A legnagyobb showman című (HBO GO) musicalfilm előzetesét megnézve, először idegenkedve léptem át a pár száz Forintos letöltés lehetőségén. Bár hiszek Hugh Jackman karizmatikus képességében és a Nyomorultak című musicalből megismert énektudásában, de akkor még magamtól távolinak éreztem ezt az alkotást. Túlzottan "színesnek" és "éneklősnek" érzékeltem.
Egyik barátom pozitív véleménye és a mozi alábbi betétdalának (magyar szöveggel lásd itt) megismerése után azonban kíváncsivá váltam, sőt nem haboztam dönteni.
Jól tettem!
A film - ha szabad azt írnom - egyszerre hajaz a Kalifornia álomra (La La Land) és bármelyik Bollywoodi mozira. Sűrítve van benne az ének, a tánc és messzemenőkig a giccs jellemzi.
Ennek ellenére akkor miért ajánlom?
- Mert a zenéje megfogott és azóta is hallgatom.
- Mert a romantika pozitívan hat rám.
- Mert van benne katarzis.
- Mert az üzenete egyetemes és hiánypótló.
- Mert profi módon végigviszi a mondanivalóját.
Ez az életrajzi adaptáció számomra azt a kérdést veti fel, hogyan vagyok a "sorból való kilógásommal". Minden elvárásnak persze senki sem tud megfelelni.... És nem is kell, de fontos a magam helyének a megtalálása és elfogadása!
A főszereplő, Mr. Barnum az első "cirkuszához" olyan embereket gyűjtött össze, akiket az akkori társadalom kivetett. Az 1800-as évek közepén játszódó film abba a korba repíti a nézőt, amikor még az egyenlőség messzi vágynak tűnt. Adalék a történethez, hogy az USA-ban a rabszolgák felszabadítása csupán 1865-ben történt meg, a diszkrimináció és a szegregáció ellenes törvények pedig a 20. század közepére születtek meg...
Mr. Barnum valós életrajza és a mozi "fényei" csak részben fedik egymást, azonban tény, hogy a főhős a pályáját szélhámosként kezdte. Szenzációhajhász módon, a „szörnyszülöttek” mutogatása által kezdtek el a Dollárok a zsebébe gurulni. Mindezek mellett azt sem szabad letagadni, hogy a férfi a faji egyenlőség lelkes szószólója is volt - korát messze megelőzve.
A hitvallása számomra ugyancsak példamutató:
A legnemesebb művészet másokat boldoggá tenni. (Phineas Taylor Barnum)
A filmhez visszatérve, a cirkusz társulata olyan személyekből állt, akik a társadalomból kirekesztettek voltak pl. szakállas nő, tetovált férfi, albínó lány. Más a magassága, az alacsonysága, a fekete bőrszíne vagy éppen a túlsúlya miatt került be a csapatba... A kollektíva idővel összeállt, a varázslat pedig elindult!
A periférián élő emberek a közös művészi munkán keresztül elkezdték önmagukat megismerni. Együttes erővel így már fel tudták a balsorsukat vállalni, sőt közösséggé, egymás szövetségesévé is formálódtak. Eképpen váltak képessé azt a világba kiáltani, hogy "Ez vagyok én! " -This is me.
A film fordulópontja akkor jön el, amikor az igazgató a hirtelen fellépő pusztító hiányain keresztül felismeri a maga nyomorúságát. Korábban kellékként kezelte a kitaszítottakat és húzta le róluk a hasznot. Ekkor még nem látta, hogy a saját famíliájával és önmagával sem tud másként bánni. Mindenki csak egy "műsorszám" volt... Pontosan így van ez a csalók, az önzők, a túlzottan kontrollálók és a "kis diktátorok" esetén is: a családjuk paralel nyomorodik meg!
A mozi számomra azt az egyetemes igazságot hozza, hogy a dolgok kiegyenlítődésre törekednek és bizony kétféleképpen nem tudunk az emberekkel bánni. A közelség-távolság dimenziójában persze van különbség. Ennek ellenére:
Vagy mindenki tárgy számomra - önmagammal együtt -, vagy méltósággal rendelkező, érző ember!
Gondolom, hogy nem árulok el nagy titkot, a "happy end" fel fogja oldani a kialakult feszültséget, ahogyan a film pazar zenei és látványelemei is vezetik a lelket a reményhez!
Egy hétköznapi este feldobásához szeretettel ajánlom!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Hétköznapi mennyország - filmajánló
- Pornó és chips - Jacko másik arca - dokumentumfilm-ajánló
- Büntetés és feloldozás - kolera idején - Színes fátyol, filmajánló
- Dagasztottál már tésztát Istennel? - A Viskó, könyv-, és filmajánló
- Együtt álmodni - Testről és Lélekről, filmajánló
(A kép forrása: saját és itt)
