Egy pszichológusi fórumon hallottam először a 'Neverland elhagyása' című dokumentumfilmről. Bár csak felületesen tájékozódtam, de ez pont elég volt arra, hogy az egyik este az HBO GO-n ezt a videót válasszam ki.
Egy szóval úgy tudnám jellemezni a kétszer két órás alkotást, hogy döbbenet. Bármikor az eszembe jut, újból és újból csak a döbbenet szava jön fel bennem...
A dokumentumfilm két család életébe enged bepillantást. Az a közös bennük, hogy gyermekként egy-egy fiúk - hosszú éveken át - Michael Jackson, világhírű popsztár közelébe került. Nemhogy az énekes mellett éltek, hanem az elmondásuk alapján annak ágyában. Majdnem egy évtizeden keresztül szexuális játékszerek voltak...
Michael Jackson munkásságát éveken át figyelemmel kísértem, de igazán sohasem állt hozzám közel. Testvére, Janet Jackson, annál inkább! Halála után viszont egy felemelő dokumentumfilmet láttam az élete legutolsó periódusáról. A 'This is it' bemutatja Jacko végső koncertturnéjára való előkészületet, amely a hirtelen "távozása" miatt sohasem jöhetett létre. Bennem pozitív érzéseket váltott ki a film! Azóta igazi művészként gondolok rá!
A 'Neverland elhagyása' Jacko emberi oldalának teljesen másik arcát hivatott bemutatni. A film igazságtartalmát nem tudom megítélni, viszont erős érzelmeket váltott ki belőlem.
Szerintem a nézők ezentúl a pedofília jeleire és a gyermekeik határaira jobban oda fognak figyelni!
Mit gondolok most Jackoról? A sok évvel ezelőtti cikkek, amelyek az apjával való kapcsolatáról szóltak, arra engedtek következtetni, hogy áldozat volt. A világsztársága - feldolgozás hiányában - szintén ezt erősíthette. A mostani dokumentumfilm egy olyan személyként ábrázolta, aki ezt a többszintű áldozatiságot továbbadta - a legkegyetlenebb módon. A négy óra alapján a felnőttség és a felelősségvállalás hiányát, a tudatos csábítás, sőt manipuláció "mesterét" láttam benne. Számomra egy elfogadhatatlan kizsákmányoló ember karaktere jelent meg, mi több a rejtett agresszió és a szeretetlenség megtestesítőjeként tudom jellemezni. Az első rész 90. perce körül abba kellett hagynom a "mozizást". Ekkor derült az ki, hogy az egyik kisfiú - 7 évesen kezdődött vele a szexuális abózus és 14 éves koráig tartott - aranygyűrűt kapott az együttlétek után. Ennél a pontnál úgy éreztem, hogy mára elég volt.
A "pornó és chips" szintén a film egyik főszereplőjének a szájából hangzik el, ami sajnálatosan jól összegzi a látottakat. Jacko - az elmondások alapján - fokról fokra vette rá a gyermekeket arra, hogy a "szeretetüket/szerelmüket" a játékok, az édességek és az ajándékok után pornóval, chipsszel, sőt az alkohollal egészítsék ki...
A dokumentumfilmben a két fiatalember mellett az édesanyák, egyikük nagymamája, két testvér, illetve mindkettőjük felesége nyilatkozott. Ilyen fokú nyíltság, bátorság és közös megosztás ritka kincs! Ami szíven ütött, amikor az egyikük azt mondta, hogy mennyire nehéz kiállnia a világ elé, de még nehezebb lenne tovább hazudnia. Úgy érzem, nekem ez a legfőbb üzenet.
A dokumentumfilm végén az édesanyák vállalják a felelősségüket, még akkor is, ha az elmondásuk alapján semmit sem tudtak az éveken át tartó károkozásról. Egyikük találóan megfogalmazta ezt: a fia gyötrelmén keresztül élhetett jó életet. Megható volt számomra, hogy szembe mertek önmagukkal nézni. Együttérzek a fiatalemberek feleségeivel is, akik a második rész végén kaptak szerepet. Talán ők tudták számomra a leghitelesebb láttatni azt a "mérgezést", amit a férjeikben eddig elfojtva működött, majd rájuk is "kiáradt". Nekem érzelmileg a legfájdalmasabb az volt, ahogyan az édesapákká vált fiatalemberek a gyermekeiken keresztül felfedezik a korábbi kiszolgáltatottságukat...
Mindezek után röviden a pszichológiai háttérről!
