Nemrégen egy olyan ismerősöm hívott fel telefonon, akivel több, mint 20 éve vagyunk barátságban - annak ellenére, hogy csak ritkán tudunk találkozni. Azután érdeklődött, hogy lenne-e kedvem vele és a családjával találkozni, sőt később közösen Náray Tamás első önálló kiállításának a megnyitójára elmenni. Mivel kevés olyan inspiráló személy van az életemben, akivel a szeretet az évek "vasfoga" ellenére sem csorbult ki, így azonnal igent mondtam.

A kiállítás Szegeden, a felújított, maga nemében páratlan Reök palotában lett  bemutatva. A megnyitó után, amely számomra frappáns és értékes volt, következtek a festményekkel való ismerkedések. Az első terem első képe - Vörös Odüsszeia - a "Hoppá!" érzést váltotta ki belőlem. Nem voltak előzetes koncepcióim, hogy mi fog rám várni. Őszintén nem gondoltam volna, hogy a Velencében kétévente megrendezésre kerülő Biennálé "feelingje" fog Szegeden utolérni. Ez történt. Az első impresszió megfogott!

Szeretem a kortárs művészeteket, és mindazt a modern önkifejezést, amely a 21. századi képzőművészetét jellemzi. Az olasz élmények, amelyek egy-egy kiutazásomkor töményen hatnak rám, segítenek befogadóvá válni az újfajta képi megjelenés előtt. Nekem a mai világ megértését is adják azok az üzenetek, amely ezeken az alkotásokon keresztül átjönnek.

Visszatérve a szegedi kiállításhoz, Dr. Nátyi Róbert művészettörténész a hedonista Náray Tamásról beszélt, aki nagyon szeret festeni. Szavai szerint: "Másfél évtized sajátos magánmitológiájába engednek bepillantást ezek az alkotások."  Találóak a kurátor gondolatai!

Amiért ezt az ajánlót megírtam, annak apropóját nemcsak a harmóniát és energiát sugárzó képek adják, hanem elsősorban az alábbi videó, benne Jerger Krisztina művészettörténész gondolatai az alkotóról.

Tíz év gyakorlásra és a kapott instrukciók elfogadására ugyanis nem mindenki nyitott, de hiszen többen el sem jutnak a maguk Entrée-jükhöz!   

Ha abban a szerencsés helyzetben lehet az ember, hogy egy galériában elidőzhet, akkor nemcsak a festményekre figyelhet, hanem a saját érzéseire is. Érdemes a megtekintés közben egy olyan "próbakört" tenni, amikor elengedve önmagunkat, csak hagyjuk, hogy az újszerű szín-, és formavilág megérintsen minket. Náray képei talán ebben  a "legerősek", hiszen "jól" kommunikálnak. 

Szeged pedig gyönyörű lett! Megér egy "misét"! 

Kellemes nyári élményeket!

 Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://vm.tiktok.com/ZMR2J3pxD/

https://drdomjan.blog.hu

https://drdomjan.hu

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• Önkifejezés szavak nélkül
• Együtt álmodni - Testről és Lélekről, filmajánló
• Bárhová mész, ott vagy - könyvajánló (mindfulness)
• A képzelet köti össze az időbelit időtlennel
• Mr Vasovski, a crossover alkimistája

(Képek forrása saját)

Nem lehet eleget írni arról, hogy semmi sem tudja két ember kapcsolatában a minőségi időt helyettesíteni! Kevés ugyanis a "vastag" bankkártya, a terülj-terülj asztalkám, esetleg a tökéletes rend vagy a sportos izomzat az együttlét örömének a pótlására. Hiába ülsz be tehát egy szép autóba - nőként Micheal Kors táskával a válladon, férfiként pedig egy Ralph Lauren ingben -, ha csak annyit tudsz a másikról, hogy reggelente megeszi a szendvicsét, van kedvenc sorozata, utálja a munkatársát és most akarja a növényeket átültetni...

