Amikor annak idején megtanultunk kerékpározni, akkor az nem ment az első nekifutásra. Voltak, akik olyan "járgányon" kezdtek, amely hátul oldalsó, kis kerekkel rendelkeztek. Másnak egy seprűnyelet tettek az ülése mögé, esetleg a nagymama kifulladásig futott az unokája mellett. Rövidebb-hosszabb gyakorlás és persze néhány esés megtörténte után újabb szakasz következett: önállóan kezdtünk el "száguldozni". Amikor persze erre rájöttünk, azonnal hátrapillantottunk és bizonytalanná váltunk. Lassan azonban megszoktuk, hogy bizony egyedül is megy. Ha viszont maradt még valami a túlóvásból, arra egyértelműen reagáltunk: "Ne gyere, nem kell a segítség!"
Mi az, ami a kerékpározás megtanulásakor lejátszódott bennünk?
Ráéreztünk az egyensúlyra!
Hasonló a helyzet a hölgyek oldaláról a női szerepekkel is. Néha kis segítséggel, nyíltsággal és ösztönösséggel fel tudnak egy olyan harmóniát építeni, amely számukra élvezhető. Még mielőtt részletekbe bocsátkoznék, kiemelném, hogy az élhető egyensúlynak mindig ára van! Hacsak valaki nem olyan szerencsés családból jön, ahol az édesanyja remek példát adott a számára vagy a házasságában a férje támogató lenne, ott bizony "munkás" feladat a megfelelő balansz kialakítása.
Pontosan milyen szerepei vannak egy családos hölgynek?
Mielőtt válaszolnék, pár példát le szeretnék írni a legemlékezetesebb egyéni vagy párterápiás pillanataimból:
- "A ház egyik szobájában 100%-osan a végzet asszonya akarok lenni, a másikban pedig 100%-ban a legjobb anya!" Mivel mindenki csak egy "darab" 100%-kal rendelkezik, így azt kell olyan arányban beosztania, amely kiegyensúlyozottságot ad a számára.
- "Érdekes a doktor úr feladata! Még sohasem főztem magamnak a 30 éves házasságunk alatt!" Attól, hogy valaki rendszeresen forgatja a fakanalat, teheti úgyis, hogy közben önmagára szintén odafigyel. Borbás Marcsi műsorvezetővel teljesen egyetértek abban, hogy kell egy kis önzőség a főzéshez. Néha nem is kicsi!
- "Soha nincs időm fodrászhoz járni. Hétvégente festem be magamnak a hajam." Mindenki úgy él, ahogyan tud. Nincs ezzel semmi gond, de az sehova sem vezet, ha valaki önmagát állandóan lesöpri (kihagyja). Terápiás kérdés: "Mit veszítene hölgyem, ha lenne ideje fodrászhoz (masszőrhöz/kozmetikushoz/edzésre) járni?" Tipikus válasz: "Semmit!" Ha azonban visszakérdezek, akkor kiderülhet, hogy például valamilyen fájdalom nyomja a hölgy szívét vagy megfelelésekben él, esetleg már a mártír/áldozat szerepnél tart.
- "Soha többé nem megyek kempingezni! 15 évig azt játszottam a kedvedért, hogy ez nekem is jó, de ennek most vége!" Érdemes a "kis nemeket" időben felvállalni, nem pedig rögtön egy hatalmassal kezdeni, mert azt nehezebben tudja a környezet megtanulni és integrálni. Attól még persze, ami nem jó, ott határt kell húzni - akárhogyan.
- "Hagyjál békén! Semmi másra nem vágyom, csak hogy hagyjál békén!" Milyen sokszor elhangzik ez a felszólítást és egyben óhajtás a párterápiában! Mi van, ha ehhez először Neked kellene valamiben a másiknak engedned? Az ugyancsak előfordulhat, hogy Te "vonzod be" a szekírozást, mert önálló, örömteli tevékenységeid nincsenek...
- "Egy barátnőm van, de vele sem beszéltem már két éve." Akkor kivel tudsz "őszintézni"? Kinek az irányába van olyan típusú elvárásod, hogy "barátnődként" hallgasson meg?
- "Sietnem KELL, mert odahaza rendet KELL csinálnom!" Mi lenne, ha kíváncsivá válnál arra, hogy mit kezd a családod egy "atomrobbantásos" látképpel? Szembenézhetnél azzal is, hogy mi a fontosabb számodra: a kapcsolatok vagy a rend? A meghittség vagy a munka?
- "A gyerekem a mindenem!" Értem, hogy ez Neked jó. És neki? Mi lesz a családi fészekből való kirepülése után? Jelenleg milyen színes elfoglaltságokkal bírsz?
