Donorcsaládok egymásért

#donorcsaládok

2019. április 14. - Dr. Domján Mihály

2018. szeptember 26-án került átadásra az életeket mentő, elhunyt szervdonorok tiszteletére emelt emlékhely Kiskunfélegyházán. Ennek folytatása lett az az ötlet, hogy - a tervek szerint - havi rendszerességgel támogató csoportot hozzunk létre az érintett családok részére.

Mivel pszichológusként foglalkoztam már donorcsaládokkal, illetve elkötelezett támogatója vagyok a kezdeményezésnek, így örömmel ajánlottam fel a munkámat az induláshoz.

2019. április 13-án, szombaton találkoztunk először. Helyileg a Kiskunfélegyházi Városi Könyvtár - Szent János tér 9. - fogadott be bennünket, amiért nagyon hálás vagyok! Kulturált és igényes környezetben indult tehát útjára a karitatív alapon működő "csapatunk". Mivel többen nem tudtak eljönni, illetve még csak most "rendezzük a sorainkat", így ezzel a bejegyzéssel nemcsak az első alkalom tanulságait szeretném továbbadni, hanem a csatlakozás lehetőségére újabb családokat és családtagokat biztatni.

A másik ember jelenléte, az átélt események végighallgatása, az együttérzés befogadása és a konstruktív légkör egyaránt erőt adhat a hozzátartozóknak.

Az első foglalkozás a személyes történetek meghallgatásával kezdődött, majd a családon belüli szerepeket szedtük össze. Először közösen vitattuk meg, hogy a jelenlevő hölgyek az életükben milyen területekre figyelnek oda. Gondolok itt például az anyaságra, a feleség szerepére, a nőiességre, a "logisztikus" feladatkörére, a rokoni kapcsolatokra és persze az emlékezés szintén felkerült a papírra. Később egyesével átbeszélgettük nemcsak a szerepeket, hanem személyenként egy-egy ábra rajzolásával feltüntettük a százalékokat is. Így lehetett arra rálátni, hogy az egyéni kapacitás hogyan oszlik meg, illetve ki, mit olvas ki a saját ábrájából.

Részletesebben erről a feladatról a Női szerepek és elvárások, illetve a Férfiként egyensúlyban című blogbejegyzéseimben írtam. Ott az emlékezés nem szerepel a listán.

A 120 perc szinte észrevétlenül elrepült - a visszajelzések alapján értékesen. Bizonyítja ezt a közös fotónk is, amelyen mindannyian mosolygunk.

Szombaton nagy örömmel és várakozással indultam az első alkalmunkra. A következő május 11-én, a hónap második szombatján lesz 10 órától, amelyre minden szervdonor hozzátartozót szeretettel várunk! Ha valaki olvasva a sorokat megrémülne attól, hogy mi történne vele közöttünk, akkor szeretném, ha tudná: nincs elvárás. Ha tehát valaki tart a megszólalástól és csupán a jelenlétével szeretne részt venni, akkor pont jó helyen keresgél. Az pedig magától értetődő, hogy ami közöttünk elhangzik, az ott is marad.

Húsvét közeledtével egy ige jutott az eszembe, amellyel zárnám az összefoglalómat: "Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után." (Jer 31,13)