Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Egymás között

#donorcsaládok

2019. május 12. - Dr. Domján Mihály

pixabay_kezek3.jpgMásodik alkalommal találkoztak a szervdonorok hozzátartozói Kiskunfélegyházán. Havonta egyszer azért alkotunk közösen egy "csapatot", hogy tudjanak az érintettek arról beszélgetni, ami bennük zajlik. A mostani eseményünk újból bensőséges és felszabadult volt! Bár talán a témát tekintve kevésbé gondolható rólunk, de az őszinteség mellett a humor ajándékával is bőségesen éltünk!  

Miről esett szó?

Számos kérdéskört érintettünk. Szó volt - többek között - az erőforrásokról, a megerősítések fontosságáról, a másik ember támogató jelenlétének erejéről, ahogyan a családon belüli kommunikációról és a párhuzamokról.

Mit jelent ez utóbbi kifejezés, a paralelség? 

Korábban írtam már arról, hogy sokszor a gyász nem csupán azt jelenti, hogy valakit elveszítve fájdalmat és szomorúságot érzek, most pedig fokról fokra megtanulok a hiányával együttélni, sőt az esetleges kölcsönös vétkeken túljutni. A gyász azt szintén előhozhatja, hogy a régmúlt szőnyeg alá söpört dolgait kézbe vegyem.

Pszichológusként számtalanszor találkozom azzal a szituációval, amikor egy veszteséggel párhuzamosan egyéb olyan "adósságok" is a felszínre "kívánkoznak", amelyek átdolgozása nélkül a gyász nem tud lezajlani.

Bizonyos helyzetekben tehát nem egyszeres, hanem többszörös belső lelki munkára hív a fájdalom!

Számtalan példát tudnék arról írni, amikor egy szakítás, válás, városváltás, betegség, jogi anomália, elbocsátás, anyagi csőd vagy éppen haláleset hogyan tárt fel múltbeli elodázott döntéseket, egyensúlytalanságokat, megfeleléseket és elhallgatott fájdalmakat.

A nehézség abban szokott állni, hogy amire az illetőnek annak idején nem volt meg az ereje, arra most hogyan tudná magában a megfelelő válaszokat megtalálni

szervdonorok3.jpgA nyíltság vállalása, az érzések felismerése és kimondása, néhány el nem küldött levél megírása, majd a konfrontáció választása, az emberi szükségletek (igények) megfogalmazása, új életcélok keresése, netán a nemet mondás bevezetése mind-mind segíteni tudják - egyebek mellett - a megértést és az elfogadást. Gyakran egy veszteség feldolgozásához számos elvárást és sérelmet el kell tudnunk engedni! Mire lehet még szükségünk? Barátokra, szakemberre és évekre...

Az önismeret növekedésével a többirányú megbocsátás, illetve az azonosulás - átvett értékek beépülése és továbbvitele - fogja majd az integrációt elhozni. 

A csoportfoglalkozáson alaposan átbeszélgettük még az egyéni és a családi gyász egymást segítő, illetve hátráltató tényezőit. Egy későbbi bejegyzésben fogok arról részletesebben írni, hogy miért fontos az, hogy egymás támogatásában is legyenek határaink!

 

szervdonorok4.jpgA mostani alkalmunkon felmerült bennünk az a gondolat: hogyan tovább. Nem a folytatás a kérdéses, hanem az, hogy mi lenne, ha nyitnánk a transzplantáltak irányába. Tisztában vagyok azzal, hogy más egy családtagot elveszíteni és más egy új eséllyel együttélni, de talán mindennemű konstruktív jelenlét és empatikus párbeszéd előrevisz.

Lehetséges, hogy ez az ötlet egyelőre nem bontódik ki, vagy majd egyszer erre egy külön találkozót szervezünk meg vidéken. Arra azonban alkalmas a blog adta keret, hogy kifejezzem a tisztelemet azért a fáradhatatlan támogatásért, amit a Magyar Szervátültetettek Szövetsége a tagjainak ad! Mindig érdeklődve figyelem a Képzett Beteg Programról, a nagyszerű sportolókról és orvosokról szóló híreket!

