Éveken át nem volt a családunkban a bejglinek nagyon helye, pontosabban én nem ettem belőle. Mindig száraz és tömény volt, így inkább kihagytam. Majd jött ez a recept, a kedvenc szakácskönyvemből, és kíváncsivá tett. 

Nem tudom pontosan, hogy mikortól, de legalább 6-8 éve, minden karácsonyt megelőző vasárnap megsütöm. Úgy vagyok ezzel, mint az "eredeti" lasagne-val: annyira munkás, hogy évente csak egyszer vállalom be. Mégis, ez az egyedüli alkalom kihagyhatatlan. Annyira finom a rengeteg vajtól, a pikáns ízt adó rumtól, a reszelt csokitól és a narancshéjtól, hogy nem lehet nem megcsinálni!

A következő fontos indok pedig az, hogy jó érzés másoknak adni. Főleg olyat, amit "reménykedve" várnak és emlegetni szoktak. Persze tudom, hogy nem egy diós bejgli jelenti a szeretetet és az összetartozást, de szimbolikusan megélhetővé teheti azt!  

Mivel sokszor készítettem már, így több verzióját is szeretem. Amit most közreadok, az a Magyar Konyha legjobb receptjei 1999-es kiadása alapján lesz (92.o.). Számomra olyan ez a szakácskönyv, mint Julie Powell gasztrobloggernek Julia Child világhírű könyve, amely az 50-es években adta hírül Amerikának a francia szakácsművészetet. Julie & Julia címmel sikeres fim is készült kettejük életéről. Gondolom nem árulok el titkot, hogy szeretem ezt a mozit. Következzen akkor a bejglis recept! 

Hozzávalók a tésztához:

- 55 dkg finomliszt - félfogósat használok, 

- 25 dkg vaj - az írt szeretem,

- 3 tojássárgája - ha lehet, akkor bioterméket veszek,

- 1,5 dl tej - nem "100 évig" eltarthatót szoktam választani,

- 3 dkg élesztő,

- 0,5 dl rum - vagy több.

- 8 dkg cukor - többfajta van itthon,

- kevés só, hogy az ízek kiemelődjenek. 

Előző nap kell összegyúrni a hozzávalókat és hűtőben pihentetni másnapig. Azzal kezdek, hogy korábban kiveszem a tejet és a vajat a hűtőből, mert úgy könnyebb velük dolgozni. Az elkészítés a következő: a lisztet a vajjal összemorzsolom, majd a tojás sárgájával, a tejben megfuttatott élesztővel, a rumban feloldott cukorral és a pici sóval összedolgozom. A végén géppel át szoktam dolgozni. (A fel nem használt tojásfehérjéből Pavlova tortát is lehet készíteni.)

Mivel a családunkban a többség nem szereti a mákot, így mind a 4 rudat diós töltelékkel készítem el. Az alábbi adagok ezért így lesznek megadva. Aki a mákosat is ki szeretné próbálni, az mindennek a felét vegye.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 24 dkg cukor,

- 40 dkg darált dió,

- 2 dl tej,

- 10 dkg mazsola,

- 4 evőkanál sűrű baracklekvár - mással is kipróbáltam már és jó,

- 2 narancs reszelt héja - a fehér hártya nélkül,

- 6 dkg reszelt csokoládé - most étcsokit tettem bele,

- 1 dl rum.

Mindent összekeverek, majd a felforrósított tejjel leöntöm. Átdolgozás után hűtőbe rakom - másnapig.

Következő nap négy részre osztom a tésztát. Lisztes deszkán vékony, nagyjából téglalap formát nyújtok. Többször lisztezem mindkét felét, majd a töltelék negyedét betöltöm. A rudak végét késsel megigazítom és sütőpapíros tepsibe teszem. Ha mind a négy kész van, akkor egy simára kevert tojással bekenem a tetejüket. Egy óra pihentetés után újból megkenem, majd jöhet a 180 fokra előmelegített sütő - 60 percig. Ha nagyon gyorsan barnul, akkor sütőpapírral letakarom.

Attól pedig ne félj, ha egyik-másik rúd megrepedezik. Az íz győzni fog! Egy dolgot ugyanis biztosan tudok garantálni: el fog fogyni. És kell ennél több?   

Az ételnek hatalma van. Ez a hatalom inspirál, ámulatba ejt, sokkol, izgat, gyönyört okoz és megérint. Arra is képes, hogy nekem és másoknak örömet okozzon. (Anthony Bourdain)

Áldott Karácsonyt!

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• Limoncellós tiramisu - recept
• A nagybetűs Diótorta - recept
• A nagyié a legjobb - fánkrecept
• A megunhatatlan sajttorta - recept
• Rokonom, Pavlova - recept

(Képek forrása: saját)