2024. január végén, immáron tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF). Idén a szervezők - a "Te hited" kategóriából - a Négy nővér francia-tunéziai alkotással kapcsolatosan kértek fel az ajánló megírására. Örömmel teszek ennek eleget, azzal együtt, hogy nehéz azt a szomorú női sorsot úgy láttatnom, hogy közben a kíváncsiságot felébresztve a remény sugarait tápláljam. Ezzel együtt a tunéziai családdal és a rendezőnővel egységben van hitem abban, hogy...
Lehet változtatni. Lehet a hibákkal és a mulasztásokkal szembenézni. Lehet a veszteségeket meggyászolni. Lehet a múltból tanulni. Lehet a tudatos döntéseken keresztül új alapra építeni a jövőt.
Különleges, generációkon és történelmen átívelő családi sorsot mutat be a rendező. Olfa egy tunéziai nő. Négy lány anyja, aki már gyermekként, majd a házassága kezdetétől rengeteg fájdalmat él meg. A film - kronológiailag haladva - sebeket tép fel. A ki nem mondott veszteségek, az el nem sírt könnyek felszínre kerülnek. Nemcsak az anyából, a gyermekekből is. Ha a 107 perc alatt nem lennének jó érzékkel bevágott családi nevetések és énekek, lehangoló lenne a film. Így azonban, mintegy kontrasztként és egyben időt adva a nézőnek, segíti a rendező a nehéz érzéseink oldását, sőt a cselekmény megértést is.
A dokumentumfilm egyedi felépítésű. Mivel a családban felnövekvő négy tunéziai lány közül a két legidősebbet az Iszlám Állam terrorszervezete korábban magába szippantotta, így a bemutatásukat valahogyan meg kellett oldaniuk. A rendező hivatásos színésznőket kért fel erre. Számomra abban zseniális ez az alkotás, ahogyan a színészek illeszkedését és az őszinte személyiségüket ugyancsak bemutatja.
Mivel a család magára maradt - az apa nincs már jelen, a két nővér pedig "elveszett" - így tulajdonképpen a színésznőkkel és a rendezőnővel együtt teremtődik meg a tér a feldolgozásra. A szexuális abúzusokon is átesett családtagok ebben a "kiterjesztett nagycsaládban" válnak képessé újradefiniálni önmagukat, a női sorsukat és a jövőjüket.
Örömmel vártam az idei felkérést. Visszanézve az elmúlt évek filmjeire, megkockáztatom, hogy a Négy nővér az elmúlt 10 év egyik legkiemelkedőbb alkotása. Az tetszik benne a legjobban, hogy a rendezőnő nem tolakodóan, hanem lépésenként segíti annak az útnak a megértését, ami a két idősebb nővér "elvesztéséhez" vezetett. Sőt, közben reményt ad, hogy dönthetünk másképp.
Most, az írás közben egy régebbi gondolat jött fel bennem, amit anno az egyik kolléganőmmel közösen fogalmaztunk meg:
A fájdalom addig "utazik" a családfában, amíg nem talál valakit, aki önismeretileg kész arra, hogy azt átérezze, megértse és integrálja.
Pontosan ezt kívánom önnek: a saját családi sorsához való közeledést!
Változás jön létre, miközben családilag kibeszéljük a fájdalmainkat.
A dokumentumfilmből ehhez hitet és bátorságot meríthet.
Inspiráló feltöltődést!
https://linktr.ee/drdomjan – minden link, előadás, tréning, podcast és támogatási lehetőség egy helyen
A vetítési időpontokat itt találja.
Korábbi évek dokumentumfilm-ajánlóit itt olvashatja:
- Hitbuzgó család (A holy family) - a függőségek kálváriája
- A köd gyermekei (Children Of The Mist) - a szülőkről való érzelmi leválás
- Isten veled mennyország (Leaving Paradise) - zsidó gyökerek újraértelmezése
- Szemtől szemben (Eye to eye) - a finn börtönök resztoratív terápiája
- Újra együtt (Reunited) - egy szétszakított szír család 2,5 éve
Az ingyenes pszichológusi podcastok meghallgatható – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, a Google Podcasts-en (Android, Google fiók) és az Apple Podcasts-en (iPhone, Macbook). Itt tud a többi hanganyagra is feliratkozni.
Képek forrása: saját és https://vertigomedia.hu/premierek/negy-nover/
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyi pozitív hatással bír ez a sport! Mint mindennek, itt is vannak árnyékok és veszélyek, de egy
A mindennapjainkat sok apró döntésen keresztül éljük meg. Sokszor észre sem vesszük, mert annyira magától értetődő, hogy pl. egy hétköznapi vacsorára mit vásároljunk vagy reggel melyik zoknit válasszuk ki. Majd egyszer csak olyan fordulópont előtt találjuk magunkat, amikor megtorpanunk. Azt érezzük, hogy ennek most súlya van. Ilyen például a pár-, és a munkaválasztás. Hasonló egy új otthon vagy az iskola kiválasztása, nem beszélve a gyermekvállalásról.
A mérlegelést az szintén segítheti, ha belátod:
Egy dokumentumfilmhez mindig alázattal állok, hiszen emberek és családok engedik be az életterükbe a kamerát. Így adják meg számunkra azt a kincset, hogy közel kerülhessünk – jelen esetben – a függőségek fájdalmához. Az idős apa állandóan lottózik, csak ekörül forog az agya. Pont úgy, ahogyan azt a klinikumban a szenvedélybetegeknél tapasztalom. (Egy alkoholbeteg vagy bármilyen egyéb függő reggel már azzal kel, hogy mi lesz pl. az itallal. A betegség nem a fogyasztás idejére korlátozódik, hanem áthatja az egész gondolkodását, nem beszélve a kommunikáció és az érzelemkifejezés zavaráról.)
A múlt szombaton, november 19-én találkoztak újból Kiskunfélegyházán a donorcsaládtagok és a szervátültetettek. Az alkalmaink hibrid módon zajlanak, azaz Zoom-on keresztül is lehetőség van a becsatlakozásra. A sok nehézség és fájdalom mellett ezt ‘köszönhetjük’ a COVID-nak, hiszen kényszerűségből így nyílt ki előttünk a világ.
Az elmúlt évek kellettek ahhoz, hogy egyre jobban kikristályosodjon a karitatív missziónk. Arra adunk példát és biztatást, hogy lehetséges a kölcsönös tisztelet talaján megismerni egymást.
Ott tartunk, hogy az emberek többsége nem jött még arra rá: a hírműsoroknak és maguknak a híreknek az elsődleges szempontja a szórakoztatás. Mit jelent ez?