Mindannyiunk nevében írhatom, hogy örömmel forgatjuk és hálásan köszönjük a Szervusz újságot!

A szervdonorok hozzátartozóinak pedig azt a hiánypótló szakmai oldalt ajánlom, amely az Országos Vérellátó Szolgálat működtet. A Szervkoordinációs Iroda cikkei és hírei itt érhetőek el.              

 

Szeretettel hívunk és várunk minden kedves érintetettet a következő alkalmunkra!

Addig is sok mosolyt!  

  

misi4.jpgDr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.drdomjan.hu 

 

Következő találkozás:

2019. június 15., szombat, 10 óra

Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtár - Szent János tér 9. 

 

Szervdonorok emlékműve:

Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca

Ravatalozó

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

(Képek forrása: pixabay.com és saját)

A női pletyka jótékony hatásai

pixabay_baratnok2.jpgBár a pletykázás társadalmi szinten elítélt jelenség, mégis a többség él vele. Ha őszintén bevallja az ember: néha kifejezetten jól esik. Szabad úgy nézni, hogy egyfajta közösséget teremt, segíti a kapcsolódást, ugyanakkor növeli a tájékozottságot a világ dolgaival kapcsolatosan.

Azt szintén vétek lenne letagadni, hogy ha tiszteletre vágyom, akkor azt először oda kell adnom! Szerintem fontos emberi érték a nagyrabecsülés, és kár lenne nélküle élni.

A pletyka - az olvasatomban - olyan súlytalan szóbeszédet takar, aminek sokszor pont az ellentéte az igaz. Gondolni kell erre is!

Pontokba szedtem össze a kötetlen beszélgetések jótékony hatásait. Úgy közelítettem a témához, hogy miért jó nekem az, ha a barátaim előtt az érzéseimet és a gondolataimat szabadon áramoltatom?

1. Szükséged van a panaszkodásra!

Régebben erről nem így gondolkodtam, de mára ez bennem megváltozott. A mindennapokban azt látom, hogy fontos a panaszkodás. Fontos az, hogy egészséges keretek között végre valakire rázúdíthassam a nyomoromat. Legtöbbször ezután lesz az embernek ereje ahhoz, hogy elfogadja: a történeteivel dolga van, azok róla is szólnak, azaz szembe kell néznie önmagával és a helyzetével.

2. Szükséged van a haragod szavakba öntésére!

Hasonlóan a panaszkodáshoz, merni kell végre megmutatnom a haragomat! Egy baráti találkozás sokkalta biztonságosabb közeget biztosít erre, mint az élesben, szemtől szembe történő otthoni vagy munkahelyi konfrontáció. Add ki magadból a dühöt! Sokszor csak így fogsz tudni megnyugodni és a megbocsátást választani.

pixabay_baratnok3.jpg3. Szükséged van a többi nő kibeszélésére!

Kár lenne letagadni, hogy néha egy "kis" információ kifejezetten jól jön. Vannak olyan hölgyek, akikkel cseverészni nem lehet, mások pedig "Danubius" rádióként azonnal árasztják magukból az infókat - kérés nélkül. Bár a pletyka csak a felszínt érinti és tulajdonképpen lényegtelen, de azért jó érzés picit "fentebb levőnek" lenni - még ha tudjuk, hogy ez nem igaz. Miért is? Hitem szerint mindenki hordoz terheket és nekem csak a magam életéhez lehet közöm. Persze nem lehet mindig tökéletesnek lenni, sőt hébe-hóba "felszabadító" hibázni! 

4. Szükséged van a megbánásra!

Alkalomadtán egy jól irányzott baráti beszélgetés segít ahhoz hozzá, hogy az ember belássa: tévedett. Az elfogadó légkörben ugyanis pár mozaikdarabka a helyére tud mozdulni. Megért valamit az illető az adott történetéből és elfogadja, hogy hibázott

5. Szükséged van a sörre!

Persze, ha rosés vagy, akkor arra! Egyszer egy harmincas hölgy azt mondta nekem, hogy szerinte egy hónapban egyszer minden nőnek be kell rúgnia. Ritkán, amikor a pszichológusi munkámban ezt ötletként felvetem, akkor mindig elnevetjük magunkat. Bár túlzónak tartom a havi egy "adagot", de azért van benne némi igazság!

