Dr. Domján Mihály pszichológus blogja

Mind&Spirit blog

A szív útja - emlékezés a szervdonorokra

"A donorod Veled fut"

2018. október 10. - Dr. Domján Mihály

szervdonorok.jpgElsőként az országban, Kiskunfélegyházán avatták fel az Alsótemetőben a szervdonorok emlékhelyét  (a ravatalozónál).

Több héttel korábban tudomást szereztem az alkalomról, sőt meghívót is kaptam rá. Tisztelettel vártam a megemlékezést. Végtelenül hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a megható, élettel-halállal szembesítő, de egyben felemelő eseményen!

Ezzel a blogbejegyzéssel elsősorban köszönetet szeretnék mondani az emlékezést megszervező családoknak, ugyanakkor azok felé benyomásokat közvetíteni, akik nem tudtak jelen lenni a rendezvényen. 

A halál mindig tartogat egy befejezetlen mondatot. 

Főleg akkor, amikor egy olyan személyt veszítünk el, aki végtelenül közel állt hozzánk. Ráadásul minél váratlanabb az eltávozás, annál befejezetlenebb az elszakadás. A szervdonorok többségének a hozzátartozói pontosan ezt a mélységes fájdalmat élik meg szeretett gyermekük, társuk vagy éppen szülőjük tragikus elvesztése által...

Emlékszem egy családra, akik sok évvel ezelőtt kerestek fel. Ők korábban a 20 éves gyermeküket veszítették el. A hölgy elmondta nekem, hogy neki négy év kellett ahhoz, hogy a szeretett lánya halálának a napját a lelkében "visszanézze". Ennyi idő, valamint a több síkú segítség kellett ahhoz, hogy a fájdalom az "évfordulóra" megélhetővé válhasson. Számomra az anyai nagymamám elvesztése hagyott tátongó ürességet és hiányt a szívemben. Végtelenül egyedül éreztem magam és hiányzott. Sok idő kellett, mire megtaláltam magamban a tőle kapott értékeket és szemléletet, sőt a befejezetlenséget át tudtam fordítani az élet "vásznának" szövésébe...     

A gyász - a valódi veszteség - mindig szomorú és fájdalmas.

Szembenézettet azzal, hogy mit adtam és mit kaptam. Felhozza a hibákat és a mulasztásokat. A másik égető hiánya által pedig átérzi azt az ember, hogy igazán kit és mit is veszített. A gyász feldolgozása ezért többsíkú. Főleg akkor, ha az életben maradottak korábban sem éltek rendezett családi kapcsolatokban. A gyász - ezekben az esetekben - tovább mélyítheti a konfliktusos kötelékeket vagy éppen erőt adhat egy új fejezethez az elfogadás, a tisztelet és a megbocsátás irányába.     

A hiány semmivel sem pótolható, de idővel meg lehet tanulni vele élni.

Nekem az előbbi mondat kimondása a leghálátlanabb feladat, amit pszichológusként meg kell, hogy az adott pillanatban tegyek. Mégis vállalom ezt, mert sajnos szembe kell nézni a halál tényével - bármennyire fájdalmas is. És nemcsak a tudatosulás a feladat, hanem az érzések és a gondolatok nyílt megosztása. Pontosan ebben tudott a szeptemberi ünnepség segíteni - még ha egyfajta megpróbáltatásnak is lehetett ezt érzékelni. 

Soha nem voltam még olyan városi megemlékezésen, amely ennyi érzelmet hozott volna fel bennem. Szeretetet éreztem a fájdalom mellett. Nemcsak a szervdonorok hozzátartozóival éreztem együtt, hanem a nagynéném tavalyi halála, és az előtte való hosszú haldoklása is a felszínre tört bennem. 

Miért bír értékkel egy ilyen rendezvény létrehozása?

Az emlékezés módjait nekünk magunknak kell megteremtenünk.

Ezt ismerte fel a Csikós házaspár, akik vállalva az erőn felüli lelki megmérettetést, elkezdték keresni ennek megvalósíthatóságát. Hála a Polgármester Úrnak, a terv életre kelt. Már most, a kezdetekkor négy szervdonor neve került fel az emlékműre, amely Bozóki István kőfaragó alkotása.

Hiszem azt, hogy számos család a megbékélés és a vigasztalás apró sugarait fogja az Alsótemető meglátogatása által megkapni! Hiszem ezt azért is, mert a munkám által tapasztalom, hogy egyes embereknek a sírok látogatása mellett mennyire sokat tud adni egy emlékhely felkeresése. Gondolok itt a kommunizmus áldozataira vagy azokra, akik valamilyen természeti csapásban, esetleg háborúban veszítették el a hozzátartozójukat. 

Az az érzés, hogy nem vagyok egyedül, hogy vannak "bajtársaim" és más is velem együtt küzd a veszteségével, sokat tud a megbékélésben segíteni. 

szervdonorok2.jpgA szervdonorok emlékművének felavatása előtt Csányi József polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd Dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatója tartott érdekes, lendületes, ugyanakkor "felébresztő" előadást. Megérintett annak az igazságnak az őszinte kimondása, hogy az agyhalál állapotában tulajdonképpen a beteg már halott... Fájt ezt hallanom az ott ülő szervdonorok hozzátartozói miatt. Ennek ellenére köszönet a nyíltságért! A doktor urat követte Berente Judit előadása, aki nemcsak a Magyar Szervátültetettek Szövetségének Elnöke, hanem maga is transzplantált vesével él. Megfogott az az őszinteség, szeretet és hitelesség, amely az elnöknőből áradt! Nem tudtam korábban arról sem, hogy a szervátültetetteknek lenne szervezett sportélete, sőt milyen szép eredményekkel rendelkeznek. Talán a legmeghatóbb ezen a napon számomra az volt, amikor kiderült az egyik sportverseny "Donorod veled fut" szlogenje.

Későbbiekben a temetőben Hajagos Gyula esperes-plébános felszentelte az emlékhelyet, illetve meghallgathattuk a Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárainak az előadását.

Ezentúl minden évben szeptember 26-án kerül majd ugyanitt az emléknap megrendezésre - a szervdonorok hozzátartozóinak a szervátültetettekkel való találkozásának a lehetőségével. 

Kívánok ezzel a blogbejegyzéssel minden szervdonor hozzátartozójának, illetve az éppen gyászt megélő személyeknek erőt és megtartó szeretetet a hiányuk elfogadásához! A transzplantáltaknak pedig lendületet és életörömöt a szervdonorokon keresztül kapott lehetőség megragadásához!

Tisztelettel, 

Dr. Domján Mihály  

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu

www.instagram.com/dr.domjan  

 

Az alábbi oldalakon számos hasznos információ, valamint sok-sok szeretet, törődés és biztatás lapul: 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://drdomjan.blog.hu/api/trackback/id/tr5114287129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.