Kíváncsian és izgatottan vártam Mautner Zsófival, a neves gasztrobloggerrel való közös előadásunk időpontját. A Hegyvidéki Kulturális Szalonból a vidéki "főhadiszállásomra" hazaérve, többen érdeklődően megállítottak és megkérdezték tőlem, hogyan sikerült az este, illetve tulajdonképpen miről beszélgettünk. Ekkor döbbentem rá, hogy a 'Gasztronómia és pszichológia' cím nem magától értetődő. Miért is? Mert a különféle magazinokban és műsorokban a receptek mellett hasonló témaként a diéta, az életmódváltás, a falásroham, az anorexia, valamint a bulimia szerepel. Nos, mi ezek egyikét sem érintettük. 

A közel 90 perc számos egyéb klassz témára és példára adott lehetőséget. Elsőként Zsófi mesélt önmagáról, majd a családi tradíciókkal folytattuk.

Az ember számos pozitív mintát hozhat otthonról vagy tudatosan fel tudja ezeket építeni. Mind a régi, mind az új szokások keretet és egyben kapaszkodókat adhatnak a hétköznapokhoz. Így juthatunk el oda, hogy öröm együtt lenni és étkezni. Az ebédlőasztal körül pedig kötetlenül kibeszélhetjük az ügyes-bajos dolgainkat. Zsófi elmondása alapján, náluk annak idején minden fontosabb bejelentés így történt meg.

Családterapeutaként azt látom, hogy a hétköznapi közös vacsorák pozitívan hatnak a család rendszerére. Leginkább persze akkor, miután a kölcsönös sérelmek és játszmák a felszínre kerültek, az elvárások helyét pedig újból a kíváncsiság tölti be. Munkám része, hogy rávegyem a családokat a kísérletezésre. Pont úgy, mint ahogyan az egy laboratóriumban vagy akár egy konyhában történik. Ehhez lehet jó ötlet az új étkezési szokások mellett az ünnepi menük bevezetése, mi több a közös főzés perspektívája. 

Számomra az est első tanulsága itt "esett le". Zsófi többirányú tapasztalatokat osztott meg azzal kapcsolatosan, ahogyan a közös főzések végére az emberek közötti "falak" leomlanak. Működhet ez? Ha továbbgondoljuk, akkor feltétlenül.

Attól, hogy szavak szintjén két személy csupán fájdalmat tud egymásnak okozni, egy közös cselekedetben még megtalálhatják az elveszettnek hit fonalat. 

Beszélgettünk továbbá a férfiak konyhában betöltött szerepéről. Bár tradícionálisan a hölgyek szoktak ezen a téren helyt állni, de egyre több családban - a feladatok terén - változások jöttek létre. Széles a spektrum. Összességében igaz, hogy a háztartás vezetése - benne a sütés-főzés - érték. Megbecsülést és elismerést érdemlő. Leginkább akkor tud ez érdemmé - tiszteletet ébresztő tetté - válni, ha otthon mindenki feladatot választ, illetve vállal. Sőt, a parancsolgatás vagy a kontrolláló, esetleg a mártír szerep helyett a megegyezésekre helyeződik át a hangsúly.

Az előadás során érintettük még a gyermekek bevonását a konyhai munkálatokba, a piacozás minőségi idejét, a "mama főztje" effektust és a gasztronómiát, mint önkifejezést, alkotást. Azt gondolom, hogy a főzéshez helyes önszeretet is kell, nemcsak a többiek kiszolgálására való hajlandóság. Az önszeretethez pedig tudatosság. Hiszen mindenkinek önmagának kell azt felépítenie, illetve megtalálnia, ami által jól tudja érezni magát a bőrében és képes így jó szívvel adni. Persze az öröm okozásának nemcsak a gasztronómia lehet a "szeretetnyelve", hanem bármi egyéb, amely erősít, támogat, felemel és célba jut.

A végén beszéltünk még az ízek érzékeléséről és a rágás fontosságáról. Jómagam a mindfulnessen, a tudatos jelenlét pszichológiáján keresztül értettem meg: bármilyen egyszerű étkezés meditációvá válhat. Ha nem a "kütyükre" és a zajokra figyelek, hanem az evés részleteire, akkor tudok az "itt és most"-on keresztül önmagamhoz és a jelenhez megérkezni (kapcsolódni). Ez csökkenti a szorongást és közelebb visz a megelégedettséghez. Főleg akkor, ha az étel finom és tudatosan "megengedem" magamnak a pillanat élvezetét. 

A közös előadás másik nagy tanulsága számomra Zsófi személyisége volt. Inspiráló olyan ember közelében lenni, aki rendelkezik önismerettel, életigenlő, tudja, hogy mit akar és van bátorsága a terveit véghez vinni. Bár főzni nem főztünk - volt, aki otthon rákérdezett erre -, azonban a derű és a nyitottság, amely az estét jellemezte, remélem további erőt, sőt lendületet adott a kedves közönségnek. Nekem mindenképpen.

Köszönöm az élményt! 

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseimet ajánlom:

• Minőségi idő a családban
• Csak lazán! Nem minden a te feladatod!
• Mire jók a családi sztorik? Hogyan gazdagítanak?
• Az anyád vagyok vagy a szeretőd?
• Brutál narancsos csokitorta

(Képek forrása: saját és pixabay.com)