Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Mind&Spirit blog

"Hálás vagyok, hogy élnek!" - donorcsaládok a transzplantáltakért és egymásért

2021. július 15. - Dr. Domján Mihály

4zz8sngosfsgoyc_kkqxpw_thumb_3bd7.jpg2021. áprilisában és májusában folytatódtak online módon a donorcsaládok és a transzplantáltak havi találkozásai. A júniusi együttlétünket - ötletemre - ún. hibrid modellben oldottuk meg: a többség a Petőfi Sándor Városi Könyvtárba személyesen jött el, más online módon kapcsolódott. A későbbiekben ezt a felállást fogjuk folytatni, mert kényelmes és praktikus. Csupán egy laptop kell hozzá és kinyílik a világ. Azt szeretnénk ugyanis, hogy akiknek Kiskunfélegyháza nem elérhető távolságban van, tudjanak a neten keresztül csatlakozni, ahogyan egy-egy új tagunk Németországból vagy éppen Kelet-Magyarországról. Őszintén le kell, hogy írjam: a pandémia kényszerítette ki belőlünk ezt a lépést. Azt gondolom, hogy egyébként is időszerűvé vált már a technikai megújulásunk.

Mind a három alkalmunkról újból "csak" annyit tudok írni, hogy csodálatos és felemelő volt. Köszönhető ez annak, hogy aki donorcsaládtagként vagy transzplantált személyként hajlandó a elfogadásra, az őszinteségre és a másik meghallgatására, ott bizony mindenki "csupán" erősödni tudni.

dplfq6u2qe6xz6gm6prx_g_thumb_3bcd.jpg

A második negyedévünkből az alábbi gondolatokat szeretném kiemelni:

  • Májusban végeztünk egy olyan gyakorlatot, amikor mindenki ugyanazt a befejezetlen mondatot kapta, majd egészítette ki: "Szabad vagyok arra, hogy..." A feladat alapján az derült ki, hogy mennyi mindenre szabadok vagyunk, és hogy érdemes ezt tudatosítanunk, nem csupán a hiányainkon rágódnunk.
  • "Máshol nem tudom azt elmondani, ami itt lehetséges." Újfent szóba jött az közöttünk, hogy a társadalom kevésbé nyitott, sőt néhány esetben bántó a donorcsaládok irányába. A csoportban kapott meghallgatás, megértés és elfogadás azonban erőt tud adni a mindennapokhoz. 
  • "Jó érzés arról olvasni, amikor egy szervátültetett hálás." - hangzott el egy édesanya szájából. Tőle kaptuk a jelen bejegyzés megható és egyben megerősítő címét is: "Hálás vagyok, hogy élnek!" (Megjegyezném: a hála hálát szül.)
  • Beszélgettünk az egyik alkalommal - fő témaként - a kapcsolatainkon belüli kölcsönösségről, illetve annak hiányáról. Itt lett az "aláhúzva", hogy nem mindegy: egy adott kötelékben karácsonyfadíszek vagyunk vagy érezzük a törődést. "A kölcsönösségből erőt lehet meríteni."
  • "Ha meghallgatom a másikat, akkor a saját bajom már nem akkora nagy." Páran a csoportunkból újból és újból szavakba öntik, hogy az elhunyt családtagjuk után a közösségünk új "családként" gazdagítja az életüket. Mindez tudatosan értelmezve: nem vagyunk egyedül.
  • "Az élet körbenövi a fájdalmat" - hangzott el az áprilisi alkalmunkon. Más a szenvedésről úgy nyilatkozott, hogy "meghúzódik a sarokban". Beszédes és elgondolkodtató képeket rejtenek ezek a mondatok.
  • "Muszáj valamit csinálni és menni előre." Az egyik édesanya a saját példáján keresztül arról beszélt, hogy neki a saját gyászfeldolgozásához sokat ad az, hogy kapcsolatba kerülhetett transzplantált személyekkel. Igazi fordulatként élte ezt meg. 
  • "Hálát kell adni a működő testi funciókért!" A szóban forgó gondolatot az egyik transzplantált fiatalember fogalmazta meg. Mennyire nem figyelünk oda a jóra, inkább csak a hiányaink és a félelmeink foglalják le a tudatunkat...
  • Egyik donorcsaládtagunk, aki sok-sok km-et utazva tud csak közénk eljönni, a pandémia ideje alatt vírussal fertőződött meg. Nagyon beteg lett, de lassan fel tudott teljesen épülni. Tőle hangzott el, hogy "Élni akarok." Az élettigenlés egy igazi erőforrás. Megerősítően hatott ez mindannyiunkra.  
  • Az egyik csoporttagunkról pedig kiderült, hogy a gyertyalang.hu oldalon mindennap gyújt egy mécsest. Meghatott a megosztása.

j8vexvioqfer3ymslvfeyw_thumb_3787.jpg

A június végi - "könyvtáros" és egyben "hibrid" - alkalmunk után közösen mentünk el jeges kávét inni, amely tovább erősítette bennünk azt a tudatot, hogy jó együtt. Azért azt is meg szeretném osztani, hogy a "sima" online találkozásaink szintén gazdagítóan hatottak ránk - a visszajelzések alapján.

unadjustednonraw_thumb_3900.jpg

Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy pszichológusként jelen lehetek a csoportalkalmainkon. Hálásan köszönöm, hogy vagytok - mind online, mind személyesen!

Szép nyarat!

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 

A korábbi összes donorcsaládos blogbejegyzés itt található meg.

A Facebook-on az alapítványunk működéséről itt lehet olvasni és informálódni. A szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan nemcsak a Facebook-on, hanem a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni.  A következő alkalmunkra előzetesen jelentkezni szükséges.

A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.

Köszönöm és köszönjük, ha a Kedves Olvasó ad visszajelzést a blogbejegyzés alapján!

Az ingyenes pszichológusi podcastek (hanganyagok) meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - az Anchor-on, a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt lehet a többi hanganyagra feliratkozni is.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

 

Szervdonorok emlékműve:

Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca

Ravatalozó

 (Képek forrása: saját)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://drdomjan.blog.hu/api/trackback/id/tr6416626030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása