Középiskolás koromban sokat jártunk moziba. Menő dolog volt. Egyik osztálytársam, akitől távol álltak a romantikus filmek, a következőt mondta az egyik alkotás után: "Máskor lavórt tegyünk a vászon alá, hogy oda csöpögjön!" Még most is mosolygok, annyira spontán és humorosan összegezte nemcsak a filmet, hanem önmagát szintén.
Nos, a Színes fátyol egy ilyen "lavóros" film. Azért annyit mindenképpen a védelmében szólok, hogy bőven van benne katarzis és üzenet!
Filmajánlóként a sztoriról egy mondatban csupán annyit, hogy a rendező egy házasság alakulását és ezzel párhuzamosan a lelki felnövekedés folyamatát állítja a középpontba. Töréspontok mentén a fájdalom, a naivság, a megfelelés, a büntetés, a felelősségvállalás, valamint a feloldozás ereje oszcillál a két szál és egyben a két főszereplő között. A történet az 1920-as években játszódik Londonban, majd folytatódik Sanghajban, később pedig egy kolera sújtotta kínai területen...
Mit adott számomra a film?
Reményt és megerősítést! Sokszor elveszítem ugyanis a fonalat, hogy van-e a saját gödreimből kiút.
Minap láttam az Instagramon egy fotót. Egy pár akkor ünnepelte a megismerkedésük évfordulóját. A kép alá az volt írva, hogy "együtt sok felemelő és nehéz dolgon menetünk át, amelyek erősebbé és elkötelezettebbé tettek bennünket". Pontosan ebben hiszek, amit néha azért elfelejtek.
A munkámban, a párterápiák során többször kilyukadunk oda, hogy a régi házasságot már nem lehet megmenteni, de ők ketten, előttem, még egy újat meg tudnának kötni. Néha ugyanis pont a csalódások kellenek ahhoz, hogy a pár a változást és az őszinteséget válassza - ha maradt még parázs a szívekben.
A filmhez visszatéve, pontosan ez történik meg itt is. A kolera fenyegető közelségében az elesettek iránt érzett szeretet, a humor, a bátorság, az őszinteség kölcsönös választása és a megbocsátás döntése elegendő indokká válik a "valódi házasság" megkötésére.
"Butaság volt olyasmit keresnünk a másikban, ami sosem volt meg!"
Még két üzenetet emelnék ki a filmből, amelyek újabb megerősítést nyertek bennem: ha "sáros" vagyok, akkor egyben manipulálható is. Az utolsó pedig, hogy néha a fájdalom segít ahhoz hozzá, hogy a dolgaimban határozottá váljak.
Végezetül az abszolút kedvenc jelentemet "muszáj" még megosztanom!
Egy idős apáca pár mondatban összesűríti élettapasztalatait és bátorítja ezzel Kittyt, hogy fogadja el azt a mély szeretet, amit ebben a lehetetlen helyzetben a férje iránt elkezdett önmagában felfedezni. "Tizenhét évesen szerelmes lettem Istenbe... Ostoba lány... Romantikus érzelmekkel a vallásos életről. Szenvedélyes szerelem volt! Az érzéseim mára megváltoztak. Isten csalódást okozott, elhanyagolt. Kapcsolatunk mára békés egymás mellett élessé szelídült. Mint egy öreg házaspár, akik ülnek a kanapén és sosem szólnak. (Isten) tudja, hogy sosem hagyom el, ez a kötelességem. De ha ez (az elköteleződés) egyben szerelem is, az a teljes kegyelem!"
Befejezésül annyit, hogy szerencsés az a házaspár, akik keresnek és találnak közös örömteli metszéspontokat az életükben!
Minden döntés kérdése....
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Cirkusz és méltóság- A legnagyobb showman, filmajánló
- Hétköznapi mennyország - filmajánló
- Szeretnél szerelmes lenni? - Csillag születik, filmajánló
- Dagasztottál már tésztát Istennel? - A Viskó, könyv-, és filmajánló
- Együtt álmodni - Testről és Lélekről, filmajánló
(Képek forrás: pixabay.com és port.hu)