Lehetséges ez? Mármint, hogy Te lennél a karácsonyi ajándék?
Mondhatod erre, hogy "igen, annak idején voltam valakinek." Azt is válaszolhatod, hogy "most csak a munkát és a tempót érzékelem, azt kevésbé, hogy mi zajlik körülöttem." Más azt felelheti, hogy "igen, érzem a fontosságom, de... De nem kapok annyit, mint amennyit adok. Nem azzal viszonozzák a szeretetem, mint amivel szeretném." Az persze szintén meglehet, hogy az elégedetlenségedért az egyik családtagodat vagy önmagadat okolod, esetleg a jövődtől várod a csodádat. Azzal a lehetőséggel ugyancsak számolni szeretnék, hogy jól vagy és örömmel éled az életed!
A rövid bevezető után megkérnélek arra, hogy - "masni nélkül" - képzeld el: Te vagy a karácsonyi ajándék! Nekem is!
Mi történne, ha ez bekövetkezve? Azt gondolom, hogy lennének olyanok, akik örömmel tudnának fogadni, mások pedig egyenlőre vagy soha nem kérnének Belőled. Lennének páran, akik felismernék Benned az ajándékot és idővel a mindent jelentenéd neki. Olyan személyekkel szintén találkozhatnál, akik a többszöri "érintkezés" után sem tudnának Veled mit kezdeni, mert lefoglalja őket valami vagy éppen önmagukkal van bajuk. Ajándéknak lenni tehát csalódással és fájdalommal is együtt jár! Ez egy természetes emberi reakció, így kell azt elfogadni.
Mindennek ellenére hogyan válhatsz képessé az esetleges el nem fogadásod elfogadására? Úgy, ha belegondolsz abba, hogy Te sem tudsz mindenkit magadhoz közel engedni vagy szeretni. Be kell azt látnod, hogy az el nem fogadás az élet egészséges része. Másképpen megközelítve: az elfogadásnak van egy emberi határa. Ez különben egy felszabadító igazság! Miért is? Mert ha nem vagy valakinek "csupaszon" elég, úgy "karácsonyi izzókkal felturbózva" sem fogsz kelleni! Akkor meg minek bizonygatni azt, amire egyesek úgysem nyitottak?
Ha nem tud Téged valaki ajándékként kezelni, akkor arra szintén ránézhetsz, hogy miként látod magad! Értékes és tehetséges embernek? Annak, aki bízik magában és ezáltal példát ad másoknak, hogy ők is bízzanak benne? Olyannak, aki mer hibázni, abból tanulni, sőt érte bocsánatot kérni?
És mi a helyzet a "dózisoddal"? Úgy adod magad, amely zavart kelt vagy egyensúlyt teremt?
Akkor tudsz ajándékká válni, ha úgy adod magad, ahogy vagy - figyelve a környezetedre! A hangsúly az odaadáson, önmagadon és az együttműködésen van! Először pedig nyugodtan ott kopogtass, ahol szívesen látnak!
Senki sem kéri azt Tőled, hogy a mindent "túlnyomj" az életben. A kevesebb "ajándék" úgyis több! Sokkal inkább szabadon és szeretetből add magad! Úgy, ahogyan az a bensődből és a bölcsességedből fakad! De valóban add oda magad!
Ajándék vagy! Igazi ajándék, csak hagyd abba a tagadást, a kifogások gyártását és az (ön)vádlást! Helyette inkább vállald fel magad és tedd a dolgod! Az pedig, hogy hagyni magad szeretni egy új élmény: nem vitás! Válhatsz azonban kíváncsivá is arra, hogy milyen lehet teljesen odaajándékoznod magad!
Boldog Karácsonyt!
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcastek (rádióadások) meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is, sőt érheted el a kapcsolódó blogbejegyzéseket.
Egyéb karácsonyi-adventi bejegyzéseim:
- Karácsonyi szanálás
- Karácsonyi szembenézés
- Advent másként - Slow Advent
- Karácsonyi inspirációk és idézetek
- Diós bejgli forever
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcastek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: https://pixabay.com)
Ha akarom, ha nem, a karácsony nemcsak ünnep, hanem egyben tükör is. "Megmér" és visszajelez. Ott tartok, ahol szeretnék? Azok az értékek mentén élek, amelyek számomra fontosak? Elégedett vagyok az utammal? Mire mutat rá a helyzetem? Csak önvédelemmel telnek a napjaim vagy tudom azokat élvezni is?
Vizsgáld hát felül a hitrendszeredet! Gondolod át, hogy a belső meggyőződésed alapján mit érdemelsz és mit akarsz!
Éveken át nem volt a családunkban a bejglinek nagyon helye, pontosabban én nem ettem belőle. Mindig száraz és tömény volt, így inkább kihagytam. Majd jött ez a recept, a kedvenc szakácskönyvemből, és kíváncsivá tett. 
- 24 dkg cukor,
Karácsonnyal kapcsolatosan inkább egy jövő évi tréninget kellene ajánlanom vagy mondjuk pszichológusként könyvet, korosztály szerinti gyermekjátékokat, esetleg a "Vegyél magadnak is ajándékot!" szlogent. Ez utóbbit azért ne hagyd ki! Most azonban arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy kezdd el a rég nem használt dolgaidat továbbadni. Szinte hallom erre az azonnali választ, hogy "Pont most, amikor annyi mindent kellene még karácsonyig elintéznem?"
És hogy jön mindez össze a karácsonnyal? Visszakérdeznék: van-e értelme a "Dunára vizet hordanod"? Ugye, hogy nincs! Az új ajándékoknak (személyeknek, élményeknek, tárgyaknak és lehetőségeknek) először helyt kell teremtened. Olyan szintűt, amelyet megérdemelnek! Előtte tehát nem kérdéses a régi "ajándékok" kézbe vétele és az azokkal való őszinte számvetés. Így tudsz az elengedésig eljutni és újból megajándékozhatóvá válni - érzelmi szinten is.
Az önbizalom egy olyan hit, erő és meggyőződés önmagunkban, amelyet részben hozhatunk otthonról, részben pedig magunknak kell azt felépítenünk. Számos ember - sajnos - nem áll rá erre az önismereti munkára, hanem egyedül mások visszajelzéseire és a külső hatásokra akar támaszkodni. 
Ha szeretnéd a szorongásaidat csökkenteni, akkor a konfrontáció számodra sem megkerülhető gyakorlat. Egyszerűen ki kell azt mondanod, ami Benned van! Az őszinteség előtt azonban magadba szükséges nézned és detektálnod, hogy pontosan mi zajlik a lelkedben. 
Miután több levelet már "letudtál", egy újabbra hívnálak: a Benned élő gyermeknek is írhatsz. Fontos levél, de ne ezzel kezdj!