Egyik közeli hölgy ismerősöm többedszerre is megnézte a Testről és Lélekről (HBO GO) című filmet - felkeltve így a kíváncsiságomat. Bár vannak fenntartásaim a magyar filmekkel kapcsolatosan, ahogyan persze pozitív példáim, a szabadidőmben azért szívesen kísérletezem ígéretes dolgokkal. Ez történt most is.
Olyan volt az élmény, mintha egy körhintán ültem volna. Eleinte "csikorgott". Szedett-vedett volt és könyörtelenül szögletes, majd egyszer csak minden könnyűvé vált...
A mozi fő üzenete arra a kérdésre épül, hogy mi lenne, ha kiderülne: van valaki a környezetedből, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint Te? Méghozzá mindketten egymáshoz tartozó szarvasokként jelennétek meg az éjszaka káprázatában? Mi van, ha létezik valahol a lelkeknek olyan síkja, ahol az egység megélhető? Előfordulhat-e az, hogy a pszichénk hamarabb ismeri fel a vonzalmat, mint az tudatosulhatna? Létezhet-e olyan, hogy sorsszerű kiválasztódás?
Számomra felemelőek és elgondolkodtatóak ezek a kérdések! Enyedi Ildikó a művészet segítségével mozdítja ki a nézőit a hétköznapok berögzült sémáiból. Miért ne jöhetnének különleges és egyben rendhagyó találkozások az életünkbe? Miért ne hihetnénk abban, hogy ránk is várnak még nagy pillanatok? Amikor pedig a "felébredés" megtörténik, egy új kezdet indul - ahogyan a film végén...
A mozi zsenialitása nekem abból ered, hogy rámutat az emberi lét egyik alapvető vágyára: jó érzés együtt megélni dolgokat! Valószínűleg ezt veszítjük el a legtöbbször mind a párkapcsolatban, mind a rokoni és baráti kötelékekben, sőt a munkánkban is. Mármint az egységet.
Ez a film a szerelem erejéről szól. Leginkább arról, hogy amit a sors "leoszt", azt fogadjuk el és hagyjuk megtörténni. Az egyik régi kliensem a saját élményein keresztül mindezt a következőképpen fogalmazta meg:
Ha két ember között létrejön a kötődés, akkor nincs értelme már ellene hadakozniuk.
A mozi kapcsán két történet jött még fel bennem. Az elsőt az egyik kiképző családterapeuta mondta intelemként: "Menjetek bele!" Ezt arra értette, hogy ha a munkában a kompetencia határain belül van az a szituáció, amivel az embert megkeresik, akkor ne hezitáljon, ne ítélkezzen és ne majrézzon, hanem menjen bele. Úgy érzem, hogy ez a bölcs iránymutatás az életem egyéb területeit szintén "eltalálta". Valóban, az emberi sorsot csak a megélésen keresztül lehet "betölteni"! Mennyire igaz ez a párkapcsolatokra! Figyelve a határokra, önbizalommal bele kell menni...
A másik gondolatom pedig a párterápiás munkámból fakad. Azt látom, ha bármi is történt két ember között, de van arra szándék, hogy keressenek közös érdeklődési pontokat és metszeteket, akkor a legtöbb sérelem feloldható, sőt idővel egy új házasság köttetik meg előttem. Tisztában vagyok azzal, hogy számos esetben a válás egy értelmes döntés, de azzal ugyancsak, hogy jó néhány párnál esélyt lehet adni a tisztázó beszélgetéseken keresztül az újrakezdéshez. Gyakorta elég, ha először csak az egyik fél kezd neki az őszinte változásoknak. Legtöbbször a másik fél a hiteles fordulatot követni fogja!
A sikeres párterápiák egyik közös nevezője tehát az, hogy a házastársak rájönnek: szeretnek együtt lenni, akarnak figyelmet, időt és pénzt egymásra fordítani, sőt meg is találják hozzá a közös "csatornáikat". Hát, igen! Nincs annál szebb, mint egységben "álmodni" az életet!
Kívánom, hogy átéld! Megérdemled a szerelmet!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Cirkusz és méltóság- A legnagyobb showman, filmajánló
- Pornó és chips - Jacko másik arca - dokumentumfilm-ajánló
- Büntetés és feloldozás - kolera idején - Színes fátyol, filmajánló
- Dagasztottál már tésztát Istennel? - A Viskó, film-, és könyvajánló
- Szeretni szerelmes lenni? - Csillag születik, filmajánló
(Kép forrása: https://pixabay.com)
Számos cikk, ami ebben a témában íródik, nagyjából a következőkről szól: aki nem tud egyedül meglenni, az társsal sem fog. Következő konklúzió: ha szólóban vagy, akkor csinálj olyan feladatokat, amikhez kedved van és más személy úgysem kell hozzá. Újabb átkeretezés: ha nagyon ragaszkodnál valakihez, akkor nézd meg, hogy éled-e a saját életed. További önismereti kérdések: érzelmileg leváltál-e már a szüleidről; feldolgoztad-e a múlt csalódásait; elfogadod-e önmagad, és mindezek mellett vannak-e céljaid, sőt megtartó barátaid?
Aki megtanul figyelni az érzéseire, fontos tanulságra fog a gyakorlatban rájönni: egy érzés csupán egy érzés és el fog múlni. Nem jó vagy rossz, hanem megtörténik. A gond ott van, amikor a negatív érzésen lekezd valaki "rugózni" és ezek a negatív gondolatok állandósulnak az illető életében. Az agyalás töri össze, gyengíti le az embert és okozza számára a szenvedést, nem pedig a negatív érzései! Ha tudjuk azokat kívülről szemlélni, rájuk igent mondani, hatalmasat lépünk előre! Pontosan erre való a relaxáció, a meditáció, az imádkozás, a dramatikus játékok - pl. a szomatodráma -, és ha a kiváltott testi érzetekre odafigyelünk! 
Ismered azt a helyzetet, amikor valami már régóta nyomja a lelkedet, majd egyszer csak elmondod? Nekem párszor hosszabb "inkubációs" időre volt ahhoz szükségem, hogy megtalálva magamban a bátorságot és a szeretetet, ki tudjam mindazt fejezni, ami éppen bennem volt. Számos szituációhoz persze nem kellenek évek, hanem azonnal képesek vagyunk reflektívek lenni vagy éppen tudatosan átlépünk az adott sérelmen - békén hagyjuk a másikat. 
Röviden még egy fordulatomról. Azóta vagyok arra tudatosan kész, hogy a magánéletemben azonnal reagáljak az engem ért sértésre, amióta egy kereskedő becsapott. Talán ez így túl erős: elhallgatott egy részletet. Változtatni nem lett volna már mód, ámbár visszajelezhettem volna a csalódásomat. Visszanézve: gyáva voltam. Ott döntöttem el, hogy ezentúl akkor leszek nagyvonalú, ha a dolgok folyása nagyjából megegyezik az értékrendemmel. 
Olykor mindannyian elveszítjük a lelkesedésünket. Te is, én is. Néha unjuk magunkat, sőt azt ugyancsak, ahogyan unjuk...
A mai világban szinte mindenkit izgatnak a motivációs előadók, könyvek és videók. Nem véletlenül! Személyes tanúságtételekre éppúgy szüksége van annak, aki valahova el akar jutni, mint bátorságra, információkra vagy a bukások adta edzettségre. Azt azonban ebben a blogbejegyzésben sem tudom kihagyni, hogy a mindenáronság csapda. Az élet élvezetéhez részben van csak szükség akaratra, hiszen általuk 
Szerintem a mindenáronság felismerése mellett a meghittség és a hála ugyancsak kulcs a helyes motiváció megtalálásához. 
Nem szeretném megcáfolni, hogy a nagyi fánkja volt a legjobb, mert ez egyértelmű. Szívvel-lélekkel sütötte, "hegyeket" gyártott le belőlük és szinte fulladásig tömtük magunkba. Mindig finom volt. Azokat az illatokat pedig nem lehet elfelejteni, csak hálát adni értük.
Hozzávalók - a Magyar Konyha legjobb receptjei
A dagasztás pár perce után hólyagos, lágy tésztát kell, hogy kapjunk. Azért ne legyen nagyon nyúlós, maradjon egyben. Megmondom őszintén, hogy a fánk tésztájánál nem nézem a grammokat. A tojások sárgájának a száma, a citrom stb. adott, a dagasztás közben pedig annyi tejet adok kb. fél kg liszthez, amennyivel a megfelelő állagot meg nem kapom. A végén mindig megkóstolom a tésztát. Volt, hogy pici cukorral meg kellett édesítem. A rum kihagyhatatlan és ne sajnáld! Így nem fogja sütés közben a tészta az olajat magába szívni. Dagasztás után konyharuhával letakarjuk a tálat és 60 perc alatt a duplájára kelesztjük. A várakozás percei után egy enyhén beolajozott gyúródeszkára "öntjük" ki, majd jön a szaggatás és az újabb negyedórás várakozás. A sütés három buktatóját korábban leírtam. Fontos megérteni, hogy a túlságosan forró olaj feketévé "varázsolja" a fánkot, illetve a fedőt ne felejtsük el! A végeredményt a felnőtteknek pálinkával ízesített lekvárral is kínálhatjuk.
A fel nem használt 4 tojásfehérjét egy zacskóba öntöm és lefagyasztom. Ott várják addig a sorsukat, amíg a gluténmentes 
Az üzleti pszichológia világában sok kiváló információ van jelen - többek között - a kiválasztással, a konfliktuskezeléssel, a közös és egyéni célok megfogalmazásával kapcsolatosan, de mi van a kulcsemberek megtartásával? Ki figyel azokra, akik évek óta valóban húzzák magukkal a céget? Erre a kérdésre keresem a válaszokat.
A blogbejegyzés következő pontja az elköteleződést veszi célkeresztbe. Mitől válik valaki jobban kulcsemberré, mint a másik? Mi emeli ki? Távolabbról közelítek és megint a családterápiát veszem elő. Hosszú éveken át nem egyedül vezettem a terápiákat, hanem a kolléganőmmel együtt. Ez akkor nem volt tudatos, de visszatekintve pontosan erre volt szükségünk. Így éreztünk rá a vezetés lényegére: a kiegészítés és kiegészítettség ajándékára, a bátor intervenciók lehetőségére és a közös célok menti felelősségvállalásra.
Hogyan lehet a biztonságot hosszútávon fenntartani? Nagyon széles erre a spektrum és szinte lehetetlen a felsorolás, sőt valahol értelmetlen is. Attól, hogy valaki beviheti magával a kutyáját vagy heti egy napot dolgozhat otthonról, esetleg évente egyszer közösen elmennek bulizni, még nem válnak csapattá. Az adott személy ugyanis nem megkerülhető! Pontosan tőle kell azt megkérdezni, hogy mi adna számára további inspirációt és biztonságot? Mitől érezné a későbbiekben is "magáénak" a céget? Bocsánat, de megint csak a tapasztalatom irattatja velem, hogy a válaszadás ezen a téren sem magától értetődő. Az önismeretében számos esetben támogatni kell ahhoz a kollégát, hogy megtalálhassa magában az érzéseit és a vágyait - a fizetésemelés, mint elismerés mellett. A biztonsággal kapcsolatosan tehát egy tényezőben biztos vagyok: vezetőként valamiben engednem kell a többieknek... És melyik igazgató képes erre? Az, aki önmagának is tud engedni! 
Egy jól működő szervezeti kultúrával rendelkező cégben a kulcsemberek megélik a támogatást, az elfogadást, az elismerést és szabadon, retorziók nélkül kifejezhetik a véleményüket - kulturált módon. Ha egy vezető rendszeresen és tudatosan pozitív visszajelzést ad, örül a csapatmunkának, illetve támogatja a kezdeményezőkészséget, úgy mindezekkel az elköteleződés újabb és újabb szintjeit nyitja meg. Igaz ez akkor is, ha tisztán látható, hogy pl. a pesszimizmus, amit annak idején egyesek az anyatejjel szívtak magukba, még beleférhet egy kulcsember jellemzői közé. Számukra azonban azt az ideális feladatot és kihívást kell megtalálni, amiben jól tudnak teljesíteni.