Egy kapcsolat ott kezdődik és akkor folytatódik, ha kölcsönösen megismerjük, sőt elfogadjuk egymás őszinte érzéseit (pl. félelmeit, szégyeneit), gondolatait és az emberi szükségleteit...

Pár-, és családterapeutaként legtöbbször akkor találkozom a hozzám fordulókkal, ha az otthoni kommunikáció drasztikus lecsökkent vagy egyoldalúvá vált, esetleg a sérelmek miatt egyfajta "álló háborúként" zajlik. A terápia során számos úton el lehet indulni - hiszen két egyforma helyzet nincs -, de előbb-utóbb a minőségi idő kérdéskörét mindig érintjük.

A tartalmas együttlétet bárhogyan fel lehet építeni. Ennek legegyszerűbb módja, ha azokat a tevékenységeket, amelyeket a család úgyis megtesz, mint például a bevásárlást, a postára járást vagy az autó lemosását, ezentúl együtt végzi. A "metszetet" meg lehet természetesen találni a közös érdeklődési körök és vágyak segítségével is. Lássuk sorjában ennek a lehetőségeit!   

1. Minőségi idő a párkapcsolatban

Minden hónapban legalább egy olyan házaspárral találkozom, akik az állításuk szerint semmit sem szeretnek együtt csinálni. A szándékuk megvan a család egyben tartására, de évek óta nincs közös pontjuk. Párszor tapasztalom, hogy a tehetetlenségüket tudattalanul is rám szeretnék tenni. Én tehát csak ötleteljek, ők pedig hagy válogathassanak a lehetőségek közül. Magától értetődően nagyon szívesen segítek példák felsorolásával, illetve a közös múltjukra van rákérdezés által a korábbi "munkamódjaikra", de az odaszánás az ő feladatuk!

A témát boncolgatva egyéb szempontot is figyelembe érdemes venni. Mivel 8-10 évente életciklus-váltásokon megyünk keresztül, így nem várhatja azt el a társam tőlem, hogy ugyanazt "szeressem", mint amit 15 évvel ezelőtt. Magától értetődő, hogy minderre visszafelé, a másik irányába szintén figyelnem kell.

Sokat kell ahhoz egymással beszélgetünk, dolgokat közösen kipróbálnunk, hogy megtalálhassuk az élet azon szeletét, amellyel kapcsolatosan mindketten elégedettek tudunk lenni.

Tökéletes illeszkedés ilyenkor sem biztos, hogy kialakul, de meg lehet tanulni bátran és szeretettel "alkudozni". "Engedek Neked, ahogyan Te is másban engedsz nekem." Ez maga az elköteleződés, egyfajta döntés - egymás mellett. 

Miért fontosak a kollektív élmények?

Közös minőségi idő nélkül nem látja a férfi a nőben a nőt, ahogyan a hölgy sem a férfiban a férfit.

Amíg két ember nem tudja kölcsönösen és közösen élvezni a "szabadság" ízét, addig csak a megszokott szerepekből néznek egymásra. Például a nő az anyaszerepéből az apát látja, nem pedig a férfit. Másik sík pedig a kölcsönös családfenntartó szerep. Ott sem a férfi fogja a nő kezét, hanem csupán a családi "kft" két tulajdonosa áll kapcsolatban egymással. Tisztában vagyok persze azzal, hogy a szerepek nem ennyire tagoltak, de a lényegét tekintve számos házasságra ez jellemző.   

Az a gondolat pedig, hogy a szex mindent kipipál: ideig óráig elég. Egy elkötelezett párkapcsolatban másra is vágyik az ember, persze lehet, hogy azt sokáig magának sem tudja bevallani, hát még felvállalni...

2. Minőségi idő a szülő-gyermek kapcsolatban

A bejegyzés írása közben kerestem a neten azt a kutatást, ami arról szól, hogy egy mai szülő napi hét percet tölt a gyermekével. A pontos forrást sajnos nem találtam meg. Nem is szeretnék a számokon lovagolni, mert nem ez a lényeg.

