Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

A családod sorsa tovább él, benned is

Transzgenerációs minták felismerése és elfogadása

2019. október 21. - Dr. Domján Mihály

nagypapa_pixabay.jpgSzívem szerint hosszabb címet adtam volna a mostani blogbejegyzésnek, azonban a sok szöveg kevésbé szerencsés. Az érdeklődést - általában - a rövidebb üzenetek tudják felkelteni. Így segítséget kérve megpróbáltam tömören szavakba önteni az alábbi lényeget: 

Számos párkapcsolati és gyermeknevelési problémád mögött lehet, hogy a saját édesanyáddal és/vagy édesapáddal való rendezetlen kapcsolatod áll. Igaz lehet ez a megállapítás egyes betegségekre is.

Más oldalról megközelítve: fontos ahhoz az örökségeddel, a generációról generációra átadódó működésmódotokkal és fájdalmaitokkal szembenézned, hogy azok a jelenbe már ne hassanak.

„Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete.” (Carl Gustav Jung)

Talán itt véget is érhetne a blogbejegyzés, azonban szeretném a témát részletezve egy picit segíteni Téged... 

Amíg nem dolgozod át a szüleiddel való kapcsolatodat, addig a legkülönfélébb viszonyodban "újrajátszhatod" és előhívhatod a fájdalmaidat. 

csala_difoto_k_pixabay.jpgA (nagy)szülőknek való "megkegyelmezés" helyes kifejezés abban a tekintetben, hogy a megbocsátásban el lehet odáig jutnod, hogy a mérgező szülődben is fel tudsz majd valamilyen jó tulajdonságot lelni. Akiben pedig már látod az értéket, az embert, érzelmileg közelebb kerül hozzád. Hogy kik a mérgező szülők, arról ebben a bejegyzésemben olvashatsz.

Munkámban látom, hogy egyesek semmire sem emlékeznek a gyermekkorukból. Időre és biztatásra van ahhoz szükségük, hogy valamilyen jó tulajdonságot, mi több a jószándék magját "megengedjék" az őseiknek.

Mi ennek különben a haszna?

Ha tud az ember mondjuk az apjával kapcsolatosan 4-5-6 értékes jellemvonást találni vagy olyan emlékeket, amelyeket gyermekként örömmel élt meg, akkor képes elindulni az elfogadás felé. A jó dolgok miatti naponkénti hálaadás szintén adhat ehhez támogatást, amiről részletesebben itt írtam. Vannak egyéb olyan módszerek, mint például a pszichodráma, a szomatodráma, vagy akár a gyurmázás, a művészetterápia, a mindfulness meditáció, az EMDR, amelyek mind-mind segítségül hívhatóak az átdolgozáshoz. A kognitív irány pedig a megértést, az átkeretezést és egyáltalán az érzelmek, sőt a szükségletek kimondását támogathatja.

A mérgező szülőkkel kapcsolatosan ténylegesen végig kell azon a "gyászon" menni, amelyet a múlt szeretetlensége az akkori kisgyermeknek okozott. El kell ehhez ismerni a mérgező múlt miatt a harag jogosságát. Nem könnyűek ezek a lépések, hiszen el nem fogadásról beszélni utólag ugyanolyan fájdalmas és szomorú, mint annak idején volt. Sőt, később a "mérgező" alapokra épülő hibás, felnőtt választások tovább nehezíthetik a megbocsátást...  

Saját tapasztalatként azt tudom megosztani, hogy az egyéni terápiákkal párhuzamosan a megbocsátás melletti döntésem, a tudatos "elhatárolódás" (határok húzása) és az imádkozás segített ahhoz hozzá, hogy a kiengesztelődést valóban elkezdhessem megélni. Mivel nekem most könnyebb - bár maradéktalanul nem végeztem a "leckékkel" -, így a pozitív élményeim miatt hinni tudok abban, hogy ez másnál is "működni" fog. Természetesen nem lehet a több éves folyamatot egy blogbejegyzéssel letudni. Sokfélék vagyunk és a nyitottságunk, mi több a hozzáállásunk sem azonos, azonban vannak törvényszerűségek.

