Havi rendszerességgel találkozom olyan édesanyákkal és édesapákkal, akik a gyermekeiken keresztül sakkban vannak tartva. Egyesek élő halottként kerülnek elém vagy olyan fokú kilátástalanságban és tehetetlenségben, amely bénulttá teszi őket. Nemcsak a gondolkodás és az érzelmek szintjén törnek össze, hanem kevés erejük marad arra, hogy pl. válás esetén, a láthatás ideje alatt megtegyék mindazt, ami a feladatuk lenne...
Nekik szeretnék most egy kis biztatást és megerősítést adni! Hiszem azt, hogy mindig van remény, így ezekben a kemény, útvesztőnek tűnő helyzetekben is!
Ne add fel, hanem tartsd a fókuszt a konfliktusok helyett a gyermekeid iránt érzett szereteteden és a beléjük vetett hiteden! Idővel érnek majd be a gyümölcseid!
Idő alatt mit is értek?
16-20 éves korra látják meg a srácok önmaguktól, hogy az egész addigi szülői "szövegelés" mögött mi bújt meg valójában. Tisztában vagyok vele, hogy ha ez akár sok-sok éves várakozást is jelenthet a sarokba szorított szülő számára. Ezért fontos időben családterapeutától támogatást kérni, a háború helyett a közös megegyezésekre és az önbizalom erősítésére helyezni a hangsúlyt. Amikor pedig a szülő kettesben van a gyermekével, készüljön fel arra programokkal, témákkal és játékokkal.
Nézzük most meg először, hogy mitől lehet varázslatosan jó egy gyermekkor?
Minden csemetének joga van arra - vagy inkább lenne arra -, hogy szeressék, elfogadják, biztonságot adjanak neki, és hogy viszontszerethesse a szüleit. Egyszerűen nincs nagyobb fájdalma egy "emberpalántának", mint az, ha számára az édesanyja vagy az édesapja érzelmileg nem elérhető. A "vár" tehát maga a szülő!
Hozzám legtöbbször évtizedekkel később, a gyermekkor lezárta után kerülnek a személyek. Idővel és támogatással tudják azt feldolgozni, hogy őket az apjuk és/vagy az anyjuk nem fogadta el. Általában a "nem kellek", a "kevés vagyok", a "nem vagyok elég", a "sok vagyok" érzés éppúgy a kiskorból jön, mint ahogyan egyikünk sem született pesszimistának vagy optimistának. Azzá neveltek bennünket!
Mire van még szüksége a gyermeknek?
A Sikeresen válni? Sőt újraházasodni? című blogbejegyzésemben már írtam a lojalitás konfliktusról. Röviden: ha a szülők tartósan haragban állnak egymással, akkor előbb-utóbb bevonják maguk közé a gyerkőcöket. Először az egyiket, majd a következőt. Számos ilyen esetben - sajnálatos módon - arra kényszerítik a csemetéket, hogy válasszanak közülük. Mivel a gyermekek mindkét szülőjüket szeretnék szeretni és igénylik, hogy mindkettő adjon számukra érzelmi biztonságot, így a választás körülbelül azt jelenti, hogy melyik ujjukat harapják meg...
A srácoknak nemcsak arra van szükségük, hogy ne kelljen a szüleik között választaniuk, hanem arra is, hogy ne a fejük fölött veszekedjenek. Ha az anya megérti, hogy a lurkók szeretnék szeretni az apjukat, akkor támogatja az apa-gyermek kapcsolatokat, nem pedig a gyermekek előtt szidja a férfit. Természetesen mindez visszafelé egyaránt igaz! A férj kötelessége az anya-gyermek kapcsolatok támogatása!
A bevezetők után fókuszáljunk a zsarolásra!
A játszmázások nemcsak a szülők között működhetnek, hanem érinthetik az anyóst, az apóst, a zsaroló szüleit, az egyéb rokonokat és mozaikcsaládok esetén az ex-eket is.
