Sok éve örömmel fogadom el, sőt novembertől már várom azt a telefont, amikor felkérést kapok arra, hogy ajánlót írjak egy újabb nívós dokumentumfilmhez. Immáron a 12. BIDF (Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál) keretein belül lettem „Az apokalipszis gyermeke” c. versenyfilmnek a civil nagykövete. Arra azonban még nem került sor, hogy egy alkotás ennyire „eltalált” volna. Már a megtekintés közben úgy éreztem, mintha Sós Ági fesztiváligazgató belelátott volna a lelkembe, amikor nekem ajánlotta ezt az filmet. Magánemberként éppúgy, mint család-pszichoterapeutaként és pszichológusként nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy Sang, a dokumentumfilm főszereplője beengedte a kamerát az életébe, illetve hogy írhatok erről a családi történetről. Miről is van szó?

A vietnámi háborúnak 1975-ben vége lett. Az amerikaiak elhagyták az országot és mindazokat a családokat vagy inkább kapcsolatokat, ahol a húsz éves tartózkodásuk alatt gyermekek születtek. Több ezer piciről van szó. Sajnálatosan ők lettek a „por gyermekei”. A film fókuszában Sang áll, aki félárvaként, „amerázsiaiként” nevelkedett fel. Az amerikai apjáról évtizedeken át semmit sem tudott, majd az USA kormánya által meghirdetett program keretében – a DNS-ek által – lehetőséget kap „útnak” indulni és megkeresni a gyökereit.

Sang gyerekként olyan kultúrában volt apátlan, ahol az apa jelentette a mindent. „Mindig kívülálló voltam.” A kisgyermek idővel persze felcseperedett és férfivé ért. Megnősült, lett gyermeke, sőt unokája…

A dokumentumfilm izgalmas és magával ragadó. Láttatja az árvaság dimenzióit, a kulturális különbségeket és azt, hogy a „vér nem válik vízzé”.

• Vajon sikerül az amerikai apának (nagyapának) találkozni a fiával (aki szintén nagyapa)?

• Ha igen, hogyan fogadják őt az amerikai „rokonok”?

• Elbírja-e a két család rendszere az integrálást?

• Mi segít ebben?

• A transzgenerációs családterápia szemszögéből: miben hasonlít Sang élete az apjáéra?

Számomra megható és egyben reménykeltő ez a versenyfilm. Talán szabad azt írnom, hogy sokak számára egy vágyott „utat”, ha tetszik, akkor „képet” tár a néző elé:

Igenis létezik gyógyír az apasebre!

A film adatlapja, benne a vetítési időpontokkal itt érhető el, a BIDF Facebook bejegyzése pedig itt.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel hív és vár a BIDF csapata a vetítésekre – Budapesten és számos vidéki moziban, így Kecskeméten is! A Hírös Városban a filmfesztivál megnyitója 01.28-án, szerdán 17.45-kor lesz, majd azt követően kezdődik a vetítés. Végén a beszélgetőpartnerem: Dr. Falusi Norbert történész, politológus, újságíró.

Dr. Domján Mihály

https://linktr.ee/drdomjan

A Dokumentumfilmek Kecskeméten Facebook csoportba minden kedves érdeklődőt szeretettel várok!

További BIDF 2026-os filmek, amelyek Kecskeméten is bemutatásra kerülnek:

Sokan ódzkodnak a csoportterápiától, bár már az ősi kultúrákban a gyógyítás nyilvános esemény volt. (Az egész törzs ügyeként szerepelt.) A 21. századra lecsökkent a vallásos szertartásokban való részvétel, ahogyan általánosságban a közösségekhez való odatartozás. Léteznek-e még együtt végzett betakarítások és szüretek? Haláleset, megbetegedés vagy házépítés esetén segít-e a helyi közösség? Rendezünk-e utcabálokat? Ismerjük-e egyáltalán a szomszédokat? Szokott-e a nagycsaládunk együtt ünnepelni? Milyen egyéb hagyományokkal és rítusokkal bírunk? Léteznek-e olyan népszokások, amelyek évről évre ismétlődően kapaszkodót nyújtanak számunkra? Természetes vannak szép kivételek, de nem letagadható, hogy kevesebb tradícióval rendelkezünk. A közösségbe való járás csökkenésével azok fizikai és lelki támogatása is mérséklődött. Valódi védőfaktorként már nem tekinthetünk rájuk.