A Mit szólnál havonta egy anyanaphoz? című blogbejegyzésemet nemcsak ajánlom itt Neked, hanem várlak az #anyakiszabadul csoportba

6. Szükséged van a kritikára!

De mennyire! Arra, hogy valaki szeretettel a szemedbe mondja mind a jót, mind a hibáidat! Az igazi barát kivár, nem kapkod, de alkalomadtán kérés nélkül is konfrontál.

pixabay_baratnok.jpg7. Szükséged van a meghallgatásra!

Gyakorlattá lehet tenni, hogy a barátok egymást meghallgassák - "kommentelés" nélkül. Vannak olyan személyek - nők és férfiak egyaránt -, akik olyan családból jöttek, ahol ilyen mintával nem találkoztak. Ennek ellenére a meghallgatás elsajátítható, ahogyan az szintén, hogy bizonyos kritikát el tudjunk viselni.  

8. Szükséged van az összeesküvések gyártására!

Az agyalás sem feltétlenül mindig negatív, bár van, amikor hasznosabb futni, meditálni, takarítani vagy éppen tortát sütni. A hosszú eszmefuttatások után - kis szerencsével - csak el lehet oda jutni, hogy ami van, az megtörtént és úgy kell elfogadni, ahogyan van. Fontosnak tartom, hogy a baráti kör inspiráljon, előremutasson és támogasson, ne pedig lehúzzon! Negativitás úgyis van elég a világban!

9. Szükséged van a nevetésre!

Ha egy hölgy szívből tud nevetni, akkor már jó úton halad. Talán ez a legegyszerűbb egészségmegőrző "módszer"! 

pixabay_baratnok4.jpg+1. Szükséged van titkokra!

Ezt megint kár lenne letagadni - mély bizalmat értek alatta, nem pedig falakat. És arra is, hogy a kincseket megtartsd és hordozd. Ez értékessé tesz!

 

Az oldott hangulat, a mosoly, a kötetlen együttlét, a felszínes vagy éppen mélybe szántó baráti beszélgetések "kisimítják" az ember idegrendszerét. Persze nem lehet ez mindenre gyógyszer, de mégis az egészséges felnőtt mentálhigiéne kihagyhatatlan része.

 Élj vele! 

 

 misi4.jpgDr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.drdomjan.hu 

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

 

(képek forrása: pixabay.com és saját)

Hogyan építsd fel önmagad huszonévesként?

pixabay_huszoneves5.jpgTartozom annyival a hozzám forduló huszonéveseknek, nem beszélve a két szuper keresztfiamról, hogy röviden megosszam a gondolataimat erről a korról. Bár tudom, hogy az életet nem lehet felsorolások adta "dobozokkal" leírni, mégis bátorkodom olyan szempontokat behozni, amelyekről annak idején szívesen hallottam volna. 

1. Felelősségvállalás. Mivel huszonéves vagy, így már a felnőttkorba kerültél Mit jelent ez? Többek között azt, hogy az életed alakulásáért felelős vagy! El kell oda jutnod, hogy idővel döntéseket hozz. Legtöbbször a választásokat nem fogod tudni azonnal meglépni. A elhatározások előtt sokat érdemes ahhoz a felmerülő ötleteidről és az érzéseidről beszélgetned, hogy fokról fokra kitisztulhasson Benned a kép. Nem az egész életút, hanem csak a következő előremutató cselekedet! Ha pedig segítségre lenne szükséged, akkor tedd azt nyílttá, és keressetek szakembert. A lényeg: érezd magadénak a saját életed alakulását, mellette pedig beszéld ki magadból azt, ahol tartasz! Társalogj sokat!

Kérdezz, hallgass, figyelj és vállald fel a véleményedet!

insta32.jpg2. Önismeret. Ahhoz, hogy egy adott szituációról álláspontod legyen, önmagaddal is "beszélgetned" kell. A motivációs előadók egy dolgot el szoktak felejteni: a helyes önismeretet.

