Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Mind&Spirit blog

Partra vetett pasik

#elhagyottférfiak

2019. június 25. - Dr. Domján Mihály

pixabay_ferfi3.jpgA hétköznapokban az elhagyással és a megcsalással kapcsolatosan legtöbbször a hölgyek sérelmei kerülnek a felszínre. Számos cikk és bejegyzés szól erről. Sajnos, nincs mit tagadni, sokan súlyos veszteségeket szenvedtek el. Az pedig egy másik "tészta", hogy egyes írások kevésbé tekintenek a családra, mint kölcsönhatások rendszerére, és inkább vádló hangneműek. 

Egy fájdalmat sohasem bölcs megkérdőjelezni vagy valakire áthárítani. Érdemes inkább a megpróbáltatás tényét elismerni és a másikkal együtt érezni.

Éveken át vezettem hölgyeknek önismereti csoportot. Azt tapasztaltam, hogy az önbizalom megtalálásában a többiek jelenléte és kedvessége segített a legtöbbet. Egyszerűen be kell azt látni, hogy annak, aki szenved, nem a "Minden érted van!" vagy a "Sokat kellett ezért Neked is tenned!" című szlogenekre van szüksége, hanem meghallgatásra, figyelemre, időre, elfogadásra és például egy baráti ölelésre. Később - szerencsés esetben - úgyis el tud az igazságokkal való konfrontáció ideje jönni!

 

pixabay_utepites.pngÉs mi a helyzet a férfiakkal? Azokkal, akikkel az egyik este a közös nyaralásról beszélgetnek, majd másnap azt közlik velük, hogy itt az idejük elköltözni, mert már az új szeretőnek van az ágy bevetve?   

Rájuk ugyanúgy vonatkozna az, hogy első körben nem észosztásra lenne igényük, hanem hogy végre legyen olyan személy körülöttük, aki nem fogja őket hibáztatni és nyomasztani. Ebben nyílik meg az a lehetőség, hogy elkezdjék kimondani mindazt, amit legbelül éreznek. Sokan persze nem jutnak el ide, hiszen a közhiedelem szerint a "lelkizés" nem férfias. Akkor mi marad helyette? Például az alkohol, a "kutyaharapást" szőrével elv, az önámítások, az agresszió, a visszaszerzéses manőverek és a munkamánia.

Jobb esetben, miután a kezdeti megnyugtatás megtörtént és a sokkhatás lecsitult, akkor lehet fokról fokra a múlttal szembenézni. A kapcsolati gyász sokrétű folyamat és nem szabad siettetni.

Milyen feladatok várhatnak egy sajnálatosan "partra vetett" férfira?

Egy elhagyott, házas férfi többszörös veszteség feldolgozása előtt áll. Elveszíti a gyermekei mindennapi láthatását, a rokonai és barátai közül (jó)pár embert, az anyagiak egy részét, a korábbi jövőképét, talán az otthonát és még a feleségét is, akit a maga módján szeret. 

A veszteségek óriásiak! Talán ezzel az szintén magyarázható, hogy a szakítás körüli időszak "különös". Sokszor az jellemző, hogy először nem a harag tör fel a férfiban, hanem a mindenáron való visszahódítás. Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha mindezen szituáció sajnálatosan egy hölggyel történik meg. 

A reakció egyrészről érthető, hiszen a család egysége hatalmas érték és valóban meg kell próbálni azt megmenteni. Számos esetben a drasztikus "fordulatváltások" meg is hozzák a várva várt eredményt. Amennyiben azonban a szakító félben már nincs szeretet, amit egyébként roppant megterhelő belátni, akkor a kapcsolat le fog zárulni...

 

Számos férfi és hölgy nehezen viseli, hogy a tulajdonlásának egyszer csak vége lett.

pixabay_ferfi6.jpgNéha pszichológusként lassú küldetés az odáig való eljutás, hogy a szakító fél iránt fellépő égő vágy mögött meg lehessen láttatni az önismereti és a konkrét életfeladatokkal kapcsolatos hiányokat. Könnyebb az elhagyó házastárs iránt hevesen ragaszkodni, esetleg mellette ideológiákba menekülni vagy a közös utálathoz "bólogató kutyákat" találni, mint belátni: mindenkinek magával kell valamit kezdenie. Természetesen az időleges "vakká válás" érthető, de fontos azonban ezen túljutni.