"Az érzelmi zsarolás embertársaink befolyásolásának rendkívül hatásos formája. A zsaroló egyenesen vagy burkoltan azzal fenyeget bennünket, hogy megbüntet, ha nem teljesítjük kívánságait." (Susan Forward)
Egyszer jártam úgy egy családdal, hogy az édesapa késett negyed órát az első családterápiás ülésről. Amikor azonban belépett a helységbe és meglátta, hogy a kisgyermekükkel jó kapcsolatot tudtam kialakítani, dühbe "gurult". Tisztában voltam azzal, hogy ez nem rólam szólt, hanem sokkal inkább a tehetetlenségéről és a félelemeiről. Ennek ellenére valamit tennem kellett. A mai napig hálás vagyok az Istennek, hogy spontán feltört belőlem a következő mondat:
A gyermeknek az a jó, ha sokan szeretik.
Az apa a következő találkozásunkkor kisimult arccal jött és többször megismételte az előbb kiemelt mondatomat. Később rendeződtek a nehézségeik, én pedig egy életre megtanultam ezt a "definíciót", ami különben a manipulációk feloldásában szintén jól tud jönni! Aki ugyanis megérti, hogy a gyermekének az a jó, ha többen szeretik, engedékenyebbé tud válni!
Konkrétan az érzelmi zsarolókról!
Olyan személyeket takar ez a jelző, akik a "szeretetüket" és a hatalmukat kiárusítják. Lelkük mélyén félnek a "parkolópályától". Attól, hogy nélkülözve lesznek és veszteséget fognak átélni. Ez annyira erős bennük, hogy ha kell, akkor erőszakhoz is folyamodnak. Néha pedig fondorlattal közvetítik, hogy náluk van az igazság "kártyája" és ezért egyedül ők tudnak helyesen dönteni. Ebből az szintén következik, hogy minket leértékelnek és nekünk csak a behódolás opciója maradhat...
Jöjjön ezután egy kis kórrajz az áldozatokról!
Ha elnyomottként érintve lennél, akkor lényeges, hogy nézz rá a következőre:
A másik az energiáját Belőled nyeri!
Az érzelmi zsaroláshoz mindig két ember kell! Te vagy tehát az a személy, akik belement a játszmába és fenntartja azt!
Az érzelmi zsarolók védelmébe kelve le szeretném azt írni, hogy jelentős részének fogalma sincs róla, mekkora kárt okoz a viselkedésével a másik embernek! Ennek oka, hogy senki sem mutatja meg számukra az általuk okozott fájdalmakat, félelemeket és az egyéb őszinte érzéseket.
Az érzelmi zsarolás a manipuláció egyik formája.
Mit használhatnak ki Veled kapcsolatosan az érzelmi zsarolók?
- A félelmeidet pl. az egyedülléttől vagy a gyermekek elvesztésétől.
- A bűntudatodat. Elhitette ugyanis Veled, hogy rossz és értéktelen személy vagy. (Elhitette Veled, hogy mindenért Te vagy a hibás.)
- A konfliktuskerülésedet. Azt a hiányodat, hogy a véleményeddel nem mered a másikat konfrontálni.
- A fokozott kötelességtudatodat és az idealizált végletes gondolkodásodat.
- Az önbizalomhiányodat. Egyébként miért is kell állandóan védekezned?
- A némaságodat. Nem vállalod fel, hogy a kapcsolatotokban nincs egyensúly.
- A vakságodat. Amíg nem mondasz le arról, hogy a másikat megváltoztasd, addig továbbra is csak egy irányba tudod nyomni a történet. A lelki elengedés egy döntés!
- Az áldozatiságodat. Egyáltalán nem mindegy, hogy áldozatként látod magad vagy értékes és jó nőnek/pasinak!
- Végezetül gondold át, hogy Te mit erőltetsz?
Ha ez előzőeket végigolvastad, akkor be tudod látni, hogy a manipulálhatóságod Rólad ugyanúgy szól, mint a másikról! Miért hagyod?!
Jöjjön két példa! (Az anonimitás miatt több családból raktam össze a történeteket, és természetesen változtattam a sztorikon.)