A feldolgozás célja nem a meg nem történtté tevés, hanem az emlékekkel való együttélés támogatása!
Egy kiskorúnak az okoz feloldhatatlan nehézséget, hogy úgy kellene felismernie a rosszat, hogy közben, aki ezt okozza, szereti. Abban az életkorban - mindezek miatt - nem képesek a gyermekek haragudni, érzelmileg tisztán látni. Számtalanszor évtizedekben mérhető a feldolgozás, mint a dokumentumfilm főszereplőinek az esetében is. Náluk azonban a titkok feloldásának - hála Istennek - eljött az ideje!
A Titkom, titkom, mondd meg nékem... című blogbejegyzésemben erről többet olvashatsz.
Jacko áldozatai beszélnek arról, hogy az énekes nemcsak a szeretetet hitette el velük, hanem azt is, hogy amit csináltak, attól ők különlegesek és fontosak. Közben pedig a tudatlan szülők a luxustól elvakítva asszisztáltak a "kínzáshoz"...
Kinek ajánlom a filmet?
Mindenkinek, aki a gyermekvédelemben dogozik - akár egy workshop keretein belül. Továbbá pszichológusoknak, pedagógusoknak, szülőknek, gyermekorvosoknak és nővéreknek, valamint azoknak az áldozatoknak, akik a feldolgozáshoz már kaptak/kapnak segítséget.
Attól vagyok felnőtt, hogy vállalom a tetteimért a felelősséget, vagy ha ezzel nem rendelkezem, akkor segítséget kérek. Jacko ezzel nem élt...
Bár rendkívül megdöbbentő és nehéz fajsúlyú ez a dokumentumfilm - a közvetlen bizonyítékok hiányában is -, ennek ellenére érdemesnek tartom megnézni, sőt okulni belőle!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Játszmatündér, elég volt Belőled!
- Titkom, titkom, mondd meg nékem...
- A szabadság 'tánca' a kockázatvállalás - könyvajánló
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- Érzelmi zsarolás a gyermekkel
Joyce Meyer keresztény előadónak, a szexuális bántalmazás témájában tett tanulságtétele itt nézhető meg.
(Képek forrása: https://pixabay.com)
Gondoltál már arra, hogy havonta egy Anyák Napját beiktass az életedbe? Remélem, hogy most erre a kérdésre elmosolyodtál, nem pedig a szemöldöködet húztad össze.
Írás közben egy régebbi cikk vagy talán előadás jutott az eszembe - pontosan nem emlékszem, csak a tartalmára. Az villant be, amikor svéd édesanyáktól megkérdezték, hogy miért nem szülnek. Azt a választ adták, mert nem becsülik meg őket. 
Szeretném, ha először gondolatai síkon engednéd meg magadnak, hogy havonta egy Anyák Napja a tied lehessen. Ne arra fókuszálj, hogy miért nem igaz ez az életedre vonatkoztatva, hanem csak engedd meg magadnak ezt a belső képet. Ha valóban megszületik benned a vágy, akkor képessé válsz azt kivitelezni.
Úgyis érezni fogod, ha már valóban önmagadra figyelsz, nem pedig az elvárásaidra - azaz kinek, hogyan kellene veled viselkednie -, hogy mi a jó neked. Azt kezd el megengedni magadnak, amire most vágysz és ami elérhető a számodra. Ez akkor is "működni" fog, ha először az érzelmeid kevésbé támogatnak ebben. 
A család rendszere lassan tud "sebességet" váltani. Lehet, hogy nem a mostani hónap alkalmas az első Anyák Napja beiktatására, de talán a következőben már menni fog. Sőt, lehet tovább is menni. Az édesapáknak ugyanúgy szüksége lenne erre, mint ahogyan mindkettőtöknek a közös minőségi időtök kialakítására.
Amikor anya boldog, az egész "birodalom" az. Fordítsd hát meg a családod női sorsát (is)! 
A mostani blogbejegyzés sokakat érintő témát próbál körbejárni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy elsősorban hölgyek fogják elolvasni. Miért is? Mert a férfiak számottevő hányada elfogadás helyett csak elvárásokat szokott az arcába kapni. Számomra tehát érthető, hogy egy részük köszöni szépen, de inkább az automatikus "továbbgörgetést" választja.
férfi,
Érdemes arra felkészülni, hogy általában senki sem áll meg egy körnél...
Végigolvasva az előző kérdéseket, remélem találtál benne olyat, amely megszólított. Egy pici változtatás pont elég ahhoz, hogy ráérezz arra: van erőd az elégedettebb élet felé lépegetni! Ez napi feladat és senki sem fogja helyetted megtenni! Ha pedig elkezded jobban érezni magad a bőrödben, akkor idővel ezt fogja a környezeted is visszatükrözni. Persze lesznek egyesek, akik nem fognak az örömödnek örülni. Nekik a régi, "terhelt" éned kellene! Magyarázkodás helyett, engedd meg nekik, hogy más irányba mehessenek tovább.. 
Évekkel ezelőtt egy szimpatikus, őszinte és nyitott hölgy kért tőlem segítséget. Röviddel a megérkezése után elmondta nekem, hogy megcsalta a férjét. Megjegyezném - később kiderül, hogy miért - erre semmilyen negatív reakció nem jött fel a lelkemben. Érdeklődően, figyelve rá, elkezdtük tehát közösen a témáját körbejárni. Végigvettük a múlt eseményeit. Próbáltam kérdésekkel hozzásegíteni ahhoz, hogy mind a férje, mind a saját oldalát egy kicsit jobban megértse. Oldott hangnemben beszélgettünk - tabuk nélkül. Érintettük például azt, hogy kié a felelősség a megcsalás tettében. Belátta, hogy ez az övé, a férjével pedig közös a megromlott kapcsolatukért. Felvetettem, hogy mi lenne, ha először a párkapcsolatára helyezné a hangsúlyt és felvállalná abban azokat az elégedetlenségeket, amiket nekem is felsorolt. Látott benne "fantáziát". A hölggyel azt a statisztikát ugyancsak megosztottam, hogy a szeretői kapcsolatok 80%-a a válás(ok) után lezárul, persze a 20%-ot szintén nem szabad letagadni...
Neked jó az, ha szeretsz, nem pedig gyűlölsz! Neked jó az, ha kedves vagy! Neked jó az, ha van önuralmad! Neked jó az, ha hűséges vagy! Neked jó az, ha megtanulsz hallgatni vagy éppen nyílttá válni! Neked jó az, ha a káromkodás helyett odafigyelsz a szavaidra! Neked jó az, ha a kritikusságod helyett inkább a saját tehetetlenségedet és a félelemeidet vállalod fel! Neked jó az, ha az emberi kapcsolataidat előrébb helyezed az elvárásaidnál! Neked jó az, ha beleállsz a nehezebb helyzetekbe, minthogy azonnal kikerüld a konfliktusokat! Neked jó az, ha nem ütsz, hanem érintesz! Neked jó az, ha nem vádolsz, hanem megengedsz és megértesz! Neked jó az, ha cselekvő vagy, nem pedig passzív! Neked jó az, ha nem nyújtod végtelenségig a dolgokat, hanem adott ponton bölcsen elengedsz! Neked jó az, ha betartod Isten törvényeit!
Nekem sokszor nem tanácsra van szükségem, hanem arra, hogy megtanuljak az adott helyzetből "felfelé tekinteni"! Ebben segít, ha keresek és találok egy olyan bibliai részletet, amely megérint. Elkezdem azt naponta többször ismételgetni, hordozni - heteken keresztül. Van a telefonomban olyan jegyzet, ahol ezeket gyűjtöm. Nem a mások által "talált" Igéket, hanem a "sajátjaimat". 
Arra biztatlak, hogy vedd elő a 
Évek alatt számtalanszor hívtak meg oktatási intézményekbe előadni. 2001-ben, amikor pszichológusként lediplomáztam, ráadásul egy középiskolában kezdtem a pályafutásomat. Amire most ki szeretnék lyukadni, hogy egy alkalommal óvodai szülői értekezletet bíztak rám. Megkértem a pedagógust, hogy ültessen le körben bennünket és engedje meg, hogy csoportosan beszélgethessünk. Arra gondoltam, hogy kérdéseket tennék fel, a válaszokat és magát az eseményt pedig moderálnám. Így is lett. Az első körre jól emlékszem. Megkérdeztem: ki, hogyan mond a gyermekének nemet? A legbátrabb szülő kezdte a válaszadást, majd adta tovább a labdát annak, aki kérte, illetve akinek szánta. Lehetett passzolni is, vagy éppen röviden reagálni.
Olyan gyermeknevelési könyveket szeretnék ajánlani, amelyek hatékony segítséget tudnak a szülőséghez adni. Még mielőtt röviden bemutatnám a műveket, kezdve a legelsővel, pár általánosságot megjegyeznék. 
