A félelem az alapérzelmek egyike. Az egészséges ember időnként átéli ezt, de nem ragad bele. Attól tehát, hogy olykor nagyfokú félelmet érez, tudja tenni a dolgát. Ezzel minden rendben van. Ha azonban a félelem tartósan "úrra" válik, akkor mindenféleképpen segítséget érdemes kérni.
A rövid bevezető után pár pontban összeszedtem olyan tapasztalatokat, amelyek támogathatják az egyén lelki megküzdését. Azt azonban aláhúznám: a félelmek mögött különböző sorsok állnak. Ahányan vagyunk, annyi "házból" jövünk. Más-más életúttal és nyitottsággal rendelkezünk. Az eltérő sikerek, kudarcok és erőforrások ugyancsak "színezik" a félelmekhez való hozzáállásunkat.
Jöjjön akkor a lista!
I. Elegendő információ begyűjtése. A félelem egy része az ismeretek hiányáról szól. Érdemes annak utánamenni, hogy amitől félek, az pontosan mit takar. Nem csupán a neten lehetséges keresgélni, hanem szakembert, akár többet is felkeresni. Néha a "túlélők", a hasonló helyzetben levő "bajtársak" tanulságtétele tudja a legtöbb feszültséget az ember válláról levenni.
II. Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem a konkrét félelemmel érdemes törődni, hanem első körben az önismeretet erősíteni, és például rendezni a kapcsolatot az anyámmal. Másnak inkább a konfliktuskerülését lenne jó belátnia, újabb személynek pedig a nemet mondásának a hiányát. Van, akinek a testképével vannak elfogadhatatlan gondjai. Ezek a felismerések és az azokon való munka tudna az önbizalmuknak "löketet adni". Általánosságban igaz, hogy a konfrontáció, az őszinteség, ahogyan a végpontokkal való szembenézés sok félelemtől szabadítja meg az embert.
Mi a legrosszabb dolog, ami az adott szituációban veled megtörténhet? Képes lennél erről valakivel beszélgetni?
III. Támaszok tudatos építése. Kölcsönös kapcsolatok felépítésén keresztül számos dolog olajozottá és könnyebben megélhetővé válik. Mernem kell arra ránézni, hogy mennyire vagyok megajándékozható, érzelmileg követhető, egyáltalán milyen mellettem élni és tudok-e adni, dolgokért felelősséget vállalni. Ezek az önismereti kérdések és egyben feladatok újabb felismerésekkel szolgálhatnak, amelyekkel tovább csökkenthető a sodródás.
Jellemző-e Rád egyébként a bátorítás és a megosztás?
IV. Mi a félelem ellentéte? Ezt a költői kérdést sokszor felteszem pszichológusként. A válasz lehet a bizalom, a kíváncsiság, a megengedés és a szeretet. Érdemes azt is továbbgondolnod, hogy mit jelent Neked a következő: "Bízom magamban, bízom Benned!"
A legmagasabb érzelmi állapotunk a kíváncsiság.
V. Mi van, ha félelem mellett egyszerre más emócióm is lehet? Sok esetben az emberek zömét annyira beszippantja a rettegés, hogy elfelejtenek közben az egyéb dolgokra odafigyelni. Már pedig gyógyító tapasztalatot ad az, ha az adott szituációban a félelem mellett más érzelmet is merek érezni! Például megengedem magamnak, hogy kíváncsivá váljak - a negatív "színezettségem" ellenére. Rá lehet tehát arra az életben csodálkoznom, hogy nem minden fekete vagy fehér.
VI. Számos esetben az agyalás töri össze, gyengíti le az embert és okozza számára a szenvedést, nem pedig a negatív érzései. Ennek belátása ugyancsak segítheti a "sárkányok" elengedését. A mindfulness sokat tud ebben segíteni. Könyvajánlómat - Bárhová mész, ott vagy - olvashatod itt.
VII. Felelősségvállalás. Talán ez a legnehezebb. Elfogadni, hogy egy adott lépésem, amit félek megtenni, akár fájhat is. Más oldalról: ne a társamtól (másoktól) várjam a segítséget, hanem a bátorságomat megtalálva én álljak bele a dolgokba - a nehézségeim ellenére. Drasztikusan tud így a félelem csökkenni!
Fogadd el, hogy bár egyes lépések fájnak az életben, mégis képes vagy azokat megtenni!
