Amikor a másik ért téged

Donorcsaládok és transzplantáltak találkozója Kiskunfélegyházán

2020. február 17. - Dr. Domján Mihály

Az élet különleges ajándéka, amikor olyan közegben lehet az ember, ahol értik és tisztelik. Ahol hitelesen önmaga lehet és elfogadják. Ezt nem felejti el soha.

2020. február 15-én folytattuk azt a "missziós", ugyanakkor önismeretünket és családjainkat is támogató munkát, ami két évvel ezelőtt indult el Kiskunfélegyházán. 2018. szeptember 26-án került átadásra az ismert szervdonorok emlékműve, majd 2019. áprilisában kezdetét vették a szervdonorok hozzátartozóinak szervezett összejövetelek. A tavaly decemberi csoportfoglalkozásunk óta most találkoztunk újból.

A sorainkban először köszönhettünk egy olyan urat, aki messziről érkezett közénk - vállalva a kilométereket. Három éve lett a felesége szervdonor. Szintén első alkalommal, nagy-nagy örömünkre két olyan fiatalember is megtisztelt minket, akik pedig transzplantáltak.

Általában az alkalmaink után nehéz az íráshoz a megfelelő szavakat megtalálom. Egyszerűen hála van bennem és derű. Kihívás ez most is, hiszen a legjobbat szeretném a 120 percünkből átadni.

Szimplán körbementünk. Bemutatkoztunk és sokat meséltünk magunkról. A küzdelmekről, az érzelmi hullámzásról és a megtartó pillanatokról. Néha próbáltam pszichológusként pár dolgot értelmezni, kiemelni és "összekötni". Igazából a moderálás mellékes volt. Magával vitt ugyanis bennünket a találkozás öröme. Csodálatos volt hallgatni a transzplantált fiatalemberek életigenlését, ahogyan szintén valódi kincseket kaptunk a szervdonorok hozzátartozóinak a megosztásai által.

Előző este olvastam egy könyvet, melyből egy részlet jut most az eszembe:

"Az a hivatásom, hogy egyre emberibb legyek. E cél vonzásában élek..." (P. Amédée Hallier, Dr. Dominique Megglé (2016): A szerzetes és a pszichiáter. Sarutlan Kármelita Nővérek, Pécs,83.o.)

Igen, ezt éreztem. Mindenki önmagát adta, az emberségét, amelyet érdeklődő és elfogadó szeretet vett körbe. Olyan gyorsan elszaladt a közös két óránk, hogy még a Petőfi Sándor Városi Könyvtár nyitvatartásából is egy picit kicsúsztunk. Köszönjük a befogadást és a kedvességet!

Az alkalmunk végén még egyszer körbementünk. Megkérdeztem, hogy ki, mit visz magával haza. A következő válaszokat kaptam:

"Ezekről lehet beszélni és kell is."
"A jó dolgokat Isten problémákba csomagolja."
"Pozitív érzéseket sugároztatok vissza."
"Másik családot kaptam."
"A transzplantáció egy új esély, amit kimaxolni kötelező."
"Hála, öröm, hogy vagytok!"

Ilyen az, amikor a másik ért téged...

A szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan emailben - dr.domjan@freemail.hu - vagy a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni.

A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Légy önmagad!

Dr. Domján Mihály