1998 tavaszán Regina Collins nővér az egyik lelkigyakorlatának a szünetében odajött hozzám. Megkérdezte, hogy voltam-e már Međugorjeban (Bosznia-Hercegovinában). Mondtam neki, hogy nem. Erre ő határozottan és kedvesen azt tanácsolta, hogy miután hazaérek, keressek egy utazási irodát és menjek el.
Anno, az írott sajtó dominált a mindennapokban. Így első körben ott néztem utána a zarándoklatos hirdetéseknek. Meg is találtam a szimpatikust, és odaszántam magam az útra. Pár hét múlva indultunk. A szétlőtt Szarajevón keresztül - egy napos buszos utazás keretében - végül megérkezett a csoport a Mostar melletti fennsíkon elterülő faluba.
Röviden arról, hogy miért megyek vissza azóta is!
1997 őszén kezdtem el imádkozni egy személyért az életemből. Tudniillik azt döntöttem, hogy megbocsátok neki. Egyáltalán nem kívántam ezt az "aktust", mert a szívemben annyi fájdalom volt. Ennek ellenére azt döntöttem, hogy naponta imádkozom érte és kérem a megbocsátás ajándékát mindkettőnk számára. (Számos esetben az el nem fogadás kölcsönös!) Háromnegyed évig semmi sem változott a szívemben. Ugyanolyan harag volt bennem és kiszolgáltatottság. Majd jött ez az út, és egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy nem csupán megbocsátottam, hanem elkezdtem a másikért hálát adni. Rajta keresztül tudtam ugyanis a hitemet - ilyen fokban életemben először - megélni. Bár ez így leírva és gondolom olvasva "regényízűnek" tűnik, belül azonban másképpen éltem meg. Én voltam ugyanis a legjobban elcsodálkozva azon, hogy spontán és örömmel hálát adok egy olyan személyért, aki annyi bántott engem. Tulajdonképpen nem magáért a fájdalmakért adtam hálát, hanem az elengedésért. Nagyon megdöbbentett a kegyelem!
Ha most visszatekintek, és egy szóban szeretném összefoglalni Međugorjet, akkor ezt így tenném:
Működik!
Visszatérve a saját életemhez, ezután számtalanszor kellett még a másik személynek megbocsátanom, ahogyan persze magamnak is. Egyáltalán nem klasszikus csodának éltem meg az akkori kegyelmet, hanem inkább fordulópontnak. Méghozzá olyan "igazinak", ami után sok embert elvittem ide. Ezzel a bejegyzéssel most ugyanazt teszem.
Szeretnék az előzőeken egy picit elidőzni. A megbocsátás, az elengedés, az elfogadás vagy akár a pszichológushoz járás nem hasonlítható össze egy szappanopera 60 percével. Ha valami öt év alatt "kukázódott le", akkor bizony a felépülésre is öt évet érdemes szánni... Az élet megélése az instant megoldásoktól igen messze van, persze mindenből tudunk tanulni.
Folytatva Međugorjet, jöjjön pár adat!
2018-ban összesen 1 672 000 szentostyát szolgáltattak ki, a szentmiséken pedig 39 104 pap koncelebrált. (Forrás itt.)
A Mária jelenések 1981. június 24. óta tartanak. És igen, még most is! Ilyenre nem volt példa a történelemben, ahogyan arra sem sok, hogy egy Nő tanítson tömegeket. Talán ez a két indoka annak, hogy Róma még kivár...
Kedvcsinálónak és útravalónak összeszedtem pár gondolatot:
- A zarándoklás pszichológiája című blogbejegyzésem egy megtapasztalásomról már írtam. Pofonnak éltem meg Isten azon realitását, amikor egyik évben, a nagy "siránkozásaim közepette" az imádságban "felébresztett". A következőt helyezte Međugorjeban a szívemre (egy konkrét dologgal kapcsolatosan): "Ha nem szereted, akkor teremts olyat, amit igen." Végtelenül dühített az a fajta felnőttség, amit ott, akkor Isten a pofámba nyomott. Háromnegyed év alatt azonban eljutottam a tettek mezejére.
