Sokan ódzkodnak a csoportterápiától, bár már az ősi kultúrákban a gyógyítás nyilvános esemény volt. (Az egész törzs ügyeként szerepelt.) A 21. századra lecsökkent a vallásos szertartásokban való részvétel, ahogyan általánosságban a közösségekhez való odatartozás. Léteznek-e még együtt végzett betakarítások és szüretek? Haláleset, megbetegedés vagy házépítés esetén segít-e a helyi közösség? Rendezünk-e utcabálokat? Ismerjük-e egyáltalán a szomszédokat? Szokott-e a nagycsaládunk együtt ünnepelni? Milyen egyéb hagyományokkal és rítusokkal bírunk? Léteznek-e olyan népszokások, amelyek évről évre ismétlődően kapaszkodót nyújtanak számunkra? Természetes vannak szép kivételek, de nem letagadható, hogy kevesebb tradícióval rendelkezünk. A közösségbe való járás csökkenésével azok fizikai és lelki támogatása is mérséklődött. Valódi védőfaktorként már nem tekinthetünk rájuk.
Mi van akkor helyette? Az online tér felerősödött – függővé vált az egész világ. A kapcsolatok meggyengültek. Nagyfokú lett a bizalmatlanság, sőt a sodródás. Egyre több embert érint az elmagányosodás, a szorongás és a lehangoltság. Kevesebb baráttal és megtartó családi kapcsolattal rendelkezünk, ugyanakkor megnőtt az igény az önismeretre. A pénz, a teljesítmény és a glamour előrébb való lett, mint a meghittség. Ráadásul nehezebben merjük magukat felvállalni és így egymáshoz őszintén közel kerülni. Azt gondolom, hogy mindezek szintén hatottak arra, hogy a különféle önismereti csoportok egyre szélesebb körben teret hódítanak pl. dramatikus, sématerápiás, személyközpontú, csoportanalízis, táncterápia.
A szakpszichológus, illetve pszichoterapeuta által vezetett csoportterápia főként azoknak hasznos, akik nehezen tudnak másokhoz kapcsolódni. Az interperszonális (személyek közötti) elakadások gyógyítása mellett azoknak is ajánlott, akik nem tudtak még a szüleikről érzelmileg leválni, alacsony önértékeléssel bírnak, túlságosan intellektualizálva élik a mindennapjaikat (megkerülve a nehéz érzéseiket az értelmi tényezőket emelik előtérbe), problémás az indulataikat kezelniük vagy éppen pszichoszomatikus problémákkal küszködnek. Azoknak szintén, akik már tudják, tudni vélik az elakadásaikat, de nem képesek rajta változtatni.
Többen a dramatikus, családi önismereti csoportjainkban látnak rá a párkapcsolati működésükre, ahogyan a transzgenerációs örökségükre. Kezdik megdolgozni a veszteségeiket, felismerni a sérült gyermeki énjük működését és meghúzni a határaikat. Miközben látják-hallgatják a másik játékát-történetét, tudnak egymáshoz kapcsolódni a közös érzéseken keresztül. Növekednek az együttérzésben és a megértésben, sőt megélik az egyetemességet. Nyilvánvalóvá válik számukra, hogy nem ők az egyetlenek, aki hasonló problémákkal küzdenek. (Ezáltal csökken a tagokban az elszigeteltség érzése.) A csoporthelység közben „mintha-tér” is. A dramatikus megjelenítésen keresztül olyan vágyott vagy éppen soha ki nem mondott mondatok „törnek” utat, amelyek gyógyítólag hatnak az egyén életútjára. Mellette ott vannak még a mindfulness meditációk és a stabilizációs gyakorlatok. (Mindfulness oktató szintén vagyok, nemcsak család-pszichoterapeuta.) A hanganyagokat a tagok megkapják e-mailben, így a gyakorlás otthon szabadon folytatható. Mit ad még a dramatikus, családi önismereti csoportterápia? A keretek, köztük a titoktartás: biztonságot. A családterápiás szemlélet a rendszerszemlélet hozza be. (A család egy olyan egész, amelynek részei – a családtagok – kölcsönhatásban állnak egymással: az egyéni problémák a család egészének megértésével és változásaival oldhatók fel.) A dramatikus gyakorlatok pedig lehetővé teszik, hogy a múlt elfeledett indulatai a felszínre törhessenek („kisülhessenek”) és már ne csak beszéljük a dolgokról, hanem megéljük azokat. Támogatja az érzelemszabályozást is – az érzelmi élmények hatékony formálását.
A csoportterápia hatótényezőinek összessége adja a család újszerű, korrektív megélését.
A Lazán és tudatosan Podcast-csatorna VI/12-es epizódja – azonos címmel – az önismereti csoportok világába tud téged elkalauzolni. Meghallgathatod a Spotify-on, az Apple Podcasts-en és a többi csatornán.
Ősszel és tavasszal indulnak Budapesten és Kecskeméten dramatikus, családi önismereti csoportok. Az éppen indulókról itt tudsz (vagy majd fogsz tudni) olvasni: https://linktr.ee/drdomjan
Egész évben lehet a város megjelölésével jelentkezni, ami nem jelent elköteleződést, csupán a későbbiekre nézve információ kérését: csoport@drdomjan.hu
Induló csoportjainkba minden kedves érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!
(Fotók eredete: saját és pixabay.com)
A dokumentumfilm egyedi felépítésű. Mivel a családban felnövekvő négy tunéziai lány közül a két legidősebbet az Iszlám Állam terrorszervezete korábban magába szippantotta, így a bemutatásukat valahogyan meg kellett oldaniuk. A rendező hivatásos színésznőket kért fel erre. Számomra abban zseniális ez az alkotás, ahogyan a színészek illeszkedését és az őszinte személyiségüket ugyancsak bemutatja. 
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyi pozitív hatással bír ez a sport! Mint mindennek, itt is vannak árnyékok és veszélyek, de egy
A mindennapjainkat sok apró döntésen keresztül éljük meg. Sokszor észre sem vesszük, mert annyira magától értetődő, hogy pl. egy hétköznapi vacsorára mit vásároljunk vagy reggel melyik zoknit válasszuk ki. Majd egyszer csak olyan fordulópont előtt találjuk magunkat, amikor megtorpanunk. Azt érezzük, hogy ennek most súlya van. Ilyen például a pár-, és a munkaválasztás. Hasonló egy új otthon vagy az iskola kiválasztása, nem beszélve a gyermekvállalásról.
A mérlegelést az szintén segítheti, ha belátod:
Egy dokumentumfilmhez mindig alázattal állok, hiszen emberek és családok engedik be az életterükbe a kamerát. Így adják meg számunkra azt a kincset, hogy közel kerülhessünk – jelen esetben – a függőségek fájdalmához. Az idős apa állandóan lottózik, csak ekörül forog az agya. Pont úgy, ahogyan azt a klinikumban a szenvedélybetegeknél tapasztalom. (Egy alkoholbeteg vagy bármilyen egyéb függő reggel már azzal kel, hogy mi lesz pl. az itallal. A betegség nem a fogyasztás idejére korlátozódik, hanem áthatja az egész gondolkodását, nem beszélve a kommunikáció és az érzelemkifejezés zavaráról.)