Mi van akkor helyette? Az online tér felerősödött – függővé vált az egész világ. A kapcsolatok meggyengültek. Nagyfokú lett a bizalmatlanság, sőt a sodródás. Egyre több embert érint az elmagányosodás, a szorongás és a lehangoltság. Kevesebb baráttal és megtartó családi kapcsolattal rendelkezünk, ugyanakkor megnőtt az igény az önismeretre. A pénz, a teljesítmény és a glamour előrébb való lett, mint a meghittség. Ráadásul nehezebben merjük magukat felvállalni és így egymáshoz őszintén közel kerülni. Azt gondolom, hogy mindezek szintén hatottak arra, hogy a különféle önismereti csoportok egyre szélesebb körben teret hódítanak pl. dramatikus, sématerápiás, személyközpontú, csoportanalízis, táncterápia.

A szakpszichológus, illetve pszichoterapeuta által vezetett csoportterápia főként azoknak hasznos, akik nehezen tudnak másokhoz kapcsolódni. Az interperszonális (személyek közötti) elakadások gyógyítása mellett azoknak is ajánlott, akik nem tudtak még a szüleikről érzelmileg leválni, alacsony önértékeléssel bírnak, túlságosan intellektualizálva élik a mindennapjaikat (megkerülve a nehéz érzéseiket az értelmi tényezőket emelik előtérbe), problémás az indulataikat kezelniük vagy éppen pszichoszomatikus problémákkal küszködnek. Azoknak szintén, akik már tudják, tudni vélik az elakadásaikat, de nem képesek rajta változtatni.

Többen a dramatikus, családi önismereti csoportjainkban látnak rá a párkapcsolati működésükre, ahogyan a transzgenerációs örökségükre. Kezdik megdolgozni a veszteségeiket, felismerni a sérült gyermeki énjük működését és meghúzni a határaikat. Miközben látják-hallgatják a másik játékát-történetét, tudnak egymáshoz kapcsolódni a közös érzéseken keresztül. Növekednek az együttérzésben és a megértésben, sőt megélik az egyetemességet. Nyilvánvalóvá válik számukra, hogy nem ők az egyetlenek, aki hasonló problémákkal küzdenek. (Ezáltal csökken a tagokban az elszigeteltség érzése.) A csoporthelység közben „mintha-tér” is. A dramatikus megjelenítésen keresztül olyan vágyott vagy éppen soha ki nem mondott mondatok „törnek” utat, amelyek gyógyítólag hatnak az egyén életútjára. Mellette ott vannak még a mindfulness meditációk és a stabilizációs gyakorlatok. (Mindfulness oktató szintén vagyok, nemcsak család-pszichoterapeuta.) A hanganyagokat a tagok megkapják e-mailben, így a gyakorlás otthon szabadon folytatható. Mit ad még a dramatikus, családi önismereti csoportterápia? A keretek, köztük a titoktartás: biztonságot. A családterápiás szemlélet a rendszerszemlélet hozza be. (A család egy olyan egész, amelynek részei – a családtagok – kölcsönhatásban állnak egymással: az egyéni problémák a család egészének megértésével és változásaival oldhatók fel.) A dramatikus gyakorlatok pedig lehetővé teszik, hogy a múlt elfeledett indulatai a felszínre törhessenek („kisülhessenek”) és már ne csak beszéljük a dolgokról, hanem megéljük azokat. Támogatja az érzelemszabályozást is – az érzelmi élmények hatékony formálását.

A csoportterápia hatótényezőinek összessége adja a család újszerű, korrektív megélését.