Heti szinten valahogyan módot kell arra találnod, hogy átgondold az aktuális dolgaidat. Kiválóan alkalmas erre például egy esti, kutyás séta, egy kertbeli napozás vagy akár az ágyban való "álmodozás". Egyszerűen csendet kell ahhoz magad körül teremtened, hogy az alapvető "tételeket" átgondolhasd!

Jöjjön pár egyszerűnek mutatkozó, ámbár "munkás" kérdés: 

Mit szeretek, és mit nem? Mit tudok elfogadni, és mit nem? 

Így fogod megtalálni magadban az igeneket, illetve a nemeket

insta47.jpg3. Ismeretek és készségek. A tévé 90 %-ban szeméttel van tele. Az internetnél hasonló a százalék, azonban mindkét csatornát pozitívan fel tudod használni. Igenis fontosak a szórakoztató filmek, ahogyan a kikapcsolódást segítő zenék! A legjobb dolog azonban a tudás, amely karnyújtásnyira van Tőled! Mi lenne, ha megtanulnád a "gépezést" úgy irányítani, hogy napi szinten először például egy angol motivációs videót néznél meg, majd olvasnál olyan cikket, amely az érdeklődési körödnek megfelelő? Gondolok itt a szerelemre, a különféle edzésekre, a műszaki újdonságokra, a természetismeretre, a kortársaid történeteire vagy mondjuk mások sikereire. Mi lenne, ha elfogadnád, hogy a fejlődéshez ismeretekre és készségekre van szükséged? Mi lenne, ha napi szinten új információknak adnál teret és csak azután "gépeznél"? És mi változna, ha új készségeket is "kifejlesztenél"? Sütöttél már például tortát? Én nagyon szeretek. Tudsz egyébként vasalni? Segítesz egyáltalán otthon? Mit "adsz vissza" a szüleidnek? És a nagymamádnak?

Egyet elárulok, az emberek döntő többsége nyugodtan fog akkor is aludni, ha Te az egész napodat lekukázod!

4. Az előzőek folytatása a továbbtanulás és a könyvek. Huszonegy-két éves koromban egy idősebb krapek azt mondta nekem, hogy negyvenre kell kialakulnom. Igazat adok neki!

Ha szeretnél a negyvenes énednek valami jót adni, akkor annak most van itt az ideje!

"Vess" bölcsen! A tanuláson és a könyveken keresztül esélyek tárulnak fel előtted! Ha pedig 18-20 évesen kevésbé választottál volna jól, akkor módosíts, de előtte kérj hozzá segítséget!  

Gondold bátran át azt is, hogy akarsz-e többet, mint amennyit a szüleid Neked biztosítottak!

Ha igen, akkor tedd hozzá a magad részét!

5. Mit sportolsz? Most nem arra gondoltam, hogy Te legyél a következő Instagram sztár, de ha úgy alakulna, miért ne! Itt most konkrétan arra hívnám fel a figyelmedet, hogy heti szinten mindannyiunknak szüksége van valamilyen tudatos feszültségcsökkentésre. Hasznosnak találom a relaxációt, a mindfulness meditációt, az imádkozást, a társasjátékozást, a táncot, a futást és persze a többi sportot.

6. Fogadd el a szüleidet! Nem arra születtél, hogy velük harcol, vagy nekik felelj meg, hanem hogy megtaláld a magad útját! Lépésenként megtanulhatod mások szolgálatát, ahogyan naponta tehetsz azért, hogy az elégedettség megtaláljon! Szüleidről pedig annyit, hogy azt tudták Neked adni, amire képesek voltak. Nem féltétlenül mindig azt történt, amire szükség lett volna, de ez már a múlt. Tanulni kell belőle és megbocsátani. A hibázás emberi! Te is fogsz!

Jelenleg pont elég, ha "csak" a jövődet építed, nem pedig mást hibáztatsz! Nézz előre!

Miután a szüleidet elfogadtad - ami lehet göröngyös -, azután válsz képessé az "igazi" párkapcsolatra, majd az elköteleződésre és a gyermekvállalásra

insta14.jpg7. Engedj az élményeknek! Tudatosan engedj azoknak a szokásos vagy akár szokatlan szituációknak, amelyek Eléd kerülnek, számodra tetszetősek, hívogatóak, elérhetőek és megfizethetőek! Utazz is! Mozdulj ki! Bármilyen szűk keretből kell gazdálkodnod, engedj meg magadnak új "nézőpontokat"! Ezek ahhoz kellenek, hogy visszakerülve a mindennapokba új szokásokat alakíthass ki.  

