Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Mutasd meg a társkapcsolataidat, és megmondom, hogy ki vagy

Társadalmi dilemma - dokumentumfilm-ajánló

2020. október 21. - Dr. Domján Mihály

twitter-292994_1920.jpgMielőtt a Társadalmi dilemma 2020-as, amerikai dokumentumfilmet ajánlanám, szeretnék egy személyes élményt megosztani.

Pár évvel ezelőtt kulturális körúton vettem részt. Bár április végét írtuk, mégis hóviharba került a csoportunk. Mivel nálam leginkább tavaszi ruhák voltak, egy ujjatlan vastag dzsekit kivéve, így nem tudtam és nem is szerettem volna a Gullfoss vízesésnél sok időt eltölteni. Választottuk inkább közösen a zsúfolt látogatóközpontot. Számos amerikai és egyéb helyekről érkezett turisták álltak - velünk együtt - sorban a teákért, s kávékért. Akaratom ellenére volt időm nézelődni és megakadt a szemem a sok egyforma kabáton. Elcsodálkoztam ezen és még jobban megmustráltam a ruhákat. Négy-öt márka volt a leggyakoribb. Érdekesnek találtam, hogy ennyire "Hilfigeres", "Ralphos" vagy éppen "Columbiás" lenne mindenki. Spontán jött fel bennem az a gondolat, hogy "hipnotizált majomként" élünk a bolygónkon. Különös megtapasztalás volt. Korábban az uniformizáltságunkat nem tudtam ilyen tisztán látni.

pokemon-1548194_1920.jpgA bevezető után jöjjön a dokumentumfilm-ajánló!

Mielőtt rátérnék a közösségi média - Facebook, Twitter, Instagram, Google stb. - a film által bemutatott hatásaira, kérlek, nézd meg, hogy az okostelefonodat napi hány órán keresztül nyomkodod...

Egy izgalmasan felépített alkotással fog a néző szembekerülni, ha a Társadalmi dilemma című alkotásra rászánja a 94 percet. A nagy social tech cégek valaha volt magas beosztású emberei beszélnek azokról a csapdákról, amelyeket szinte akartuk ellenére hoztak létre. 

Számomra az lett a fő üzenet, hogy az álhírek gyártása a hirdetések szempontjából a legnagyobb biznisz, illetve az állandó figyelem elterelés és manipuláció a legrosszabbat tudja az emberből kihozni. A dokumentumfilm, amelyben számos tudós is elmondja a véleményét, nagyon negatív képet fest arról a valóságról, amelyet az okostelefon-függőség mindannyiunknak jelent. Hatása egyszerre utópia és disztópia.

És hogy mit tehetünk?

Talán először azt, hogy üljünk le egy baráttal vagy családtaggal megnézni az alkotást, majd közösen beszélgessünk el a bennünk felmerülő gondolatokról és érzésekről. A film ugyanazon üzeneteket erősíti meg, mint amit a pszichológia is ad a kezünkbe: 

Szükségünk van a másokkal való kapcsolódásra, a visszajelzésekre, a szeretetre és a határokra. Valamint nem árt tudatosítanunk, hogy minden kattintásunk egy "szavazatot" jelent...

Szeretettel ajánlom a szülőknek, nagyszülőknek és a pedagógusoknak ezt a dokumentumfilmet. Hiszen először önmagunkban kell azt a helyére tenni, amit a világban szeretnék láttatni. Minden középiskolásnak pedig javasolnám nemcsak a megtekintést, hanem hogy írjanak arról egy rövid fogalmazást, amit üzenetként magukkal visznek a filmből.

Mutasd meg a társkapcsolataidat, és megmondom, hogy ki vagy. (Harry Stack Sullivan)

Találj vissza a baráti beszélgetésekhez! És mondjuk a családi főzésekhez, a társasozáshoz vagy éppen az ölelésekhez! 

 

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

https://drdomjan.hu

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

Az összes többi ajánlót - film, könyv, programok - itt találhatja meg, illetve tematizálva az alábbiakra kattintva: HBO GO, NETFLIX.

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

sullivan.jpg

 (Fotók forrása: saját és pixabay.com) 

A mesék varázslatos világa

princess-869721_1920.jpgA mese szabaddá teszi a gyermek lelkét. Erről az egyszerű igazságról szeretnék most írni - támogatva a szülőket és a meseolvasást. Aktualitását nemcsak a minőségi idő "kikopottsága" adja, hanem az elmúlt időszak egyik eseménye. Számos cikk és gondolat jelent meg egy mesekönyv kapcsán, a kommentek ezreiről nem is beszélve. Ezzel kapcsolatosan hiányérzetem támadt, mert mintha a felszín mögött a lényeg lemaradt volna:

Pótolhatatlan szükség van a mesékre és az olyan szülőkre, akik mesélnek a gyermeküknek.

