Képes lennél arra, hogy levedd a gázpedálról a lábad és csak nyugiban vezess, habár tudod, hogy pár percet el fogsz késni? Meg tudnád azt tenni, hogy az ebéd utáni kávédat kényelmesen idd meg, ne pedig rohanj az ügyfeleid elé? Be tudnád azt vállalni, hogy a gyermeked kedvéért csússz 20 percet a péntek esti vacsorátokkal, amin egyébként mindenki ott lesz és sokat készültél rá? Mindezek mellett mi történne veled, ha elfogadnád, hogy a kasszánál levő hosszú sor miatt csak percek múlva fog rád kerülni a sor? És, ha türelmes lennél magadhoz, hogy Tt most úgy tudsz jól angolul, ahogyan az jelenleg megy neked?
Aki állandóan siet - a tudtán kívül - kudarcnak éli meg az életét. Saját ítélete és véleménye ez arról, amiben van. Tudom, hogy akár sokkoló is lehet a megállapításom, ennek ellenére érdemesnek tartom átgondolni. Magamnál akkor veszem észre az indokolatlan sietséget, ha másoknak jobban akarok megfelelni, mint önmagamnak, illetve ha valami miatt beleragadtam az önhibáztatásba.
Rüdiger Dahlke a következőképpen fogalmazza meg az előbb leírtakat: "Aki siet, tegyen kerülőt!" Azt gondolom, hogy az Advent és a többi téli hónap is remekül kínálja fel azt a lehetőséget, hogy lassítsunk. Élhetünk a hagyományok adta fogódzókkal és teremthetünk újakat!
Ha van kedved, dekorálj, bíbelődj és készíts adventi koszorút! Vegyél mikulásvirágot, igyál finom forralt bort, süss gesztenyét és hagyd, hogy a a boltokban a karácsonyi illatgyertyák "elcsábíthassanak"! Merj tudatosan magadnak "kerülőket" engedni az utcán vagy a zuhany alatt, ahogyan a családodnak a nappalitok kanapéján és a legjobb barátodnak egy tea mellett! Mit veszítenél, ha megnyitnád magad a jelennek és az odafordulás szépségének? Hová rohansz? Szoktál különben imádkozni azokért, akik a dugóban vagy éppen egy orvosi váróban veled együtt várják a sorsukat? És mi történne, ha "kidobnád" a határidőnaplód? Azért ezt csak gondolati síkon tedd meg! :))
Kívánom, hogy az Advent időszakában tudj lassítani és töltődni! Ne kényszerből, hanem a választásaid által!
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcastek (rádióadások) meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is, sőt érheted el a kapcsolódó blogbejegyzéseket.
Karácsonnyal kapcsolatos további bejegyzések:
- Karácsonyi szanálás
- Karácsonyi szembenézés
- Te vagy a karácsonyi ajándék
- Karácsonyi inspirációk és idézetek
- Év végi hálaadás Istennek
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcastek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: https://pixabay.com)
Rögtön az elején egy mondatban összefoglalnám az üzenetemet: "Attól, hogy valamit meg tudsz csinálni, még nem biztos, hogy azt Neked kell megtenned!"
Mi a megoldás? Bármelyik szerep is dominálna az életünkben, először is vehetünk egy mély levegőt, majd átgondolhatjuk a bevezetőben kiemelt mondatot. Mit jelent ez nekem? Közben arra ugyancsak ránézhetek, hogy a szituációnk első "generációs" vagy hozott "anyag". Érdemes lehet ezen elmélázni!
Belegondoltál már abba, hogy az elfogadás és a beletörődés két különböző fogalom?
Összességében azt gondolom, hogy a gyógyulásod ott kezdődik, amikor engedsz a kontrolligényedből. Ugyanakkor a kevesebb elvárásod mellé több határozottságot és kedvességet tetszel.
Korukban leginkább a média közvetíti, hogy egy adott korú ember mit válasszon, hogyan éljen és nézzen ki. Azt gondolom, hogy akaratunk ellenére hatnak ránk a trendek és a tudatosan felépített termékek. A cégek teljesen tisztában vannak azzal, hogy ha a márka egy hétköznapi "hős" történetén alapszik, akkor könnyebb vele azonosulnunk, így több adható el belőle. Pontosan ez van az “előtte-utána” fotókkal és a személyes tanúságtételekkel megspékelt diétás termékek esetében is. 
A haladást sokban tudja az a szemlélet támogatni, ha belátod és elismered az eddig megvalósított lépéseidet, sőt a 
Sokan egy párkapcsolatban érzik a leginkább magányosnak magukat. Tehetetlenek. Sajnos. Mások görcsösen akarnak valakihez tartozni, ezért régóta társkeresőznek. Újabbaknál pedig lehet, hogy egy kórházi ágy vagy éppen a veszteség "szele" hozza elő az üresség és a feleslegesség érzését.
Következő lehetőség a magány feloldására, ha az ember átgondolja, majd felvállalja mindazokat a dolgokat, amiktől a leginkább fél. Mi a legrosszabb, ami velem megtörténhet? Érdemes a rémületünket valakivel megosztanunk. Így együtt, közösen beszélgessünk arról, hogy lehetségesek-e egyéb forgatókönyvek, mint amelyek jelenleg a fejünkben "zakatolnak".