8. Építs magad köré inspirációs "zónát"! Nemcsak a kortárs barátokra gondolok, hanem a szüleidre, sőt az ismertségi körükre. Lehet, hogy a rokonságodból vagy a tanáraid között van valaki, akit közel érzel magadhoz. Keresd akkor tudatosan a társaságát! Miért is?

Ahhoz, hogy eredményeket - "győzelmeket" - érj el, szükségesek az elismerések, a megerősítések és legfőképp az őszinte beszélgetések!

insta11_1.jpgTe fogsz a dolgok végén és persze közben is dönteni, de nem kell ez idő alatt sem magadra maradnod! Mindezek mellett vegyél önismereti könyveket, sőt hozz létre a telefonodban olyan jegyzetet, ahová a pozitív idézeteket gyűjtöd össze! Ha végképp nem jutna semmi derűlátó gondolat az eszedbe, akkor tanulj idegennyelvet, fedezd fel a tehetségeidet, sajátíts el új készségeket, ugyanakkor sportolj, bulizz és kommunikálj "ezerrel"! Ez elég lesz! Útközben úgyis jönni fognak a jelek és a kihívások!  

9. Vágyakozz! Direkt nem azt írtam, hogy legyenek céljaid, hanem azt, hogy vágyaid! Visszanézve az életemre, gyakorlatilag a vágyaim jobban teljesültek, mint a céljaim. (A vágyak alatt olyan célokat értek, amelyekhez pozitív érzelmek kapcsolódnak.)

Ha visszanézel az előző pontra, akkor ott arról írtam, hogy tudatosan építs magad köré támasztózónát. Olyan személyeket, akik támogatnak és hisznek Benned. Miért annyira fontos ez? Mert amivel huszonévesen kevésbé rendelkezel, az az önbizalom.

Ha azonban újból és újból átéled, hogy hisznek Benned, Te is könnyebben tudsz magadra olyan személyként tekinteni, mint aki képes dolgokra!  

+1. Önmagad elfogadása. Minden emberben vannak szeretetlenségek, ahogyan értékek és tehetségek. Ha csak egy mondatot vinnél tovább ebből a blogbejegyzésből, akkor azt kívánom, hogy a következő legyen:

Arra figyelj, amid van, amit megtehetsz, ami már most elérhető, ne pedig a hiányaidra!

insta3_1.jpgAnnyira fontos, hogy fogadd el önmagad! Fogadd el, azt, aki és ahogyan vagy! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de azt is, hogy lehetséges. Döntheted azt, hogy "bevállalod" magad! 

 

Ha most, 46 évesen a huszonéves énemnek írnék egy levelet, akkor az a következő lenne: "Misi! Keresd annyira mások örömét, mint a sajátodét! A többit engedd el! Úgyis meg fog találni az élet! Azt pedig tudd, hogy eredeti vagy! Higgy magadban, bátran ismerkedj és tedd a dolgod!"

A blogbejegyzés címére pedig az a válaszom, hogy lépésenként, kitartóan, nyitottan és szeretve! A bulikat majdnem kihagytam :)))

Azon meg ne aggodalmaskodj, hogy miért nem anyádnak írtam ezt a blogbejegyzést! Nyugi! Attól, hogy átküldte Neked, majd Neki is fogok :)))

 

Sikereket, gazdagító élményeket, bátorságot és legfőképpen őszinte barátokat kívánok! Az Instagramon pedig várlak!    

 

misi4.jpgDr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.drdomjan.hu 

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

      

(Képek forrása: https://pixabay.com és saját) 

 

Donorcsaládok egymásért

#donorcsaládok

donorcsaladok4.jpg2018. szeptember 26-án került átadásra az életeket mentő, elhunyt szervdonorok tiszteletére emelt emlékhely Kiskunfélegyházán. Ennek folytatása lett az az ötlet, hogy - a tervek szerint - havi rendszerességgel támogató csoportot hozzunk létre az érintett családok részére.