- Međugorje extermitása abban van, hogy Mária havonta üzenetek ad az emberiségnek. Regina Collins nővér, akiről a bejegyzés legelején említést tennem, mindezt a következőképpen értelmezi: kétezer éve egy nő nem vezethetett - főleg nem a zsidó kultúrkörben. Az idők azonban változtak. A hölgyek vezetői képességére ugyanúgy szükség lett, ahogyan a férfiak határozottságára és felelősségvállalására.
- Mária üzeneteiből kettőt szeretnék idézni. "Addig imádkozz, amíg az örömöt meg nem találod." Lehet ezt persze szélsőségesen értelmezni, ahogyan magát a zarándoklás témáját. Egy biztos, Örömhírről - Evangéliumról - öröm nélkül nem beszélhetünk!
- A másik üzenet, amit kiemelnék, a következő: "...szeressétek a mohamedán, ortodox és ateista testvéreket is." Mária az egész emberiség mennyei Anyjaként "definiálja" magát, aki nem tesz senki között különbséget.
- Írás közben több, mint egy órán át kerestem azt a könyvet, amit vagy 10-15 éve olvastam, de nem jöttem rá, hogy melyik az. Így csak nagyjából tudok belőle idézni. A fiataloknak a jelenések elindulása után a következőt mondta: "Van a faluban egy szent asszony." A gyermekek nagyon kíváncsiak voltak, hogy vajon ki lehet az, ezért rákérdeztek. A válaszon megdöbbentek, ahogyan én is. Emlékeszem, hogy egymás után háromszor olvastam vissza a könyvben a sorokat, hátha felfogom: "Egy muzulmán nő." Őszintén írhatom, hogy bármit is éltem eddig át Međugorjeban, számomra ettől hiteles: az egységtől.
- Egyszer a gyermekek - a jelenések kezdetekor mind a hat látnok fiatal volt - megdicsérték Mária öltözetét. Megkérdezték tőle, mi az oka a pazar megjelenésének. A válasza mosolyt csalt elő belőlem: "Mert szeretem a szép ruhákat!" Annyira érzem a szívemben, hogy ez Međugorje lelkisége: szeretni az életet.
A hit egy ajándék és egyben egy döntés is.
Ha megtaláltad magadban a vágyat a zarándokláshoz, akkor pár tanácsot még figyelembe vehetsz.
Az első, hogy ne a hónap második napja vagy 25-e körül menjetek, mert akkor rengetegen lesznek. Szállást évek óta nem foglalunk előre, mert mindig találunk. Először a Klemo Hotelben érdeklődünk.
Ha jól bírjátok a 40 fok feletti tartós hőséget és a magasabb árakat, akkor ajánlom a nyarat. A tavasz és az ősz sokkal kedvezőbb.
Dunántúlról és Budapestről az M7, majd Zágráb, Split útvonalon végig autópályán tudtok utazni. Kelet-Magyarországról Szarajevón keresztül érdemes menni - kevesebb az autópálya és sajnos lassú az előrehaladás. Így viszont útközben meg tudtok állni egy finom ćevapčići-re vagy sült bárányra - a Balkán ízei és ételei nagy kedvenceim. A Neretva völgye kárpótolni fog Benneteket, ahogyan Mostarban az öreg híd - Stari most. (A blogbejegyzés utolsó három képe Mostarban készült.)
A zarándoklatra vigyetek magatokkal fülhallgatós rádiót, aminek a segítségével (vagy a mobilon keresztül) rá tudtok az esti közös mise fordítására csatlakozni. Angolul, németül, olaszul mindig van, néha magyarul is. A szentmise mindennap 18 órakor kezdődik.
A programokra két nap elegendő: egyik a keresztútra, amely a Križevac hegyen van (a Szent Jakab templom háta mögött 1,5 kilométerrel), a másik a jelenési hegyre - Podbrdo.
Szállások közül a Hotel Tau-t ajánlom - magyar gyökerekkel is rendelkeznek, nagyon kedvesek és jó helyen van.
Étteremből a templommal szemben és picit jobbra a Restaurant Pizzeria Colombo ajánlom és az inkább kocsival, mint gyalog megközelíthető kiváló Restaurant Filii-t. Euroval a legtöbb helyen fizetni lehet és persze kártyával mindenhol.
