2021. áprilisában és májusában folytatódtak online módon a donorcsaládok és a transzplantáltak havi találkozásai. A júniusi együttlétünket - ötletemre - ún. hibrid modellben oldottuk meg: a többség a Petőfi Sándor Városi Könyvtárba személyesen jött el, más online módon kapcsolódott. A későbbiekben ezt a felállást fogjuk folytatni, mert kényelmes és praktikus. Csupán egy laptop kell hozzá és kinyílik a világ. Azt szeretnénk ugyanis, hogy akiknek Kiskunfélegyháza nem elérhető távolságban van, tudjanak a neten keresztül csatlakozni, ahogyan egy-egy új tagunk Németországból vagy éppen Kelet-Magyarországról. Őszintén le kell, hogy írjam: a pandémia kényszerítette ki belőlünk ezt a lépést. Azt gondolom, hogy egyébként is időszerűvé vált már a technikai megújulásunk.

Mind a három alkalmunkról újból "csak" annyit tudok írni, hogy csodálatos és felemelő volt. Köszönhető ez annak, hogy aki donorcsaládtagként vagy transzplantált személyként hajlandó a elfogadásra, az őszinteségre és a másik meghallgatására, ott bizony mindenki "csupán" erősödni tudni.

A második negyedévünkből az alábbi gondolatokat szeretném kiemelni:

• Májusban végeztünk egy olyan gyakorlatot, amikor mindenki ugyanazt a befejezetlen mondatot kapta, majd egészítette ki: "Szabad vagyok arra, hogy..." A feladat alapján az derült ki, hogy mennyi mindenre szabadok vagyunk, és hogy érdemes ezt tudatosítanunk, nem csupán a hiányainkon rágódnunk.
• "Máshol nem tudom azt elmondani, ami itt lehetséges." Újfent szóba jött az közöttünk, hogy a társadalom kevésbé nyitott, sőt néhány esetben bántó a donorcsaládok irányába. A csoportban kapott meghallgatás, megértés és elfogadás azonban erőt tud adni a mindennapokhoz. 
• "Jó érzés arról olvasni, amikor egy szervátültetett hálás." - hangzott el egy édesanya szájából. Tőle kaptuk a jelen bejegyzés megható és egyben megerősítő címét is: "Hálás vagyok, hogy élnek!" (Megjegyezném: a hála hálát szül.)
• Beszélgettünk az egyik alkalommal - fő témaként - a kapcsolatainkon belüli kölcsönösségről, illetve annak hiányáról. Itt lett az "aláhúzva", hogy nem mindegy: egy adott kötelékben karácsonyfadíszek vagyunk vagy érezzük a törődést. "A kölcsönösségből erőt lehet meríteni."
• "Ha meghallgatom a másikat, akkor a saját bajom már nem akkora nagy." Páran a csoportunkból újból és újból szavakba öntik, hogy az elhunyt családtagjuk után a közösségünk új "családként" gazdagítja az életüket. Mindez tudatosan értelmezve: nem vagyunk egyedül.
• "Az élet körbenövi a fájdalmat" - hangzott el az áprilisi alkalmunkon. Más a szenvedésről úgy nyilatkozott, hogy "meghúzódik a sarokban". Beszédes és elgondolkodtató képeket rejtenek ezek a mondatok.
• "Muszáj valamit csinálni és menni előre." Az egyik édesanya a saját példáján keresztül arról beszélt, hogy neki a saját gyászfeldolgozásához sokat ad az, hogy kapcsolatba kerülhetett transzplantált személyekkel. Igazi fordulatként élte ezt meg. 
• "Hálát kell adni a működő testi funciókért!" A szóban forgó gondolatot az egyik transzplantált fiatalember fogalmazta meg. Mennyire nem figyelünk oda a jóra, inkább csak a hiányaink és a félelmeink foglalják le a tudatunkat...
• Egyik donorcsaládtagunk, aki sok-sok km-et utazva tud csak közénk eljönni, a pandémia ideje alatt vírussal fertőződött meg. Nagyon beteg lett, de lassan fel tudott teljesen épülni. Tőle hangzott el, hogy "Élni akarok." Az élettigenlés egy igazi erőforrás. Megerősítően hatott ez mindannyiunkra.  
• Az egyik csoporttagunkról pedig kiderült, hogy a gyertyalang.hu oldalon mindennap gyújt egy mécsest. Meghatott a megosztása.

A június végi - "könyvtáros" és egyben "hibrid" - alkalmunk után közösen mentünk el jeges kávét inni, amely tovább erősítette bennünk azt a tudatot, hogy jó együtt. Azért azt is meg szeretném osztani, hogy a "sima" online találkozásaink szintén gazdagítóan hatottak ránk - a visszajelzések alapján.

Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy pszichológusként jelen lehetek a csoportalkalmainkon. Hálásan köszönöm, hogy vagytok - mind online, mind személyesen!

Szép nyarat!

 

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://drdomjan.hu

A korábbi összes donorcsaládos blogbejegyzés itt található meg.

A Facebook-on az alapítványunk működéséről itt lehet olvasni és informálódni. A szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan nemcsak a Facebook-on, hanem a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni.  A következő alkalmunkra előzetesen jelentkezni szükséges.

A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.

Köszönöm és köszönjük, ha a Kedves Olvasó ad visszajelzést a blogbejegyzés alapján!

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• A szív útja - emlékezés a szervdonorokra - blogbejegyzés a 2018-as emlékműavatásról 
• Előítéletek fogságában - az ötödik csoportfoglalkozás
• Életigenlés - 2020. januári csoportfoglalkozás
• A szeretet megtart - 2021. februári csoportfoglalkozás
• A szabadság 'tánca' a kockázatvállalás - A döntés c. könyv ajánlója

 (Képek forrása: saját)