkor a számos lehetőség mellett egyet biztosan nem fog tudni megkerülni: az őszinte konfrontációt (szembesítést, szembeállítást)! Az pedig, hogy mindennek ára van - nem kétséges. Talán annyi "barátra" sincs szükségünk, mint amennyi körbevesz bennünket!

Mielőtt "túlnyomnám" a konfrontáció jelentőségét, azt sem szeretném szó nélkül hagyni, hogy az együttműködés és az egység szem előtt tartása előrébb való, mint az igazság kiderítése vagy annak szajkózása. Ezért is utaltam korábban arra, hogy néha a bátorság - az önbizalom talaján - a dolgokon való átlépéssel egyenlő!

Amíg nem válsz bátorrá a konfrontációra, legalább írd ki magadból a fájdalmaidat vagy fess, énekelj, kertészkedj, alkoss, esetleg bokszolj! Az el nem küldött levelek gyakorlata rengeteget tudna Neked abban segíteni, hogy az érzéseidet megtaláld és a gondolataidat kézbe vehesd! Őszintén ajánlom az írást, mint önkifejezést!     

Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat. (Frank Ariava Petters)

Vállad a szorongásod megszüntetésére vonatkozó munkát!

Képes vagy bátran az őszinteség mellett dönteni!

 

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu

 

#mind&spirit, #bátorság, #konfrontáció, #szorongáscsökkentés

(Képek forrása: https://pixabay.com)

Motivációs idézetek a mindennapokra

pixabay_motivacio.jpgMotiváció nélkül nehéz a célokhoz vezető úton megmaradni és a nehézségeken átlendülni. Bárhol tarts, vannak és lesznek akadályok az életedben. A pszichológia a bonyodalmakkal kapcsolatosan azt a tanácsot adja, hogy tekintsd azokat kihívásoknak. Ez a fajta átkeretezés sokszor valójában segít, ahogyan az a hozzáállás is, ha egy adott dologgal kapcsolatosan újból és újból megtalálod a kíváncsiságodat

Mielőtt jönnének a motivációs idézetek, arra szeretnék rákérdezni, hogy tudod-e, mi a célja a céljaidnak? Gondolkodtál már ezen? Szerintem a válasz lehet több síkú is, de ebben az őszinteség és a hiteles felelet nem megkerülhető. Amíg tehát nincs ez önmagadban letisztázva, addig - a véleményem szerint - a motiváció sem tud megfelelően működni.

Akkor tudok valamiben hinni, ha azzal hozzá tudok mások jólétéhez járulni - az önmagaméval együtt.  Számomra ez rejti egyben a jutalmat is. 

Szerintem  fontos, hogy időnként az ember lecsendesedjen és átgondolja a mit miértjeit. Ha provokatív szeretnék lenni, akkor azt a kérdést tenném fel, hogy "Miben hiszel?"

Ha hiszel benne, igaz is számodra. (Vikingek c. film)

Sajnos ez az idézet a negatív gondolataidra és a hiedelmeidre szintúgy igazak... 

A mostani blogbejegyzés közhelyes - tisztában vagyok ezzel. Amiért mégis megküzdök az írással, azok a saját élményeim. Volt olyan az életemben, amikor kilátástalannak és elérhetetlennek "hittem" pl. egy váltást. Ennek ellenére kerestem a pici "morzsákat" és hát aki keres, az talál! A Szemközti ablak című olasz filmet - példaként említve - többször csupán az utolsó jelenetei miatt néztem meg. Mindig rátapintott a bennem lévő fájdalomra és kimondta helyettem az érzéseimet. Hasonló hatott rám El Greco egyik festménye, Beyoncé több száma, Szabó Magda könyvei stb. Tudatosan elfogadtam és fogadom most is azokat a jeleket, "tükröket", fájdalmakat és kedves szavakat, amelyek szembejönnek velem. Van, akinek a hálanapló vagy egyáltalán a napló írása segít. Ha ezt nem is tudod megengedni magadnak, attól még esténként hálát adsz azért a "napfényért", amit aznap megélhettél! 

Egyes motivációs előadókkal kapcsolatosan az a véleményem, ami néhány tréninggel: úgy akarnak megoldásokat kínálni, hogy közben nem biztosítanak az önismereti munkának elegendő teret és időt. A személyiséget érintő változás elindulásához hónapok szükségesek. Egy szuper előadás vagy egy egynapos tréning tehát elsősorban klassz élmény, ami töltést tud adni, de mélyreható változást nem. Szerintem ezek így is csodálatosak és hasznosak, csak néven kell nevezni, hogy mi micsoda. Az őszinte szembenézésnek érési ideje, sőt szakaszai vannak. Letagadhatatlan, hogy bármikor jól jöhet pl. egy-egy szívhez szóló gondolat vagy katarzis. Ez azonban nem terápia, nem szaktanácsadás és nem gyógyítás, hanem csak egy mondat, illetve katarzis...     

A motivációs előadókhoz még egy megjegyzés. Végtelen hamis és lélekölő néhányuk üzenete: ha valaki jelenleg nem tud változtatni vagy nehéz körülmények között él, akkor az az ő hibája. Kisarkítva: aki nem sikeres, az lúzer. Ezzel szemben azt gondolom, hogy egy szintig a "senkinek lenni" érzés az emberségünkhöz tartozik, ahogyan a bizonytalanság vagy a kontroll hiánya. Pontosan ahhoz kell óriási bátorság és önbizalom, hogy az ember ránézhessen arra, aki/ami álarc nélkül van, és hogy tudjon ekkor az elfogadás (megengedés) mellett dönteni! Aki meg meri az előzőeket élni, elkezd alázatosabbá, együttérzőbbé és egyben igazi támasszá válni. Sok családban ilyen pl. egy jószívű nagymama, egy örömteli szülő vagy egy lelkes tanár!    

Visszatérve a motiváció témaköréhez, miután a célod céljait letisztáztad magadban, az erőforrásaidat feltártad, a múltat elengedted, elindultál önmagad elfogadásában és van Benned lelkesedés, akkor szerintem a haladás feltételei adottak. A lendületben maradásodhoz persze szükséged lehet még inspiráló példákra, támogató személyekre, (tovább)tanulásra, eszközökre, tartalékokra, az esetleges tanult tehetetlenséged felismerésére, bátorságra, karitatív szemléletre és mondjuk idézetekre is...

Azzá válsz, aminek hisznek! (Oprah Winfrey)

Húsz év múlva nem azok miatt leszel csalódott, amiket megtettél, hanem amiket nem. (kínai mondás)

Mindig két út van előtted: a biztonságosabb, és az, amelyre születtél. (Nedeczky Júlia)

Ha nem lehet úgy, ahogy akarod, akkor akard úgy, ahogyan lehet. (Szulák Andrea)

Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem élvezettel csinálnak. (Johann Wolfgang von Goethe)

A boldogság gyökere: az akarj lenni, aki vagy. (Rotterdami Erasmus) 

  • pixabay_siker2.jpgNem tudod megváltoztatni, ami történt, amit tettél vagy amit veled tettek. De dönthetsz, hogy most hogyan élsz. (Edith Eger)
  •  Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert! (Zig Ziglar)

Sokan azt gondolják, hogy a kitartás erőssé tesz, ám néha az elengedés tesz azzá. (Herman Hesse) 

Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé. (Böjte Csaba)

Ha hiszel benne, hogy valami lehetséges, akkor el is tudod érni, hogy megtörténjen. (Kami Garcia)

Ott kezdd, ahol vagy, azzal, amid van. Tedd azt, amit meg tudsz tenni. (Arthur Ashe)

Az motivál, ha cselekszel, és nem az, ha gondolkozol a dolgokról. A cselekvés hozza meg a lelkesedést és a cselekvés során bukkannak fel az új lehetőségek. Vágj bele! (Andrew Matthews)

Amikor végre a tettek mezejére lépsz, váratlan események, találkozások, támogatók fognak a segítségedre sietni. Az eltökéltség mágnesként vonzza a segítséget. (Napoleon Hill)

Ha nem látod magadat nyertesként, akkor nem tudsz úgy teljesíteni, mint egy győztes. (Zig Ziglar)

Mindenkinek meg kell fizetnie a siker árát. Ki előtte áldoz mérhetetlenül sokat, kitől utólag hajtja be a sors. (Dobó Kata)

Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt. (Dolly Patron)

Nagyon korán eldöntöttem, hogy feltételek nélkül elfogadom az életet. Soha nem gondoltam, hogy bármi különlegeset tartogat számomra, mégis úgy tűnt, hogy sokkal többet érek el, mint amiben valaha reménykedtem. (Audrey Hepburn)

Ha sikeres akarsz lenni, ne támaszkodj másokra olyan dolgokban, amiket te is meg tudsz tenni. (Sasha Azevedo)

A csúcson mindig van hely, de annyi sosincs,hogy leülhess. (Tarjányi Péter)

A legtöbb önmaga lehetőségeit megvalósító férfi sikere mögött egy-egy nő önfeláldozó munkája rejlik - leginkább az első útba indító édesanyáé. (Moldova György)

pixabay_patak.jpgA mai világban szinte mindenkit izgatnak a motivációs előadók, könyvek és videók. Nem véletlenül! Személyes tanúságtételekre éppúgy szüksége van annak, aki valahova el akar jutni, mint bátorságra, információkra vagy a bukások adta edzettségre. Azt azonban ebben a blogbejegyzésben sem tudom kihagyni, hogy a mindenáronság csapda. Az élet élvezetéhez részben van csak szükség akaratra, hiszen általuk az elvárások és a görcsök szintúgy meg tudnak növekedni... 

Hagyd a folyókat folyni a maguk módján... mind az óceánhoz jönnek. (Mooji)

pixabay_kave.jpgSzerintem a mindenáronság felismerése mellett a meghittség ugyancsak kulcs a helyes motiváció megtalálásához. Tudatosan érdemes a kapcsolatokra "áldozni", hiszen szeretet és megosztás nélkül a dolgok kiüresednek!

  • A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik. (Marilyn Monroe)

Befejezésként azt a megvallásomat adnám közre: ha megérek egy feladatra, akkor a megoldás valahogyan rám talál! Amíg viszont ez nem történik meg, addig is élvezni szeretném a jelenben az életemet és tenni a dolgomat. 

Siker az, amikor a világnak az a szeglete, amelyet magunkénak mondhatunk, jobbá lesz általunk. (Gary Chapman)

Ha szeretnéd a motiváltságodat magadban növelni, erősítsd a környezeted! Segíts másokon! Szeresd és biztasd őket! Mosolyogj rájuk! Amit adsz, az fog Benned erősödni! Menni fog! 

Sok sikert! 

 P.S.: Köszönöm, hogy másoknak is elküldöd ezt a posztot!

 

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu 

 

#mind&spirit, #motiváció, #siker

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

A nagyié a legjobb

fank8_1.jpgNem szeretném megcáfolni, hogy a nagyi fánkja volt a legjobb, mert ez egyértelmű! Szívvel-lélekkel sütötte, "hegyeket" gyártott le belőlük és szinte fulladásig tömtük magunkba. Mindig finom volt! Azokat az illatokat pedig nem lehet elfelejteni, csak hálát adni értük!

Mama után szabadon következzen a saját farsangi fánkom! Már karácsonykor el szoktam kezdeni fenni a fogam erre az édességre. Alig várom, hogy a bejgli után végre ez jöjjön!

A "valódi" fánk minálunk attól az igazi, hogy frissen felvert tejszínhabbal esszük. Mivel ez nemrégen megtörtént - bár karácsony óta csak egy hónap telt el -, így most változtattam. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen lenne diósan! Ebben a verzióban a kész fánkok felét először lekvárba nyomtam bele, majd pedig darált dióba. Sütöttem ♥ alakút is - nem véletlenül. 

A fánk tésztájának elkészítése roppant egyszerű, a sütése viszont problematikás. A lényeg, hogy valamivel gyengébb, mint közepes lángra kell az olajat felforrósítani. Próbaképpen érdemes először egy kis "lehulló" részt beledobni. A másik sarkalatos pont, hogy a fánkokat a megfordításig fedő alatt szükséges sütni, a harmadik pedig, hogy bő olajba érdemes a kiszaggatott, közepén benyomott korongokat helyezni.       

fank.jpgHozzávalók - a Magyar Konyha legjobb receptjei 1999-es kiadását alapul véve (14.o.):

- 60 dkg finomliszt,

- 3,5 dkg élesztő,

- 3,5 dl langyos tej,

- 0,5 dl rum,

- 4 evőkanál cukor,

- 4 tojás sárgája,

- 1 citrom reszelt héja és felének a leve

- 7 dkg puha vaj,

- pici só.

Az élesztőt egy dl tejbe morzsoljuk. Hozzáadunk pár evőkanál lisztet és egy kevés cukrot. 15 percig érleljük. Mivel fánkot főként telente szoktam sütni, így a bögrét, amibe az előzőek vannak, ráteszem pár percre a radiátorra. 

Nem szoktam a lisztet átszitálni, persze lehet. Nos, miközben az élesztő dolgozik, mindent egy nagy keverőtálba összeöntök - a hozzávalókat a biztonság kedvéért le szoktam a végén újból ellenőrizni. Ha az élesztő "beindult", akkor azt is hozzáöntöm a többihez és máris bekapcsolom a dagasztót. Egyik nagy álmom volt, hogy legyen nekem is ilyenem és hát vagy 3 éve a konyhapultom dísze! Remélem "belenövök"!

fank9.jpgA dagasztás pár perce után hólyagos, lágy tésztát kell, hogy kapjunk. Azért ne legyen nagyon nyúlós, maradjon egybe. Megmondom őszintén, hogy a fánk tésztájánál nem nézem a grammokat. A tojások sárgájának a száma, a citrom stb. adott, a dagasztás közben pedig annyi tejet adok kb. fél kg liszthez, amennyivel a megfelelő állagot meg nem kapom. A végén mindig megkóstolom a tésztát. Volt, hogy pici cukorral meg kellett édesítem. A rum kihagyhatatlan és ne sajnáld! Így nem fogja sütés közben a tészta az olajat magába szívni. Dagasztás után konyharuhával letakarjuk a tálat és 60 perc alatt a duplájára kelesztjük. A várakozás percei után egy enyhén beolajozott gyúródeszkára "öntjük" ki, majd jön a szaggatás és az újabb negyedórás várakozás. A sütés három buktatóját korábban leírtam. Fontos megérteni, hogy a túlságosan forró olaj feketévé "varázsolja" a fánkot, illetve a fedőt ne felejtsük el! A végeredményt a felnőtteknek pálinkával ízesített lekvárral is kínálhatjuk!

A fánk sütésétől sokan félnek, de szerintem maguk sem tudják, hogy miért. Őszintén kívánom, hogy mindenkinek jól sikerüljön ez a finomság! Meg fogja hálálni! Gyors, könnyű és hát tejszínhabbal igazi kalóriabomba! 

Bárcsak minden olyan könnyedén menne az életemben, mint amilyen könnyedén hízom! :D 

Jó étvágyat és sok mosolyt! 

 

További receptek:

http://drdomjan.blog.hu/tags/édesség

#mind&spirit, #fánk

(Képek forrása: saját)

A cégen belüli kulcsemberek megtartása

pixabay_business5.jpgAz üzleti pszichológia világában sok kiváló információ van jelen - többek között - a kiválasztással, a konfliktuskezeléssel, a közös és egyéni célok megfogalmazásával kapcsolatosan, de mi van a kulcsemberek megtartásával? Ki figyel azokra, akik évek óta valóban húzzák magukkal a céget? Erre a kérdésre keresem a válaszokat.

Ami legelőször az eszembe jut, az a 8-10 évente bekövetkező életciklus-váltás. Nem tudnám és nem is szeretném azt a családterápiás szemléletemet levetkőzni, ami naponta nyer számomra igazolást: ha akarjuk, ha nem, a változás az időfaktor miatt be fog következni

Minden életciklusnak megvan a maga feladata és eszköze.

Egyrészt igaz az a megállapítás, hogy a személyiségünk strukturális és dinamikai sajátosságok mentén alkot egy koherens egységet, ami már a gyermekkortól adott. Másrészt viszont be kell azt látni, hogy egy 30 éves ember a választásai és az értékítéletei tekintetében pl. 15 év alatt jelentős változásokon megy keresztül. 45 éves korra azok nem jobbak vagy rosszabbak lesznek, hanem mások. Pszichológusként azt a triviális példát szoktam felhozni, ha mondjuk az ízekre és az illatokra gondolunk. Ahogyan bizonyos szinten ragaszkodunk pár dolgunkhoz és szokásunkhoz, úgy évek alatt mennyi új "leckét" tanulunk meg, sőt engedünk el!

Ha csak az életciklus-elméletet nézem, akkor teljesen természetes, hogy az időfaktor miatt a kulcsemberek attitűdjeiben is lesz változás. Vezetőként egyébként érdekel-e egyáltalán engem az, hogy mi van velük? Megtanultam-e figyelni az emberekre vagy csak akkor kapok észbe, miután megéreztem a másik hiányát? Sajnos, sokszor ez utóbbi megtörténtekor jön a felismerés, hogy a cég gerincével pluszban foglalkozni muszáj. Emberileg!      

pixabay_business3.jpgA blogbejegyzés következő pontja az elköteleződést veszi célkeresztbe. Mitől válik valaki jobban kulcsemberré, mint a másik? Mi emeli ki? Távolabbról közelítek és megint a családterápiát veszem elő. Hosszú éveken át nem egyedül vezettem a terápiákat, hanem a kolléganőmmel együtt. Ez akkor nem volt tudatos, de visszatekintve pontosan erre volt szükségünk. Így éreztünk rá a vezetés lényegére: a kiegészítés és kiegészítettség ajándékára, a bátor intervenciók lehetőségére és a közös célok menti felelősségvállalásra.

A vezető tudati szintje és érzelmi intelligenciája döntő módon befolyásolja a vállalat életét. De mi kell ahhoz, hogy egy ember jó igazgatóvá váljon? Számos tulajdonság. A kulcsemberek tekintetében azonban leginkább az, hogy felismerje az érzelmeiket, ugyanakkor tudjon rájuk felelősséget és "hatalmat" bízni, sőt teret adjon a "visszaszólás" lehetőségének. Vezetőként sok önbizalom szükséges a kiegészítés és kiegészítettség bátor megéléshez! 

Mi segítheti még a "gerinc" megtartását? Van egy olyan tényező, ami nekem úgy tűnik, mintha nagyon senkihez sem tartozna: a biztonság hosszútávú perspektívája. Ez azt jelenti, hogy egy céges alkalmazottnak éreznie és tudnia kell, hogy mind anyagilag, mind az odatartozás és a nyugodt légkör miatt jövője van a vállaltnál. A kívülről beszervezett vagy belső "segítőknek" ezért kell annyi bátorsággal rendelkezniük, hogy a cégvezető felé a keretekre felhívják a figyelmet. Mindez persze részben ellentmondásban van a csúcsvezetői szuverenitással. Néhányszor egyszerűbb elküldeni valakit "kikalapáltatni" vagy odahívni mellé valakit támogatásra, mint szembenézni azzal a szervezeti kultúrával, ami van vagy nincs.

pixabay_business.jpgHogyan lehet a biztonságot hosszútávon fenntartani? Nagyon széles erre a spektrum és szinte lehetetlen a felsorolás, sőt valahol értelmetlen is. Attól, hogy valaki beviheti magával a kutyáját vagy heti egy napot dolgozhat otthonról, esetleg évente egyszer közösen mennek el bulizni, ez még önmagában nem jelent semmit sem. Az adott személy ugyanis nem megkerülhető! Pontosan tőle kell azt megkérdezni, hogy mi adna számára további inspirációt és biztonságot? Mitől érezné a későbbiekben is "magáénak" a céget? Bocsánat, de megint csak a tapasztalatom irattatja velem, hogy a válaszadás ezen a téren sem magától értetődő. Az önismeretében számos esetben támogatni kell ahhoz a kollégát, hogy megtalálja magában az érzéseit és a vágyait - a fizetésemelés, mint elismerés mellett. A biztonsággal kapcsolatosan tehát egy tényezőben biztos vagyok: vezetőként valamiben engednem kell a többieknek... És melyik igazgató képes erre? Az, aki önmagának is tud engedni!  

Röviden szeretnék még a munkaköri leírásokról, illetve azok hiányáról írni. Számtalanszor tapasztalom, hogy egyeseknek fogalmuk sincs, hogy mi szerepel abban. Lehet, hogy nincs is nekik ilyen, de ha lenne, akkor sem érdekelne az senkit sem. Természetesen bizonyos cégeknél klasszul biztosított a tisztánlátás. Ha ez azonban nem adott, akkor érdemes a kulcsemberek megtartásához a határokat tisztázni, őket abba is bevonni és velük ezen a téren együttműködni. Amikor egy manager jár hozzám, akkor döntő részben meg kell tanítanom arra, hogy a munkaköri leírásához tegyen önmagában hozzá még egy pontot, ez pedig a nyílt kommunikáció elsajátítását.

Nemcsak a letisztult munkaköri leírás tudja a kulcsemberek megbecsülést szolgálni, hanem ha a rátermettségüket több képességet igénylő feladatokkal és nagyobb autonómiával ismerik el. Ha tehát nemcsak dolgozhat valaki a vállalatnál, hanem tehet is érte. Mindezek mellett persze a terhelhetőségnek (a kizsigerelésnek) vannak határai, így meg kell azt tanulni megfelelőlen felvállalni. Összességében hasznosak a kihívások, mert azok ösztönzően tudnak hatni! 

Ha távolabbról nézem a kulcsemberek megtartásának lehetőségeit, akkor a család és a munkahely kapcsolatáról szintén muszáj írnom. A munkahelyi érzelmek alakulását ugyanis mind az egyéni (családi), mind a szervezeti jellemzők közösen befolyásolják. Ha a munka mögötti háttér biztos, akkor a cégen belüli flexibilitás és együttműködőkészség tágabb határok között tud mozogni. Nagyvonalú gesztusnak tartom, amikor egy munkáltató felismeri a kulcsemberének az érzelmi problémáit és nem az irónia, az elhatárolódás, a bagatellizálás vagy az elküldés eszközével él, hanem pl. biztosítja az elvonókúra, a családterápia vagy az alkotó szabadság lehetőségét. 

pixabay_business4.jpgEgy jól működő szervezeti kultúrával rendelkező cégben a kulcsemberek megélik a támogatást, az elfogadást, az elismerést és szabadon, retorziók nélkül kifejezhetik a véleményüket - kulturált módon. Ha egy vezető rendszeresen és tudatosan pozitív visszajelzést ad, örül a csapatmunkának, illetve támogatja a kezdeményezőkészséget, úgy mindezekkel az elköteleződés újabb és újabb szintjeit nyitja meg. Igaz ez akkor is, ha tisztán látható, hogy pl. a pesszimizmus, amit annak idején egyesek az anyatejjel szívtak magukba, még beleférhet egy kulcsember jellemzői közé. Számukra azonban azt az ideális feladatot és kihívást kell megtalálni, amiben jól tudnak teljesíteni.   

A munkahelyi pozitív érzelmi klíma elégedetté teszi a dolgozókat, sőt motiváló hatással bír. Ehhez annyiban tud a vezető hozzájárulni, ha képes a kollégák érzelmeit felismerni, a közös értékeket megfogalmazni és kiemelni. Mi segíthet még? Ha próbálja az általa diktált tempó visszautasítását tolerálni, hajlandó kérdésekkel a másikhoz odafordulni, sőt megérteni és elfogadni - önmagát is. A pozitív szervezeti klímához tehát pozitív érzelmek és tér adása szükséges. A "zord" hétfői napokat pedig érdemes tudatosan valamilyen kellemes munkahelyi napirenddel indítani... 

 

www.drdomjan.blog.hu 

#mind&spirit, #megtartás, #vezetés, #kulcsember

(Képek forrása: https://pixabay.com)

Az elengedés 15 aspektusa

pixabay_elengedes4.jpgVan olyan szituáció, amikor az ember kisebb sérülésekkel lép át a kérdőjeleken, máskor viszont beleragad az igazságtalannak és méltánytalannak érzett helyzetbe. Ez utóbbi esetben évekre lehorgonyozhatunk a múlt fájdalmába – főleg akkor, ha ismétlődés történt.

