Az élet maga - három generációt átívelően

Filmajánló

2020. március 17. - Dr. Domján Mihály

Ugyanazon a napon egyszerre két ismerősöm ajánlotta Az élet maga című romantikus drámát. Az HBO GO-n találtam meg a 2018-as filmet. Dan Fogelman rendező és forgatókönyvíró számos szálon engedi közel a nézőt egy többgenerációs családi történethez.

Mit mondhatok róla? Zseniális és lélekemelő. Kezdésnek jöjjön egy rész a legvégéből, amely lassan adagolva az "unoka" szájából hangzik majd el:

"Nem tudom biztosan, kinek a történetét mondtam el... nem tudom, hogy az enyém-e, vagy egy olyan szereplőjé, akivel még nem találkoztam... semmiben nem vagyok biztos... csak annyit tudok, hogy az élet bármikor meglephet, térdre kényszeríthet... és ha megteszi, emlékeztetem magamat... emlékeztetem magamat, hogy én vagyok az apám és az apám apja... én vagyok az anyám és az anyám anyja... és bár talán könnyű elmerülni a tragédiában, ami formál minket... és természetes, hogy azokra pillanatokra összpontosítsunk, amelyek térdre kényszerítenek minket... emlékeztetni kell magunkat, hogy ha felállunk, és egy kicsit továbbvisszük a történetet... és tovább tudunk menni... ott lesz a szeretet... ha tovább tudunk menni, ott lesz a szeretet!"

Vissza az elejéhez! Will (Oscar Isaac) és Abby (Olivia Wilde) New Yorkban egymásba botlanak, majd elindul a főiskolai románcuk, sőt a közös életük. Később kislányuk születik, miközben egy másik kontinensen pedig egy kisfiút "hoz a gólya" - szintén egy szerelmi kapcsolatba. Mindkét gyermek, mire nagykorúvá válik - egymástól függetlenül - számos tragédián megy keresztül. Egy újabb véletlen által azonban a felnőtt életük keresztezi egymást és családot alapítanak...

A 117 perc számomra legértékesebb karakterét Sergio Peris-Mencheta játssza el, aki egy andalúz férfi bőrébe bújik. A szereplő a maga erejére támaszkodva akar családfőként felelősséget vállalni és helytállni. Tetszik a karakter rigiditása is és ahogyan a végén a film készítői neki ugyancsak "megkegyelmeznek". Antonio Banderas játékát szintén kiemelném, akitől - miközben a saját családjuk életútját megosztja - hangzik el a blogbejegyzésem címe. Az ő szájába van szerintem a legtöbb őszinte és "pszicho" mondat adva. Nagyon élveztem!

A családod sorsa tovább él, benned is című blogbejegyzésemben már írtam arról, miért fontos szembenézni azzal az örökséggel, azokkal a generációról generációra átadódó működésmódokkal és fájdalmakkal, amelyek a jelent befolyásolják.

Meg kell ahhoz a családfánkat ismernünk - a maga titkaival, értékeivel, történeteivel, mítoszaival, veszteségeivel és bukásaival -, hogy bennünk a gyökereink erőforrásokká válhassanak.

Számomra a film újabb erőssége az, ahogyan a "szálak" az idő síkjában nem feltétlenül egymás után jönnek, hanem van ebben is egy kis játék. Remélem pár olvasómnak felkeltettem az érdeklődését és megnézik ezt a filmet!