Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Ha figyelsz, akkor szeretsz

Ha szeretsz, akkor figyelsz

2019. január 23. - Dr. Domján Mihály

pixabay_kutya3.jpgA nyolchetes mindfulness tréning (MBCT) alatt azt értettem meg, hogy a figyelem nemcsak tanulható, hanem a gyakorlás által segíteni tud az "átkapcsolásban". Ha ugyanis az érdeklődésemet például a lélegzetemre vagy a környezetemből beszűrődő hangokra-zörejekre, esetleg az alaposabb rágáson keresztül az ízekre irányítom, akkor ez egy idő után engem szintén meg fog változtatni. Pont úgy, ahogyan a rendszeres hálaadás végzése! 

A mindfulness tanfolyamon vált az számomra világossá, ha az "itt és most"-ban növekszik a figyelmem, akkor idővel csökkenni fog  az agyalásom és a szorongásom.

Egyszerre önmagamon "pörögni" és másra odafigyelni képtelenség!

pixabay_mobilozas.jpgPontosan mit takar a mindfulness?

Ez a tudatos jelenlét pszichológiája. Vezetett gyakorlatokon keresztül a figyelem célzottan a jelen pillanatra és annak történéseire irányul. A meditáló nem akar semmilyen "extra" élményt elérni, csupán ítéletek nélkül „van” és "megenged", anélkül, hogy a belső történései elvinnék... 

Hogyan csökkenti ez a stresszt? 

Az a személy, aki a világ "zajában" él, azaz hagyja, hogy a figyelmét folyamatosan lekössék, sajnos, önmagát egyre kevésbé képes látni. Egyszerűen elszigetelődik mind önmagától, mind a szerető emberi kapcsolataitól! A magára hagyatottság pedig feszültséggel és a kudarc érzésével fog együttjárni! A rendszeresen végzett meditáció ezzel ellentétesen hat.

A figyelem tudatos gyakorlása segít a "kapcsolódásban".   

Más szemszögből lássunk most erre egy gyakorlati példát!

Párszor családterapeutaként a hozzám forduló szülőknek nézőpontváltást szoktam felajánlani. Mi lenne, ha első körben nem a közös aktivitások erőltetésével nyitnának a gyermekeik felé, hanem például leülnének melléjük a szőnyegre, és csupán együtt lennének? Mi történne, ha először a szülő csak figyelne a csemetéjére? Elkezdené "felfedezni" és kíváncsivá válna rá, nem pedig rögtön a "megnevelést" választaná? Vajon milyen lenne a családi élet kevesebb elvárással és több játékkal? Vonatkozhatna Rátok is a"slow" (lassulás) életérzésé? Általában a csemeték - előbb-utóbb - veszik az "adást". Kezdeményezni fognak a szüleik felé és elindul közöttük a közeledés. Ez akkor is igaz, ha mondjuk a gyermek először a dühét mutatja meg a szülőjének! Például sokszor hiányzott neki a gondviselője, aki erre most meg jelen van és biztonságot ad. Nincs is jobb alkalom a fájdalma megmutatására, mint az adott pillanat...

A "kapcsolódás" elindulásával persze a szabályok megalkotása sem kérdéses! Ez azonban nemcsak a gyermekre kell, hogy vonatkozzon, hanem a szülőjére is! A minőségi idő és figyelem adása a szülő felelőssége!   

pixabay_csalad9.jpgA mostani témában szeretnék még egy lépéssel előrébb menni és röviden az értő figyelmet megemlíteni.

Ez a fogalom Dr. Thomas Gordon munkásságának köszönhető. Röviden a lényege: teljesen félreteszem a saját érzéseimet és elfogadom a másik emócióit olyannak, amilyenek. Bármennyire is különbözzön az adott pillanatban a másik érzése a sajátométól, vagy attól, amit gondolok arról, hogy neki mit kellene éreznie, mégis elfogadom azt. Sőt, visszacsatolom a számára.

A visszajelzésemet kifejezhetem csupán gesztusokkal, mint pl. az arckifejezéssel, odafordulással, szemkontaktussal és persze szavakkal is. Utóbbihoz tartozik az érzelmek és a tartalom tükrözése, valamint az összegző mondatok megfogalmazása. Az értő figyelem célja minden esetben a megértés kommunikálása. Azáltal, hogy kritika és ítélkezés nélkül visszamondom a benyomásaimat, egyben ellenőrzöm, hogy valóban megértettem-e azt, amit a másik közölni akart velem.

Az aktív hallgatás, majd a visszajelzés elsajátítása azért nehéz, mert meg kell közben tanulnom abban hinni, hogy a másik képes megbirkózni a saját érzéseivel. Hinnem kell abban, hogy fel tudja dolgozni az emócióit és ezáltal képes a problémáira megoldást találni. Ez a bizalom akkor tud bennem lassanként felépülni, amint érzékelem, hogy a másik egyre sikeresebben veszi az "akadályokat".

Zárásként megismételném a blogbejegyzés találó címét, amelyet egy közös ebéd alatt kaptam - kaptunk mindannyian - egy kiváló HR-es hölgytől:

Ha figyelsz, akkor szeretsz! Ha szeretsz, akkor figyelsz! 

Rendhagyó módon, most egyszerre két blogbejegyzést írtam. A másodikat azonnal elérheted, ha nyitott vagy ennek a témának a keresztény vetületére: Szemlélődő ima a mindennapokban.  

Kívánom mindannyiunknak, hogy egyre mélyebben tudjunk mind magunkra, mind másokra odafigyelni!

Megérdemeljük a szeretetet!

 

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.drdomjan.hu 

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

(Képek forrása: pixabay.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://drdomjan.blog.hu/api/trackback/id/tr9714563390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.