Az elengedés szinte mindig fájdalmas és szomorú aktus. Sok-sok beszélgetés, magányos elcsendesedés és számvetés segíthet benne. Idővel így találhatjuk meg újból az egyensúlyunkat, az erőnket, a döntéseinket és az önbizalmunkat. Erre az önismereti útra persze nem mindenki hajlandó rálépni. Mennyivel könnyebb mást hibáztatni, mint szembenézni azzal, ami van és talán korábban szintén megvolt!

Sokszor az elengedés nem egy síkú, mert több mindent érint. Ezalatt azt értem, hogy a múlt számos rétege miatt az elengedés összetettebbé válhat. Mit jelent ez? A közelmúlt eseményének az elengedése régóta elodázott tartalmakat ugyancsak felhozhat bennünk, így egy csapással "több legyet" kell eltalálnunk. Néha ezért a "kigombolyításhoz" külső segítségre lehet szükségünk.

Az elengedés hiányát nem mindig lehet azonnal észrevenni. Van, amikor az állandósult kritikusság, a gyakori indulatiság vagy éppen a tartós örömtelenség mutat rá az elidegenedésre. Láttatják ezt a fajta „konzervációt” az indokolatlan védekezések, a kéretlen tanácsadások, a vissza-visszatérő önvádlások, a fizikai betegségek, esetleg a gyermekek megváltozott viselkedései. Egy biztos: a múlt el nem múlik, amíg őszintén kapcsolatba nem kerülünk vele!

Lássuk most - párkapcsolati szinten - az elengedés folyamatát! Hogyan kell azt? Mit jelent elengedni?

1. Először is adódik a kérdés, hogy a közös élet által mit tanultam meg? Mivel lettem több? Mi erősödött meg bennem? Mit köszönhetek meg a másiknak? Miért lehetek Neki hálás? Mi a jó a rosszban? Amíg valaki nem képes ezekre a pozitív válaszokat megszülni, addig kevésbé vagy egyáltalán nem tud elengedni. Ez tehát akkor megy, ha a rosszban valamilyen értéket tudatosan felfedezek! Jöjjön pár példa! „Miután összejöttünk, azóta szeretem a kutyákat és a természetet.” „Megtanultam mellette főzni." „A legjobb az egészben a szülei voltak, mert velük éreztem azt, hogy végre családban vagyok.” Mindezek mellett másfajta eszenciákra ugyancsak ráláthatunk. Érdemes a tanulságokat egy mondatban összefoglalni. „A nemet mondást nem kell szégyellnem.” „Közös minőségi idő nélkül a kapcsolat elhal.” „Ha nem mondom ki azt, ami fáj, csak idő kérdése és érzelmileg kilépek.” „Fontos a békén hagyás, azaz hogy valóban engedjek a másiknak!" „A kevesebb az több."

pixabay_elengedes_1.jpg2. Ha valaki hozzám jön, akkor a saját példámból okulva megkérdezem, hogy mit nem mert annak idején szóvá tenni vagy megcselekedni, azaz mit mulasztott? Be kell azt ismernem, ha az igaz volt, hogy sokszor nem akartam a jeleket tudomásul venni, dolgok árát "megfizetni", illetve nem volt bátorságom bizonyos témákra rákérdezni (időben tisztázó beszélgetést kezdeményezni). Jöjjön erre egy példa: „Szeretsz Te egyáltalán engem?”

3. Következő lehetőség az „oldásra”, ha szembenézek az esetleges játszmáimmal. Néha a szerelem kémiája totál eltakarja a mélyben húzódó üzeneteket. Erre mutathat rá a következő kérdés: tulajdonképpen mit akartam a „halálos” szerelemmel elfedni (pótolni)? Önmagamra és az adott szituációra vonatkoztatva: mi volt annak a haszna, hogy mindenáron belemerültem a megfelelésekbe?

4. További nézőpont: mennyire vagyok kontrolláló személy? Fel tudnám-e azt a vágyamat adni, hogy mindenáron irányítsak? Másképpen megfogalmazva: felismertem-e már azt a tulajdonságomat, hogy hatni (hatást gyakorolni) akarok és ezért nem tudok az elengedéssel mit kezdeni?

5. Újabb mód, ha szembesülök az akaratommal. Helyesebb a választásommal, sőt annak hiányával. Annak idején volt-e bennem elképzelés, egyfajta „vázlat”, hogy kire/mire vágyom, illetve mit érdemlek? Ha nem volt, akkor miért csodálkozom, hogy sehova sem jutottunk? Hagytam egyáltalán időt az udvarlásra? (Ezekkel a kérdésekkel sem az önvádlást szerettem volna fokozni, hanem a tisztánlátást és a megértést támogatni.)

6. Mi segíthet még az elengedésben? Például, hogy meg tudom-e, át tudom-e magamon a szakítás (csalódás, szomorúság) fájdalmát engedni? Ha valóban új lapot akarok nyitni, akkor mély lélegzetvételekkel és egy (illetve többszöri) határozott döntéssel képes vagyok az „elfájásra”! Az elengedés a belátás talaján meghozott értelmes döntés! Mindezekkel nem azt szerettem volna mondani, hogy minden hiány és szomorúság varázsütésre elmúlik, hiszen sokszor maradnak hátra hegek és fájdalmak, de ami elmúlt, beláthatom, hogy elmúlt és elengedhetem.

7. A múltból vagy áldozatként tudok kijönni vagy azzal a hittel, hogy felkészített engem egy rám váró nagyon jó dologra! Hogy vagyok ezzel?

8. Hiszek-e abban, hogy az erő bennem van és megvannak az első pozitív lépésekhez az eszközeim? Gondolok itt arra, hogy pl. feladom a múlt miatti jóvátétel (el)várását az 'ex'-emtől, és helyette elkezdem azt magamnak megadni.

9. Hiszek-e abban, hogy amíg élek, mindent kibírok? Ha igen, akkor képes vagyok az elengedést egy feladatnak látni!

pixabay_egyedul2.jpg10. Hiszek-e abban, hogy a megpróbáltatás nem velem, hanem értem történt?

11. Az elengedés létezhetetlen elfogadás nélkül! El tudom-e azt fogadni, hogy az 'ex' csupán azt tudta adni, amire képes volt? El tudom-e fogadni a másikat olyannak, amilyen? Van, amikor az elfogadás a harag „megtanulása” után tud csak megtörténni. Amíg nem tudok haragudni, addig gyógyulni (elengedni, megbocsátani) sem!

12. Hogy vagyok a meghittséggel? Vannak-e tudatosan működtetett baráti-rokoni kapcsolataim, illetve hobbijaim, valamint céljaim, amelyek örömöt hoznak az életembe, sőt támogatnak a továbblépésemben?

13. Mit jelent számomra a tudatos jelenlét? Megtanultam-e már odafigyelni arra, ahol éppen most vagyok? Megélem a pillanatot? Akarom-e tudatosan élvezni a mai napomat? A figyelmem jó dolgokra való "rátanítása" csupán gyakorlás kérdése!

14. A következő aspektus pedig az eddig megtett lépéseimről szól. Képes vagyok-e magam előtt mindazokat a változásokat elismerni, amiket már az elengedés folyamatában megéltem?

15. Az elengedés egyeseknek azért nagyon nehéz, mert azt a rengeteg energiát (köztük pénzt) látják maguk előtt, amit eddig a kapcsolatukba belefektettek. Érdemes mindezekre úgy tekinteni, mint a tanulóleckék árára.

pixabay_elengedes3.pngVégezetül pedig: akit szeretek, azt – ebben az esetben – a belátás talaján elengedem! Úgyis írhatom, hogy engedek neki. Ez az igazság szerintem a legnehezebb. Ha ezt viszont nem teszem meg, akkor tulajdonképpen a saját sorsom „folyását” akadályozom, azaz a magam életének a kibontakozásáról mondok le. Megéri?

A nagy érzéseknek nagy az áruk! Erre a saját kínomból jöttem rá. Később láttam be azt is, hogy az Élet gyakorta különös módon tanít meg minket együttérzőbbé és egyben határozottabbá válni, sőt a megélt fájdalmon keresztül a felnőtt férfi/női szerepben megerősíteni. 

A negatívumok nem Veled, hanem Érted történtek! Higgy ebben és halld meg azt az üzenetet, hogy szükséged van változásokra! Olyanokra, amelyeket zsigeri szinten is át kell, hogy élj!

