Korukban leginkább a média közvetíti, hogy egy adott korú ember mit válasszon, hogyan éljen és nézzen ki. Azt gondolom, hogy akaratunk ellenére hatnak ránk a trendek és a tudatosan felépített termékek. A cégek teljesen tisztában vannak azzal, hogy ha a márka egy hétköznapi "hős" történetén alapszik, akkor könnyebb vele azonosulnunk, így több adható el belőle. Pontosan ez van az “előtte-utána” fotókkal és a személyes tanúságtételekkel megspékelt diétás termékek esetében is.
Az ilyen jellegű burkolt "megmentő" szerepbe nem szeretnék most belelépni.
Azt gondolom, hogy minden ember más élettörténeten keresztül hízott el, így a fogyását sem lehet pár pontra lerövidíteni. A "Lapos hasat egy hét alatt!” című csodavárás helyett itt most csak egy önismereti kérdést szeretnék feltenni:
Mennyire (volt) fontos a "látszat" a származási családodban?
Érdekes téma ez! A famíliánkból és a környezetünkből egyszerűen magunkba szívhattunk egy ideális vagy inkább fel nem vállalt világot. Ezzel szemben a ki nem mondott realitások lehetnek teljesen mások. A kettő közötti távolság szorongást eredményezhet, amit viszont megtanulhattunk - szinte akartunk ellenére - leginkább étellel "megnyugtatni"... (Ez a munkamód persze a későbbiekben is a szokásunkká válhatott, pl. a párkapcsolati szint miatt.)
Az előzőeket más oldalról ugyancsak meg szeretném közelíteni. Lehetséges, hogy korábban azt hitted: ha megfelelsz a "látszat" elvárásának, akkor "jó" leszel. Ha tehát teljesíted a feltételeket, konkrétan valakiét, akkor szeretni fog...
Mi van, ha ez a "program" még Benned fut?
Hívhatjuk-e ezt a vágyat sóvárgásnak?
Akár...
Honnan lehet ez ismerős Neked? Belátod-e a párhuzamokat?
Lépjünk pozitívan egyet előre! Azok, akik valójában képessé váltak életmódot váltani - nem pedig diétázni -, kiemelik: önmagunk miatt, a belső meggyőződésükből tudták ezt véghez vinni, nem pedig másoknak vagy a trendeknek való megfelelésből.
Megtanultak különbséget tenni aközött, hogy a lelkük vagy a testük "sóvárog" (éhes), illetve képessé váltak az emberi szükségleteiket nyíltan kezelni.
Mi segíthet még? Elsajátíthatunk számos szorongáscsökkentő módszert, növekedhetünk az önismeretben és így képes válhatunk kikerülni a sóvárgás, a túlevés és a szégyen ördögi köréből.
Jöjjön itt egy újabb - az előzőekhez kapcsolódó - kérdés:
Önmagad szeretetét miért kell feltételekhez kötnöd?
Lehetne önmagadat "csak úgy", feltételek nélkül elfogadni és szeretni? Megengedhetnéd-e magadnak, hogy elfogadd a kudarcaidat, a sikereidet és a mindazt, amit a "puttonyodban" otthonról hozol vagy az utadon szereztél?
Az öngondoskodás az önszeretet része - a testtel/kilogrammokkal kapcsolatosan is. Ha szeretnél ebbe az irányba lépegetni, érdemes magadban azokat a szempontokat megtalálni, hogy miért lenne jó Neked életmódot váltani. Szedd össze az előnyöket! Ha ez nem menne, válaszold meg a következő kérdést: "Mi jó nekem abban, hogy továbbra is sodródom és eseteleg "gyártom" a látszatot?" A tanult tehetetlenségről itt olvashatsz.
Változni és változtatni szinte sohasem könnyű. Pici lépésekre érdemes azt lebontani, majd új szokásokat kialakítva tudatosan vállalni az azokkal járó kellemetlenséget. Ki mondta - a reklámokon kívül -, hogy az életmódváltás fájdalom nélküli? Két-három hónap után viszont egyszerű gyakorlattá tud válni a kalóriákra való odafigyelés, ahogyan az önmagam miatti mozgás vagy a nyíltság vállalása.
A jó dolgoknak "ára" van!
A haladást sokban tudja az a szemlélet támogatni, ha belátod és elismered az eddig megvalósított lépéseidet, sőt a testképedre szintén figyelmet fordítasz. Merd minden egyes előremutató apróság miatt kihúzni magad!
Védekezés helyett inkább higgy magadban!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Női szerepek és elvárások
- Önbizalmad bázisa a testképed
- A családod sorsa tovább él, benned is!
- Miért maradsz benne a rossz kapcsolatokban?
- Csak lazán! Nem minden a Te feladatod!
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: pixabay.com)
Sokan egy párkapcsolatban érzik a leginkább magányosnak magukat. Tehetetlenek. Sajnos. Mások görcsösen akarnak valakihez tartozni, ezért régóta társkeresőznek. Újabbaknál pedig lehet, hogy egy kórházi ágy vagy éppen a veszteség "szele" hozza elő az üresség és a feleslegesség érzését.
Következő lehetőség a magány feloldására, ha az ember átgondolja, majd felvállalja mindazokat a dolgokat, amiktől a leginkább fél. Mi a legrosszabb, ami velem megtörténhet? Érdemes a rémületünket valakivel megosztanunk. Így együtt, közösen beszélgessünk arról, hogy lehetségesek-e egyéb forgatókönyvek, mint amelyek jelenleg a fejünkben "zakatolnak".
Ha felemelnéd a fejed a mérleg kijelzőjéről és belenéznél a tükörbe, milyen véleményt tudnál a testedről alkotni? Tetszetős? Ronda? Elviselhető? Rendben levő? Takargatnivaló? “Beachbody”? Vonzó?
Eg