2024. január végén, immáron tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF). Idén a szervezők - a "Te hited" kategóriából - a Négy nővér francia-tunéziai alkotással kapcsolatosan kértek fel az ajánló megírására. Örömmel teszek ennek eleget, azzal együtt, hogy nehéz azt a szomorú női sorsot úgy láttatnom, hogy közben a kíváncsiságot felébresztve a remény sugarait tápláljam. Ezzel együtt a tunéziai családdal és a rendezőnővel egységben van hitem abban, hogy...

Lehet változtatni. Lehet a hibákkal és a mulasztásokkal szembenézni. Lehet a veszteségeket meggyászolni. Lehet a múltból tanulni. Lehet a tudatos döntéseken keresztül új alapra építeni a jövőt.

Különleges, generációkon és történelmen átívelő családi sorsot mutat be a rendező. Olfa egy tunéziai nő. Négy lány anyja, aki már gyermekként, majd a házassága kezdetétől rengeteg fájdalmat él meg. A film - kronológiailag haladva - sebeket tép fel. A ki nem mondott veszteségek, az el nem sírt könnyek felszínre kerülnek. Nemcsak az anyából, a gyermekekből is. Ha a 107 perc alatt nem lennének jó érzékkel bevágott családi nevetések és énekek, lehangoló lenne a film. Így azonban, mintegy kontrasztként és egyben időt adva a nézőnek, segíti a rendező a nehéz érzéseink oldását, sőt a cselekmény megértést is.

A dokumentumfilm egyedi felépítésű. Mivel a családban felnövekvő négy tunéziai lány közül a két legidősebbet az Iszlám Állam terrorszervezete korábban magába szippantotta, így a bemutatásukat valahogyan meg kellett oldaniuk. A rendező hivatásos színésznőket kért fel erre. Számomra abban zseniális ez az alkotás, ahogyan a színészek illeszkedését és az őszinte személyiségüket ugyancsak bemutatja.

Mivel a család magára maradt - az apa nincs már jelen, a két nővér pedig "elveszett" - így tulajdonképpen a színésznőkkel és a rendezőnővel együtt teremtődik meg a tér a feldolgozásra. A szexuális abúzusokon is átesett családtagok ebben a "kiterjesztett nagycsaládban" válnak képessé újradefiniálni önmagukat, a női sorsukat és a jövőjüket. 

Örömmel vártam az idei felkérést. Visszanézve az elmúlt évek filmjeire, megkockáztatom, hogy a Négy nővér az elmúlt 10 év egyik legkiemelkedőbb alkotása. Az tetszik benne a legjobban, hogy a rendezőnő nem tolakodóan, hanem lépésenként segíti annak az útnak a megértését, ami a két idősebb nővér "elvesztéséhez" vezetett.  Sőt, közben reményt ad, hogy dönthetünk másképp.

Most, az írás közben egy régebbi gondolat jött fel bennem, amit anno az egyik kolléganőmmel közösen fogalmaztunk meg:

A fájdalom addig "utazik" a családfában, amíg nem talál valakit, aki önismeretileg kész arra, hogy azt átérezze, megértse és integrálja.

Pontosan ezt kívánom önnek: a saját családi sorsához való közeledést!

Változás jön létre, miközben családilag kibeszéljük a fájdalmainkat.

A dokumentumfilmből ehhez hitet és bátorságot meríthet. 

Inspiráló feltöltődést!

https://linktr.ee/drdomjan – minden link, előadás, tréning, podcast és támogatási lehetőség egy helyen

Korábbi évek dokumentumfilm-ajánlóit itt olvashatja:

• Hitbuzgó család (A holy family) - a függőségek kálváriája
• A köd gyermekei (Children Of The Mist) - a szülőkről való érzelmi leválás
• Isten veled mennyország (Leaving Paradise) -  zsidó gyökerek újraértelmezése
• Szemtől szemben (Eye to eye) - a finn börtönök resztoratív terápiája
• Újra együtt (Reunited) - egy szétszakított szír család 2,5 éve

Képek forrása: saját és https://vertigomedia.hu/premierek/negy-nover/