Itt a tavasz! Lassan jönnek a korai gyümölcsök a piacon és az áruházak polcain. Követve a természet ritmusát, megkérdezném Tőled, hogy milyen terméseket hozott eddig az életed? Ha erősebben fogalmaznék, akkor azt tudakolnám meg, hogy mire lehetsz büszke?
A válaszadások kapcsán a legtöbbször olyan személyekkel találkozom, akik semmilyen elismerésre méltó tulajdonságot vagy eredményt sem tudnak magukhoz társítani. Milyen kár!
Hiszen, ha értéktelennek látom magam, akkor a környezetemtől sem tudom azt elvárni, hogy az értékemen kezeljen!
Mi lenne, ha most csak szimplán leülnél egy kényelmes kanapéra és átgondolnád, hogy a munkáddal, a kezeiddel, az áldozatvállalásaiddal, az időddel és a tudásoddal mit adsz a környezetednek? Mit veszítenél, ha elfogadnád, hogy a jelenléteddel szintén szolgálsz mások felé?
Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd. (Csernus Imre)
Nekem a szembenézéshez sokat segít a bejegyzés címe. Lelkesen ugyanis bele tudok dolgokba merülni, méghozzá olyan szinten, hogy "elfelejtek" leltárt készíteni. Ez a másik végletre, az önsajnáltatásra vagy a csodavárásra is - sajnos - igaz. Nem tudatosan, de számos módon el tudom azt felejteni, hogy mire születtem, ki vagyok, miben hiszek és mik a céljaim...
Mit jelent különben gyümölcsöt hozni?
Bármi jót, ami erősít, táplál, lecsendesít, kimond, bátorít, elfogad, szeret, jóvátesz, elismer, átölel, befogad vagy éppen teremt, épít és ad.
És mi nem egyenlő ezzel?
- Például, ha két éve jársz valahova csoportba meditálni - vagy imádkozni, esetleg önismeretet tanulni -, de ennek ellenére senkit sem tudsz mélyebben megbecsülni! Ugyanúgy haragszol a világra és legfőképpen benne az anyádra, aki az állításod szerint a sikertelenségedért az egyedüli felelős.
- Ha tavaly óta minden reggel leírod a céljaidat és bújod a motivációs videókat, de még mindig nem vetted kezedbe a nyelvkönyvedet, hogy levizsgázz, megkapd a diplomád és jobb állás után nézz!
- Ha naponta órákra merülsz el a társkeresők online világában, de nem tanultál meg tét nélkül jelen lenni, hinni közben a "kiválasztódásban" és örülni annak, hogy nem kell jelenleg alkalmazkodnod! Pontosan most tehetnél valamit a kedvedre vagy mások örömére!
- Ha éppen a hatodik ázsiai körutadat szervezed - vagy éppen percenként "szelfizel" az új autódban -, de nem látod be, hogy eddig még soha senkivel sem tudtad megosztani a szép élményeidet!
- Ha attól félsz, hogy nem vagy elég jó és különben is "mit szólnak az emberek", ezért inkább lemondasz a kockázatvállalásról vagy hogy kihívásként tekints a feladatokra!
- Ha néha határérték körüli mértékben ingadozik a vérnyomásod, de nem ülsz rá a szobabiciklire és nem tekersz hetente háromszor 45 percet!
A lelki gyümölcsök, hasonlóan a természetben tapasztaltakhoz, fokról fokra alakulnak ki. Minden tavasszal például előszeretettel nézegetem a citromfámat. A metszés után először pici fehér virágokat hoz, majd termőbe fordul át. A "kezdemény" nagysága egy kisebb citrommaghoz hasonló. Meg szoktam számolni, hogy mennyivel indulunk és igyekszem a bokrot a széltől vagy bármilyen behatástól óvni. Majd a rendszeres locsolás és a napfény hatására fél év alatt megnő a "mag", télen a garázsban pedig "előhozza" a sárga színét. Végül a terméseket büszkén vágom le!
A lelki gyümölcsök a tudatos szándékomból, azaz egyfajta döntésből vagy választásból indulnak fejlődésnek.
Ha mondjuk meg akarom a kedvességet "teremni", akkor a döntésem után elkezdhetek odafigyelni a beszédemre, a mozdulataimra, a csendben maradásomra és mondjuk a mosolyom meglétére. Ha bátor vagyok, akkor kérhetek a környezetemtől támogatást és visszajelzést is a szeretet-nyelvtanulásomhoz!
Még mielőtt valamilyen ideális és rózsaszín világot sugallnék, le szeretném írni, hogy a hitelesség és az eredetiség gyógyítóbb, mint egy szerep felvétele. Nem az önfeladás tehát a cél, hanem fokról fokra úgy önmagammá válni, hogy közben képessé váljak megmaradni a szeretetben és az együttműködésben. Ehhez a lelki munkát mindig önmagadon kell, hogy elkezd, nem pedig az elvárásaid,a magyarázkodásaid vagy az (ön)vádlásaid további emelésével!
A béke egy mosollyal kezdődik! (Teréz anya)
Kérnék egyet Tőled!
Ha hiszed, hogy valakinek a cikk a hasznára lehet, oszd meg vele! Köszönöm!
P.S.: Április 18-án, szerdán 18 órától "Bátorság és önbizalom" témájában ingyenes előadást fogok tartani Budán a Kulturális Szalonban. Minden érdeklődőt szeretettel várok!
(Képek forrása: https://pixabay.com)
A harmincas éveim közepén kezdtem el mindarra rálátni, aki vagyok és ami nem. Ekkora indultak el bennem a változások - az önismereti tréningek, a lelkigyakorlatok, a pszichoterápia és a mindennapi élet gyümölcseként. 
Az önmagamnak való megbocsátás, ha csak ezt veszem górcső alá, akkor azt kell, hogy írjam, ez a legnehezebb feladat. Itt ugyanis nem dönthetek úgy, hogy kilépek és megszakítom a kapcsolatot. Másrészt pedig nincs arra lehetőség, hogy önmagamat egy hollywoodi filmbe képzeljem, ahogyan főhősként, rózsacsokorral a kezemben "lerendezem" a "tékozló fiút". Ebben az esetben ugyanis nem tudnak működni a játszmákból jól ismert áldozat, üldöző és megmentő szerepeim. "Ego-simogatás" helyett tehát valóságosan szembe kell, hogy nézzek önmagammal. 
Ezen elgondolkoztató idézet után jöjjön egy összegzés!
A napokban többen kerestek meg olyan csalódással, miszerint a párkapcsolatukban magánytól szenvednek vagy éppen a társkeresés útvesztői kedvetlenítették el őket. Hibáztatják magukat, miközben eszköztelenül sodródnak. Úgyis írhatnám, hogy önmagukat "hibásnak" látják, illetve a fel nem ismert önelvárásaikkal küzdenek. 
A tökéletlenségem egyébként nem emberi? De még mennyire, hogy az! Ha a szüleim ezt várták volna el tőlem, akkor ők tévedtek abban, hogy ez lehetséges. Én "csak" ember vagyok és ezzel minden rendben! Sőt, ők is!
Sok évvel ezelőtt, a keresztfiaim édesanyja megjegyezte az egyik közös ismerősünkkel kapcsolatosan, aki fájdalmat okozott nekem, hogy az embert az utolsó útjára - a temetőben - üres szatyorral tolják ki. Tanácsolta, hogy engedjem el a sértést és inkább az örömet válasszam. Megértettem az üzenetet. Ha ezt az igazságot Te is közel engeded a szívedhez, akkor magától nyílsz meg a szeretet felé!
Sok évvel ezelőtt szem és fültanúja voltam egy házaspár beszélgetésének. Az asszony mosolyogva és önbizalommal telve a következőket mondta az éppen morcos férjének: "Mehetsz gyönyörűm bárhova! Nincs a világon olyan nő, aki úgy tudna Rólad gondoskodni, Téged ápolni, Rád főzni és a személyedet kibírni, mint én! Neked mellettem a legjobb, ezt az élet már százszor bebizonyította!"
Hogy tovább csűrjem-csavarjam a kérdéseket, tedd fel visszafelé is: miben legjobb számodra a társad? Talán ezt úgy "lazább" átérezned, ha belegondolsz abba, mit veszítenél, ha ő nem lenne az életedben? Bír lelki "fajsúllyal" a szemedben? Miben hiányozna a leginkább?
Nem mindenki jön olyan családból, ahol a szülei elismerték volna a másik értékeit, használták volna a köszönet szavát vagy kölcsönösen teret és támogatást adtak volna a tehetségnek. Mindez azonban nem indok arra, hogy felnőttként ne próbáljam meg a saját felelősségemet elfogadni. Igenis, én döntöm el, hogyan akarok ezentúl önmagamhoz és a páromhoz hozzáállni! Az pedig, hogy nem egy pillanat alatt megy végbe az "áthangolódás", magától értetődő. Gondolj csak abba bele, hogy egy idegennyelv elsajátítása sem történhet meg gyakorlás és kitartás nélkül!
Az egyik hölgy kliensem inspirálta a mostani blogbejegyzést. Feszültségek és kellemetlenségek után eljutott ugyanis oda, hogy jelentős pozitív változásokat észlelt a házasságában. Amikor visszanéztünk a megtett útjára, és összefoglalta a sikerét, akkor a következő eszenciára bukkant rá: képes tudatosan odafigyelni a beszédére, amire pedig a férje elkezdett pozitívan reagálni. Bővebben kifejtve ez azt jelenti, hogy a hölgy nem mindig mindre azonnal reflektál. Van, hogy először lecsillapodik és azután mondja el a véleményét, néha pedig átlép dolgokon, mert belátja, hogy azok nem számítanak. Ugyanolyan őszinte maradt, mint előtte, csak az önkifejezésének a módján változtatott. A sikere abból fakadt, hogy a változással nem maradt egyedül. Idővel a férje, érzékelve a hozzáállásbeli fordulatát, szintén elkezdett a házasságukra jobban odafigyelni... 
Kalandra fel és fedezd fel a felszín alatti világot!
Nem vagyok egyedül, ha azt írom, hogy néha az agyalásból "akadémiai" szintre tudom magam felhozni - pl. az aggódás vagy a hiánytudat tekintetében. Hogy vagy ezzel? Ismerős a szituáció?
Amikor az előző idézetet elolvastam, akkor a szívem szerint a mondat második felét másképpen fogalmaztam volna meg. Így viszont nyomatékosabb. Igen, felelősek vagyunk a boldogságunkért, illetve a boldogtalanságunkért! Ennek egyik útja, ha az ember az érzelmét felismeri, néven nevezi, átérzi, időnként kifejezésre juttatja, majd elengedi - lsd. a 
A szavak nélküli önkifejezést persze egyéb gyakorlatias módon is megélhetjük. Sok cikk szól pl. az otthonteremtés fontosságáról. Ha csak a kaspókat cseréljük ki, áttologatjuk a bútorokat, veszünk új függönyt, szőnyeget vagy ágytakarót, egy új nappaliban találhatjuk magunkat. Mindezek mellett