Az elengedés az elfogadáson keresztül történik meg.

generations_pixabay.jpgEzt az írásomat leginkább azok a sorsfordító pillanatok inspirálták, amelyeket a munkámban azóta tapasztalok meg, amióta a származási családi kapcsolatok rendezését tudatosan érintem. Hányszor van olyan, hogy miután a (nagy)szülők jó tulajdonságai (értékek, tehetségek, pozitív élmények) előkerülnek, illetve a másik megértésében lépünk egyet előre, egyszerűen "megenyhül" a kliensem az ősei felé. Ezzel párhuzamosan pedig nemcsak a szülei irányába éli meg a megengedő hozzáállást, hanem önmaga, a társa és a gyermekei felé is. Így azután mindenki "levegőhöz" jut, és megjelenik a családban a béke - a mosoly mellett... 

Konkrétan mi történik akkor a párterápiákban, amikor a (nagy)szülőkkel való belső képekkel elkezdünk dolgozni?

Miután az őszinte érzések felszínre kerülnek, elkezd az a fajta ambivalencia oldódni, amely például az egész eddigi házasságot jellemezte. Sokan ugyanis egymásból próbálták kipréselni azt az idealizált szülőt vagy családképet, amelyet anno valami oknál fogva nem kaptak meg. (Az elviselhetetlennek tűnő és véget nem érő konfliktusok "kibírása" mögött pontosan ennek az illúziónak az "erőltetése" áll.)

Miután azonban egymás előtt végighallgatják a másik fájdalmas sorsát, kis szerencsével megerősödik egymás irányába az empátia (együttérzés), azzal együtt pedig csökken az egymásra vetített illúziók és elvárások mennyisége. A végeredmény az lesz, hogy az előttem ülő házaspár helyét két egymás mellé sodródott "árva" fogja betölteni, akiket én viszont "szülőként" elfogadok és támogatok. A sebezhetőség kölcsönös bevállalása, vagy legalább bizonyos szinten való megmutatása számos párkapcsolati konfliktust fel tud oldani. Ennek újabb pozitív "mellékterméke" pedig a gyermekek viselkedésén szintén meg fog látszani, hiszen a szülők elkezdenek felnőni és "jól lenni"... 

 A famíliád benned él tovább.

Keresd meg a szüleid jó tulajdonságait és adj értük naponta hálát! Tisztában vagyok azzal, hogy a fájdalmak és a harag jogosságának az elismerése (azoknak való tér adása) meg kell, hogy mindezt előzze. Egyszer azonban eljöhet annak az ideje, vagy talán már most itt van, hogy hallj arról: idővel mindenkit el tudsz a jó tulajdonságain keresztül olyannak fogadni, mint amilyen. Attól még a viselkedéséért és a döntéseiért ő marad a felelős, hogyan Te pedig a magad életéért! Az "elhatárolódás" nem kérdéses! Nemet pedig továbbra is mondhatsz minden olyan helyzetre, ami gyengít. Amennyiben ehhez a folyamathoz segítségedre lenne szükséged, keress fel a lakhelyeden egy családterapeutát vagy más szakembert.

A múlt utolér.

Bár többen számos dolgot megtesznek a feledésért, de a fájdalmat nem lehet tartósan sem egy költözéssel, sem az alkohollal vagy akár egy névváltoztatással feloldani. A (nagy)szülők elfogadásának a hiánya a leglehetetlenebb helyzetekben ki fog a "szekrényből esni"! Így hát a hatalomszerzés, a bizonyítás kényszer, az áldozatszerep vagy éppen a harcias igazságérzet fókuszát érdemes minél hamarabb felismerni, majd egymás megismerésére és megértésére átfordítani.  

Akármit teszel, benned is tovább él a családi sorsotok.

szi_v_pixabay.pngLehetséges, hogy a szülők szeretete előtt önmagadat kell megtanulnod szeretni. Azaz miután törekszel naponta igent mondani magadra, azután tudsz velük, a magunk titkaival, veszteségeivel és értékeivel valamit kezdeni.  

Az elfogadás mellett meg kell tanulnunk konfrontatív módon kiállni magunkért is. Ez sokszor nehéz! Azonban így az egyéb kapcsolatainkban szintén pozitív változások fognak beindulni - akár lezárások formájában. 

Reményeim szerint, ez a blogbejegyzés az elváltak és az egyedül maradtak egy részének ugyancsak segíteni fog. Talán most érthetik meg, hogy annak idején mi vezethetett a szakításukhoz vagy az egyéb sodródásukhoz. Éppenséggel az szintén kiderülhet a számukra, hogy milyen életfeladatok várnak még rájuk.

Nem véletlen, hogy hova születtél! Dolgod van vele!

 

misi4.jpg

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseimet ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

      

(Képek forrása: https://pixabay.com és saját) 

A bejegyzés trackback címe:

https://drdomjan.blog.hu/api/trackback/id/tr7815234072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.