VIII. Tudatos feszültségcsökkentés a mindennapokban. A relaxáció, a meditáció - mindfulness -, az imádkozás, a rendszeres sport, a masszázs, a nagy nevetések, a napi 8,5 óra alvás és a kellemes semmittevések kihagyhatatlanok. Nagyívű kérdések helyett, csak egyet tennék fel: hogyan "töltöd vissza" magad? A fokozott félelmek mögött számtalanszor "szimpla" túlterheltség bújik meg.
IX. A munka és a család egyensúlya. Folytatva az előzőeket, nem egy olyan kliensem van, aki a találkozásunkig alig-alig ment el szabadságra vagy éppen folyamatában "droidként" élte a mindennapjait. A meghittség, az emberi kapcsolatok és a a család minden esetben előrébb való, mint a munka. Ez akkor is igaz, ha valaki az adott életszakaszában rengeteget dolgozik. Ilyenkor sem mindegy, hogy a szívében mi van az első helyen!
Számos félelem mögött a magány rejtőzködik - azaz "könnyebb" félni, mint az elhagyatottsággal és a sebezhetőséggel szembenézni!
X. A félelmekkel meg lehet küzdeni. Sokszor ez akkor tud megtörténni, ha az ember rájön arra, hogy a rettegésének a tárgya mögött egy sokkal mélyebb üzenet van. Egészen konkrétan: egy perzselő fájdalom. Hosszú idő, mire valaki idáig eljut az önismeretében és elfogadja azt az embert, aki valójában ő.
Ha csak egyszer is félelmét legyőzve cselekszik az ember, mássá válik. (Orhan Pamuk)
A Halálfélelem helyett életszeretet című bejegyzésemben már említést tettem az egzisztencialisták véleményéről, miszerint minden félelem gyökere a halálfélelem. Érdemesnek tartom ezt a tartalmilag előző cikket újból ajánlanom és biztatni Téged, hogy dönts bátorsággal az életszeretet mellett - lépésről lépésre.
Találd meg az az önszereteted és a kíváncsiságod! Támogass ebben másokat is - például a meghallgatással, a bátorítással vagy éppen a megosztással!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Merj kevésnek lenni!
- Bárhová mész, ott vagy - mindfulness könyvajánló
- A negatív gondolatok felismerés és átdolgozása
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- Holnaptól minden máskép lesz! MItől is?
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: pixabay.com)
1998 tavaszán 
Visszatérve a saját életemhez, ezután számtalanszor kellett még a másik személynek megbocsátanom, ahogyan persze magamnak is. Egyáltalán nem klasszikus csodának éltem meg az akkori kegyelmet, hanem inkább fordulópontnak. Méghozzá olyan "igazinak", ami után sok embert elvittem ide. Ezzel a bejegyzéssel most ugyanazt teszem.
Folytatva Međugorjet, jöjjön pár adat!
Ha megtaláltad magadban a vágyat a zarándokláshoz, akkor pár tanácsot még figyelembe vehetsz. 
A zarándoklatra vigyetek magatokkal fülhallgatós rádiót, aminek a segítségével (vagy a mobilon keresztül) rá tudtok az esti közös mise fordítására csatlakozni. Angolul, németül, olaszul mindig van, néha magyarul is. A szentmise mindennap 18 órakor kezdődik. 
Belegondoltam abba, hogy mire biztatlak! Egy 800 km-es (1600 km) utazásra. Veheted ezt kritikusan is, hiszen, ha akarsz imádkozni, akkor azt az otthonodban szintén megteheted. A 
Amikor annak idején megtanultunk kerékpározni, akkor az nem ment az első nekifutásra. Voltak, akik olyan "járgányon" kezdtek, amely hátul oldalsó, kis kerekkel rendelkeztek. Másnak egy seprűnyelet tettek az ülése mögé, esetleg a nagymama kifulladásig futott az unokája mellett. Rövidebb-hosszabb gyakorlás és persze néhány esés megtörténte után újabb szakasz következett: önállóan kezdtünk el "száguldozni". Amikor persze erre rájöttünk, azonnal hátrapillantottunk és bizonytalanná váltunk. Lassan azonban megszoktuk, hogy bizony egyedül is megy. Ha viszont maradt még valami a túlóvásból, arra egyértelműen reagáltunk: "Ne gyere, nem kell a segítség!" 