Mivel pszichológusként foglalkoztam már donorcsaládokkal, illetve elkötelezett támogatója vagyok a kezdeményezésnek, így örömmel ajánlottam fel a munkámat az induláshoz.

2019. április 13-án, szombaton találkoztunk először. Helyileg a Kiskunfélegyházi Városi Könyvtár - Szent János tér 9. - fogadott be bennünket, amiért nagyon hálás vagyok! Kulturált és igényes környezetben indult tehát útjára a karitatív alapon működő "csapatunk". Mivel többen nem tudtak eljönni, illetve még csak most "rendezzük a sorainkat", így ezzel a bejegyzéssel nemcsak az első alkalom tanulságait szeretném továbbadni, hanem a csatlakozás lehetőségére újabb családokat és családtagokat biztatni

A másik ember jelenléte, az átélt események végighallgatása, az együttérzés befogadása és a konstruktív légkör egyaránt erőt adhat a hozzátartozóknak.

Az első foglalkozás a személyes történetek meghallgatásával kezdődött, majd a családon belüli szerepeket szedtük össze. Először közösen vitattuk meg, hogy a jelenlevő hölgyek az életükben milyen területekre figyelnek oda. Gondolok itt például az anyaságra, a feleség szerepére, a nőiességre, a "logisztikus" feladatkörére, a rokoni kapcsolatokra és persze az emlékezés szintén felkerült a papírra. Később egyesével átbeszélgettük nemcsak a szerepeket, hanem személyenként egy-egy ábra rajzolásával feltüntettük a százalékokat is. Így lehetett arra rálátni, hogy az egyéni kapacitás hogyan oszlik meg, illetve ki, mit olvas ki a saját ábrájából. 

Részletesebben erről a feladatról a Női szerepek és elvárások, illetve a Férfiként egyensúlyban című blogbejegyzéseimben írtam. Ott az emlékezés nem szerepel a listán.

donorcsaladok3.jpgA 120 perc szinte észrevétlenül elrepült - a visszajelzések alapján értékesen. Bizonyítja ezt a közös fotónk is, amelyen mindannyian mosolygunk.

Szombaton nagy örömmel és várakozással indultam az első alkalmunkra. A következő május 11-én, a hónap második szombatján lesz 10 órától, amelyre minden szervdonor hozzátartozót szeretettel várunk! Ha valaki olvasva a sorokat megrémülne attól, hogy mi történne vele közöttünk, akkor szeretném, ha tudná: nincs elvárás. Ha tehát valaki tart a megszólalástól és csupán a jelenlétével szeretne részt venni, akkor pont jó helyen keresgél. Az pedig magától értetődő, hogy ami közöttünk elhangzik, az ott is marad.   

donorcsaladok.jpgHúsvét közeledtével egy ige jutott az eszembe, amellyel zárnám az összefoglalómat: "Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után." (Jer 31,13)

Minden donorcsaládnak és transzplantáltnak erőt, sőt életigenlést szeretnék kívánni!

Együtt könnyebb! Májusban találkozunk!   

 

Dr. Domján Mihály

 

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.drdomjan.hu 

 

 

Szervdonorok emlékműve:

Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca

Ravatalozó

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

 

(Képek forrása: saját)

  

Mielőtt elválnál, tanulj meg vitatkozni!

pixabay_par13.jpgGondolom, hogy egyesek a címmel kapcsolatosan elcsodálkoztak, vagy akár fel is háborodtak. "Vitatkozni?! Még jobban? Ugyan már! Hiszen eddig ezt tettük, mégsem jutottunk egyről a kettőre!"

Rögtön az elején meg szeretném a vitatkozást a veszekedéstől különböztetni. Amikor két ember vitatkozik, akkor azt élik, hogy bár a véleményeik markánsan vagy csak részben, de eltérnek, ennek ellenére tudják: a kapcsolatukat ez nem árnyékolja be. Hogyan lehetséges erre a szintre eljutni? Például úgy, hogy a nézeteltérés hevében az egyik fél kijelenti: "Mi most ezt végigbeszéljük, azzal együtt, hogy a házasságunkat folytatjuk!" Más módon is ki lehet ezt fejezni: "Mondd ki bátran, hogy mi a fontos Neked ebben!" Újabb verzió: "Bár eltér a véleményünk, de ez semmilyen módon sem fog a szakításunkhoz vezetni!"