A Lazán és tudatosan Podcast-csatorna VI/12-es epizódja – azonos címmel – az önismereti csoportok világába tud téged elkalauzolni. Meghallgathatod a Spotify-on, az Apple Podcasts-en és a többi csatornán.

Ősszel és tavasszal indulnak Budapesten és Kecskeméten dramatikus, családi önismereti csoportok. Az éppen indulókról itt tudsz (vagy majd fogsz tudni) olvasni: https://linktr.ee/drdomjan

Egész évben lehet a város megjelölésével jelentkezni, ami nem jelent elköteleződést, csupán a későbbiekre nézve információ kérését: csoport@drdomjan.hu

Induló csoportjainkba minden kedves érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

https://linktr.ee/drdomjan

(Fotók eredete: saját és pixabay.com)

Nagy öröm számomra, hogy 2025. január 30-a és február 2-a között Kecskemét is – hat dokumentumfilm erejéig – bekapcsolódik a 11. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválba, és hogy önkéntesként ebben részt vehetek. Mindegyik vetítés után röviden beszélgetni fogok egy-egy szakértővel, illetve meghívott vendéggel. Helyszín az Otthon Mozi – Magyarország legszebb art mozija (cím: Kossuth tér 4.,
Tel.: 76/481-686, 490-640).

 Akár egy dokumentumfilmre vásárol három jegyet, akár három különbözőre egyet-egyet, minden harmadikat ingyen kapja.

Lássuk a részletes programot!

Január 30., csütörtök

18:00 – Volt szerető, nincs szerető (94′) 

A kecskeméti fesztivált megnyitja Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas képző-, és mozgóképművész. A köszöntőt követően kezdődik az első film vetítése.

Kínában valóságosan létezik egy olyan vállalkozás, ahová azok fordulhatnak, akik gyanítják a házasságukban a megcsalást. A cég mindegyik féllel – ha kell, fondorlatokon keresztül – felveszi a kapcsolatot, és segíti a külső kapcsolat lezárását. A film számomra legérdekesebb része, amikor a szeretőt és a megcsalt felet ültetik egy asztalhoz, majd pont kerül az i-re. A számos díjjal rendelkező alkotás olyan világba kalauzol el minket, amit a 18 éves párterápiás munkám alapján sohasem gondoltam volna, hogy létezik.

A dokumentumfilm végén a beszélgetőpartnerem: Varjúné Legát Katalin családkonzulens, mediátor.

További infók a filmről, illetve a trailer itt érhető el.

Online jegyvásárlás itt érhető el.

Január 31., péntek – két film

16:30 – Menetelés a sötétségben (110′)

Indiában az elmúlt 20 évben 400 000 földműves dobta el az életét a mezőgazdaság lassú beszűkülése miatt.  A lassan kibontakozó filmben a hátrahagyott nők helyzetét ismerhetjük meg. A túlélésért folytatott harc rájuk maradt. Nem választották ezt a sorsot, „csak” megkapták. Bepillantást nyerhetünk közben egy olyan segítő csoportba is, ahol az asszonyok nyílt légkört és támogatást kapnak a megküzdésükhöz. Számomra ez egy reményt adó és együttérzést kiváltó film. Megható és felemelő, ahogyan az asszonyok megosztják egymással az érzéseiket, és így több erejük lesz a meneteléshez.

A dokumentumfilm végén a beszélgetőpartnerem: Dr. Varnyú Lilla pszichológus.

További infók a filmről, illetve trailer itt érhető el.

Online jegyvásárlás itt érhető el.

19:15 – Sellőlányok viharban (79′)

A Tokióban megrendezett olimpián bronzérmes lett az ukrán szinkronúszó csapat. A sportolók ezen világverseny után – értelemszerűen – folytatták a további edzéseieket, majd egyszer csak kitört az országukban a háború. Először a csapat Olaszországba kerül, majd hat hónap után hazatérnek, és otthon folytatják a következő olimpiára való felkészülést. Életvidám fiatalokat láthatunk, akik a maguk nyitott, őszinte és kedves jelenlétükkel elvarázsolják a nézőt. Nemcsak az ukrán mindennapokba kaphatunk egy kis bepillantást, hanem abba a küzdelembe is, amit a fiatal sportolók a háború ellenére megélnek. Végig szurkoltam nekik, igazi katarzissal zárul a film.

A dokumentumfilm végén a beszélgetőpartnerem: Balogh Szimona pszichológus, tartalomgyártó.

További infók a filmről, illetve trailer itt érhető el.

Online jegyvásárlás itt érhető el.

Február 1., szombat

18:30 – Zenica felett az ég (93′)

A bosznia-hercegovinai Zenicában található az az indiai kokszoló üzem, aminek a működése által rengeteg ember megbetegszik és meghal. A film azt az utat mutatja be, ahogyan az emberek összefognak az igazukért, sőt a politika és a nagytőke ellenében ki tudnak önmagukért állni. Megható emberi sorsokat láthatunk, akik a mérgező körülmények ellenére nehezen tudják a nyíltságot választani. Érthető módon féltik az állásukat, tartanak a bizonytalan jövőtől, de valami mégis megmozdul. Reményt és jó példát ad a film!

A dokumentumfilm végén a beszélgetőpartnerem: Dr. Falusi Norbert történész, politológus, újságíró.

További infók a filmről, illetve a trailer itt érhető el.

Online jegyvásárlás itt érhető el.

2025 február 2., vasárnap – két film

16:00 – Köddé váltak (86′)

Különleges világba kalauzol el minket ez a dokumentumfilm. Japánban, ha valaki hibázik vagy adósságot halmoz fel, esetleg a maffia elől akar elmenekülni, akkor fizethet egy cégnek, hogy tüntessék el. Létezik ilyen szolgáltatás. Titokban egy új helyre költöztetik, és így egy új életet kezdhet el. Megtörténhet egyáltalán ilyen az emberrel? A „köddé válás” hátterében – a filmből kiderül – ott a szégyen. Érdekes és tanulságos mind pszichológiailag, mind kulturálisan ez az alkotás. Akaratlanul felteszi azt a kérdést, hogy vagyunk a magunk botlásaival. Nemcsak Japán szerelmeseinek való ez a film, hanem a különböző életutakon keresztül saját emberi aspektusainkhoz is közelebb kerülhetünk.

A dokumentumfilm végén a beszélgetőpartnerem: Király József Kecskemét-Aomori Magyar-Japán Baráti Kör tiszteletbeli elnöke, a japán kormány „Felkelő Nap Rendje Arany és Ezüst Sugarakkal” érdemrend kitüntetettje.

További infók a filmről, illetve a trailer itt érhető el.

Online jegyvásárlás itt érhető el.

18:30 – Kedves, drága szeretteim (93′)

Valahol ellentmondásos úgy fogalmaznom, hogy az emberség és a másik tisztelete pontosan egy háború kontrasztjában domborodik ki, de most mégis így teszem. Számomra felejthetetlen képkockákat adott a film. Betekintést kaphattam abba, ahogyan Ukrajnában evakuálják az időseket és a mozgásképtelen embereket. Végtelenül szomorú és egyben felemelő, ahogyan az elhunyt katonáknak a végtisztességet megadják. A fajsúlyos téma ellenére a film szelíden, tisztán és szeretettel telve mutatja be az egymással való törődés fontosságát. Megható alkotás!

A dokumentumfilm végén a beszélgetőpartnerem: Dr. Siposné Bodrozsán Alexandra Kecskemét Megyei Jogú Város tanácsnoka, kommunikációs szakember.

További infók a filmről, illetve a trailer itt érhető el.

Online jegyvásárlás itt érhető el.

Kecskeméti programok Facebook eseménye itt érhető el.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel hívok és várok!

https://linktr.ee/drdomjan

Az Otthon Mozi plakátja részben hibás, de ez ne tévesszen meg senkit se – mind itt a blogon, mind a mozi honlapján az időpontok a mérvadók. 