A kérdés sokkal inkább azon van, hogy a szülő szokott-e rendszeresen a csemetéjével pl. játszani, számára meséket olvasni, tőle véleményt kérni. Van-e szándéka - legalább hétvégente - vele együtt nevetni, beszélgetni, birkózni, biciklizni, tanulni és mondjuk közösen főzni? 

Másképpen megfogalmazva, csak a tévé és az internet a bébiszitter vagy a szülők is tudatosan keresik a lehetőséget a gyermekkel eltölthető időre?

Ha egy gyermek nem tölt minőségi időt a szüleivel, akkor azt fogja érezni, hogy ő rossz, azaz vele valami baj van!

A heti egy közös vasárnapi ebéddel nem lehet letudni a szülő-gyermek kapcsolatot, ahogyan az évi egy nyaralással sem! Legyen teremtve rá lehetőség, hogy a család naponta egyszer együtt étkezhessen, hétvégente pedig egy napot közösen otthon pihenhessenek. Ezek a legegyszerűbb családterápiás házi feladatok.

3. Minőségi idő a barátokkal

Számos családnál a férfinek megvan a maga baráti köre, a felesége pedig kérdőn szemléli a párja szórakozását.

A másik véglet néhol szintén igaz, amikor is a hölgy nem tud kijönni a "kaszinózásból". Általában ez a párkapcsolatban érzett meg nem becsültségére ("súlytalanságára") adott válasza. Ez így inkább egy játszmaszerű, büntető ízű és határt húzó viselkedés, mint őszinte és nyílt örömkeresés. 

Az egészséges mentálhigiénéhez hozzátartozhat az egyéni és a párban való barátságok fenntartása. Egyeseknek ez a mondatom félelmetes. Ők ugyanis nem tudják elképzelni, hogy a házasságukban bármelyikük is "eltávolodhasson" a másiktól - mondjuk egy kávézásra erejéig. Erre az életből vett példa a folyamatos hívogatás és az egyéb e"lecsekkolás".

Az elégtelen önértékelés, a felnőttség és az önelfogadás hiánya  a leglehetetlenebb helyeken tud - sajnos - egy kapcsolatban megmutatkozni. A hiányok legtöbbször "házilag" nem mindig orvosolhatóak, hanem külső szakember segítségét igénylik. Persze mondanom sem kell, hogy könnyebb benne maradni az áldozatszerepben és panaszkodni, sőt követelőzni, mint szembenézni a saját oldallal....  

4. Minőségi idő a (nagy) szülőkkel

Milyen nagyszerű, ha a nagycsalád együtt ünnepelheti meg eseményeket! Ilyenkor persze nem csak a (nagy)szülők főzhetnek vagy fizethetik az éttermi számlát! A rendezvényeken felül sort lehet keríteni a (nagy)szülőkkel vagy csak az egyikkel való közös vásárlásra, egy négyszemközti ebéd elfogyasztására, sőt egy utazásra is!

Pszichológusként két véglettel találkozom: a (nagy)szülőkről való érzelmi leválás hiányával, illetve a túlságosan lazán kezelt (semmibe vett) kapcsolattal.    

5. Minőségi idő önmagammal

• Lenne kedved futni, de macerás a pályára kimenned.... Mikor veszed meg magadnak a kinézett futópadot?
• Sok jót hallottál már a helyi képzőművész körről...  Miért nem mész el oda, amit évek óta tervezel?
• Szeretsz olvasni? Mikor vettél kezedbe könyvet? Ja, hogy így nem fogsz mindenkinek a rendelkezésére állni és megfelelni... Ez igaz, de akkor legalább tudnál töltődni!
• Michael Bublé Budapestre jön, de nincs kivel elmenned... Nem lehet, hogy itt az ideje egyedül nekivágnod a kalandnak?
• Fél éve fáj a nyakad és már minden párnát kipróbáltál... Mi lenne, ha hetente eljárnál gyógytornára és masszőrhöz?
• Reggel késésben vagy, és nyomod ezerrel a dudát... És ha most kíváncsian "rálépnél" a slow érzésre?

