A bejegyzés címét nem akartam "drasztikusra" venni, de ha őszintén magamba nézek, akkor a következő üzenetet szeretném átadni:

Miután letetted az italt, kezdődik a boldogtalanság.

18 évvel ezelőtt kezdtem el a családterápiát tanulni és 2007 óta vagyok a "csapat" tagja. Korábban én is úgy gondolkoztam, sőt még éveken át, hogy ha valaki leteszi az italt, akkor minden kisimul. Végtelenül hálás vagyok azoknak a klienseknek és családoknak, akiknek az életén keresztül már nem az irracionális elvárások "tombolnak" bennem, hanem a tankönyvi igazságok megélt tapasztalatokká válhattak.

Nincs olyan alkoholbeteggel "fűszerezett" család, akiknek ne a következő, hőn áhított kérése lenne felém: "Csak ne igyon." Sokszor egyszerűen nem tudom eltántorítani a személyeket ettől a hamis mondattól. Természetesen nekem is ez a célom, azonban az alkoholfogyasztás a "hagyma héjának" külső rétege csupán. Nagyon jól látom ezt azokban az esetekben, amikor valaki fél-egy évvel az alkohol letétele után mélységesen boldogtalanná és reményvesztetté válik.

Hát igen, az alkohol remekül elfedi a lényeget: a ki nem mondott érzéseket, az egekig "összelapátolt" veszteségeket, a kisebbrendűséget, az önzést, a magányt és a megakadt felnőtté válást. Sajnos vagy nem sajnos, az alkoholbetegek gyermekszerepben vannak, a társfüggők pedig kiszolgálják őket - mindenáron.

A szenvedélybetegség a családrendszer kapcsolati és kommunikációs zavarainak a kifejeződése. Minden függőség a veszteségek talaján jön létre, illetve a függőségek újabb veszteségeket termelnek ki.

Ebben a rövid bejegyzésben még három szösszenetet szeretnék megemlíteni. Az első, amit minden egyes alkoholbetegnek elmondok és most így, ezen az oldalon keresztül is üzenem: nem várom el tőletek, hogy ne igyatok. Csupán azt, hogy meghalljátok: bármi van, próbállak benneteket elfogadni és támogatni, ti pedig folytassátok a küzdést. A leszokás, helyesebben az új célokra (kapcsolatokra, hobbikra, mások szolgálatára, hitéletre és sportra) való "átszokás" természetesen vargabetűkkel tarkított. Arra való minden egyes "elesés", hogy a belső gyógyulás melletti elköteleződés megerősödjön. 

A második gondolatom pedig az érzelmileg legközelebbi családtagnak szól. Lásd be, hogy társfüggő vagy és neked ugyanúgy változnod, "detoxikálódnod" kell, mint az alkoholbeteg társadnak. Ahogyan a párodnak az AA, úgy neked az AL-AlON csoportfoglalkozásai tudnának segíteni. Rendkívül nehéz annak elfogadása, hogy a gödör aljáig le kell ahhoz mennie a társadnak, hogy azután felfelé tudjon lépegetni. A legkegyetlenebb mondat, amit meg kell, hogy hallj:

"Nem ivott még eleget." Azaz, magaddal törődj, ne vele.

A harmadik pedig a 800ezer alkoholbeteg gyermekeinek szól. Őszintén roppant sajnálom, hogy megtörtént vagy megtörténik az veletek, hogy nincs érzelmileg apátok vagy anyátok, esetleg, ha mindketten alkoholbetegek, akkor árván növekedtetek fel. Mély együttérzésem a tiétek. Mindenfajta nehézség ellenére azonban tudom és hiszem, hogy van a mérgező gyermekkorból pozitív kiút. Tudatosan állj oda magad mellé és keress olyan szakembert a lakhelyeden, akivel ki fogjátok bogozni az útvesztőt. Teljes biztonsággal állíthatom, hogy minden szülőnek meg lehet bocsátani. Tudatosan meg fogod tanulni mind a méltányos, mind a méltánytalan dolgokat néven nevezni. A megértés minden esetben lehetséges alternatíva, ahogyan az is, ha jó szülővé válsz önmagadnak. És hogy ne érezd magad egyedül, a négyrészes podcast-sorozat befejező adását pontosan neked készítettük. Elérheted ezt közvetlen linken itt, Androidos telefonon vagy Google-fiókkal itt, iPhone vagy Macbook esetén pedig itt. (A másik három rész a párterápiás szempontokat, a csoportterápiát, illetve a társfüggőséget járja körül.)

A blogbejegyzésem végén újból visszatérek a címhez. Miután letetted az italt, következik az igazi kihívás - nemcsak felépülő alkoholbetegként neked, hanem a társadnak és a gyermekeidnek is. A család apraja-nagyja számára tehát a "java" csak azután jön. Kellemetlenné fog például az válni, hogy a gyógyulás beindulásával még több konfliktushelyzet fog adódni. Olyan dolgok mondódnak ugyanis ki, amelyekről korábban nem volt szabad beszélni vagy süket fülekre talált...

Ekkor indul el a szembesülés: a család nemcsak elszenvedője a szenvedélybetegségnek, hanem hozzájárult annak kialakulásához-fennmaradásához is...

Írás közben halkan karácsonyi jazz zenét hallgatok. Azt kívánom minden egyes érintett családnak és hozzátartozónak, hogy az életükbe eljöhessen, "maradjon" és megerősödhessen az életigenlés. 

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://vm.tiktok.com/ZMR2J3pxD/

https://drdomjan.blog.hu

https://drdomjan.hu

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Google Podcasts-en (Android, Google fiók) és az Apple Podcasts-en (iPhone, Macbook). Itt tudsz a többi hanganyagra is feliratkozni.  

Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• A családod sorsa tovább él, benned is
• Miért maradsz benne a rossz kapcsolatokban?
• Hogyan lehet mérgező szülők után saját életed? 
• Hogyan válhat a gyermek "tússzá" a családban?
• El nem küldött levelek

Ajánlott irodalom:

Susan Forward, Mérgező szülők (Háttér Kiadó Kft.,  Budapest, 2000)

(Képek forrása: saját és pixabay.com)