Találj vissza önmagadhoz!  

 

www.drdomjan.blog.hu 

www.drdomjan.hu

 

 #mind&spirit, #elengedés, #válás

(Képek forrása: https://pixabay.com)

Bárhová mész, ott vagy

pixabay_meditacio.jpgA könyvajánlót messzebbről kezdeném. Pár éve Svédországban, az utcákat járva döbbenten álltam meg a könyvesboltok kirakatainál. Gyakorlatilag a mindfulness-szel, a tudatos jelenlét pszichológiájával kapcsolatos kiadványok olyan mértékben voltak elérhetőek, amire gondolni sem mertem volna. Nemsokkal később Dániában ugyanezt tapasztaltam. "Északon" ért meg bennem az a gondolat, hogy ezzel a szemlélettel közelebbről meg kell, hogy ismerkedjek.

Még mielőtt Jon Kabat-Zinn orvosprofesszor zseniális könyvét bemutatnám, egyből a lényegre térnék:

A jelenben nincs szorongás!

Ez a tömör kijelentés az hivatott kifejezni, hogy minél jobban megérkezem a jelen pillanatába, azaz minél jobban megtanulok az "itt és most"-ban figyelni, annál kevésbé agyalok, aminek "mellékterméke" a szorongás csökkenése lesz. Gyakorlatban a figyelem megtanulásának az eszköze a meditáció.   

Még egy állomást le szeretnék írni a könyvvel kapcsolatosan. Miután elolvastam, azután vált bizonyossá bennem, hogy jelentkezem a nyolchetes MBSR tréningre (Mindfulness Based Stress Reduction - éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés). Jon Kabat-Zinn orvosprofesszor 1979-ben alapította meg, majd két évtizeden át vezette a Massachussetts-i Egyetem Orvosi Központjában működő Stresszcsökkentő Klinikát. Nevéhez fűződik az MBSR kurzus, amely 40 év alatt az egész világon elérhetővé vált, így idehaza is.

kabat-zinn.jpgEgyáltalán nem könnyű összeszednem, hogy mit jelent nekem a mindfulness szemlélet, mert annyira a véremmé vált. Először is, ami az eszembe jut, hogy innen tanultam meg: tudatosan kereshetem a mindennapjaimban a megelégedettséget. Ez nekem új volt és igenis látom, hogy az (ön)szeretet pici dolgokon múlik. Következő ajándéka az volt a számomra, hogy megtanultam a  fájó testrészeimhez odafordulni. Ha valahol "nyilallást" érzek a szervezetemben, akkor a tréningen elsajátított és a könyvben leírt módon, a képzelőerőm segítségével a sajgó területen keresztül "lélegzem" - szívom be, majd fújom ki a levegőt. (Ez így talán bizarr, de pici nyitottsággal működik. Ezen a módon sokszor csökkent már a fájdalmam.) Amit kaptam még, hogy figyeljek jobban oda a rágásomra. Az ételmeditáció gyakorlatilag azt jelenti, hogy nemcsak nyeldesi az ember az ételt, hanem nyugodt környezetben alaposan rág, miközben figyeli és "élvezi" az ízeket. Mind a könyv, mind a tréning nálam a meditáció mindennapokba való beillesztését ugyancsak elősegítette

Mi is a meditáció? Ez egy olyan rendszeressé tehető tevékenység, amikor az ember nem akar sehova sem eljutni, nincsenek elvárásai, hanem egyszerűen csak felismeri, hogy hol tart. Eszköze pl. a légzésre, a testi érzetekre vagy éppen a külső hangokra való odafigyelés. Saját gyakorlatomban összekapcsolom a meditációt az imádkozással (más "tollából" erről itt olvashatsz) . 

Néhány éve értettem meg a meditáció értelmét, miután átéltem a következőt: egyik nap valaki kellően felbosszantott. Mivel volt rá lehetőségem, így be tudtam egy kis csendességet az ebéd utáni időszakomba tenni. Dühösen kezdtem el tehát meditálni - először a testi érzeteimre, a gondolataimra és az érzelmeimre, majd a légzésemre, sőt az egész testemre odafigyelni. 20 perc múlva, amikor befejeztem, pontosan ugyanolyan mérges voltam. Ezután útnak indultam. Újabb fél óra múlva viszont elkezdtem magamban az "oldódást" érezni. Nekem pontosan ez a személyes példa kellett ahhoz, hogy megértsem: a meditációban nincs teljesítmény, nem tesz "erősebbé", nem problémafókuszú és pontosan ezek miatt hat!  

"... a tudatod és a szíved mélyén engedd meg magadnak, hogy ez a pillanat éppen az legyen, ami, és te éppen az legyél, ami vagy." (Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy. Ursus Libris, 2009., 34.o.)

A meditációt nem a tenni igével, hanem a lenni szóval lehet a legjobban kifejezni. Köznapi értelemben ezt a hozzáállást a slow (lassít, lassul) kifejezéssel illetik. Divatossá vált számos tevékenység elé ezt az angol "ragot" odahelyezni pl. Slow Budapest, Slow Parenting, Slow Advent. Nekem nagyon tetszik ez, mert helyesen figyelmeztet. Valóban olyanná vált az ember élete, mintha "gyorsvonatként" a csatlakozásról való lemaradástól félne. Ideje ezért rendszeresen tudatosan megállni, jelen lenni és szemlélődni! Így lehet az automatikusságunkat - "droid" üzemmódunkat - tudatos válaszokra cserélnünk

A könyv számomra legpozitívabb része az volt, hogy megerősítette bennem a nemtudás létjogosultságát és egyben elfogadását. Ez azt jelenti, hogy "szabad" egy adott szituációban önvádlás és sürgetés nélkül megengednem magamnak a nemtudást. "...nyitottak maradjunk a nemtudásra, megengedve magunknak, hogy bevalljuk: "nem tudom", majd kísérletet tegyünk arra, hogy kissé ellazuljunk ebben a nemtudásban, és ne ostorozzuk magunkat miatta. Végtére is ebben a pillanatban talán ezzel jellemezzük legpontosabban dolgaink állását." (147-148.o.) Ebből az önelfogadásból és tudatos jelenlétből tudnak azután a cselekvéshez szükséges döntések kinőni - lépésről lépésre.

Jon Kabat_Zinn professzor könyve az egyik nagy kedvencem. Annyi minden adott és ad! Lezárásként és motiváló lendületként következzen az utolsó idézet tőle:

"Úgy adj, mintha kiapadhatatlan lenne." (80.o.)  

 Akkor hát adj! Önmagadnak is!

 

www.drdomjan.hu

www.drdomjan.blog.hu

 

#mind&spirit, #mindfulness, #könyvajánló, #szorongáscsökkentés

(Képek forrása: https://pixabay.com)

Vezetőként szorongva?!

A túlazonosulás felismerése és elengedése

pixabay_manager4.jpgMindenki csak a sikerről és az odavezető útról beszél, de mi van azokkal, akik a csúcsra jutva azt veszik magukon észre, hogy pl. szoronganak? Mennyire ellentmondásos helyzet ez, hiszen a vezetőtől elvárt határozottságtól és motiváltságtól messze áll a gyengeség bárminemű felvállalása. Az elmúlt, lassan 20 évben számos menedzseri székben ülő személynek tudtam pszichológusként segíteni. Tapasztalataimból egy sorozatot indítok el. Első körben a munkahelyi túlazonosulásról fogok írni. Ez egy olyan rejtett motívum, amellyel az üzleti pszichológia területén a legtöbbször találkozom.

A munka világában a kezdeti lelkesedés egyfajta idealisztikus elvárásokat és túlazonosulást jelent.  

Teljesen természetes, mi több a sikerre vezető út attitűdje, hogy az ember azonosul a szakmájával. Kíváncsiságával beleveti magát a munkájába és élvezi azt. Mindez persze nem egy lineáris ösvény, de idővel az elhivatottság és a szorgalom meghozza a gyümölcsét. A piac pedig "beárazza" a lelkes hozzáállást és a tehetséget!

Egyes rátermett emberek azonban "túlnyomják" a kezdeti azonosulást, nem véve észre, hogy például a rutin, a kudarcok adta edzettség és a kiépült kapcsolatrendszer megengedné számukra a "lazább", sőt magabiztosabb hozzáállást. A profi, az hibázhat!

Az előző "feloldó" mondattal a szakmájával és/vagy cégével túlazonosuló vezetők egyáltalán nem tudnak mit kezdeni. Mindent el tudnak képzelni, csak a hibázás lehetőségét nem. Már pedig ők is emberek és tapasztalatom szerint igen kiválóak. Többjüket megismerve írhatom, hogy a családjaikban ugyancsak szerepet vállalnak és becsülettel több színtéren jelen vannak. Az otthonaikban azonban szintén inkább az érzelmi "védekezés" jellemző rájuk, mint az élet élvezete. 

Pszichológusi segítséggel persze meg lehet azt a dinamikát fejteni, ami a túlazonosulás mögött áll. Sokszor azok a múltból hozott félelmek állják útját a "lazításnak", hogy pl. nem vagyok elég jó, kevés vagyok, illetve nem számíthatok másokra. A meg nem becsültség és a bizalmatlanság szintén lehet transzgenerációs örökség. Idővel viszont megérthetővé válik a saját életút, ránézhetővé a fájdalmak elkerülésére "kidolgozott" védekezésrendszer és elérhetővé az emberi kapcsolatok eddig meg nem élt örömforrásai. A bizalom szintén új értelmet nyer. A beszélgetések végére - mindezekkel párhuzamosan - megengedhetővé válik a hibázás, a gyengeség és a kiszolgáltatottság érzése anélkül, hogy a személy sérülne. Ide, erre a pontra pontosan azok jutnak el, akik korábban a munka világában is merték a innovációt, a bátorságot és a elszántságot megélni! Ahogyan tehát az egyik területen sikerre vitték az életüket  - a cégükkel együtt - , úgy ezt az önszeretet és az önelfogadás dimenziójában szintén meg tudják lépni!

Mit jelent a túlazonosulás? Hogyan jelentkezik ez? Vannak olyan vezetők, akik nem tudatosan, hanem észrevétlenül önmagukat a cégükkel azonosítják. Akaratuk ellenére azt érzik, hogy pl. "Én vagyok a Coca-Cola!" Ezt persze most nagyon kisarkosítottam. Könnyebb a túlazonosulást úgy leírni, mint amikor valaki indokolatlanul meg akarja a cégét "menteni" - miközben erre nincs is szükség, hiszen az jól működik. 

pixabay_relax.jpgHa tulajdonosként tekintenék a rejtett túlazonosulással küzdő beosztottjaimra, akkor egyrészről örülhetnék a perfekcionista, éjt-nappalt bent dolgozó személyeknek. Másrészről pedig a felmerülő szorongás miatt - ami ilyen helyzetben nem válogat, hanem van - elgondolkoznék, nem-e csökken a másik kreativitása és rugalmassága, sőt a folyamat végén az elköteleződése, ha nem adok számukra segítséget? A folyamat sajnálatos legvége a kiégés, aminek korábbi lépcsőinél persze a folyamat megfordítható.

Szinte mindegyik kliensem a konzultációink végére megtalálta a munkájához a jókedvét és a frissességét. Mindezekkel párhuzamosan normalizálták (csökkentették) az óraszámukat és többet szántak az egyéni, baráti, valamint családi rekreációira. Mi változott még meg? A helyetteseikre valóságban elkezdték rábízni (delegálni) a megfelelő feladatokat és a lényeg, hogy nekiláttak végre nyíltabban kommunikálni. Itt elsősorban az érzések szintjére, az emberi szükségletekre, valamint a kérdések feltevésére gondolok. Azt a tézist pedig mindannyian el szokták tőlem fogadni, hogy a szorongás konfrontáció nélkül nem tud megszűnni! 

Tisztában vagyok azzal, hogy az előző mondatommal gyorsan "elintéztem" a szorongáscsökkentést. Természetesen számos egyéb módszert be szoktam vetni a cél érdekében, de tapasztalom, hogy a konfrontáció megtanulása nem megkerülhető. Önmagunk felvállalásának elsajátítása mindig izgalmas kihívás!      

A blog végén négy kérdéssel zárnám a gondolataimat - nemcsak a vezetőkhöz szólva:

  • Mi veszítenél, ha "csak" tennéd a dolgod, de nem akarnád a cégeteket megmenteni?
  • Ki vagy Te? Maga a vállalkozás, vagy ott "csupán" a feladatait ellátó vezető?
  • Milyen arányban áll a meghittség és a munka az életedben? Elégedett vagy vele?
  • Milyen ítélet van Benned a semmittevéssel kapcsolatosan? Lenne kedved kipróbálni?

Azzal az attitűddel, amellyel csúcsra jutottál, képes vagy - ha kell, akkor kis segítséggel -  a szerepeidet letisztázni és az önszeretet terén ugyancsak kibontakozni!

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu 

#mind&spirit, #üzletipszichológia, #túlazonosulás, #önbizalom

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

Aggódás a jövőtől

pixabay_oleles.jpgPáran amiatt fordulnak hozzám, mert félnek attól - pontosabban azt vizionálják -, hogy majd valami rossz fog velük (vagy az egyik családtagjukkal/munkájukkal) történni. Egyes esetekben a jövőtől való aggódás olyan méreteket tud ölteni, hogy annak már a mindennapi életvitel látja a kárát.

Érdemes ezekben a helyzetekben pár szempontra rámutatni. Az első, hogy pl. az egyik szerettünk iránti fokozott, indokolatlan és görcsös aggódás mögött önmagunk féltése állhat. Ezt a szituációt a “Mi lesz velem?” ki nem mondott "Egós" kérdése tökéletesen tudja tükrözni. A másokért érzett alaptalan nyugtalanságunk mögött tehát a saját önzésünk is megbújhat 

A következő pont az arra való ránézés, hogy fokozott aggódás esetén egy le nem zárt, esetleg meg nem gyászolt múlt ugyancsak okozhatja a zavart. Ha leegyszerűsítem ez utóbbit, akkor egyesek a múlt fájdalmában élve aggódnak a jövőtől. Így gyakorlatilag a jelen megélése harmadrangúvá és értéktelenné válik a számukra. “Ugyan miben segítene az nekem, ha megtanulnám egy baráti kávézást értékelni? Számít valamit is a biztatás, a megértés vagy egy ölelés?”

Az a válaszom, hogy rengeteget! Hiszen ilyenkor arra lehet ráérezni, hogy nem vagyok egyedül. A nehézségeim ellenére szeretnek. “Piszkosan” ugyanúgy fogják a kezem, mint előtte, és hogy a mosoly - az egymással való törődés mellett - az igazi “gyógyszer”. 

Saját életemben a másokért érzett aggodalmam akkor tudott drasztikusan lecsökkenni, miután rádöbbentem arra, hogy szeretni csak ma tudok. Most! A ráeszmélésem nem görcsösséget adott, hanem lehetőséget és szabadságot arra, hogy a jelenben tudatosan tegyem a dolgom. Van, amikor ez konkrét cselekedetekben nyilvánul meg pl. Pavlova torta sütése, máskor pedig "csupán" a figyelmem és az együttérzésem "eszközeivel" élek.     

Az aggódás kezdete a hit vége; és az igazi hit kezdete az aggódás vége. (George Müller)

Az aggodalom újabb erős "ellenszere" az önbizalom és az embertársainkra való ráhagyatkozás képessége. Ez utóbbi azt jelenti, hogy kiadva a kezedből a kontrollt, rábízod magad pl. egy repülőgépen ülve a pilótákra és a masinát megtervező mérnökökre. Másik helyzetben az aggodalmaid ellenére mégis kimozdulsz otthonról és bízol abban, hogy van pl. a járókelőkben jóság és segítőkészség. Néha a bizalmat tehát meg kell előlegezned, hogy esélyt adhass a jónak! Azzal ugyancsak tisztában vagyok, hogy egyes esetekben ehhez pszichológussal (és pszichiáterrel) folytatott hosszabb együttműködés szükséges.   

pixabay_buddhista.jpgAz aggodalom következő orvossága az alkotókedv. Mit veszítenél, ha felszínre engednéd a vágyaidat? Sőt, közülük egyet kiválasztanál, majd pedig azt kitartóan véghez vinnéd? Mi történne Veled, ha az aggódásaid közepette mégis mernéd a figyelmeddel az alkotóerődet "táplálni"? Ha valamihez, akkor ehhez kell a relaxáció, a meditáció és az imádkozás ajándéka!

Még mielőtt utópisztikusnak tűnnének a gondolataim, az a véleményem, hogy az aggodalom valahol az emberi lét természetes velejárója. Félni szabad! Az azonban nem mindegy, hogy megtanulod-e az érzéseidet szavakkal kifejezni (megosztani) és ezáltal "napfényre" juttatni, vagy hagyod magadban lúgként marni! 

Nem tudsz addig boldog lenni, amíg nincsenek boldog gondolataid!

Ezt az egyszerű megállapítást, ha úgy látod, nyomtasd ki vagy írd ki kis cetlire, és tedd bele a pénztárcádba, esetleg helyezd el az asztalodon. Nálam a konyhában és a fürdőszobatükrön vannak a post-it megerősítő mondatok. Sokat segítenek!

Hidd el, szoktam aggódni, magamat és mást is félteni. Ezek a helyzetek azonban már nem indokok arra, hogy ne higgyek abban: az élet valahogyan a "happy end" felé megy!  

 

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu

 

 

#mind&spirit, #aggódás, #alkotóerő, #bizalom

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

Az akarat edzése lépésenként

pixabay_siker.jpgAz akarattal, mint kifejezéssel számos embernek baja van. Egyesek azért nem szeretik ezt használni, mert szerintük erőlködést takar, így inkább a választást tartják helyén valónak. Mások a döntéssel fejezik ki a mondanivalójuk tartalmát. Számomra az akarat az erőfeszítésre való képességet jelenti, amely igenis benne van a szótáramban, ahogyan a másik két kifejezés.

A lényeg szerintem annak felismerése és elfogadása, hogy van az embernek akarata, más nézőpontból döntési, illetve választási lehetőségre

Mielőtt az akarat "izmainak" edzéséről írnám le a gondolataimat, a tanult tehetetlenségről kell, hogy szót ejtsek.

A gyermek már kiskorától kezdve képes kitartóan erőfeszítéseket tenni, ha a kitűzött irányokat elfogadja, sőt a magáénak érzi. A szülőknek óriási a felelősségük abban, hogy megfigyeljék, mi az, ami valóban érdekli a csemetéjüket, és hogy támogassák is benne. 

pixabay_gyermek.jpgA gyermek akkor érzi magáénak az adott feladatot, ha értelmet és valami jót (eredményt) lát benne - a kapott támogatás mellett. Felnőttként hasonlóan viselkedünk. Akkor fektetünk valamibe időt, pénzt és energiát, ha attól sikert várunk. Ha azonban értelmetlennek tartjuk a komoly munka befektetését, ugyanis kimondva vagy kimondatlanul, de azt hiszünk, hogy eleve kudarcra vagyunk ítélve, akkor jön az ún. tanult tehetetlenség jelensége. Martin Seligmannek köszönhető a fogalom leírása. A tanult tehetetlenség állapotában az ember a múltbeli tapasztalatai alapján már levonta azt a következtetését, hogy bármit is fog tenni, az erőfeszítései nem fognak célba érni, nem lesz sikeres, ezért inkább felhagy a próbálkozással. Úgyis leírható ez a hiedelem, hogy a jövő nem befolyásolható. A múltbeli csalódások és kudarcok tehát "győztek". A valóságban persze lenne mód a változtatásra, de sajnos az illető mégis megmarad a reménytelenség és a passzivitás állapotában...

A tanult tehetetlenség mellett arra ugyancsak rá szeretnék mutatni, hogy a gyermekkori traumák befolyásolják az agyban képződő vegyületek mennyiségét, és megalapozzák a felnőttkori függőségek alapjait. (Lsd. a cikket Dr. Máté Gáborral.)   

Aki a tanult tehetetlenség fájdalmával és a neurofiziológia törvényeivel nincsen tisztában, az azt a valótlanságot állítja, hogy minden csak akarat kérdése. Hazugság! Itt most nem csupán egyes motivációs előadók téveszméire gondolok, hanem azokra a személyekre is, akik nem jöttek még arra rá, hogy a másik fájdalmait és életét úgy kell elfogadni, ahogyan van. 

Lássuk hát az akarat edzésének lehetőségeit azok számára, akik nyitottak erre!

1.. Amikor összegyűjtöttem a mostani blogbejegyzéshez a gondolataimat, akkor az jutott az eszembe, hogy talán kicserélem a Mind&Spirit nevet a következőre: Csináld végig! Miért is? Mert ebben benne van a lényeg! Hacsak valamilyen legyőzhetetlen akadály nem jön Eléd, érdemes az eredeti elhatározásaidban kitartanod! Ez a hozzáállás igencsak erősíteni tudja az akaratod izmát! 

2. Érdemes a céljaidat és az elhatározásaidat nemcsak szavakkal megjelenítened, hanem leírnod is. Könnyebb így hozzájuk ragaszkodnod. Sokszor látom pszichológusként, hogy egyesek semmilyen céllal nem rendelkeznek és csak az őszinte, bizalmi légkör miatt merik ezt előttem bevallani.  

pixabay_futas.jpg3. A tanult tehetetlenségről nem lehet eleget beszélni, hiszen ez a rejtett önátverésekben is meg tud nyilvánulni. Egyesek inkább meggyőzik magukat, hogy semmire sem vágynak, közben pedig az van, hogy nem akarnak magukért tenni. Számomra magától értetődő, hogy az akaratodat nem tudod úgy erősítened, ha nem válsz közben aktívvá! Azt gondolom, hogy a lebetonozott komfortzónádban - velem együtt - Te sem vagy képes az életedet megélni, csak leélni! 

4. Felelősségvállalás. Akármennyire elcsépelt, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy alapvetően Te vagy a felelős a saját boldogságodért vagy boldogtalanságodért. Amíg ezt nem látod be, addig a lépések "árát" sem akarod majd kifizetni. Érdemes pici dolgokkal kezdened. Egyszerre csak eggyel!

5. André Kostolany azt nyilatkozta a tőzsdéről - vagy neki lett az tulajdonítva -, hogy nyerni lehet rajta, de bukni kötelező! Szerintem nagyjából ilyen a felnőtt élet is. Az, hogy valami nem sikerül, nézőpont kérdése. Sokszor a kudarcokból lehet a legtöbbet leszűrni. Fontos megértened, hogy nem te magad vagy a csalódás/csőd, hanem mindez Veled és Érted történik. Tudom, hogy néhányszor igen fájóak ezek a "leckék", de a helyzeten mit sem változtat: tisztulás és realizálódás felé halad az élet. Lehet persze az előzőeket nem elfogadni, sőt továbbra is a tagadás és a védekezés mechanizmusát működtetni, ez azonban a későbbiekben sem fog gyümölcsöt hozni!    

6. Amikor életem első könyvével vesződtem, akkor pontosan tudtam, hogy ha nem csinálom végig, ha nem élem meg az írás szülésének a fájdalmait, akkor nem fogom tudni a következőt jobbra csinálni. Bár sokkal több elismerést kaptam és kapok most is, mint elutasítást, de belátom, hogy azokra ugyancsak szükségem van. Ha szélsőségesen szeretnék fogalmazni, akkor azt lehet írnom, hogy az eredményesség előfeltétele az elutasítás! Gyűjtsd hát bátran azokat! Sohasem tudhatod, hogy egy negatív löket, mint energia, pozitívan mit tud Neked adni! Néha ez vált ki másokból kíváncsiságot vagy együttérzést az irányodba!

7. Sokáig belőlem a pszichológia kiirtotta a jutalmazás fogalmát - külön blogbejegyzés lenne ennek a kifejtése -, de mára megváltozott róla a véleményem. Igaz, hogy most inkább már ezt önszeretetnek hívom, de az önjutalmazás kifejezése sem rossz. Azt gondolom, ahogyan mások felé tudok adni és szolgálni, úgy magam irányától sem kell idegenkednem. Ha valóban szeretnéd valamilyen téren az akaratodat acélozni, akkor néha állj meg és engedj meg valami jót magadnak! Az élet szép, és úgyis csak ebből az örömből tud bármi jó kinőni - feltéve, ha annak az a sorsa. Ehhez a megjegyzésemhez az szintén odatartozik, hogy inspiráló személyek nélkül szinte lehetetlen lendületben maradnod!

8. A határidők adása sok bölcsességet rejt. Válás közeli helyzetekben szoktam azt a kérdést párterápiában felvetni, hogy "Mi lenne, ha 6 hónapig elengednék a napi őrlődést - a váljunk vagy nem váljunk témában -, és inkább mindenki csak tenné a dolgát?" A vállalható határidők mellett a a jól felépített napirended is sokat tud használni az akaratod edzésében!  

9. Utolsó előtti gondolatom a következő: ha nem vagy képes pl. leülni tanulni, akkor kezdj neki egy olyan házimunkának, amit a legjobban utálsz! Az akarat fejlesztésében sokat tud az segíteni, ha olyan teendőeket vállalsz fel, amiket nem szeretsz! 

pixabay_kereszt.jpg+1. Végezetül a Mind&Spirit blognévből a Spiritre, azaz a Lélekre is utalni szeretnék. Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, csupán felnőttnek, hogy az ember belássa: vannak az életének határai. Sohasem könnyűek, hanem kifejezetten fájdalmasak azok a megtapasztalások, hogy pl. egy társkapcsolatban sem tudok a másik helyett szeretni, elfogadni vagy akarni. Egy szintig hasonló a helyzet az anyagi helyzettel vagy az egészséggel kapcsolatosan. A határok elfogadásához nekem az a belátás segített, hogy nemcsak a magam akarata létezik a világon. Természetesen a saját részemet bele kell az adott szituációba fizetnem, de amit Isten nem épít, az nem épül. 

A nemakarás megélése szintén formáló erővel bír a valódi szándékaim, a szeretetem és az akaratom megtalálásában! 

Korunk ideáljai sokszor a pénzhez, a nagy teljesítményekhez, a státuszhoz és a hatalomhoz köthetőek. Ezek szerint mindenki annyit ér, mint amennyit teljesít. Vannak, akik ebben hisznek. Neked viszont van lehetőséged a saját életedben a meghittség és a teljesítmény arányát "újraírni"!

Élhetsz egyensúlyban! 

 

#mind&spirit, #akarat, #tanulttehetetlenség, #csináldvégig

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

 

 

Szeretem a véletleneket!

Ayurvéda és az EMDR

pixabay_open.jpgNemrégen kezdtem el tanulni egy idehaza még kevésbé ismert pszichológiai, ún. módszerspecifikus képzést. Sokáig azonban - annak újszerűsége miatt - csak távolról tudtam az EMDR-t szemlélni. Több kollégát meginterjúvoltam, mire beadtam a derekam. Érdekelt, hogy valóban igaz lehet-e az, amelyet a kutatók állítanak, miszerint a két testfelünk váltakozó ingerlése pozitív hatással bír a traumatikus élmények feldolgozásában. Mivel a módszer elmélete önismerettel lett testközelbe hozva, így gyorsan kiderült az a számomra, hogy a "technika" hatékonyan működik. Ennek ellenére maradt bennem némi bizonytalanság, amit azonban egy szerencsés "véletlen" feloldott. Ez inspirálta a blogbejegyzésemet. 

Időnként szükséges erősen fogni a kormányt, és vinni egyértelműen egy irányba a csónakot, időnként meg jó elengedni az irányítást és hagyni, hogy a víz egyik vagy másik partra sodorjon. Mert azt is lehet élvezni, amikor jönnek sorra a véletlenek. (Bereczki Zoltán)

Jöjjön először pár gondolat a lazítás könnyen elérhető módjairól! A kikapcsolódás számos formájával megtanultam már az életemben tudatosan élni. Számos feszültség éri az embert, így nem kétséges, hogy annak csökkentését a mindennapi életbe szükséges beépítenie. A mozgás öröme, a természetközelség, az érintés, a zene, a termálfürdőzés, a szaunázás, az időben való lefekvés, a könnyebben emészthető ételek fogyasztása, a nevetés, a baráti "világmegváltó" beszélgetések, az olvasás, az éneklés, a relaxálás, a házi kedvencekkel töltött idő, a társasjátékozás, a filmek, a meditáció, a családi főzőcskék, az imádkozás mind-mind támogatják az egészséges mentálhigiénét. Ezek közé nekem - évek óta - a masszázsok szintén idetartoznak. Egyszerűen szeretek "elnyúlni" és hagyni magam "dögönyözni".

Nemrég egy olyan helyen voltam, ahol többfajta masszázsból tudtam választani. Kis hezitálás után az ayurvédikust választottam. Korábban voltam már ilyenen, de sohasem figyeltem a mozdulatokra. Még mielőtt az Abhyanga masszázsról írnék pár szót, röviden az  EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) lényege következik. Idővel ki is fog derülni, hogy miért!

Ez a pszichoterápiás módszer újból csak egy véletlennek köszönhető. Dr. Francine Shapiro - amerikai pszichológusnő - séta közben szorongó gondolatokkal küzdött. A hölgy észrevette magán, miután szemei spontán módon ide-oda mozdultak, gondolatainak negatív érzelmi töltete jelentősen csökkenni kezdett. A későbbi pszichológiai kísérletekben néhány vietnami háborús veterán is részt vett, akik akkor már hosszú ideje kezelés alatt álltak PTSD (poszttraumatikus stressz szindróma) miatt. Úgy tűnt, amikor arra kérték őket, idézzenek fel egy lelkileg nehéz esemény emlékét, s eközben szemüket ide-oda mozgassák, könnyebb volt visszagondolniuk a történtekre.

Az EMDR 30 év leforgása alatt teljes értékű terápiás módszerré vált. A trauma feldolgozása során a kliens nem „kibeszéli” a problémáit, mint egy klasszikus pszichológusi beszélgetés során - emiatt gyökerében forradalmi a módszer -, hanem felidézi a traumatikus eseményt képpel, érzelmekkel és testérzetekkel együtt, majd a terapeuta kétoldali ingereket ad. Történhet ez például úgy, hogy a kliens szemeivel követi a pszichológus ujjait, aki a kezét szemmagasságban jobbra-balra gyorsan mozgatja. Fülbe adott hang-, illetve kézen és lábon adott érintéses ingerekkel is hasonló hatást lehet elérni. Az ingerlési sorozatok alatt a terapeuta folyamatosan figyel és kérdezi a klienst az átélt élményekről. A feldolgozás végén a páciens a korábbi megterhelő emlékek helyett  megkönnyebbülést hozó érzéseket élhet át (lsd. ezt az angol nyelvű videót). A korábbi zavaró emlékek így már helyesen épülnek be a többi feldolgozott emlék közé és elveszítik zavaró jellegüket.  

Az EMDR rövid bemutatása után lássuk csak, hogy jön ez össze az Ayurvédával! Az Abhyanga masszázs, amelyet nemrég kipróbálhattam és üdítően hatott rám, pár elemében használja azt a technikát, amelyet a modern tudomány a kezünkbe ad. Megérintett, hogy 3000 évvel ezelőtt ösztönösen vagy ki tudja hogyan, "beletették" a masszázsba a két testoldal váltakozó masszázsát. Konkrétan ez azt jelenti, hogy pl. a jobb bokámtól elindult a dinamikus, nyomás jellegű masszírozás, amely először végighaladt a jobb oldalamon a mellkasomig, majd gyorsan "áttért" a bal oldalra és ott folytatódott. Többször voltak a  masszőrnek olyan mozdulatai, amelyek a két testfelet "összekötötték".

Bár tudom, hogy ez előző élményeim teljesen szubjektívek, mégis ott, a masszőr keze alatt jött létre bennem az az összecsengés és "kapcsolódás", aminek a következtében be tudtam az EMDR-t fogadni. Lehetséges, hogy ez a pillanat masszázs nélkül is megtörtént volna, de a szerencsés véletlenek már csak ilyenek: segítenek. A legújabb dolgokról pedig újfent kiderültek, hogy mindvégig velünk voltak!

A véletlenek célja az, hogy előrehajtsanak bennünket sorsunk kiteljesítése felé. (James Redfield)

Szeretem a véletleneket!

https://emdr.hu

 

#mind&spirit, #EMDR, #Ayurvéda

(Kép forrása: https://pixabay.com)