2021 elején úgy döntöttünk, hogy a donorcsaládok szokásos összejövetelét áttesszük az online térbe. Így szeretnénk azt az űrt betölteni, amit a pandémia "ütött" közénk. A személyes találkozónk tehát különleges módon, a saját otthonainkon keresztül valósult meg. Már nagyon vártam! Örömömre, pici csapatunk újból kiegészült két transzplantáción átesett fiatalemberrel és első alkalommal a Szervdonor Családok Alapítvány kurátorával. Bízom benne, hogy a márciusi találkozásunkig minden technikai akadályt le fogunk küzdeni és még többen leszünk.
A csoportfoglalkozásunkat - tudatosan - úgy próbáltam felépíteni, hogy legyen benne lehetőség a szorongáscsökkentés pár szempontjának a körbejárására. Először a következő napunk megtervezéséről beszélgettünk, majd a hibázásról és a kudarchelyzetekről.
A tervezés abban segít, hogy ha mondjuk ma kedd van és átgondolom előre a holnapi napomat, akkor szerdán úgy fogok felébredni, mintha ezt már "ismerném". Könnyebb így az energiámat beosztani, illetve ezt az időszakot hasznos tevékenységekkel felépíteni. Nagyobb távlatokban - heti, havi és éves szinten is - jótékony hatással bír az elképzelések konkretizálása. "Azért tervezünk, hogy legyen mitől eltérni" - hangzott el közöttünk.
Amíg az első témát, mintegy "ismerkedésként" gyorsan körbejártuk, addig a másodiknál jobban el tudtunk "kalandozni". Általánosságban azt lehetett tapasztalni, hogy "harcedzett" közösség vagyunk és számos tapasztalattal bírunk ezen a területen is. Néhány gondolat:
- "Merni kell hibázni és abból tanulni."
- "A hibázástól való félelem néha hónapokig tart."
- "Nem lehet mindent elengedni."
- "Megoldotta az idő."
- "Ha valami történik, magammal kell azt megbeszélnem."
- "A hibákból tanulva - legközelebb - már javított formában fogom tudni megvalósítani azt, amit akarok."
- "Nem létezik olyan hiba, amitől egy igazi kapcsolat szétszakadna."
- "Együttérzésre van szükségünk."
Találkozásunk végén arról beszélgettünk, hogy tudunk-e akkor segítséget kérni, ha nehéz helyzetben vagyunk. Többen megjegyezték, hogy feltétlenül igen, de mégis milyen nehéz, hogy egyes családtagjaink nem ismerik el az erőfeszítéseinket. Még akkor sem, ha az ember jól érthetően kért visszajelzést...
Azt gondolom, hogy az online találkozónkból mindenki tovább tudott valamilyen pozitív gondolatot vagy érzést vinni. Nekem a legjobb pillanatok talán azok voltak, amikor a poénoknál szívből tudtam nevetni. Most írás közben is érzem magamban a felszabadultságot, amiért hálás vagyok és őszintén köszönöm.
Mert a szeretet megtart, téged is!
A korábbi összes donorcsaládos blogbejegyzés itt található meg.
A Facebook-on az alapítvány működéséről itt lehet olvasni és informálódni. A szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan nemcsak a Facebook-on, hanem emailben - office@drdomjan.hu - vagy a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni. Az online alkalmunkra előzetesen jelentkezni szükséges.
A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.
Köszönöm és köszönjük, ha a Kedves Olvasó ad visszajelzést a blogbejegyzés alapján!
A szorongáscsökkentésről szóló pszichológusi podcast (hanganyag) meghallgatható - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- A szív útja - emlékezés a szervdonorokra - blogbejegyzés a 2018-as emlékműavatásról
- Előítéletek fogságában - az ötödik csoportfoglalkozás
- Életigenlés - 2020. januári csoportfoglalkozás
- Milyen feladat vár még rám az életben? - 2020. novemberi csoportfoglalkozás
- A szabadság 'tánca' a kockázatvállalás - A döntés c. könyv ajánlója
Szervdonorok emlékműve:
Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca
Ravatalozó
(Képek forrása: saját)
Először egy személyes megosztással kezdeném. Bár már 1,5 évvel vagyunk túl az első foglalkozásunkon, azonban most érzem át igazán annak a súlyát, amire “szerződtünk”. Eddig is szeretettel mentem, de ősz óta jobban megértem azokat a fájdalmakat, amiket az egyes tagjaink a múltban elszenvedtek. Ezekről a szituációkról már többször írtam, de momentán is derültek ki újabb részletek. Gondolok itt pl. arra, hogy létezik olyan nem intenzív terápiás orvos, aki azt feltételezi, hogy a donorok szerveire “szerződést” lehet kötni. Alig akartam elhinni, hogy még a szakmán belül is létezhet tudatlanság. A blogbejegyzést persze előremutató irányba szeretném vinni, hiszen családiasság és öröm jellemez minket. Mindazonáltal a társadalmi tényeket sem szabad letagadni, hiszen
Számomra az áttörés egy orvosoknak kiírt irodalmi pályázattal indult. Az írásomért 2006-ban a 
Mielőtt a Társadalmi dilemma 2020-as, amerikai dokumentumfilmet ajánlanám, szeretnék egy személyes élményt megosztani.
A bevezető után jöjjön a dokumentumfilm-ajánló!
A mese szabaddá teszi a gyermek lelkét. Erről az egyszerű igazságról szeretnék most írni - támogatva a szülőket és a meseolvasást. Aktualitását nemcsak a minőségi idő "kikopottsága" adja, hanem az elmúlt időszak egyik eseménye. Számos cikk és gondolat jelent meg egy mesekönyv kapcsán, a kommentek ezreiről nem is beszélve. Ezzel kapcsolatosan hiányérzetem támadt, mert mintha a felszín mögött a lényeg lemaradt volna:
Mit adnak a mesék a csemeték számára?
A donorcsaládok őszi, immáron második csoportfoglalkozásán új tagot köszönhettünk a köreinkben. Egy végtelenül kedves és nyitott tanárnő személyében a "csapatunk" friss lendülettel gazdagodott. A hölgy 2009-ben esett át transzplantációs műtéten és azóta - hála Istennek - jól van. A blogbejegyzés címét az egyik köztünk elhangzott mondata adta. A beszélgetéseink során ugyanis az egyik pillanatban így reflektált az egyik donor édesanyjának a gondolataira, sőt emelte őt fel: "A te fiad még él!"