 Ezzel kapcsolatosan milyen kérdéseket tehet fel magának egy szülő?

  • Kialakítottam-e olyan esti "szeánszokat", amikor csak a gyermekkel vagyok és mondjuk összebújva mesélek neki?
  • Milyen rendszeres időtöltésem van a gyermekemmel? (Bővebben írtam erről itt.)
  • Hogyan támogatjuk egymást szülőként - elváltság esetén is - a rendszeres szülő-gyermek szokások kialakításában?
  • Megértettem-e, hogy a gyermekem nem érzi magát szeretve, ha nem töltök vele időt
  • Elfogadtam-e, hogy a mesélés egy kommunikációs eszköz a gyermekem és köztem?

 

moon-4445954_1920.jpgMit adnak a mesék a csemeték számára?

  • Kielégítik a gyermekek "varázslatigényét". 
  • Segítik abban, hogy a képzeletét bevonva megismerjen és elfogadjon értékeket. Például azáltal is támogatja a szülő nevelési céljait, hogy a történetekben a jó elnyeri a jutalmát, a rossz pedig a büntetését.  
  • A mesélés támogatja a gyermek nyelvi fejlődését és a szókincsének a bővülését.
  • Akiknek mesélnek, azok szívesebben fognak később könyvet venni a kezükbe és olvasni
  • A mesék egyes esetekben jobban tudják a gyermeket megvigasztalni, mint a szüleik.
  • Pozitív hatással vannak a figyelem-koncentrációs képességre, sőt az érzelmi intelligenciára is.
  • A mesék segítik a stressz és a félelem feloldását, tehát a lazítást támogatják - főleg a szülő fizikai jelenlétében. 
  • Javítják a problémamegoldást, mi több új alternatívákat és utakat vetnek fel. 
  • Miközben a mese a képzeletben játszódik, addig a jelenben az érzelmi biztonság és a kötődés erősödik.
  • Amíg a rajzfilmek és az egyéb videók készen adják a képeket, addig a mesélés fejleszti a belső "munkát", így az információk mélyebben tudnak rögzülni.
  • Kisiskoláskorban a gyermekek általában még igénylik a meseolvasást - a közös együttlét miatt is.

 

fairy-tale-5590989_1920.jpg 

Milyen mesekönyvet válasszon a szülő?

  • Olyat, ami számára elfogadható és értéket képvisel
  • Csakis olyat, amivel kapcsolatosan a szülő azt érzi, hogy hitelesen és kíváncsisággal tudja közvetíteni.
  • Életkorilag megfelelőt. Először a mondókákkal érdemes kezdeni - már a terhesség alatt. Ezután jöhetnek a keménytáblás könyvek, később az egyszerű és érthető pl. állatmesék, láncmesék, majd végül a novellamesék. 
  • Ha a történetben valamilyen szörny/sárkány/furcsaság van, akkor úgy fogja ezt a gyermek magában megjeleníteni, ami még elviselhető lesz számára. Ezt a fajta rugalmasságot szintén figyelembe lehet venni a mesék választásakor. Nem beszélve arról, ha a gyermek biztonságban érzi magát, szólni fog. 

 

Családterapeutaként azt kívánom minden hozzám és kollégáimhoz forduló szülőnek, hogy közösen gondolják át a mesék és a mesélés kincsét, ahogyan a nemet mondás, a hétköznapi közös vacsorák, a családi sztorizás, a háziállat vásárlás,  egy-egy hétvégi "pizsamanap", sőt a jóvátételek bevezetését. Sok kicsi lépés sokra megy!

Tehetik meg ezt még azért is, mert a többségük Harry Potter, Marvel filmek vagy éppen Csillagok háborúja rajongó - a Netflix-es és az HBO GO-s sorozatokról nem beszélve...

Tartsuk fenn azt az örömöt, amit a mesék jelentenek!

 

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

https://drdomjan.hu

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

Ajánlott irodalom:

Bruno Bettelheim: A mese bűvölete. Corvina Kiadó Kft., Budapest  

 (Képek forrása: saját és pixabay.com)

"A te fiad még él!"

