Dr. Domján Mihály pszichológus blogja

mind&spirit

"Túlélőcsomag" a közös nyaralásokhoz

2018. július 17. - Dr. Domján Mihály

pixabay_utazas3.jpgHa már szálltál fel olyan "szekérre", amely elméletileg egy csodálatos nyaralásra indult volna, de Neked mély levegővételek kellettek a "rajthoz", akkor pontosan tudod, hogy miről szeretnék írni. Nem minden helyzetben képes ugyanis az ember egy közös nyaralásból kifarolni, hanem van, amikor csupán sodródni bír. Ennek számos oka lehet, de most nem erről szeretnék írni. A célom az, hogy a nehézségek ellenére pár támpontot adjak a "veszteségeid" csökkentéséhez!

Lássuk, milyen túlélőszett segíthet egy kényszeredett nyaralásnál!

1. Döntsd el, hogy mindennap fogsz magadnak énidőt engedélyezni! Ha tetszik a környezetednek, ha nem, menj el naponta egy órára sétálni vagy éppen önállóan kávézni. És hogy mi fog ekkor bekövetkezni? A többiek vagy megoldják helyetted a felmerülő feladatokat, vagy megvár a "kihívás"!

pixabay_utazas4.jpg2. Találj olyan programot vagy körülményt, amelyet tudnál kedvelni, majd egyezkedj értre! Ha például sátorozni mennétek, de azt utálnád, akkor legalább egy általad választott hegyvidék mellett kardoskodj, ne pedig a másik által erőltetett folyópartra hagyd magad rászedni. Jobban fogod magad a magaslati levegőn érezni, mintha teljesen lemondtál volna a felnőttségedről. Mindez persze visszafelé is igaz, azaz ha van rá mód, akkor kölcsönösen "alkudjatok" a részletekről.

3. Pakolj be társasjátékokat a bőröndödbe! A fagyos légkört a legegyszerűbben a játék és a nevetés tudja oldani.  

4. Döntsd el, hogy valami jót fogsz a nyaralástokban találni! A dolgokhoz való hozzáállásod a Tied! Ha ugyanis hiszed, hogy lesz benne érték, akkor rá fogsz lelni! Merj megajándékozhatóvá válni!

A kíváncsiság  a legmagasabb szintű érzelem! 

5. Ha a társaságból csak egy személlyel van jó kapcsolatod, akkor tudatosan keresd a társaságát! 

6. Az út előtt vegyél magadnak valamilyen szép nyaralós cuccot! Ha más nem is tenné, de Te emlékeztesd magad, hogy pazar dolgokat érdemelsz! 

7. Tedd fel magadnak a kérdést a Benned levő ellenállással kapcsolatosan: mit veszítenél, ha itthon maradnál? Ki vagy mi hiányozna?  Miről kellene lemondanod? 

pixabay_utazas2.jpg8. Adj hálát azért, hogy nyaralhatsz! A hálaadás a legerősebb "méregtelenítő-szervünk"!

9. Mérlegelj és vonatkoztass el önmagadtól. Egy utazásra nemcsak önmagadért mondhatsz igent! Ha csak egy olyan személy is van, aki számára ajándékká válhat a szerető jelenléted, már megéri!

10. Fújd ki a fáradt gőzt... Először lassulj le, pihend ki magad, azután máris jobb színben fogod látni a világot! 

Végezetül pedig merj szembesülni azzal, hogy a Te döntésed abba a bizonyos autóba/buszba/repülőbe való beszállás!

Most itt tartasz, ez van Érted! 

Szállj be hát kíváncsian, és nézd meg, hova vezet ez az "önismereti tréning"! A mártírságoddal pedig ne rontsd el mások jókedvét sem! Nem érdemlik meg! 

Képes vagy nemcsak a "levél" színére, hanem a fonákjára is fókuszálni! 

Szép élményeket!

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu

Köszönöm a megosztásokat!