- "Anyámmal naponta ötször beszélek telefonon." Van saját életed?
Lássuk végre a családos hölgyek szerepeit!
- nő,
- feleség,
- anya,
- családfenntartó,
- leány,
- testvér,
- rokon,
- barátnő, barát,
- háztartási "alkalmazott",
- családi programok szervezője,
- munkatárs,
- egyéb.
Következzen akkor a gyakorlat!
Vegyél elő egy üres papírt, és rajzolj bele egy nagy kört! Oszd fel cikkere úgy, hogy azok nagysága érzékeltesse a megfelelő arányokat. Ha gondolod, ki is színezheted. Érdemes arra felkészülnöd, hogy általában senki sem áll meg egy körnél...
Az elvárásokról pedig az jutott eszembe, hogy a "kályha" az önismeret és az önelfogadás. Miután magaddal tisztába kerülsz, könnyebb lesz belátnod, felvállalnod és megérezned a változtatások szükségességét!
A nemet mondás egyenlő az önmagadra való igent mondással!
Visszatérve a szereptorta feladathoz, ha az egyik "cikkelyt" nagyobbra szeretnéd venni, máshonnan el kell venned az energiát, a figyelmet, az időt, esetleg a gondoskodást. Ez feszültséggel fog járni, legfőképp önmagaddal szemben.
A nemet mondás gyakorlását nem tudod a női szerepek újrahangolásánál megkerülni, ahogyan a nyílt kommunikációt sem! Többet kell ahhoz magadról beszélned, hogy idővel megérthessék a lelki folyamataidat!
Azt ugyancsak kiemelném, hogy hiába várod el a többiektől a vágyaid kitalálását, a gondolatolvasás szintén nem működik. Nem attól vagy nő, hogy mindenkinek megfelelj! Azt is fogadd el, hogy Te vagy a felelős a saját harmóniádért. Ne a másiktól várd a csodát!
Lásd be, ha eddig valaki nem becsült meg, ezután sem fog. Akkor meg mi az akadálya az arányok újraosztásának?
A pozitívumokról sem szeretnék megfeledkezni. Mert ha idáig szerettek és értékeden kezeltek, akkor örülni fognak a "diagramod" áthangolásának. Minden egyes életciklusban úgyis meg kell ennek történnie.
Attól pedig, hogy eleinte kételkedve vennék a "virágzásodat", de látnák rajtad a nyíltságot, a mosolyt és az elégedettséget, változni fognak. Idővel megértik, hogy így Belőled több jó jut a számukra is.
Nemcsak a mobilodnak lehet tehát szüksége a "frissítésre", hanem Neked szintén. Ez elsősorban Rajtad múlik.
Megérdemled nőként a harmóniát!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Minőségi idő a családban
- Csak lazán! Nem minden a Te feladatod!
- Miért maradsz benne a rossz kapcsolatokban?
- Hogyan lehet "mérgező" szülők után saját életed?- könyvajánló
- A megunhatatlan sajttorta - recept
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: pixabay.com)
A nyolchetes mindfulness tréning (MBCT) alatt azt értettem meg, hogy a figyelem nemcsak tanulható, hanem a gyakorlás által segíteni tud az "átkapcsolásban". Ha ugyanis az érdeklődésemet például a lélegzetemre vagy a környezetemből beszűrődő hangokra-zörejekre, esetleg az alaposabb rágáson keresztül az ízekre irányítom, akkor ez egy idő után engem szintén meg fog változtatni. Pont úgy, ahogyan a rendszeres 
Pontosan mit takar a mindfulness? 
A mostani témában szeretnék még egy lépéssel előrébb menni és röviden az értő figyelmet megemlíteni.
Egy másik történet szintén "rabul" ejtett. Szorosan nem kapcsolódik a szemlélődő ima témájához, de mégis itt a helye. Fiatalkorom plébánosa az egyik szentmisén megosztotta velünk, hogy kezdő papként milyen különleges tapasztalatot élt át ebben a templomban. Évtizedekkel korábban, mindennap délután, egy óra hossza erejéig egy idős ember ült be a leghátsó padba. Az akkor még "ifjú titán" káplán nem bírt magával és az egyik alkalommal odament az öreg úrhoz. Rákérdezett arra, hogy délutánonként miért jár be a templomba. A férfi elmondta, hogy hálából az életéért. Bejön, leül, és a csendben ezt az órát Istennek adja. Tanulságos történet! 
A Jézus-ima akkor mantrázás?
Szent Ignác ajánlja, hogy a Bibliát olvasva, abból csupán egy vagy pár szót szintén a légzés ütemére ismételjünk. Azokat, amelyek az ember szívét megfogták - olvasás közben. Nekem egyik ilyen részletem Szofoniás könyvéből való: "újjáéleszt szeretetével" (3,17).
Ha a gyermeked használt mostanában vízfestéket, vagy emlékszel az általános iskolai rajzórákra, akkor tudod, hogy mi történik az ecsetmosó pohárral. Alkalomadtán ki kell öblítened, mert a színek keveredése által a folyadék fokozatosan szürkésbarnává válik. Ha tehát nem cseréled le a vizet, akkor egy idő után nem tudsz már vele szépen festeni. Egyszerűen elvesznek a tónusok és minden átitatódik a piszkos színnel...
Ha azonban - folytatva a példát - tiszta vizet öntesz az ecsetmosó pohárba, úgy újból képessé válhatsz az élénk színekkel való alkotásra. Hasonló a metódus az exeiddel kapcsolatosan is. Pontosan erről szólna ez a blogbejegyzés - a tisztulásról!
Felmerült-e már Benned, vajon mi a közös bennük? Nem a testsúlyra, a magasságra, a korra, a különleges pillanatokra vagy sajnálatos módon a bántásokra gondolok, hanem Rád! Felismerted-e azt az igazságot, hogy a kapcsolataidat önmagadból teremted? Rájöttél-e arra, hogy a hiedelmeiddel, az érzéseiddel és a hozzáállásoddal teret adsz a másiknak, vagy éppen azt veszed el tőle? Belátod-e, hogy a gondolataiddal, ahogyan a szavaiddal befolyásolod a társad viselkedését?
A megbocsátás kemény lelki munka! Nem egyszeri aktus, hanem bizony "hetvenszer hétszeri", azaz egy folyamat. Nem a másikról szól, hanem elsősorban önmagad szeretetéről. 
A legnehezebb feladat persze önmagadnak megbocsátani. Erről részletesebben a 
Bárhonnan indulsz el az 
Talán azt a legnehezebb elhinni, hogy ez igaz lehet. Márpedig vannak olyan személyek, akik talán csupán azért léptek be az életedbe, hogy valaki végre elfogadja őket... És ez a valaki pont Te lehetsz! A döntés Rajtad áll! 
Egy egyszerű gyakorlaton keresztül ránézhetsz arra, hogy valójában képesek vagytok-e a pároddal egymást boldoggá tenni. Nemcsak a házasságodra gondolok, hanem szinte mindegyik közeli, felnőtt kapcsolatodra. Most akár gondolhatsz is valakire, akivel régóta gondod van, és nekikezdhetsz a feladatnak!
Nem nagy dolog volt leírnom ezt a feladatot, de az elvégzésére lelkileg rá kell készülni. Lehet ugyanis, hogy nehéznek bizonyul. Itt most nemcsak a másikkal való konfrontációra gondolok, sokkal inkább a magad oldalára. Hiszen az egyensúly vagy éppen az egyensúlytalanság - hosszabb távon - mindig két emberen nyugszik... Ha tehát eddig hagytad magad lesöpörni, akkor a nemet mondás felvállalása is a feladatoddá fog válni. Ha pedig esetleg eddig csak élősködtél, akkor adj többet. Légy aktív! Beszéljenek a cselekedeteid! Amennyiben viszont sokat adtál, de az nem jutott célba, akkor halld meg, hogy mire vágyna a másik! Ugyanez persze visszafelé szintén igaz! Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! Vállald hát fel az emberi szükségleteidet! Találd meg ehhez magadban a bátorságot! 
Azt kívánom 2019-re, hogy találd meg azokat az embereket, akik úgy fogadnak el, ahogyan vagy, és legyen erőd megbecsülni mind őket, mind önmagadat! 
2013 nyarán ott ültem egy költözés után az új nappaliban, amikor is nem tudtam mást tenni, mint hálát adni Istennek a változásért! Örömöt éreztem. Boldog voltam, hogy egy nagy belmagasságú épületben élhetek és, hogy az álmom egyszer csak megvalósult. Ekkor indult el bennem - spontán módon - a hálaadás, amit egy ideje már tudatosan, naponta gyakorlok. 
A napi hálaadást az szintén segítheti, hanem nem veszel mindent magától értetődőnek. Belegondolhatsz abba, hogy kinek, mit köszönhetsz. 
3. A hála közvetlen kifejezése.
Nem. Az orvostudomány, a pszichológia és az egészséges életmód eszközeit nem tudja helyettesíteni. Az adott szituációban ugyanúgy szükségünk lehet pl. egy párterapeutára, kardiológusra, gyógytornászra, az időbeni lefekvésre vagy éppen egy