#donorcsaládok

donorcs2020_10.jpgA donorcsaládok őszi, immáron második csoportfoglalkozásán új tagot köszönhettünk a köreinkben. Egy végtelenül kedves és nyitott tanárnő személyében a "csapatunk" friss lendülettel gazdagodott. A hölgy 2009-ben esett át transzplantációs műtéten és azóta - hála Istennek - jól van. A blogbejegyzés címét az egyik köztünk elhangzott mondata adta. A beszélgetéseink során ugyanis az egyik pillanatban így reflektált az egyik donor édesanyjának a gondolataira, sőt emelte őt fel: "A te fiad még él!" 

Aki nem ismerné a működésünket: Kiskunfélegyházán, az országban elsőként jött létre egy karitatív kezdeményezés, amelynek a célkitűzése a donorcsaládok támogatása. Idővel jöttünk rá arra, hogy ez nem lehet egyoldalú, hanem az arra nyitott transzplantáltaknak szintén helye kell, hogy legyen a közösségünkben. Idén tavasszal volt az első olyan alkalmunk, amikor a bővítés "véletlenül" bekövetkezett. Pszichológusi munkám egyik meghatározó pillanata és tanulsága volt az a két óra.

A mostani találkozásunkon arról beszélgettünk - a személyes témák mellett -, hogy a donorcsaládoknak mit adnak a transzplantált személyek és fordítva. Negatív példákat mindkét oldalról, sőt az orvosokkal kapcsolatosan is fel lehetne hozni - az össznépi tudatlanságokról nem beszélve. Tabu a halál, az agyhalál és a donáció. Sajnos, társadalmi szinten még mindig kevés az információ a szervátültetettek életéről - a donorcsaládokról, mint "mostohagyermekekről" nem is beszélve...

Az októberi alkalmunk azonban újból bebizonyította nekem és nekünk, hogy a párbeszéd, a nyíltság és a kölcsönös tisztelet a legmélyebb gyógyító erőket tudja mindannyiunkban mozgósítani.   

Nekem személyesen nagyon sokat adott, amikor a közénk először érkező hölgy megosztotta velünk, hogy mindennap imádkozik a donorjának a családjáért. Megérintett. Korábban a hitről például még sohasem beszélgettünk. Jó volt ezt azzal együtt hallani, hogy imádkozom én is mind a donorcsaládokért, mind a szervátültetettekért.   

Hogyan létezhet az, hogy egy asztal körül békességben és szeretettel tud a két "oldal" beszélgetni? 

Nemcsak a kölcsönös tisztelet jut erről az eszembe, hanem hogy az ember szívében egyszerre több érzés meg tud férni.

Mindenki hordozza a maga veszteségeit, magányát és csalódását, miközben képessé válhat arra, hogy távolabbra nézve észrevegye a másikat, meghallgassa őt, vele legyen, sőt neki jót kívánjon.

Azt gondolom, hogy így tud mindannyiunk számára a velünk szemben ülő ember - függetlenül attól, hogy ki hova tartozik - erőforrássá válni. Konkrétan: az együttérzésen és a másik boldogulásának kívánásán keresztül. És még egy dolgot aláhúznék, amit egy olimpikonnal való pszichológusi munkámon keresztül tanultam meg:

Biztatásra és jó szóra mindenkinek szüksége van. 

donorcsaladok.jpgHa pedig ezt adjuk, akkor magunkat is megnyitjuk a jóra...

Az alkalmunkról egy újabb fájdalmas "érdekesség" vagy inkább trauma jutott most írás közben az eszembe. Beszélgettünk arról, hogy kire milyen hatással van a mentő szirénája. Véletlenül jött fel ez a téma. Tanulságos volt az eltérő tapasztalások végighallgatása. Sokszor az ember bele sem gondol abba, hogy kiben milyen fájdalom jöhet elő egy "szimpla" hang miatt... 

Válhatunk kíváncsivá a másik megtapasztalására és gazdagodhatunk általa!

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 

A korábbi összes donorcsaládos blogbejegyzés itt található meg.

A Facebook-on a csoportunk működéséről itt lehet olvasni és informálódni. A szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan nemcsak a Facebook-on, hanem emailben - office@drdomjan.hu - vagy a fotón szereplő telefonszámon szintén lehet információt kérni. A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.

Köszönöm és köszönjük, ha a Kedves Olvasó ad visszajelzést a blogbejegyzés alapján!

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

 

Szervdonorok emlékműve:

Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca

Ravatalozó

Ajánlott irodalom:

Polcz Alaine, Angyal Eleonóra (szerk.): Letakart tükör. Helikon Kiadó, 2001.