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

 

Náray magánmitológiája a festészet nyelvén

Kortárs kiállítás-ajánló - Náray Tamás: Entrée

naray.jpgNemrégen egy olyan ismerősöm hívott fel telefonon, akivel több, mint 20 éve vagyunk barátságban - annak ellenére, hogy csak ritkán tudunk találkozni. Azután érdeklődött, hogy lenne-e kedvem vele és a családjával találkozni, sőt később közösen Náray Tamás első önálló kiállításának a megnyitójára elmenni. Mivel kevés olyan inspiráló személy van az életemben, akivel a szeretet az évek "vasfoga" ellenére sem csorbult ki, így azonnal igent mondtam.

A kiállítás Szegeden, a felújított, maga nemében páratlan Reök palotában van bemutatva. A megnyitó után, amely számomra frappáns és értékes volt, következtek a festményekkel való ismerkedések. Az első terem első képe - Vörös Odüsszeia - a "Hoppá!" érzést váltotta ki belőlem. Nem voltak előzetes koncepcióim, hogy mi fog rám várni. Őszintén nem gondoltam volna, hogy a Velencében kétévente megrendezésre kerülő Biennálé "feelingje" fog Szegeden utolérni! Ez történt! Az első impresszió megfogott!

reok.jpgSzeretem a kortárs művészeteket, és mindazt a modern önkifejezést, amely a 21. századi képzőművészetét jellemzi. Az olasz élmények, amelyek egy-egy kiutazásomkor töményen hatnak rám, segítenek befogadóvá válni az újfajta képi megjelenés előtt. Nekem a mai világ megértését is adják azok az üzenetek, amely ezeken az alkotásokon keresztül átjönnek.

Visszatérve a szegedi kiállításhoz, Dr. Nátyi Róbert művészettörténész a hedonista Náray Tamásról beszélt, aki nagyon szeret festeni. Szavai szerint: "Másfél évtized sajátos magánmitológiájába engednek bepillantást ezek az alkotások."  Találóak a kurátor gondolatai!

Amiért ezt az ajánlót megírtam, annak apropóját nemcsak a harmóniát és energiát sugárzó képek adják, hanem elsősorban az alábbi videó, benne Jerger Krisztina művészettörténész gondolatai az alkotóról.

Tíz év gyakorlásra és a kapott instrukciók elfogadására ugyanis nem mindenki nyitott, de hiszen többen el sem jutnak a maguk Entrée-jükhöz!   

Érdemesnek tartom a festmények között egy "próbakört" tenni és megfigyelni azokat az érzéseket, amelyeket az újszerű szín-, és formavilág kivált! Az érdeklődők szeptember 5-ig ismerkedhetnek meg Náray Tamás festményeivel.

Szeged egyébként is megér egy "misét"! Gyönyörű lett!

Kellemes nyári élményeket!

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu


Minőségi idő a családban

pixabay_csalad3.jpgNem lehet eleget írni arról, hogy semmi sem tudja két ember kapcsolatában a minőségi időt helyettesíteni! Kevés ugyanis a "vastag" bankkártya, a terülj-terülj asztalkám, esetleg a tökéletes rend vagy a sportos izomzat az együttlét örömének a pótlására! Hiába ülsz be tehát egy szép autóba - nőként Micheal Kors táskával a válladon, férfiként pedig egy Ralph Lauren ingben -, ha csak annyit tudsz a másikról, hogy reggelente megeszi a szendvicsét, van kedvenc sorozata, utálja a munkatársát és most akarja a növényeket átültetni...

Egy kapcsolat ott kezdődik és akkor folytatódik, ha kölcsönösen megismerjük, sőt elfogadjuk egymás őszinte érzéseit (pl. félelmeit, szégyeneit), gondolatait és az emberi szükségleteit...

Pár-, és családterapeutaként legtöbbször akkor találkozom a hozzám fordulókkal, ha az otthoni kommunikáció drasztikus lecsökkent vagy egyoldalúvá vált, esetleg a sérelmek miatt egyfajta "álló háborúként" zajlik. A terápia során számos úton el lehet indulni - hiszen két egyforma helyzet nincs -, de előbb-utóbb a minőségi idő kérdéskörét mindig érintjük.

pixabay_csalad2_1.jpgA tartalmas együttlétet bárhogyan fel lehet építeni. Ennek legegyszerűbb módja, ha azokat a tevékenységeket, amelyeket a család úgyis megtesz, mint például a bevásárlást, a postára járást vagy az autó lemosását, ezentúl együtt végzi. A "metszetet" meg lehet természetesen találni a közös érdeklődési körök és vágyak segítségével is. Lássuk sorjában ennek a lehetőségeit!   

1. Minőségi idő a párkapcsolatban

Minden hónapban legalább egy olyan házaspárral találkozom, akik az állításuk szerint semmit sem szeretnek együtt csinálni. A szándékuk megvan a család egyben tartására, de évek óta nincs közös pontjuk. Párszor tapasztalom, hogy a tehetetlenségüket tudattalanul is rám szeretnék tenni. Én tehát csak ötleteljek, ők pedig hagy válogathassanak a lehetőségek közül. Magától értetődően nagyon szívesen segítek példák felsorolásával, illetve a közös múltjukra van rákérdezés által a korábbi "munkamódjaikra", de az odaszánás az ő feladatuk!

pixabay_par6.jpgA témát boncolgatva egyéb szempontot is figyelembe érdemes venni. Mivel 8-10 évente életciklus-váltásokon megyünk keresztül, így nem várhatja azt el a társam tőlem, hogy ugyanazt "szeressem", mint amit 15 évvel ezelőtt. Magától értetődő, hogy minderre visszafelé, a másik irányába szintén figyelnem kell.

Sokat kell ahhoz egymással beszélgetünk, dolgokat közösen kipróbálnunk, hogy megtalálhassuk az élet azon szeletét, amellyel kapcsolatosan mindketten elégedettek tudunk lenni.

Tökéletes illeszkedés ilyenkor sem biztos, hogy kialakul, de meg lehet tanulni bátran és szeretettel "alkudozni". "Engedek Neked, ahogyan Te is másban engedsz nekem." Ez maga az elköteleződés, egyfajta döntés - egymás mellett

Miért fontosak a kollektív élmények?

Közös minőségi idő nélkül nem látja a férfi a nőben a nőt, ahogyan a hölgy sem a férfiban a férfit.

Amíg két ember nem tudja kölcsönösen és közösen élvezni a "szabadság" ízét, addig csak a megszokott szerepekből néznek egymásra. Például a nő az anyaszerepéből az apát látja, nem pedig a férfit. Másik sík pedig a kölcsönös családfenntartó szerep. Ott sem a férfi fogja a nő kezét, hanem csupán a családi "kft" két tulajdonosa áll kapcsolatban egymással. Tisztában vagyok persze azzal, hogy a szerepek nem ennyire tagoltak, de a lényegét tekintve számos házasságra ez jellemző.   

Az a gondolat pedig, hogy a szex mindent kipipál: ideig óráig elég. Egy elkötelezett párkapcsolatban másra is vágyik az ember, persze lehet, hogy azt sokáig magának sem tudja bevallani, hát még felvállalni...

pixabay_csalad4.jpg2. Minőségi idő a szülő-gyermek kapcsolatban

A bejegyzés írása közben kerestem a neten azt a kutatást, ami arról szól, hogy egy mai szülő napi hét percet tölt a gyermekével. A pontos forrást sajnos nem találtam meg. Nem is szeretnék a számokon lovagolni, mert nem ez a lényeg.

A kérdés sokkal inkább azon van, hogy a szülő szokott-e rendszeresen a csemetéjével pl. játszani, számára meséket olvasni, tőle véleményt kérni. Van-e szándéka - legalább hétvégente - vele együtt nevetni, beszélgetni, birkózni, biciklizni, tanulni és mondjuk közösen főzni? 

Másképpen megfogalmazva, csak a tévé és az internet a bébiszitter vagy a szülők is tudatosan keresik a lehetőséget a gyermekkel eltölthető időre?

Ha egy gyermek nem tölt minőségi időt a szüleivel, akkor azt fogja érezni, hogy ő rossz, azaz vele valami baj van!

A heti egy közös vasárnapi ebéddel nem lehet letudni a szülő-gyermek kapcsolatot, ahogyan az évi egy nyaralással sem! Legyen teremtve rá lehetőség, hogy a család naponta egyszer együtt étkezhessen, hétvégente pedig egy napot közösen otthon pihenhessenek. Ezek a legegyszerűbb családterápiás házi feladatok.

pixabay_baratok.jpg3. Minőségi idő a barátokkal

Számos családnál a férfinek megvan a maga baráti köre, a felesége pedig kérdőn szemléli a párja szórakozását.

A másik véglet néhol szintén igaz, amikor is a hölgy nem tud kijönni a "kaszinózásból". Általában ez a párkapcsolatban érzett meg nem becsültségére ("súlytalanságára") adott válasza. Ez így inkább egy játszmaszerű, büntető ízű és határt húzó viselkedés, mint őszinte és nyílt örömkeresés. 

Az egészséges mentálhigiénéhez hozzátartozhat az egyéni és a párban való barátságok fenntartása. Egyeseknek ez a mondatom félelmetes. Ők ugyanis nem tudják elképzelni, hogy a házasságukban bármelyikük is "eltávolodhasson" a másiktól - mondjuk egy kávézásra erejéig. Erre az életből vett példa a folyamatos hívogatás és az egyéb e"lecsekkolás".

Az elégtelen önértékelés, a felnőttség és az önelfogadás hiánya  a leglehetetlenebb helyeken tud - sajnos - egy kapcsolatban megmutatkozni. A hiányok legtöbbször "házilag" nem mindig orvosolhatóak, hanem külső szakember segítségét igénylik. Persze mondanom sem kell, hogy könnyebb benne maradni az áldozatszerepben és panaszkodni, sőt követelőzni, mint szembenézni a saját oldallal....  

pixabay_nagyszulok.jpg4. Minőségi idő a (nagy) szülőkkel

Milyen nagyszerű, ha a nagycsalád együtt ünnepelheti meg eseményeket! Ilyenkor persze nem csak a (nagy)szülők főzhetnek vagy fizethetik az éttermi számlát! A rendezvényeken felül sort lehet keríteni a (nagy)szülőkkel vagy csak az egyikkel való közös vásárlásra, egy négyszemközti ebéd elfogyasztására, sőt egy utazásra is!

Pszichológusként két véglettel találkozom: a (nagy)szülőkről való érzelmi leválás hiányával, illetve a túlságosan lazán kezelt (semmibe vett) kapcsolattal.    

pixabay_relax.jpg5. Minőségi idő önmagammal

  • Lenne kedved futni, de macerás a pályára kimenned.... Mikor veszed meg magadnak a kinézett futópadot?
  • Sok jót hallottál már a helyi képzőművész körről...  Miért nem mész el oda, amit évek óta tervezel?
  • Szeretsz olvasni? Mikor vettél kezedbe könyvet? Ja, hogy így nem fogsz mindenkinek a rendelkezésére állni és megfelelni... Ez igaz, de akkor legalább tudnál töltődni!
  • Michael Bublé Budapestre jön, de nincs kivel elmenned... Nem lehet, hogy itt az ideje egyedül nekivágnod a kalandnak?
  • Fél éve fáj a nyakad és már minden párnát kipróbáltál... Mi lenne, ha hetente eljárnál gyógytornára és masszőrhöz?
  • Reggel késésben vagy, és nyomod ezerrel a dudát... És ha most kíváncsian "rálépnél" a slow érzésre?

Ha a tálad üres, akkor nincs mivel etetned a többit!

Ezzel az öt ponttal szerettem volna picit körbejárni a minőségi idő adta ajándékokat! Nem ez az egyedüli szeretetnyelv, de nem kérdés, hogy kihagyhatatlan! Ahogyan egy szép táska és ing is...

Vágj bele, és tedd otthon nyílttá, ha az együttlét fontos számodra: "Veled szeretnék kettesben lenni!"

Cselekedj!

 

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu

Köszönöm a megosztásokat!

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

Amikor cselekszel, vetsz!

pixabay_bibe.jpgTalán ismerős az a gondolat, hogy "amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). Ebben a bejegyzésben a felelősségvállalásról szeretnék írni. Arról, hogy a múlt - bizonyos szinten - meghatározza a jelent. Konkrétabban: a korábbi cselekedetek befolyásolhatják az aktuális állapotot. Persze nem minden fekete-fehér, sőt! Ezt fogom körbejárni! 

Az írásommal - akaratom ellenére - fokozhatom valakiben a bűntudatot. Az önhibáztatás vagy mások vádlása, sajnos, számos ember mindennapjait átszövi. (Azért a jogos felháborodásokra is szép számban van példa!) Ennek ellenére, az érintetteknek van értelme fókuszt váltaniuk és, ha belátják, akkor szakember segítségével az elengedést választaniuk. Többek között fel kell adniuk azt az ábrándot, hogy mindenkinek szeretnie kell őket, illetve fordítva. Ehelyett el lehet az önelfogadás felé lépniük. Persze mennyire ismeretlen ez a terep az olyan személy számára, aki eddig inkább a kritikát és az elutasítást ismerte, mintsem a szeretet megtartó erejét!

Tudom, hogy akár felelőtlenül is használható a "Na, akkor mi van?" című kérdés, de hasznos azt belátni, az (ön)vádlással előrébb jutni nem lehet. Sokkal inkább a múlt hibáiból érdemes tanulni, a megtartó kapcsolatokat tudatosabban építeni és bátran olyan dolgok felé lépni, amelyek fokról fokra segítik a biztonság és lelki béke elérését. 

Amíg valaki nem zárja le a múltat, addig csak abban tud élni! 

Így hatékonyan "vetni" sem képes!

pixabay_manager.jpgVisszatérve a bejegyzés címéhez és témájához, több gondolat indult el bennem. 

1. Az első az a megfogalmazás, hogy ami most körbevesz, azért én vagyok a felelős. Bár van abban sok igazság, hogy a korábbi döntések vagy éppen a koncepció nélküli sodródások következményekkel járnak, ennek ellenére a jelen esetleges kiúttalansága és fájdalma nem fog ettől a "megmondástól" csökkenni!

Több bejegyzésben írtam már arról, hogy nem minden akarat kérdése. Ha részletesebb akarsz erről olvasni, akkor azt itt megteheted. A kora gyermekkori traumákkal, a transzgenerációs mintákkal és a tanult tehetetlenség jelenségével akkor is számolnunk kell, ha egyéb szemszögből igaz a múlt, a jelen és a jövő egymásra hatása.

Amióta pszichológusként dolgozom, azóta még inkább megerősödött bennem az ítélet nélkül elfogadás, a tapintatos őszinteség és az empátia fontossága. Bár néha elcsodálkozom a csodavárás magas fokán, de ilyenkor tudatosan visszatérek a feladatomhoz, az elfogadáshoz. Ezt azóta tudom őszintén megtenni, nem pedig színlelésből, amióta tisztelem azt az igazságot, hogy minden felnőtt önmagáért felel. A másik élete tehát a másikhoz tartozik, ahogyan a sajátom hozzám. Ami a két "félteket" összeköti, az pedig a bizalom. A legtöbbször ebből van a legkevesebb - az adott pillanatban.

Könnyebb a másik miatt aggódni - azaz önmagamat félteni - vagy éppen a "tanácsaimmal" és a kritikáimmal üldözni, mint a saját bizalmatlanságomat beismerni és azzal valamit kezdeni...     

2. A bejegyzés címének következő megközelítése az lenne, hogy a cselekedetedben benne rejlik a megajándékozottság! Helyesebben benne lehet, ha nemcsak a célodat akarod elérni, hanem az odavezető utat ugyancsak teljes szívvel megélni!

Ez azt jelenti, ha csupán "letudsz" egy feladatot, de nem vagy közben képes magát a tettet is élvezni, akkor állandó keresésben maradsz. Ha tehát pusztán a megszerzés és a "kipipálás" a célod, akkor lemaradsz az örömről!   

Konkrétan pár pozitív, elérhető példa: 

Nekem jó az, ha odabújhatok Hozzád! 

Nekem jó az, ha szendvicset készíthetek vagy éppen kitakaríthatok!

Nekem jó az, ha felvállalom az irányodba az őszinte véleményemet!

Nekem jó az, hogy hétfőn munkába mehetek!    

pixabay_no5.jpgAmikor az előző mondatokat egy adott helyzetben magamra vonatkoztatom, akkor tulajdonképpen elkezdek tudatosan abban jelen lenni, amiben vagyok. Nekem a pillanatnyi körbenézés, a mély lélegzetvételek, a mosoly, egy rövid fohász és az odafigyelés tudatos választása segít. Ha pihent vagyok, akkor ez megy, ha nem, akkor igyekszem aznap korábban lefeküdni, illetve a betáblázottságomon picit lazítani. Ami még rám pozitívan hat, hogy a nehézségek adta helyzetek mellett negyedévente próbálom egyedül átgondolni és másokkal is megosztani, hogy hova tartok, mi a fontos számomra és mit tanultam az elmúlt időszakból. A könyvek, a rendszeres imádkozás és meditáció ugyancsak sokat segít.     

3. A harmadik gondolatom pedig az lenne, hogy hogyan érdemes "vetni" - néha lemondásokon és fáradtságos lépéseken keresztül. Rövid leszek. Úgy, hogy a saját jövődre gondolva döntesz! Olyat "vetsz", amellyel a jövődet tudatosan építeni szeretnéd!

A jövőd elégedettsége a mostani cselekedetekkel teremthető meg!

Igaz ez a fogyásra, a tanulásra, az anyagi megtakarításokra, a munkára, az elköteleződésre, az egészségre, egy vállalkozás beindítására és természetesen a megtartó baráti kapcsolatokra. Ha nem csak megbánást szánsz magadnak az idősebb napjaidra, akkor már ma érdemes minden olyan apró lépést megtenned, amellyel a jövőd elégedettségét alapozod meg! Közben pedig élvezheted a cselekedeteidet!

Türelmes "kertész" módjára persze nem érdemes egyik napról a másikra eredményt várnod! 

4. Végezetül azt az üzenetet szeretném továbbadni, hogy:  

Választhatsz! Dönthetsz!

Azt kívánom, hogy legyen bátorságod megtenni a következő pici lépést az elégedettebb jövődért! 

Az pedig, hogy mindennek ára van, erőt is ad!

 

www.drdomjan.blog.hu 

www.drdomjan.hu

Köszönöm, hogy segítesz a megosztásban! 

 

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

 

Hétköznapi mennyország

Filmajánló

hetkoznapi_mennyorszag1.jpgA Hétköznapi mennyország című filmet először a 2004-es bemutatójakor láttam. Akkoriban Kiskunfélegyházán egy olyan személy üzemeltette a mozit, aki szívügyének tartotta az értékes alkotások közkinccsé tételét. A jegyvásárlások közben meg lehetett az úrtól azt is kérdezni, hogy a rákövetkező hetekben melyiket ajánlja és miért. Ráadásként az egyes filmek ingyenesek voltak, sőt a plakátokat a vetítések lezárta után el lehetett kérni. Nem sok relikviát őrzök, de a Hétköznapi mennyország posztere ezek között van. Utólag is hálás köszönet érte! 

A dráma hőse egy világhírű karmester - Daniel Daréus -, aki a karrierje csúcsán szívinfarktust kap. A művész úgy dönt, hogy a felépülése után visszatér a gyökereihez. A taxija tehát egyenesen a pici szülőfalujába vezet, ahol szinte az akarata ellenére új kapcsolatokat és abból fakadóan egy új életet kezd el felfedezni. Mivel annak idején - még tizenévesen - a menedzsere megváltoztatta a nevét, ezért a hazatalálásakor egy kívülálló idegenként indul neki az önismereti útjának. Talán pont abból a pozícióból, ahogyan korábban a saját életét is élte!