Ha a tálad üres, akkor nincs mivel etetned a többit!

Ezzel az öt ponttal szerettem volna picit körbejárni a minőségi idő adta ajándékokat! Nem ez az egyedüli szeretetnyelv, de nem kérdés, hogy kihagyhatatlan! Ahogyan egy szép táska és ing is...

Vágj bele, és tedd otthon nyílttá, ha az együttlét fontos számodra: "Veled szeretnék kettesben lenni!"

Cselekedj!

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

https://drdomjan.hu

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• Női szerepek és elvárások
• Mielőtt elválnál, tanulj meg vitatkozni!
• Válj bölcsebb szülővé - gyermeknevelési könyvajánló
• Csak lazán! Nem minden a Te feladatod!
• Rokonom, Pavlova - recept

(Képek forrása: saját és pixabay.com)  

Talán ismerős az a gondolat, hogy "amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). Ebben a bejegyzésben a felelősségvállalásról szeretnék írni. Arról, hogy a múlt - bizonyos szinten - meghatározza a jelent. Konkrétabban: a korábbi cselekedetek befolyásolhatják az aktuális állapotot. Persze nem minden fekete-fehér, sőt! Ezt fogom körbejárni! 

Az írásommal - akaratom ellenére - fokozhatom valakiben a bűntudatot. Az önhibáztatás vagy mások vádlása, sajnos, számos ember mindennapjait átszövi. (Azért a jogos felháborodásokra is szép számban van példa!) Ennek ellenére, az érintetteknek van értelme fókuszt váltaniuk és, ha belátják, akkor szakember segítségével az elengedést választaniuk. Többek között fel kell adniuk azt az ábrándot, hogy mindenkinek szeretnie kell őket, illetve fordítva. Ehelyett el lehet az önelfogadás felé lépniük. Persze mennyire ismeretlen ez a terep az olyan személy számára, aki eddig inkább a kritikát és az elutasítást ismerte, mintsem a szeretet megtartó erejét!

Tudom, hogy akár felelőtlenül is használható a "Na, akkor mi van?" című kérdés, de hasznos azt belátni, az (ön)vádlással előrébb jutni nem lehet. Sokkal inkább a múlt hibáiból érdemes tanulni, a megtartó kapcsolatokat tudatosabban építeni és bátran olyan dolgok felé lépni, amelyek fokról fokra segítik a biztonság és lelki béke elérését. 

Amíg valaki nem zárja le a múltat, addig csak abban tud élni! 

Így hatékonyan "vetni" sem képes!

Visszatérve a bejegyzés címéhez és témájához, több gondolat indult el bennem. 

1. Az első az a megfogalmazás, hogy ami most körbevesz, azért én vagyok a felelős. Bár van abban sok igazság, hogy a korábbi döntések vagy éppen a koncepció nélküli sodródások következményekkel járnak, ennek ellenére a jelen esetleges kiúttalansága és fájdalma nem fog ettől a "megmondástól" csökkenni!

Több bejegyzésben írtam már arról, hogy nem minden akarat kérdése. Ha részletesebb akarsz erről olvasni, akkor azt itt megteheted. A kora gyermekkori traumákkal, a transzgenerációs mintákkal és a tanult tehetetlenség jelenségével akkor is számolnunk kell, ha egyéb szemszögből igaz a múlt, a jelen és a jövő egymásra hatása.

Amióta pszichológusként dolgozom, azóta még inkább megerősödött bennem az ítélet nélkül elfogadás, a tapintatos őszinteség és az empátia fontossága. Bár néha elcsodálkozom a csodavárás magas fokán, de ilyenkor tudatosan visszatérek a feladatomhoz, az elfogadáshoz. Ezt azóta tudom őszintén megtenni, nem pedig színlelésből, amióta tisztelem azt az igazságot, hogy minden felnőtt önmagáért felel. A másik élete tehát a másikhoz tartozik, ahogyan a sajátom hozzám. Ami a két "félteket" összeköti, az pedig a bizalom. A legtöbbször ebből van a legkevesebb - az adott pillanatban.