 

(Képek forrása: saját)

A tréningezős "eklézsia" bedarál - dokumentumfilm-ajánló

Beavatási eskü

animals-2107902_1920.jpgA Beavatási eskü (The Vow) egy négy részes dokumentumfilm a NXIVM (ejtsd: neksziöm) nevű amerikai szervezet működésébe enged bepillantást - az HBO jóvoltából. 

Egyik késő este véletlenül találtam rá a minisorozatra. Első lélegzetvételre másfél epizódot néztem meg és szóhoz sem tudtam jutni, annyira lekötött. Alig vártam a másnapot, majd a következő hétfőt, amikor a harmadik rész, egy hét múlva pedig a befejező kijött.

Mi a különlegessége a dokumentumfilmnek?

Az egyik főszereplő - filmes szakember - 12 évet töltött el a szóban forgó "szektában", amelyből az utolsó 7 esztendőben számos eseményt és beszélgetést kamerával vett fel. Célja az volt, hogy Keith Raniere munkásságát az utókor számára megörökítse. A szándéka tehát teljesen pozitív volt, miközben fogalma sem volt arról, hogy az "imádott", pszichológiai tréningekre szakosodó csoportosulásuk mögött milyen erők húzódnak meg...

Miért ajánlom ezt a "tananyagba" illő alkotást? (Az érettségi előtt állókra gondoltam.)

Négy pontban tudom a választ megfogalmazni. Az első, ami a tévénézés közben az eszembe jutott: mennyi ember keresi a lelki fejlődésének az útjait. A második szorosan ehhez kapcsolódik. Kegyelem, ha az önismeretünk és a felelősségvállalásunk növekedése olyan közegben történhet meg - akár harminc, negyven évesen - ahol úgy kap az ember inspiráló megközelítéseket, hogy közben valóban figyelnek rá. Azaz nem használják ki a törékenységét és a nyitottságát. A harmadik gondolatom pedig, hogy mindenfajta közösségnek nagy ereje van. Sajnos, mekkora hiány is van ebből! Utolsóként az jutott az eszembe, hogy mindazokhoz, akik megváltást ígérnek, fenntartással érdemes közeledni. 

A dokumentumfilm főszereplői a saját életükön keresztül mesélik el a történeküket - a 7 éven át rögzített videók felhasználásával. Sajnálatos módon ezért "izgalmas" és húsba vágóan fájdalmas az alkotás. Ennek leghasogatóbb része a nők szó szerint vett szexrabszolgasága. Megdöbbentő, tanulságos és elgondolkodtató. A kronológiailag érthetően felépített dokumentumfilm bemutatja nemcsak a jellemfejlődéseket, hanem az őszinteségén keresztül segít - részben - a lelki dinamikát megismerni.

Őszintén sajnálom, hogy ilyen és ennél sokkal enyhébb kihasználásnak is emberek esnek áldozatul! Mivel ez azonban már megtörtént, így azt gondolom, hogy muszáj beszélni róla és okulni belőle.

 

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

Az összes többi ajánlót - film, könyv, programok - itt találhatja meg, illetve tematizálva az alábbiakra kattintva: HBO GO, NETFLIX.

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

 (Képek forrása: saját és pixabay.com)

  

Jóindulatú "irigység"

#donorcsaládok

szervdonoros2020_09.jpg2020. szeptember elején tartottuk meg a donorcsaládok első, őszi találkozóját Kiskunfélegyházán. Több témáról beszélgettünk, amelyek közül kettőről szeretnék mindazok számára beszámolni, akiknek nem volt lehetősége közénk eljönni, illetve nyomon szeretnék követni a csoportfoglalkozásainkat.

Még mielőtt közreadnám a közösen megtapasztalt élményeinket, annyit írnék le bevezetőként, hogy 2018-ban a városunkban avatták fel az ismert szervdonorok emlékhelyét - az országban egyedülálló módon. 2019 tavaszán pedig elindult a karitatív alapokon működő csoportunk azok számára, akiknek a családtagjuk donor lett - azaz a halálukon keresztül mások új esélyt kaptak az életre. Megtiszteltetés, hogy ebben pszichológusként jelen lehetek, és vezethetem az együttléteinket.

