Dr. Domján Mihály pszichológus blogja

mind&spirit

Önkifejezés szavak nélkül

2018. március 10. - Dr. Domján Mihály

pixabay_festes2.jpgNem vagyok egyedül, ha azt írom, hogy néha az agyalásból "akadémiai" szintre tudom magam felhozni - pl. az aggódás vagy a hiánytudat tekintetében. Hogy vagy ezzel? Ismerős a szituáció?

Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, miként tudod a negatív érzelmeidet gyökeres módon megváltoztatni.

Az Egyedül tényleg nem könnyű cikkem folytatásaként most azt vetem fel: mi lenne, ha szavak nélkül, csupán a testtartásoddal próbálnád kifejezni azt, amit érzel? Ha csak arra gondolsz, amikor a másik sofőr bepofátlankodik eléd a sorba, Te pedig lengeted a karod, vagy odahaza csípőre tett kézzel fogadod a párod, mert a megbeszélt időpontra nem ért haza, máris érted, hogy miről szeretnék írni.  

Mielőtt ide elérkeznénk, a zsigerek szintjéhez, nézzük meg kicsit közelebbről a "hagyományos" pszichológia ajándékait!

A verbalitásra (szavakra)  épülő pszichológia rengeteg tud ahhoz adni, hogy pl. megismerje és megértse az ember önmagát, sőt a környezetét. Ha mondjuk a családterápia cirkuláris okságára gondoljunk, miszerint az egyének kölcsönösen egymásra ható rendszerekben élnek, máris árnyaltabban áll pl. egy szülő a gyermeke viselkedésével szemben. Mindez a párkapcsolatra vonatkoztatva a következőként hangozhat "Ha őszintén változtatok, akkor idővel a társam szintén alakulni fog." Aki pedig élete pozitív kivételeit szedi össze és tudatosítja azok faktorait, könnyebben mozgósíthatja az erőforrásait. Ezt a szemléletet - többek között - a megoldásfókuszú terápia adja a kezünkbe. Mennyire előremutató az a kognitív nézőpontváltás is, amikor az ember eljut oda, hogy megkérdezi magától: vajon a másikat milyen fájdalom nyomhatja, hogy így viselkedik velem? A számomra használt és "bevált" irányzatok közül nem hagyhatom ki az Erőszakmentes Kommunikációt sem. Az EMK forradalmasítja a gondolkodásunkat, ha csupán arra gondolok, ahogyan az emberi szükségleteket és érzéseket tudatosítja. Kritika, tanácsadás vagy elutasítás helyett a következő "mintát" tanítja: "Hazaérve rendetlenség fogadott. Szomorú és megtört vagyok. Figyelemre és támogatásra vágyom."

Az előzőekben kiragadott példákkal párhuzamosan azonban tapasztalom azt is, hogy számos esetben pótolhatatlan szükség van a szavakon kívüli tartomány bevonására! Ha valaki pl. meddőségi vagy pszichoszomatikus problémával fordul hozzám, akkor ez sohasem kérdéses. Ilyenkor mindig előkerül a rajzolás, a gyurmázás, egy-két Gestalt feladat és a mindfulness szemlélete. A saját eszköztáram közül az EMDR-ről már írtam korábban, ami szintén nem a szavakkal "operál". A mostani blogbejegyzésem pedig kifejezetten az érzések dramatikus megjelenítését helyezi a fókuszba.

A nem szavak általi önkifejezés fontosságával és gyógyító erejével a családterápiás, valamint a szomatodrámás képzés alatt szembesültem. 

A fájdalom elkerülhetetlen, a boldogtalanság viszont választható. (Tim Hansel)

pixabay_erzelmek.jpgAmikor az előző idézetet elolvastam, akkor a szívem szerint a mondat második felét másképpen fogalmaztam volna meg. Így viszont nyomatékosabb! Igen, felelősek vagyunk a boldogságunkért, illetve a boldogtalanságunkért! Ennek egyik útja, ha az ember az érzelmét felismeri, néven nevezi, átérzi, időnként kifejezésre juttatja, majd elengedi - lsd. a korábbi blogbejegyzést. Az átérzéshez rengeteg segítséget adhat az, ha valaki szavak nélkül, azaz egyáltalán nem a szavakra koncentrálva, hanem az érzései által "kijátssza" magát.

Valamit tudni vagy átérezni (megélni), nem ugyanaz!