2024. január végén, immáron tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF). Idén a szervezők - a "Te hited" kategóriából - a Négy nővér francia-tunéziai alkotással kapcsolatosan kértek fel az ajánló megírására. Örömmel teszek ennek eleget, azzal együtt, hogy nehéz azt a szomorú női sorsot úgy láttatnom, hogy közben a kíváncsiságot felébresztve a remény sugarait tápláljam. Ezzel együtt a tunéziai családdal és a rendezőnővel egységben van hitem abban, hogy...

Lehet változtatni. Lehet a hibákkal és a mulasztásokkal szembenézni. Lehet a veszteségeket meggyászolni. Lehet a múltból tanulni. Lehet a tudatos döntéseken keresztül új alapra építeni a jövőt.

Különleges, generációkon és történelmen átívelő családi sorsot mutat be a rendező. Olfa egy tunéziai nő. Négy lány anyja, aki már gyermekként, majd a házassága kezdetétől rengeteg fájdalmat él meg. A film - kronológiailag haladva - sebeket tép fel. A ki nem mondott veszteségek, az el nem sírt könnyek felszínre kerülnek. Nemcsak az anyából, a gyermekekből is. Ha a 107 perc alatt nem lennének jó érzékkel bevágott családi nevetések és énekek, lehangoló lenne a film. Így azonban, mintegy kontrasztként és egyben időt adva a nézőnek, segíti a rendező a nehéz érzéseink oldását, sőt a cselekmény megértést is.

A dokumentumfilm egyedi felépítésű. Mivel a családban felnövekvő négy tunéziai lány közül a két legidősebbet az Iszlám Állam terrorszervezete korábban magába szippantotta, így a bemutatásukat valahogyan meg kellett oldaniuk. A rendező hivatásos színésznőket kért fel erre. Számomra abban zseniális ez az alkotás, ahogyan a színészek illeszkedését és az őszinte személyiségüket ugyancsak bemutatja.

Mivel a család magára maradt - az apa nincs már jelen, a két nővér pedig "elveszett" - így tulajdonképpen a színésznőkkel és a rendezőnővel együtt teremtődik meg a tér a feldolgozásra. A szexuális abúzusokon is átesett családtagok ebben a "kiterjesztett nagycsaládban" válnak képessé újradefiniálni önmagukat, a női sorsukat és a jövőjüket. 

Örömmel vártam az idei felkérést. Visszanézve az elmúlt évek filmjeire, megkockáztatom, hogy a Négy nővér az elmúlt 10 év egyik legkiemelkedőbb alkotása. Az tetszik benne a legjobban, hogy a rendezőnő nem tolakodóan, hanem lépésenként segíti annak az útnak a megértését, ami a két idősebb nővér "elvesztéséhez" vezetett.  Sőt, közben reményt ad, hogy dönthetünk másképp.

Most, az írás közben egy régebbi gondolat jött fel bennem, amit anno az egyik kolléganőmmel közösen fogalmaztunk meg:

A fájdalom addig "utazik" a családfában, amíg nem talál valakit, aki önismeretileg kész arra, hogy azt átérezze, megértse és integrálja.

Pontosan ezt kívánom önnek: a saját családi sorsához való közeledést!

Változás jön létre, miközben családilag kibeszéljük a fájdalmainkat.

A dokumentumfilmből ehhez hitet és bátorságot meríthet. 

Inspiráló feltöltődést!

https://linktr.ee/drdomjan – minden link, előadás, tréning, podcast és támogatási lehetőség egy helyen

Korábbi évek dokumentumfilm-ajánlóit itt olvashatja:

• Hitbuzgó család (A holy family) - a függőségek kálváriája
• A köd gyermekei (Children Of The Mist) - a szülőkről való érzelmi leválás
• Isten veled mennyország (Leaving Paradise) -  zsidó gyökerek újraértelmezése
• Szemtől szemben (Eye to eye) - a finn börtönök resztoratív terápiája
• Újra együtt (Reunited) - egy szétszakított szír család 2,5 éve

Képek forrása: saját és https://vertigomedia.hu/premierek/negy-nover/