Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Hittel minden a javadra válik

2020. március 26. - Dr. Domján Mihály

izland.jpgA hit számos csatornájával bírunk mindannyian. Hiszek például abban, ha a postán megköszönöm az ott dolgozó munkáját és a jelen helyzetben jó egészséget kívánok neki, akkor lehet, hogy ez erőt ad a számára. Hiszek abban, ha odafigyelek a családomra, ahogyan a virágjaimra, akkor jobban tudom az igényeiket észrevenni és így örömtelibbek, illetve élettelibbek lesznek. Abban ugyancsak hiszek, hogy fontos az ellenségemnek jót kívánnom, mert nem egyedül birtoklom az igazságokat, hanem általában a dolgok árnyaltak és több szemponttal bírnak. Hiszek abban is, hogy az emberi kapcsolatok hordozzák a legerősebb megtartó erőket. Olykor ezért helyezem a fáradtságom elé egy finom étel elkészítését és megosztását. Abban szintén hiszek, hogy az otthonom harmóniája és rendje újra tudja a lelkemet tölteni, ahogyan a vasárnapi szentmise. Írás közben eszembe jutnak a karácsonyi fényekben, egy gyermek mosolyában, a különleges utazási élményekben (pl. két éve Izlandon), a művészetek fenséges pillanataiban, egy érintésben, a tudományban és még oly sok erőforrásban való bizonyosságom... 

Ezek között, illetve előtt szerepel az abban való hitem is, hogy nem számít, mi történik velem, azt az Isten "valahogyan" a javamra fordítja. Egy kitétel van: törekedni az őszinte szeretetre - újból és újból visszatérni ehhez. 

Ha hívő vagy, akkor a Biblián keresztül Isten azt üzeni a számodra, hogy hittel minden a javadra válik. Nem minden jó, ami történik, de hittel minden a javadra válik.

pixabay_kereszt.jpgÉs mi van akkor, ha a nehézségek közepette megingott az Istenbe vetett hitem?

1. Minden rendben van azzal, ha bizonyos dolgok tekintetében elvesztetted a bizalmadat (meggyőződésedet). Azonban felelős vagy kapcsolódni olyanokhoz, akik képesek inspirálni, elfogadni és meghallgatni. Miért ne merülhetne fel tehát az az emberben, hogy ha nincs ereje, attól még másnak lehet?!

2. Folytatva az előzőt, attól hogy kiüresedve vagy, még imádkozhat valaki érted. Tudnál közbenjárást kérni? Sőt, közösen is imádkozhattok - akár online - olyan szándékokra, amelyekben egyetértetek. Ilyen például, hogy Isten "valahogyan" nagyobb, mint az adott problémád. Bár néhány "leckét" és egyben imaszándékot - mindannyian - végeláthatatlannak tűnő ideig, akár évekig hordozunk, de az élet valódi értékeire így fog a szemünk felnyílni. Arra szintén, hogy a szenvedés az emberi élet része, és nemcsak neked vagy nekem van benne részünk...

3. A hit egy döntés. Nem baj, ha adott pillanatban nincs meg benned az érzelem. Istent nem lehetséges állandóan "szeretni" - hétköznapi értelemben véve. Van olyan, amikor a "halandó" csupán az értelemmel és az akarattal tud az imádság és az Isten mellett dönteni. Nálam ennek "egyszerű" és jól bevált formája a Jézus-ima, valamint egy fohász: "Jézus bennünk él és végtelenül szeret minket" - Avilai Szent Teréz gondolatai alapján.

Összességében nem Istennek van szüksége az imádságra, hanem nekünk, hiszen ez nyit meg minket, sőt kovácsol össze.

 

Az Istenhez való odafordulás persze nem helyettesítheti az emberi szint rendezettségéért való törekvést. A felnőttség csak úgy lehet teljes, ha az Istenkapcsolat mellett egyenrangúan, illetve kölcsönösen a felebarátokkal és az önmagammal való kapcsolatomon is "dolgozni" kívánok. Általában a megszakadt Istenkapcsolat mögött megszakadt emberi kapcsolatok és a szeretetben való csalódás áll. Gondoltál már erre?

sunset-1245644_1920.jpgLássunk pár gondolatébresztő megerősítést!

1. Naponként megcselekedhetem mindazt, amit az adott helyzetben meg tudok tenni. Lássak neki a konkrét, akár nagyon pici feladatokhoz! Adjak ezekért hálát! Ha pedig még nem megy a "lépegetés", akkor vállaljam fel az őszinte állapotomat és kérjek hozzá segítséget. Ami egyedül nem megy, közösen még "működhet"!