Első egy olyan édesanyáról szól, aki a válás menete alatt csak a szoros jelenlétében és rövid időre engedte meg, hogy az édesapa a gyermekeivel találkozhasson. Korábban a férfi néhányszor berúgott és megbízhatatlannak lett minősítve. A gyermekekkel egyébként mindig példásan bánt. A későbbi láthatásról az volt az asszony véleménye, hogy egy "ilyen szar" apa, csak a kötelező minimumot kaphatja meg. Majd, mint a mesékben, előállt azzal a saját ötlettel, hogy a korábban közösen elfogadott gyermektartás összegének a megemelésével viszont már engedni tudná a gyermekek, akár mindennapi láthatását. Ezt a férfi elfogadta és azóta is él a felkínált és egyben "megfizetett" lehetőséggel. Visszatekintve a múltra: a nő éveken keresztül azt a felállást használta ki, hogy a férfi konfliktuskerülő volt és mindenáron akart egy ideális családot működtetni. Amikor pedig - olykor-olykor - a férj önámítása kipukkadt, akkor ivott. A kapott pszichológusi segítségekkel felismerte a bűntudatán keresztüli manipulációkat. A válás után az újabb követelésekre már tudott nemet mondani és lett ereje az igazságtalanságon átlépni.
Következő példa egy olyan édesapáról szól, aki arra kényszerítette a feleségét (az édesanyát), hogy az adja fel a származási családjával a kapcsolatát, illetve a gyermekeik ne látogathassák a nagyszüleiket. Számos egyéb szinteken ugyancsak beszabályozta az asszony működését, sőt elhitette vele, hogy nem normális. A nő volt egyébként az, aki családfenntartóként dolgozott és tartotta el a családot. A pénzt persze nem ő kezelte. Fájdalommal kell leírnom, hogy a férjecske a gyermekeket érzelmileg maga mellett tartotta és a hölgyet kevésbé engedte anyaként kibontakozni. Az asszony a válása körül keresett fel. Segítséggel látott rá arra, ahogyan nemcsak önmagát adta fel a házasságukban, hanem beáldozta - a férje "oltárán" - a szüleit, a nagyszülő-unoka kapcsolatokat és a gyermekeivel való viszonyát is. Megértette, hogy korábban a megfelelései, a kisebbrendűsége, a nemet mondásának a hiánya és a csekély önbizalma miatt engedett a másik követelésének és fenyegetőzésének. Később a gyermekeivel való kapcsolata pozitív fordulatot vett!
A két példa után jöjjön még egy kérdés!
Végeredményében mi áll a gyermekkel való érzelmi zsarolás mögött?
Sajnos, roppant egyszerű a válasz: a szeretet hiánya.
Az a szülő képes a gyermekével a környezetét vagy csak egy személyt zsarolni, aki olyan fájdalmat cipel a saját lelkében, hogy nem látja, illetve nem szereti a csemetéjét! Ez persze nem mentség...
Ha viszont vállalom a felelősségemet, akkor képviselem az érdekeit, közben pedig hagyom, hogy a gyermek gyermek lehessen! Ez minimum!
Végezetül le szeretném írni, hogy az érzelmi zsarolókkal való pszichológusi munkám elképzelhetetlen része, hogy feltételezzem:
Minden emberben van jó szándék!
Néha nehéz erre önmagunktól rálátnunk - az erős érzelmi bevonódásunk miatt. Az elfogadás "megdolgozása" - az ilyen esetekben - egy "kemény" és hosszabb, belső, önismereti munkát igényel! A jó szándék feltételezése ebben sokat tud segíteni. Idővel így lehet kapcsolatot kialakítani ember és ember között... Csak így!
Köszönöm, hogy másokat is hozzásegítesz az információkhoz!
Neked pedig kitartást és hitet kívánok!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- El nem engedett exek
- Sikeresen válni? Sőt, újraházasodni?
- Gyógyulás az elfogadás által
- Válj bölcsebb szülővé - gyermeknevelési könyvajánló
- Higgy magadban!
(Fotók forrása: www.pixabay.com)