Sok évvel ezelőtt szem és fültanúja voltam egy házaspár beszélgetésének. Az asszony mosolyogva és önbizalommal telve a következőket mondta az éppen morcos férjének: "Mehetsz gyönyörűm bárhova! Nincs a világon olyan nő, aki úgy tudna Rólad gondoskodni, Téged ápolni, Rád főzni és a személyedet kibírni, mint én! Neked mellettem a legjobb, ezt az élet már százszor bebizonyította!"
A hölgy monológjára a férfi, aki Odüsszeuszként valóban tett "felfedezéseket" a házasság melletti párhuzamos világban, egyetértően bólogatott. Később poénosan megjegyezte, hogy ezentúl odahaza nem csak a piszkos munkát szeretné megkapni és azokat, amit a "drágasága" utál. Erre mind a hárman elnevettük magunkat.
Ebben a blogbejegyzésben azt szeretném Tőled megkérdezni, hogy miben vagy a legjobb választás a párodnak? Mely tulajdonságaid az erősségeid? Másképpen megközelítve: milyen különleges dolgokat működtetsz? Ha pedig egyedül lennél, akkor így szólna a kérdés: miért melletted döntsön a jövendőbelid?
A témát úgyis felvethettem volna: tudatosítottad-e már azokat az ajándékokat, amiket a jelenléted és a cselekedeteid hordoznak? Lehetséges, hogy akkor könnyebb a válaszaidat megtalálni, ha befejezed a következő mondatot:
A legjobb vagyok Neked, mert...
Hogy tovább csűrjem-csavarjam a kérdéseket, tedd fel visszafelé is: miben legjobb számodra a társad? Talán ezt úgy "lazább" átérezned, ha belegondolsz abba, mit veszítenél, ha ő nem lenne az életedben? Bír lelki "fajsúllyal" a szemedben? Miben hiányozna a leginkább?
És mi történne, ha a válaszaidat időközönként - egy kedves érintés kíséretében - elmondanád Neki?
Párterapeutaként tapasztalom, hogy egyes hölgyek semmisnek veszik a férjük munkáját és a családjukért végzett áldozatát. A fordított felállásra szintén számos, sajnálatos történetet tudnék felhozni...
Egymás megbecsülése tanulható, ahogyan önmagunké is!
Nem mindenki jön olyan családból, ahol a szülei elismerték volna a másik értékeit, használták volna a köszönet szavát vagy kölcsönösen teret és támogatást adtak volna a tehetségnek. Mindez azonban nem indok arra, hogy felnőttként ne próbáljam meg a saját felelősségemet elfogadni. Igenis, én döntöm el, hogyan akarok ezentúl önmagamhoz és a páromhoz hozzáállni! Az pedig, hogy nem egy pillanat alatt megy végbe az "áthangolódás", magától értetődő. Gondolj csak abba bele, hogy egy idegennyelv elsajátítása sem történhet meg gyakorlás és kitartás nélkül!
A párterápiás "kitérő" után, még mélyebbre szeretnék menni!
Nem biztos, hogy mindenkinél, de sokszor a "kutya" a szülőkkel való érzelmi kapcsolatban van elásva.
Ahogyan a szüleid iránt érzel, az fog akaratlanul számos kötelékedben visszaköszönni!
Ezért is fontos a megbocsátás és az elfogadás választása!
Ami még ahhoz szükséges, hogy tudj önmagadban hinni, azok szerintem a sikerélmények (pozitív visszacsatolások), a reális önértékelés és az önismeret. A sorból nem hagyhatom ki azokat a személyeket sem, akik bíznak Benned!
“Az energiád és a lelkesedésed azután keletkezik, hogy belevágtál valamibe.” (Andrew Matthews)
Amikor szomatodráma képzésen azt a feladatot kaptuk, hogy járjunk körbe a teremben és kezdjünk el dicsekedni önmagunkkal kapcsolatosan, akkor ez egyikünknek sem volt könnyű. Pedig ha belegondolok, és tedd ezt Te is, akkor mindenkinek magának kell a saját életével a realitások fényében tisztába kerülnie! Amíg nem tudok a szüleim, majd önmagam mellett dönteni, addig ez a másik mellett sem megy!
Valamiben Te vagy a legjobb a másiknak!
Higgy magadban!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Van kiút a félelmekből
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- A negatív gondolatok felismerés és átdolgozása
- A legegyszerűbb "méregtelenítő" eszközöd a hálaadás
- El nem küldött levelek
(Képek forrása: https://pixabay.com)