2. Vajon hogyan fogok erre a helyzetre 10 év múlva emlékezni? Sokszor az ínségesebb szituációk tanítanak meg arra, hogy később nagyobb értéknek tartsam a szabadságomat, sőt megéljem azt, ami valóban fontos az életben. Merjek tehát bátran az "agyamtól" kérdezni és a katasztrofizálást megkérdőjelezni. 

3. Dönthetek úgy, hogy a félelem helyett kíváncsivá válok a káoszra (az ismeretlenre). Közösségben ez szintén könnyebb lehet. Mindig van kiút, amelyről itt írtam.

4. A "rossz", a "kibírhatatlan", a "borzasztó" és egyéb negatív jelzők helyet tudatosan fogalmazhatok úgy, hogy kihívásokkal állok/állunk szemben. Rengeteg erőt ad az, ha odafigyelek a beszédemre.

5. Átgondolhatom, hogy mind az őseim, mind a saját magam életében mi segítette eddig a sikeres megküzdést. Akár kezembe is vehetem a régebbi fotókat vagy kérdezhetek a rokonaimtól. Egy biztos: vannak pozitív, túlélő mintáink! Erről itt olvashatsz.

6. Tudatosan és feltételek nélkül adakozhatok. Kereshetem a lehetőségét a másoknak való öröm okozásának. Ez egyeseknek még a Titanicon is ment...

7. Nem hagyom magam benne az erős feszültségben, hanem az első adandó alkalommal mozgásos aktivitással csökkenthetem azt. Hatékonyak az óriás karkörzések, a guggolásból történő felugrások, a séta (nordic walking) és a futás. Ha pedig az aggodalom vagy éppen a harag nem hagy nyugton, akkor tudatosan adhatok magamnak egy időintervallumot erre: pl. minden délután 15 órakor 15 percet. Ha bármikor rám törne a feszültség, akkor figyelmeztetem magam arra, hogy nem most, hanem majd 15 órakor adok neki teret.

8. Kereshetek relaxációs gyakorlatot a neten - elsőként a progresszív relaxációt ajánlom - és bátran meditálhatok. Ez utóbbit szemlélődés formájában, a már érintett Jézus-imával vagy egy fohásszal szoktam megtenni. 

9. Bár abszurdnak tűnik, de a társasjátékok, ahogyan a filmvígjátékok a legtöbb feszültséget feloldják. A közös főzés hasonló, amelyről itt írtam.

 

Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá (szelíddé) tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. (Iz 48,17)

bible-2167783_1920.jpgTisztában vagyok azzal, hogy az istenhit egy ajándék, amely sokkal inkább szolgálatra kötelez, mintsem felsőbbrendűségre. Aki megkapta ezt az ajándékot, kötelessége megosztani. Ebben az a különleges, hogy nem számít az ember "milyensége" (hiánya, bűnössége vagy éretlensége). Ez azt jelenti, hogy a hit ajándékát nem az ember adja oda a másiknak, hanem azt az Isten készíti elő a szívekben és végzi be. Persze a kenet jobban működik akkor, ha az illető otthon ugyanazt éli, mint amiről másoknak beszél, de Isten sokkal szuverénebb és kreatívabb, mint azt egyesek tanítják.

Bátorítalak tehát arra, hogy ne magadra nézz, ne magadat tökéletesítsd, hanem bátran adj, szolgálj és keresd az ön-, a társ-, és az Istenszeretetet!

Zárásként azokat a gondolatokkal búcsúzom, amelyet pont a születésnapomon - 03.16. - írtam ki a Facebookra. Az évforduló persze nem derült ki, hiszen nem ez volt a lényeg, hanem a koronavírussal kapcsolatos helyzet.

Olvasva és követve a híreket, eszembe jutottak Chiara Lubich bölcs gondolatai az életről: mindig azt a ‘gyertyát’ gyújtsuk meg, amely aznap előttünk van. Ne a múlt kihagyott helyzetein vagy a kifürkészhetetlen jövőn merengjünk, hanem arra fókuszáljunk, azért vállaljunk felelősséget, ami előttünk van. Igen, hiszek ebben! Megtenni azt, amit tudunk és hinni, hogy ez elég.

liszabon_1.jpgVigyázz magadra és a Rád bízottakra! 

Hittel minden a javadra válik! 

 

Dr. Domján Mihály

misi4.jpghttps://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

(Képek forrása: saját és pixabay.com)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://drdomjan.blog.hu/api/trackback/id/tr9315556074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.