Egy pszichológusi fórumon hallottam először a 'Neverland elhagyása' című dokumentumfilmről. Bár csak felületesen tájékozódtam, de ez pont elég volt arra, hogy az egyik este az HBO GO-n ezt a videót válasszam ki.
Egy szóval úgy tudnám jellemezni a kétszer két órás alkotást, hogy döbbenet. Bármikor az eszembe jut, újból és újból csak a döbbenet szava jön fel bennem...
A dokumentumfilm két család életébe enged bepillantást. Az a közös bennük, hogy gyermekként egy-egy fiúk - hosszú éveken át - Michael Jackson, világhírű popsztár közelébe került. Nemhogy az énekes mellett éltek, hanem az elmondásuk alapján annak ágyában. Majdnem egy évtizeden keresztül szexuális játékszerek voltak...
Michael Jackson munkásságát éveken át figyelemmel kísértem, de igazán sohasem állt hozzám közel. Testvére, Janet Jackson, annál inkább! Halála után viszont egy felemelő dokumentumfilmet láttam az élete legutolsó periódusáról. A 'This is it' bemutatja Jacko végső koncertturnéjára való előkészületet, amely a hirtelen "távozása" miatt sohasem jöhetett létre. Bennem pozitív érzéseket váltott ki a film! Azóta igazi művészként gondolok rá!
A 'Neverland elhagyása' Jacko emberi oldalának teljesen másik arcát hivatott bemutatni. A film igazságtartalmát nem tudom megítélni, viszont erős érzelmeket váltott ki belőlem.
Szerintem a nézők ezentúl a pedofília jeleire és a gyermekeik határaira jobban oda fognak figyelni!
Mit gondolok most Jackoról? A sok évvel ezelőtti cikkek, amelyek az apjával való kapcsolatáról szóltak, arra engedtek következtetni, hogy áldozat volt. A világsztársága - feldolgozás hiányában - szintén ezt erősíthette. A mostani dokumentumfilm egy olyan személyként ábrázolta, aki ezt a többszintű áldozatiságot továbbadta - a legkegyetlenebb módon. A négy óra alapján a felnőttség és a felelősségvállalás hiányát, a tudatos csábítás, sőt manipuláció "mesterét" láttam benne. Számomra egy elfogadhatatlan kizsákmányoló ember karaktere jelent meg, mi több a rejtett agresszió és a szeretetlenség megtestesítőjeként tudom jellemezni. Az első rész 90. perce körül abba kellett hagynom a "mozizást". Ekkor derült az ki, hogy az egyik kisfiú - 7 évesen kezdődött vele a szexuális abózus és 14 éves koráig tartott - aranygyűrűt kapott az együttlétek után. Ennél a pontnál úgy éreztem, hogy mára elég volt.
A "pornó és chips" szintén a film egyik főszereplőjének a szájából hangzik el, ami sajnálatosan jól összegzi a látottakat. Jacko - az elmondások alapján - fokról fokra vette rá a gyermekeket arra, hogy a "szeretetüket/szerelmüket" a játékok, az édességek és az ajándékok után pornóval, chipsszel, sőt az alkohollal egészítsék ki...
A dokumentumfilmben a két fiatalember mellett az édesanyák, egyikük nagymamája, két testvér, illetve mindkettőjük felesége nyilatkozott. Ilyen fokú nyíltság, bátorság és közös megosztás ritka kincs! Ami szíven ütött, amikor az egyikük azt mondta, hogy mennyire nehéz kiállnia a világ elé, de még nehezebb lenne tovább hazudnia. Úgy érzem, nekem ez a legfőbb üzenet.
A dokumentumfilm végén az édesanyák vállalják a felelősségüket, még akkor is, ha az elmondásuk alapján semmit sem tudtak az éveken át tartó károkozásról. Egyikük találóan megfogalmazta ezt: a fia gyötrelmén keresztül élhetett jó életet. Megható volt számomra, hogy szembe mertek önmagukkal nézni. Együttérzek a fiatalemberek feleségeivel is, akik a második rész végén kaptak szerepet. Talán ők tudták számomra a leghitelesebb láttatni azt a "mérgezést", amit a férjeikben eddig elfojtva működött, majd rájuk is "kiáradt". Nekem érzelmileg a legfájdalmasabb az volt, ahogyan az édesapákká vált fiatalemberek a gyermekeiken keresztül felfedezik a korábbi kiszolgáltatottságukat...
Mindezek után röviden a pszichológiai háttérről!
A feldolgozás célja nem a meg nem történtté tevés, hanem az emlékekkel való együttélés támogatása!
Egy kiskorúnak az okoz feloldhatatlan nehézséget, hogy úgy kellene felismernie a rosszat, hogy közben, aki ezt okozza, szereti. Abban az életkorban - mindezek miatt - nem képesek a gyermekek haragudni, érzelmileg tisztán látni. Számtalanszor évtizedekben mérhető a feldolgozás, mint a dokumentumfilm főszereplőinek az esetében is. Náluk azonban a titkok feloldásának - hála Istennek - eljött az ideje!
A Titkom, titkom, mondd meg nékem... című blogbejegyzésemben erről többet olvashatsz.
Jacko áldozatai beszélnek arról, hogy az énekes nemcsak a szeretetet hitette el velük, hanem azt is, hogy amit csináltak, attól ők különlegesek és fontosak. Közben pedig a tudatlan szülők a luxustól elvakítva asszisztáltak a "kínzáshoz"...
Kinek ajánlom a filmet?
Mindenkinek, aki a gyermekvédelemben dogozik - akár egy workshop keretein belül. Továbbá pszichológusoknak, pedagógusoknak, szülőknek, gyermekorvosoknak és nővéreknek, valamint azoknak az áldozatoknak, akik a feldolgozáshoz már kaptak/kapnak segítséget.
Attól vagyok felnőtt, hogy vállalom a tetteimért a felelősséget, vagy ha ezzel nem rendelkezem, akkor segítséget kérek. Jacko ezzel nem élt...
Bár rendkívül megdöbbentő és nehéz fajsúlyú ez a dokumentumfilm - a közvetlen bizonyítékok hiányában is -, ennek ellenére érdemesnek tartom megnézni, sőt okulni belőle!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Játszmatündér, elég volt Belőled!
- Titkom, titkom, mondd meg nékem...
- A szabadság 'tánca' a kockázatvállalás - könyvajánló
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- Érzelmi zsarolás a gyermekkel
Joyce Meyer keresztény előadónak, a szexuális bántalmazás témájában tett tanulságtétele itt nézhető meg.
(Képek forrása: https://pixabay.com)