Hasonló a helyzet a hölgyek oldaláról a női szerepekkel is. Néha kis segítséggel, nyíltsággal és ösztönösséggel fel tudnak egy olyan harmóniát építeni, amely számukra élvezhető. Még mielőtt részletekbe bocsátkoznék, kiemelném, hogy az élhető egyensúlynak mindig ára van! Hacsak valaki nem olyan szerencsés családból jön, ahol az édesanyja remek példát adott a számára vagy a házasságában a férje támogató lenne, ott bizony "munkás" feladat a megfelelő balansz kialakítása. 
Lássuk végre a családos hölgyek szerepeit!
A pozitívumokról sem szeretnék megfeledkezni. Mert ha idáig szerettek és értékeden kezeltek, akkor örülni fognak a "diagramod" áthangolásának. Minden egyes életciklusban úgyis meg kell ennek történnie.
A nyolchetes mindfulness tréning (MBCT) alatt azt értettem meg, hogy a figyelem nemcsak tanulható, hanem a gyakorlás által segíteni tud az "átkapcsolásban". Ha ugyanis az érdeklődésemet például a lélegzetemre vagy a környezetemből beszűrődő hangokra-zörejekre, esetleg az alaposabb rágáson keresztül az ízekre irányítom, akkor ez egy idő után engem szintén meg fog változtatni. Pont úgy, ahogyan a rendszeres 
Pontosan mit takar a mindfulness? 
A mostani témában szeretnék még egy lépéssel előrébb menni és röviden az értő figyelmet megemlíteni.
Egy másik történet szintén "rabul" ejtett. Szorosan nem kapcsolódik a szemlélődő ima témájához, de mégis itt a helye. Fiatalkorom plébánosa az egyik szentmisén megosztotta velünk, hogy kezdő papként milyen különleges tapasztalatot élt át ebben a templomban. Évtizedekkel korábban, mindennap délután, egy óra hossza erejéig egy idős ember ült be a leghátsó padba. Az akkor még "ifjú titán" káplán nem bírt magával és az egyik alkalommal odament az öreg úrhoz. Rákérdezett arra, hogy délutánonként miért jár be a templomba. A férfi elmondta, hogy hálából az életéért. Bejön, leül, és a csendben ezt az órát Istennek adja. Tanulságos történet! 
A Jézus-ima akkor mantrázás?
Szent Ignác ajánlja, hogy a Bibliát olvasva, abból csupán egy vagy pár szót szintén a légzés ütemére ismételjünk. Azokat, amelyek az ember szívét megfogták - olvasás közben. Nekem egyik ilyen részletem Szofoniás könyvéből való: "újjáéleszt szeretetével" (3,17).
Ha a gyermeked használt mostanában vízfestéket, vagy emlékszel az általános iskolai rajzórákra, akkor tudod, hogy mi történik az ecsetmosó pohárral. Alkalomadtán ki kell öblítened, mert a színek keveredése által a folyadék fokozatosan szürkésbarnává válik. Ha tehát nem cseréled le a vizet, akkor egy idő után nem tudsz már vele szépen festeni. Egyszerűen elvesznek a tónusok és minden átitatódik a piszkos színnel...
Ha azonban - folytatva a példát - tiszta vizet öntesz az ecsetmosó pohárba, úgy újból képessé válhatsz az élénk színekkel való alkotásra. Hasonló a metódus az exeiddel kapcsolatosan is. Pontosan erről szólna ez a blogbejegyzés - a tisztulásról!
Felmerült-e már Benned, vajon mi a közös bennük? Nem a testsúlyra, a magasságra, a korra, a különleges pillanatokra vagy sajnálatos módon a bántásokra gondolok, hanem Rád! Felismerted-e azt az igazságot, hogy a kapcsolataidat önmagadból teremted? Rájöttél-e arra, hogy a hiedelmeiddel, az érzéseiddel és a hozzáállásoddal teret adsz a másiknak, vagy éppen azt veszed el tőle? Belátod-e, hogy a gondolataiddal, ahogyan a szavaiddal befolyásolod a társad viselkedését?
A megbocsátás kemény lelki munka! Nem egyszeri aktus, hanem bizony "hetvenszer hétszeri", azaz egy folyamat. Nem a másikról szól, hanem elsősorban önmagad szeretetéről. 
A legnehezebb feladat persze önmagadnak megbocsátani. Erről részletesebben a 
Bárhonnan indulsz el az 
Talán azt a legnehezebb elhinni, hogy ez igaz lehet. Márpedig vannak olyan személyek, akik talán csupán azért léptek be az életedbe, hogy valaki végre elfogadja őket... És ez a valaki pont Te lehetsz! A döntés Rajtad áll!