Ha pedig Međugorje lassan 40 éves történetéről szeretnél részletesebb olvasni, azt itt megteheted.
Belegondoltam abba, hogy mire biztatlak! Egy 800 km-es (1600 km) utazásra. Veheted ezt kritikusan is, hiszen, ha akarsz imádkozni, akkor azt az otthonodban szintén megteheted. A Szemlélődő ima a mindennapokban című írásom pont ebben szeretne egy egyszerű és új nézőpontot számodra felkínálni. A "hazai" elcsendesedésnek azonban nem mond ellent az, hogy kimozdulj!
A komfortzóna elhagyása nélkül úgysincs változás!
Azt gondolom, hogy ezt bárhogyan meg lehet élni. Szánhatunk minőségi időt Istenre - mind otthon, mind egy zarándoklaton.
„Csupán azt kívánom, hogy boldogok legyetek, örömmel és békével telve, és hogy hirdessétek ezt az örömet.” - Jelena közösségének, 1986.
Örömre és a lelki békére mindannyiunknak szüksége van - ezt kínálja Međugorje.
Menj el és tedd le a terheidet! Éld át!
Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- Nagyböjt másképp
- Hittel minden a javadra válik
- Szemlélődő ima a mindennapokban
- A legegyszerűbb "méregtelenítő" eszközöd a hálaadás
- A zarándoklás pszichológiája
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: saját)
Amikor annak idején megtanultunk kerékpározni, akkor az nem ment az első nekifutásra. Voltak, akik olyan "járgányon" kezdtek, amely hátul oldalsó, kis kerekkel rendelkeztek. Másnak egy seprűnyelet tettek az ülése mögé, esetleg a nagymama kifulladásig futott az unokája mellett. Rövidebb-hosszabb gyakorlás és persze néhány esés megtörténte után újabb szakasz következett: önállóan kezdtünk el "száguldozni". Amikor persze erre rájöttünk, azonnal hátrapillantottunk és bizonytalanná váltunk. Lassan azonban megszoktuk, hogy bizony egyedül is megy. Ha viszont maradt még valami a túlóvásból, arra egyértelműen reagáltunk: "Ne gyere, nem kell a segítség!" 
Hasonló a helyzet a hölgyek oldaláról a női szerepekkel is. Néha kis segítséggel, nyíltsággal és ösztönösséggel fel tudnak egy olyan harmóniát építeni, amely számukra élvezhető. Még mielőtt részletekbe bocsátkoznék, kiemelném, hogy az élhető egyensúlynak mindig ára van! Hacsak valaki nem olyan szerencsés családból jön, ahol az édesanyja remek példát adott a számára vagy a házasságában a férje támogató lenne, ott bizony "munkás" feladat a megfelelő balansz kialakítása. 
Lássuk végre a családos hölgyek szerepeit!
A pozitívumokról sem szeretnék megfeledkezni. Mert ha idáig szerettek és értékeden kezeltek, akkor örülni fognak a "diagramod" áthangolásának. Minden egyes életciklusban úgyis meg kell ennek történnie.
A nyolchetes mindfulness tréning (MBCT) alatt azt értettem meg, hogy a figyelem nemcsak tanulható, hanem a gyakorlás által segíteni tud az "átkapcsolásban". Ha ugyanis az érdeklődésemet például a lélegzetemre vagy a környezetemből beszűrődő hangokra-zörejekre, esetleg az alaposabb rágáson keresztül az ízekre irányítom, akkor ez egy idő után engem szintén meg fog változtatni. Pont úgy, ahogyan a rendszeres 
Pontosan mit takar a mindfulness? 
A mostani témában szeretnék még egy lépéssel előrébb menni és röviden az értő figyelmet megemlíteni.
Egy másik történet szintén "rabul" ejtett. Szorosan nem kapcsolódik a szemlélődő ima témájához, de mégis itt a helye. Fiatalkorom plébánosa az egyik szentmisén megosztotta velünk, hogy kezdő papként milyen különleges tapasztalatot élt át ebben a templomban. Évtizedekkel korábban, mindennap délután, egy óra hossza erejéig egy idős ember ült be a leghátsó padba. Az akkor még "ifjú titán" káplán nem bírt magával és az egyik alkalommal odament az öreg úrhoz. Rákérdezett arra, hogy délutánonként miért jár be a templomba. A férfi elmondta, hogy hálából az életéért. Bejön, leül, és a csendben ezt az órát Istennek adja. Tanulságos történet! 
A Jézus-ima akkor mantrázás?
Szent Ignác ajánlja, hogy a Bibliát olvasva, abból csupán egy vagy pár szót szintén a légzés ütemére ismételjünk. Azokat, amelyek az ember szívét megfogták - olvasás közben. Nekem egyik ilyen részletem Szofoniás könyvéből való: "újjáéleszt szeretetével" (3,17).
Ha a gyermeked használt mostanában vízfestéket, vagy emlékszel az általános iskolai rajzórákra, akkor tudod, hogy mi történik az ecsetmosó pohárral. Alkalomadtán ki kell öblítened, mert a színek keveredése által a folyadék fokozatosan szürkésbarnává válik. Ha tehát nem cseréled le a vizet, akkor egy idő után nem tudsz már vele szépen festeni. Egyszerűen elvesznek a tónusok és minden átitatódik a piszkos színnel...
Ha azonban - folytatva a példát - tiszta vizet öntesz az ecsetmosó pohárba, úgy újból képessé válhatsz az élénk színekkel való alkotásra. Hasonló a metódus az exeiddel kapcsolatosan is. Pontosan erről szólna ez a blogbejegyzés - a tisztulásról!
Felmerült-e már Benned, vajon mi a közös bennük? Nem a testsúlyra, a magasságra, a korra, a különleges pillanatokra vagy sajnálatos módon a bántásokra gondolok, hanem Rád! Felismerted-e azt az igazságot, hogy a kapcsolataidat önmagadból teremted? Rájöttél-e arra, hogy a hiedelmeiddel, az érzéseiddel és a hozzáállásoddal teret adsz a másiknak, vagy éppen azt veszed el tőle? Belátod-e, hogy a gondolataiddal, ahogyan a szavaiddal befolyásolod a társad viselkedését?
A megbocsátás kemény lelki munka! Nem egyszeri aktus, hanem bizony "hetvenszer hétszeri", azaz egy folyamat. Nem a másikról szól, hanem elsősorban önmagad szeretetéről. 
A legnehezebb feladat persze önmagadnak megbocsátani. Erről részletesebben a 
Bárhonnan indulsz el az 
Talán azt a legnehezebb elhinni, hogy ez igaz lehet. Márpedig vannak olyan személyek, akik talán csupán azért léptek be az életedbe, hogy valaki végre elfogadja őket... És ez a valaki pont Te lehetsz! A döntés Rajtad áll! 
Egy egyszerű gyakorlaton keresztül ránézhetsz arra, hogy valójában képesek vagytok-e a pároddal egymást boldoggá tenni. Nemcsak a házasságodra gondolok, hanem szinte mindegyik közeli, felnőtt kapcsolatodra. Most akár gondolhatsz is valakire, akivel régóta gondod van, és nekikezdhetsz a feladatnak!
Nem nagy dolog volt leírnom ezt a feladatot, de az elvégzésére lelkileg rá kell készülni. Lehet ugyanis, hogy nehéznek bizonyul. Itt most nemcsak a másikkal való konfrontációra gondolok, sokkal inkább a magad oldalára. Hiszen az egyensúly vagy éppen az egyensúlytalanság - hosszabb távon - mindig két emberen nyugszik... Ha tehát eddig hagytad magad lesöpörni, akkor a nemet mondás felvállalása is a feladatoddá fog válni. Ha pedig esetleg eddig csak élősködtél, akkor adj többet. Légy aktív! Beszéljenek a cselekedeteid! Amennyiben viszont sokat adtál, de az nem jutott célba, akkor halld meg, hogy mire vágyna a másik! Ugyanez persze visszafelé szintén igaz! Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! Vállald hát fel az emberi szükségleteidet! Találd meg ehhez magadban a bátorságot! 
Azt kívánom 2019-re, hogy találd meg azokat az embereket, akik úgy fogadnak el, ahogyan vagy, és legyen erőd megbecsülni mind őket, mind önmagadat!