Lehettek-e az elhagyásnak előjelei?

Többen állították már nekem, hogy nem voltak. Majd idővel, miután közelebb mentünk a helyzethez, derült az ki, hogy egyesek inkább a családjuk "intézményére" figyeltek oda, mintsem a társukra. Arra, hogy a másik nem "gombkitűző" szeretett volna lenni a férje zakóján vagy éppen pénztárca a nő Chanel kosztüméhez, hanem partner. Olyan nő, akit nőként kezelnek, illetve olyan férfi, akit férfiként. Magyarul ez azt jelenti:

Teljesen más egy családi rendszert "vállalkozásként" fenntartani, mint odafigyelni a másikra.

Az elhagyással kapcsolatosan megkerülhetetlen tehát az azzal való szembenézés, hogy egyáltalán ismertük-e egymást. Érdemes ehhez pár kérdést továbbgondolni:

  • Hogyan okozott korábban a két fél örömet egymásnak?
  • Voltak-e közös heti szokásaik?
  • Tudtak-e kettesben pihenni és szórakozni?
  • Lehetett-e egymás előtt szomorúnak vagy éppen mérgesnek lenni?
  • A családi feladatokról csupán beszélgettek vagy eljutottak a megállapodásokig? 

A témához még egy ráadás odatartozik:

  • A múltban inkább a másiktól vártam el a közeledést és az őszinteséget, vagy megpróbáltam én is tenni a dolgom?

A rejtett elvárások és a saját mulasztások felismerése sokat tud a helyzet megértéséhez hozzáadni.

Az előzőeket annak belátása szintén támogatja, hogy "Akár melletted is változhattam volna!"

 

Van még egy tárgykör, amit a "partra vetettséggel" kapcsolatosan hasznos lehet átgondolni: mikor hagytam el érzelmileg a párkapcsolatot? 

A "lejtővel" sohasem könnyű szembenézni, és általában mindkét fél "szkippelni" akarja ezt!

Az érzelmi elhagyás azt jelenti, hogy volt egy olyan múltbéli szituáció, amikor az illető nem volt őszinte, azaz nem vitte markánsan vissza a családjuk rendszerébe azt, hogy őt méltánytalanság érte. Hallgatólagosan elfogadta tehát azt. Onnantól kezdve pedig elkezdtek a házastársak két irányba távolodni. Ez egyébként mindig egy régi sztori és mindkét félnél megtalálható valahol.

Az érzelmi elhagyás sokkal korábbi, mint ahogyan magára a szakításra sor került. Értelmezhető úgyis, hogy aki önmagát "elhagyja", az később a párkapcsolatával szintén ezt teszi, sőt a történet "továbbgördülhet" a válás felé...  Aki ezt megérti, be fogja látni az elsődleges célját, ami nem a másik visszahódítása, hanem önmaga megismerése és elfogadása.

A további idevonatkozó támpontokról a Sikeresen válni? Sőt, újraházasodni? című bejegyzésemben olvashatsz.

 

A dolgok nem jók vagy rosszak, hanem megtörténnek. 

pixabay_pasik.jpg

Tisztában vagyok azzal, hogy most egy nehéz témáról írtam. Befejezésként nem szerettem volna súlytalan mondatokat írni. Saját élményként azonban muszáj egy olyan biztatást adom, amely nekem segített. A dolgok valóban nem jók vagy rosszak, hanem együttesen megtörténnek! Ilyen az élet!

Kívánom, hogy keress és találj segítő kezeket, sőt szerető szíveket! 

 

Dr. Domján Mihály 

misi4.jpg

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Az idevonatkozó podcast meghallgathatók a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on -- akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek a számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

 

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://drdomjan.blog.hu/api/trackback/id/tr814903788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása