Tartozom annyival a hozzám forduló huszonéveseknek, nem beszélve a két szuper keresztfiamról, hogy röviden megosszam a gondolataimat erről a korról. Bár tudom, hogy az életet nem lehet felsorolások adta "dobozokkal" leírni, mégis bátorkodom olyan szempontokat behozni, amelyekről annak idején szívesen hallottam volna. 

1. Felelősségvállalás. Mivel huszonéves vagy, így már a felnőttkorba kerültél Mit jelent ez? Többek között azt, hogy az életed alakulásáért felelős vagy. El kell oda jutnod, hogy idővel döntéseket hozz. Legtöbbször a választásokat nem fogod tudni azonnal meglépni. A elhatározások előtt beszélj sokat a felmerülő ötleteidről és érzéseidről. Így tud fokról fokra kitisztulni Benned a kép. Nem az egész életút, hanem csupán a következő, előremutató cselekedet. Ha pedig segítségre lenne szükséged, akkor tedd azt nyílttá, és keressetek szakembert. A lényeg: érezd magadénak a saját életed alakulását, mellette pedig beszéld ki magadból azt, ahol tartasz! Társalogj sokat!

Tanuld meg felvállalni a véleményedet!

2. Önismeret. Ahhoz, hogy egy adott szituációról álláspontod legyen, önmagaddal is "beszélgetned" kell. 

Havi szinten valahogyan módot érdemes arra találnod, hogy átgondold az aktuális dolgaidat. Kiválóan alkalmas erre például egy esti, kutyás séta, egy kertbeli napozás vagy akár az ágyban való "álmodozás". Egyszerűen csendet kell ahhoz magad körül teremtened, hogy az alapvető "tételeket" átgondolhasd! Például: Mit akarok? Mi ad örömet? Miből van "többletem" (tehetség, tudás, eszköz szintjén)?

További egyszerűnek mutatkozó, ámbár "munkás" kérdések: 

Mit szeretek, és mit nem? Mit tudok elfogadni, és mit nem? 

Így fogod megtalálni magadban az igeneket, illetve a nemeket! 

3. Ismeretek és készségek. A tévé 90 %-ban szeméttel van tele. Az internetnél hasonló a százalék, azonban mindkét csatornát pozitívan fel tudod használni. Igenis fontosak a szórakoztató filmek, ahogyan a kikapcsolódást segítő zenék. Alapvető azonban a tudás, amely karnyújtásnyira van Tőled. 

Mi lenne, ha megtanulnád a "gépezést" úgy irányítani, hogy általa napi szinten valami plusz "agyi táplálékot" is magadhoz vehess? Gondolok itt a szerelemre, a különféle edzésekre, a műszaki újdonságokra, a természetismeretre, a kortársaid történeteire vagy mondjuk mások sikereire. És mi változna, ha új készségeket is "kifejlesztenél"? Sütöttél már például tortát? Nagyon szeretek. Tudsz egyébként vasalni? Segítesz egyáltalán otthon? Mit "adsz vissza" a szüleidnek? És a nagymamádnak?

Egyet elárulok: az emberek döntő többsége nyugodtan fog akkor is aludni, ha Te az egész napodat lekukázod.

4. Az előzőek folytatása a továbbtanulás és a könyvek. Huszonegy-két éves koromban egy idősebb krapek azt mondta nekem, hogy negyvenre kell kialakulnom. Igazat adok neki.

Ha szeretnél a negyvenes énednek valami jót adni, akkor annak most van itt az ideje!

"Vess" bölcsen! A tanuláson és a könyveken keresztül esélyek tárulnak fel előtted. Ha pedig 18-20 évesen kevésbé választottál volna jól, akkor módosíts, de előtte kérj hozzá segítséget. 

Gondold bátran át azt is, hogy akarsz-e többet, mint amennyit a szüleid Neked biztosítottak! Ha igen, akkor tedd hozzá a magad részét!

5. Mit sportolsz? Most nem arra gondoltam, hogy Te legyél a következő Instagram sztár, de ha úgy alakulna, miért ne! Itt most konkrétan arra hívnám fel a figyelmedet, hogy heti szinten mindannyiunknak szüksége van valamilyen tudatos feszültségcsökkentésre. Hasznosnak találom a relaxációt, a mindfulness meditációt, az imádkozást, a társasjátékozást, a táncot, a futást és persze a többi sportot.

6. Fogadd el a szüleidet! Nem arra születtél, hogy velük harcol vagy nekik felelj meg, hanem hogy megtaláld a magad útját. Lépésenként tanulhatod meg mások szolgálatát, ahogyan naponta tehetsz azért, hogy az elégedettség megtaláljon. Szüleidről pedig annyit, hogy azt tudták Neked adni, amire képesek voltak. Nem feltétlenül mindig azt történt, amire szükség lett volna, de ez már a múlt. Tanulni kell belőle és megbocsátani. A hibázás emberi! Te is fogsz!

Jelenleg pont elég, ha "csak" a jövődet építed, "kísérletezel", nem pedig mást hibáztatsz!

Miután a szüleidet elfogadtad - ami lehet göröngyös -, azután válsz képessé az elköteleződésre (a céljaid tekintetében is). 

7. Engedj az élményeknek! Tudatosan engedj azoknak a szokásos vagy akár szokatlan szituációknak, amelyek Eléd kerülnek, számodra tetszetősek, hívogatóak, elérhetőek és megfizethetőek. Utazz is! Mozdulj ki! Bármilyen szűk keretből kell gazdálkodnod, engedj meg magadnak új "nézőpontokat"! Ezek ahhoz kellenek, hogy visszakerülve a mindennapokba új szokásokat alakíthass ki.  

8. Építs magad köré inspirációs "zónát"! Nemcsak a kortárs barátokra gondolok, hanem a szüleidre, sőt az ismertségi körükre. Lehet, hogy a rokonságban vagy a tanárok között van valaki, akit közel érzel magadhoz. Keresd akkor tudatosan a társaságát! Miért is?

Ahhoz, hogy eredményeket - "győzelmeket" - érj el, szükségesek az elismerések, a megerősítések és legfőképp az őszinte beszélgetések!

Te fogsz a dolgok végén és persze közben is dönteni, de nem kell ez idő alatt sem magadra maradnod. Mindezek mellett vehetsz önismereti könyveket, sőt létrehozhatsz a telefonodban olyan jegyzetet, ahová gondolatokat gyűjtesz össze. Ha végképp nem jutna semmi derűlátó gondolat az eszedbe, akkor tanulj idegennyelvet, fedezd fel a tehetségeidet, sajátíts el új készségeket, ugyanakkor sportolj, bulizz és kommunikálj "ezerrel". Ez elég lesz. Útközben úgyis jönni fognak a jelek és a kihívások!  

9. Vágyakozz! Direkt nem azt írtam, hogy legyenek céljaid, hanem azt, hogy vágyaid! Visszanézve az életemre, gyakorlatilag a vágyaim jobban teljesültek, mint a céljaim. (A vágyak alatt olyan célokat értek, amelyekhez pozitív érzelmek kapcsolódnak.)

+1. Ha visszanézel a kettővel korábbi pontra, akkor ott arról írtam, hogy tudatosan építs magad köré támasztózónát. Olyan személyeket, akik támogatnak és hisznek Benned. Miért annyira fontos ez? Mert amivel huszonévesen kevésbé rendelkezel, az az önbizalom.

Ha azonban újból és újból átéled, hogy hisznek Benned, Te is könnyebben tudsz magadra olyan személyként tekinteni, mint aki képes dolgokra!  

+2. Önmagad elfogadása. Minden emberben vannak szeretetlenségek, ahogyan értékek és tehetségek. Ha csak egy mondatot vinnél tovább ebből a blogbejegyzésből, akkor azt kívánom, hogy a következő legyen:

Arra figyelj, amid van, amit megtehetsz, ami már most elérhető, ne pedig a hiányaidra!

Annyira fontos, hogy fogadd el önmagad! Fogadd el, azt, aki és ahogyan vagy! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de azt is, hogy lehetséges. Döntheted azt, hogy "bevállalod" magad! 

+3.. A félelmek tudatos kezelése. Ha most, 46 évesen a huszonéves énemnek írnék egy levelet, akkor az a következő lenne: "Misi! Keresd annyira mások örömét, mint a sajátodét! A többit engedd el! Úgyis meg fog találni az élet. Azt pedig tudd, hogy eredeti vagy! Higgy magadban! Bátran ismerkedj, tedd a dolgod, vállalkozz és közben engedd meg magadnak a kudarcokat is! Abból fogsz tanulni."

A blogbejegyzés címére pedig az a válaszom, hogy lépésenként, kitartóan, nyitottan és szeretve! A bulikat majdnem kihagytam :)))

Sikereket, gazdagító élményeket, bátorságot és legfőképpen őszinte barátokat kívánok!