Fordulatokon keresztül a "maestro" - a korábbi karmesterségét követően - a pici templomi kórus vezetőjének jelentkezik. A milánói "fények" elmúltával ebben a merőben új felállásban, ámbár ugyanazzal a profizmussal áll neki az emberekben rejlő "hang" felszabadításának. Hasonló odaadással, mint ahogyan azt korábban tette! A falusiak lelkét pedig megérinti az a fajta törődés és bátorság, ahogyan a művész hozzájuk áll.

Igen, egy lelkes ember is elég a változások elindításához!

A kapott odafigyelés, elfogadás és zeneszeretet egyszerűen felhozza az emberekben az évek, évtizedeken át elhallgatott fájdalmakat. Az első egyenes mondat során még a Kereszt is leesik a falról!

Annak idején nagy hatással volt rám az Oscar-díjra szintén jelölt film, így utánakerestem a neten az egyéb infóknak. Láttam a mozi rendezőjével, Kay Pollakkal egy angol interjút, amelyből a következő maradt meg:

Az áldozatszerep leginkább a közösség megtartó és elfogadó ereje által vethető le.  

hetkoznapi_mennyorszag2.jpg

A film csúcspontja vagy sokkal inkább üzenete Gabriella éneke. A betétdal szövege lefordítva - a szinkronos feliratnál jobb verzióban - a következő:

"Az életem végre az enyém. Oly rövid az időnk a Földön. A sóvárgás hozott le ide, a beteljesült és a beteljesületlen vágyak. Mégis ezt az utat választottam. Bizakodásom messze túlnőtt a szavakon. Így láttam meg egy kis darabját a Mennyországnak, melyre soha sem találtam rá. Érezni akarom, hogy élek, hogy úgy élem a napjaim, ahogyan én szeretném. Érezni akarom, hogy élek, olyan életet, amelyet nem kell megbánnom. Sosem vesztettem el önmagam, csak hagytam, hogy álomban szenderegjen. Talán nem is volt más választásom, de mindig élni vágytam. Én csak boldog szeretnék lenni. Boldog és önmagam, erős és szabad, hogy lássam az éjszakából virradó napot. Itt vagyok, és az életem csak az enyém, és a Mennyországot, amelyben hiszek, felfedezem majd egy napon. Azt akarom érezni, hogy éltem az életem!"  (A fordítás forrása: itt.) 

hetkoznapi_mennyorszag3.jpgVisszatérve a templomi kórushoz, a minőségi figyelmen és az őszinteségen keresztül az emberek szíve elkezd megnyílni, ami a létszám drasztikus növekedésében ugyancsak meg fog majd mutatkozni. Álarcok hullanak le, ki nem mondott mondatok hangoznak el és a gyógyulás ereje egyre jobban kiárad. Mindez persze visszahat a főhősre is, aki így rá tud érezni a meghittség megtartó erejére, sőt a múltbeli sérelmeit szintén el tudja engedni...

Persze nem lenne film a film, ha mindenki a változásokat jó szemmel nézné... 

Michael Nyqvist főszereplő kiemelkedő játéka, a jól felépített mellékszálak és a zene ereje segített ahhoz, hogy könnyedén beleképzelhessem magam a templomi kórusba. Sőt, az a vágy jelent meg bennem, hogy bárcsak én is odatartoznék!   

A filmajánlót egy, a moziból vett mondattal zárnám:

"Isten hozta itthon!"

Ezt kívánom, hogy szeretettel átélhesd! Őszintén!

Isten hozott itthon!

 

www.drdomjan.blog.hu

www.drdomjan.hu

Köszönöm, hogy megosztod a bejegyzést! 

 

A filmmel kapcsolatos információk az alábbi képen keresztül érhetőek el, maga a film pedig itt

 (A képek forrása: itt)