Hogyan néz ki az érzések dramatikus megjelenítése? Meg szoktam kérni az egyéni konzultáció során a hozzám fordulót, hogy szoborszerűen jelenítse azt meg, ami benne van. Tehát közösen felállunk, és azt mondom: "Lehetősége van most arra, hogy az érzései alapján (csakis az érzései mentén) "megszobrászkodja" azt, ami a szívében dúl." Ilyenkor a testtartásával - a kezeivel, a lábaival, a fejtartásával, a törzsével vagy akár a mozgásával - fejezi ki az illető az adott érzését. A héten pl. az egyik kliensem leguggolt, magába görnyedt és a jobb kezével eltakarta a lesütött szemeit. Miközben a "szobrászkodása" zajlott, jött rá arra, hogy a mostani érzése, ugyanaz, mint amit gyermekként sokszor átélt, sőt párhuzamot talált különböző, felnőtt élethelyzetekben mutatott viselkedései között. Jöjjön egy másik példa! Valaki egy olyan szobrot formált meg az érzései alapján, amely kívülről úgy nézett ki, mintha az illető nagyon sietne előre. Mégis belülről azt érezte, hogy egy hideg bronz réteg van a bőrén, ami nem engedi őt előrehaladni, hanem "fagyasztja". Érdekes volt a rácsodálkozása, hogy mindez pontosan úgy történik, ahogyan azt az életében a környezete teszi vele...

Általában a dramatikus önkifejezés élményét könnyen bele tudjuk illeszteni az illető élettörténetébe - segítve a megértést és az elengedést. A kapott szobrot sokszor - ráadásként - "életre is keltjük". Különböző lehetőségeket használva játszunk "vele" - a szó legnemesebb értelmében. A gyakorlatok során nemcsak a mozdulatokon van hangsúly, hanem a feljövő érzések kimondására szintén van lehetőség. 

Kedvenc gyakorlatom, amikor nemcsak az itt és most érzése válik "élettelivé", hanem kipróbálhatóvá teszünk egy vágyott érzést (szituációt) is. Megkérem tehát a kliensemet, hogy a pillanatnyi érzésének a megjelenítése és átélése után egy vágyott képbe fordítsa át a "szobrát". Ez ugyancsak rengeteget tud adni!

Amit egyszer pozitívan átélsz, arról minták képződnek le Benned!

Az előző kiemelt gondolathoz eszembe jutott a megbocsátás egyik útja: "Csináld úgy, mintha a sértést már elengedted volna!" Van, akinek ez a bölcs hozzáállás segít az elengedésben

Remélem a mostani blogbejegyzéssel kedvet és kíváncsiságot ébresztettem Benned a szavakon túli világ kipróbálására! Gondolj nyugodtan arra, milyen érzés az, amikor valaki szeretettel megsimogat Téged vagy Rád mosolyog! Nem lehet-e, hogy egy beteg ember kezét gyengéden szorítva és a szemébe nézve beszédesebben vagyunk egymással, mint szavakkal kifejezve? Mi van, ha egy őszinte ölelésben jobban benne van az elfogadás és a szeretet, mint száz szóban? 

pixabay_otthon.jpgA szavak nélküli önkifejezést persze egyéb gyakorlatias módon is megélhetjük. Sok cikk szól pl. az otthonteremtés fontosságáról. Ha csak a kaspókat cseréljük ki, áttologatjuk a bútorokat, veszünk új függönyt, szőnyeget vagy ágytakarót, egy új nappaliban találhatjuk magunkat. Mindezek mellett a sütés, az éneklés, a festés, a zenélés, az ékszerkészítés, a kötögetés, a kertrendezés, ahogyan - többek között - az öltözködés szintén új dimenziókat tud bennünk megnyitni. Miközben pedig a szavak nélküli önkifejezést éli az ember, az életcéljaival kapcsolatosan új nézőpontokat és megértéseket fog kapni!

Lezárásként azt az "iránytűmet" adnám közre, amit sok éve egy francia filmből tanultam meg. A mozi címe nem maradt meg bennem, de az üzenete örök, és folyamatosan vissza-visszatér hozzám:

Aki érez, az egészséges!

Ezt kívánom Neked! Olyan biztonságot adó és támogató közeget, ahol meg tudod magadnak engedni, hogy érezz! És olyan emberré válni, aki mindezt másoknak szintén tovább tudja adni!

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu

 

#mind&spirit, #tnonverbális, #szomatdráma, #önkifejezés

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://drdomjan.blog.hu/api/trackback/id/tr2413713704