szervdonorok2020_09.jpgVisszatérve a blogbejegyzés címéhez, a jóindulatú "irigység" egy nehéz helyzetről szól. Bárki belegondolhat abba, mennyire fájó és frusztráló szituáció keveredhet ki abból, amikor évek múltán pl. egy szülő találkozik az elhunyt gyermekének hajdani barátaival, és szembesül azzal, hogy azok élete kibontakozóban van. Természetesen a szívszorító érzés mellett ott van a másik örömében van osztozásnak a szándéka is, hiszen a szeretet együtt örül a másikkal

Ez a téma most véletlenül "jött be" közénk. Őszintén írhatom, hogy jót tett velünk. Többen számos példát hoztak fel. Sőt, meg lett az jegyezve, hogy erről beszélni milyen nehéz, mi több, nem szabad. Nagy kincsnek és a mély bizalom jelének tekintem, hogy a csoportban mindenki fel merte az ambivalenciáit -az ellentétes érzelmeit - vállalni. Egy őszinte ember rá mer arra nézni és idővel ki tud azzal az igazsággal egyezni, hogy a fájdalom és az öröm kéz a kézben jár. 

Volt, aki elmesélte, hogy hány esküvőt zokogott végig, amelyre az elhunyt fiának a barátai hívták meg. "Amikor látjuk a fiatalokat, feljön bennünk az űr." Más arról számolt be, hogy szégyent érez azzal kapcsolatosan, amikor mások életének boldogságát látja. Újabb személy az önvádló gondolatait tette nyílttá: "Bűnös vagyok, hogy ez velem valahogyan megtörtént? Mit követtem el, hogy ezt kaptam az élettől?" Más a következőképpen folytatta: "Mit hibáztam? Mit vétettem?"

A beszélgetéseink a fájdalmak és az ambivalenciák kimondásával nyugvópontra jutottak. Itt szeretném megköszönni azt az őszinteséget és felemelő nyitottságot, amely ezen az alkalmunkon körbeölelt minket.

Elfogadni tudni a másik halálát annyit jelent, hogy elfogadunk egy soha viszont nem látást, egy hang és gyengédség megszűntét, melyek hordozói voltak a kapcsolatnak, elfogadjuk az elképzelt közös tervekben a jövő hiányát. Az életmód megváltozása, a közös helyek és tárgyak érzelmi felszámolása, a realitás elfogadása őnélküle: ez jelenti a gyászmunkát. (Polcz Alaine)

 

A jóindulatú "irigység" kibeszélése mellett beszéltünk arról is, hogy kinek mit adnak a csoportfoglalkozásaink. Pár megerősítő válasz:

  • "Megnyugszom. Ezután kiegyensúlyozottnak érzem magam."  
  • "Örömmel indulok minden találkozásra. Alig várom, hogy jöhessek!"
  • "Könnyebb ezután."
  • "Jó érzés beszélgetni."
  • "Itt el lehet mindent mondani." 

Legvégül még egy megindító történetet szeretnék megosztani.

Csoportunkból az egyik édesanya az utcán egy olyan hölggyel futott össze, akinek a lánya transzplantációra vár. A két édesanya találkozásakor a közénk járó a következőket mondta biztatásként: "Majd jönni fog egy jó ember, mint a fiam volt, aki majd azt 'mondja', hogy mennem kell segíteni."

Van, aki a halálával is ad - esélyt másoknak egy új életre. 

Az ismert szervdonorok emlékhelyének idei megemlékezése szeptember 23-án, szerdán 17 órakor lesz Kiskunfélegyházán, az Alsótemetőben. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

donorcsaladok.jpgA korábbi összes donorcsaládos blogbejegyzés itt található meg.

A szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan emailben - dr.domjan@freemail.hu - vagy a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni.

A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.

Lehetünk őszinték önmagunkhoz!

 

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

 

Szervdonorok emlékműve:

Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca

Ravatalozó

Ajánlott irodalom:

Polcz Alaine, Angyal Eleonóra (szerk.): Letakart tükör. Helikon Kiadó, 2001.

 

(Képek forrása: saját)

Bárcsak elmondhatnám a titkaimat!

people-2605526_1920.jpgAkinek van legjobb barátja vagy barátnője, pontosan tudja, mennyire felszabadító érzés egymás társaságában "csak úgy" ellenni. Hiszen nem kell ilyenkor arra figyelni, hogy mi illik és mi nem, merthogy a tiszteleten belül szabad folyása van a gondolatoknak és az érzéseknek. 

A titkokról az a véleményem, hogy egy szintig kellenek, mivel valamifajta határt, függetlenséget és sejtelmességet rejtenek, egy limit felett viszont hihetetlen energiát emésztenek fel. Főleg akkor, ha az ember titka a szégyennel párosul.