Akinek tehát nagyobb a lélekjelenléte, az megerősíti az egymáshoz való odatartozásukat. Ezáltal mindketten szabad teret kapnak ahhoz, hogy különösebb indulatok nélkül a véleményüket "kiengedjék". A hangsúly a véleménynyilvánítás kifejezésén van!    

Mi történik veszekedéskor?

Érvelés helyett erőt vetnek be a felek és megpróbálják az akaratukat keresztülvinni. Elindul tehát a "licitálás"...

Győzni próbálnak, mert valamilyen korábbi fájdalom miatt vesztesnek érzik magukat... 

A hangerő emelkedésével párhuzamosan tehát kezdetét veszi a sárdobálás. A múltbeli sérelmekkel való bántás mellett egyéb "csalik/régi lemezek" lesznek "belógatva", mint például a másik családfájának és szennyeseinek az emlegetése. Arra persze a szemben lévő ráharap, és igazán ekkor mélyül el a szakadék. A végjátékban pedig egyszer csak kimondódik, hogy "Ha Te így, akkor én meg elválok!"  

Súlyosabb esetben a gyermekeket is bevonják a szülők a veszekedésbe, akik így válnak áldozattá és néha egyben "tússzá". 

Az előzőekről részletesebben olvashatsz az Érzelmi zsarolás a gyermekkel és Játszmatündér, elég volt Belőled! című blogbejegyzéseimben. 

Mi zajlik a mérgező civakodás mélyén?

Természetesen számos ok, de köztük is szembetűnő az őszinteség és/vagy a megértés, valamint az empátia hiánya. Amit kiemelnék, hogy talán a legnehezebben a saját félelmeinket tudjuk felvállalni. Mégis pontosan ez az a feladat, amelynek "bevállalása" tudja legjobban megnyitni a teret a másik számára.

  • pixabay_eskuvoitorta.jpgAttól félek, hogy elutasítasz!
  • Attól félek, hogy egyedül maradok!
  • Attól félek, hogy kevés vagyok Neked!
  • Attól félek, hogy nem vagy elég jó!
  • Attól félek, hogy nem bízhatok Benned!
  • Attól félek, hogy nem számíthatok Rád!
  • Attól félek, hogy nem kellek!

Bátorságpróba kimondani ezeket a mondatokat, de megéri! 

A harag nem jó tanácsadó!

pixabay_lakat3.jpgA klienseimnek fel szoktam ezért vetni: mi lenne, ha a válás gondolatát egy fix időpontig, mondjuk 6 vagy 12 hónapig félretennék, és addig megtanulnák felvállalni a véleményüket? Lehet először - bölcsen - el nem küldött leveleket is írni, amelyekről itt írok.

Érdemesnek tartom a korábban befektetett energiákat, valamint a múlt gazdag tapasztalatait és eredményeit nem azonnal lesöpörni, hanem az őszinteség, és így a megértés mélyebb szintjeit kipróbálni. Az újfajta nyíltsággal - önmagam adásával - párhuzamosan az önszeretetben és a baráti kapcsolatokban szintén magasabb lépcsőfokokra szükséges fellépni! Így jön meg ugyanis a "kakaó" a bátorsághoz! Akik pedig belejönnek a vitatkozásba, egyre könnyebben és többször teszik fel automatikusan a következő kérdést:

Mi a fontos Neked ebben?

pixi2.jpgHa maradt még szeretet a szívedben a társad iránt, akkor tegyél egy próbát, és kezdd el felvállalni a véleményedet! Légy kíváncsi az övére is! Ha pedig 12 hónap múlva sem kapsz érdemleges válaszokat, akkor fogadd el a döntését: elengedett Téged... 

Kitartást és bátorságot kívánok!

 

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.drdomjan.hu 

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

      

(Képek forrása: https://pixabay.com)