Egy titok akkor megterhelő és romboló, ha negatív érzések kapcsolódnak hozzá.

Persze egy titokhoz pozitív érzelem szintén társulhat, ha például a meglepetés-partikra gondolunk. Kaptam már ilyet az élettől és adtam is. Azt gondolom, hogy ezek azok a születésnapok vagy egyéb ünnepek, amelyek évtizedek múltán sem "kopnak" el. Nekem nagyon tetszik az az ötlet, amely egyre több családban meghonosodik: ajándék helyett közös, szép élményekkel lepik meg egymást.

A pozitív kitérő után lássuk, hogy miért fontos a titkolózás témája!  

Egy családon belül egy rejtély két alcsoportot hoz létre: a titkok tudókét és a nem tudókét. Ez a megosztás akaratlanul befolyásolni fogja a kommunikációt és részekre szedi a családi egységet. Ebben az értelemben a jelenség megbetegítő tényező. 

Az ilyen családoknál gyakori a szégyen mellett a bűntudat, a vádaskodás, az agresszió, a saját felelősség fel nem vállalása és a passzivitás, a cselekvés hiányának megjelenése. Mivel a valós fájdalmakról nem szabad beszélni, így a negatív érzések kerülőutakon jönnek vissza a családi rendszerébe - akár testi megbetegedés formájában.

A titok elszigetel, lehetetlenné teszi az érzelmi megosztást, kitárulkozást, mindazt, ami minden barátság, minden valamirevaló érzelmi kapcsolat alapja: egyszóval lelki magányra kárhoztat. (Fischer Eszter)

A titkok egy részt védelmet látnak el, másrészt viszont szigetlenek. Számos famíliában befolyásolják a hatalmi viszonyokat, sőt a családtagok közötti játszma alapjául is szolgálhatnak: „Hallgatok róla, de cserébe elvárom Tőled, hogy ezt és ezt megtedd!”

A titkoknak talán a legnagyobb fájdalma az, hogy nem hagyja az embert megnyugodni. Már pedig ha testi vagy lelki értelemben gyógyulni szeretnénk, először a lelki békénkért érdemes tennünk. Idetartozik bizonyos dolgok elengedése (elfogadása), valamint az aktivitás (az "építkezés"), sőt az őszinteség választása.

Mindenkinek lehet titka, akár a gyermeknek, akár a házastársnak is, amit tiszteletben érdemes tartani.

mystery-1599527_1920.jpgEgyes családoknál a titkolózás összefügg a tabukkal. Van, ahol nem szabad beszélni a pénzről vagy a pénztelenségről, a szexről, a halálról, esetleg a betegségekről. Máshol nincs helye az apától/anyától eltérő véleménynek vagy nem lehet semmit sem megkérdőjelezni, esetleg büntetve van egy új nézőpont választása.

Számos családban tabusítva vannak - sajnálatos módon - az otthoni erőszakos cselekedetek is. Így válnak teljesen védtelenné az ott élő gyermekek a szülői önkénynek... 

Néhol pedig azt vallják, hogy senkinek sem lehet otthon titka. Márpedig egy egészséges ember érzi és belátja azt, hogy mikor minek van ott az ideje!  

Miért fontos, hogy a titkok döntő részben kimondódjanak?

Ha felszínre engedünk egy titkot, azzal utat nyitunk a "valódi" hiányoknak és az eddig elhallgatott igényeknek. Így el lehet már kezdeni azokról beszélgetni, ezzel együtt pedig egymást "meglátni", megismerni és megszeretni...

Aki bölcsen a titkai megosztása mellett dönt - talán először egy arra hivatott szakember előtt -, abban csökkenni fog az elszigeteltségének az érzése. Meg fogja látni az egészséges emberi kapcsolatok lehetőségét és át fogja élni a szeretet megtartó erejét. A kapott elfogadás és megértés pedig tovább fogja erősíteni önmaga elfogadását és megértését. Ráadásul, ami fényre került, az nem tud már újból "aláereszkedni"...

Bátorság!

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 

misi4.jpg

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

http://drdomjan.hu

 

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcastek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

 Felhasznált és ajánlott irodalom:

  • Alfons Vansteenwegen, Maureen Luyens (2011): Pedig szeretjük egymást. Ursus Libris
  • Eva-Maria Zurhorst (2017): Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz. Bioenergetic Kiadó Kft.
  • Susan Forward (2000): Mérgező szülők. Háttér Kiadó Kft.

 

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

süti beállítások módosítása