Könnyebb a másik miatt aggódni - azaz önmagamat félteni - vagy éppen a "tanácsaimmal" és a kritikáimmal üldözni, mint a saját bizalmatlanságomat beismerni és azzal valamit kezdeni...     

2. A bejegyzés címének következő megközelítése az lenne, hogy a cselekedetedben benne rejlik a megajándékozottság! Helyesebben benne lehet, ha nemcsak a célodat akarod elérni, hanem az odavezető utat ugyancsak teljes szívvel megélni!

Ez azt jelenti, ha csupán "letudsz" egy feladatot, de nem vagy közben képes magát a tettet is élvezni, akkor állandó keresésben maradsz. Ha tehát pusztán a megszerzés és a "kipipálás" a célod, akkor lemaradsz az örömről!   

Konkrétan pár pozitív, elérhető példa: 

Nekem jó az, ha odabújhatok Hozzád! 

Nekem jó az, ha szendvicset készíthetek vagy éppen kitakaríthatok!

Nekem jó az, ha felvállalom az irányodba az őszinte véleményemet!

Nekem jó az, hogy hétfőn munkába mehetek!    

Amikor az előző mondatokat egy adott helyzetben magamra vonatkoztatom, akkor tulajdonképpen elkezdek tudatosan abban jelen lenni, amiben vagyok. Nekem a pillanatnyi körbenézés, a mély lélegzetvételek, a mosoly, egy rövid fohász és az odafigyelés tudatos választása segít. Ha pihent vagyok, akkor ez megy, ha nem, akkor igyekszem aznap korábban lefeküdni, illetve a betáblázottságomon picit lazítani. Ami még rám pozitívan hat, hogy a nehézségek adta helyzetek mellett negyedévente próbálom egyedül átgondolni és másokkal is megosztani, hogy hova tartok, mi a fontos számomra és mit tanultam az elmúlt időszakból. A könyvek, a rendszeres imádkozás és meditáció ugyancsak sokat segít.     

3. A harmadik gondolatom pedig az lenne, hogy hogyan érdemes "vetni" - néha lemondásokon és fáradtságos lépéseken keresztül. Rövid leszek. Úgy, hogy a saját jövődre gondolva döntesz! Olyat "vetsz", amellyel a jövődet tudatosan építeni szeretnéd!

A jövőd elégedettsége a mostani cselekedetekkel teremthető meg!

Igaz ez a fogyásra, a tanulásra, az anyagi megtakarításokra, a munkára, az elköteleződésre, az egészségre, egy vállalkozás beindítására és természetesen a megtartó baráti kapcsolatokra. Ha nem csak megbánást szánsz magadnak az idősebb napjaidra, akkor már ma érdemes minden olyan apró lépést megtenned, amellyel a jövőd elégedettségét alapozod meg! Közben pedig élvezheted a cselekedeteidet!

Türelmes "kertész" módjára persze nem érdemes egyik napról a másikra eredményt várnod! 

4. Végezetül azt az üzenetet szeretném továbbadni, hogy:  

Választhatsz! Dönthetsz!

Azt kívánom, hogy legyen bátorságod megtenni a következő pici lépést az elégedettebb jövődért! 

Az pedig, hogy mindennek ára van, erőt is ad!

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.drdomjan.hu

A Hétköznapi mennyország című filmet először a 2004-es bemutatójakor láttam. Akkoriban Kiskunfélegyházán egy olyan személy üzemeltette a mozit, aki szívügyének tartotta az értékes alkotások közkinccsé tételét. A jegyvásárlások közben meg lehetett az úrtól azt is kérdezni, hogy a rákövetkező hetekben melyiket ajánlja és miért. Ráadásként az egyes filmek ingyenesek voltak, sőt a plakátokat a vetítések lezárta után el lehetett kérni. Nem sok relikviát őrzök, de a Hétköznapi mennyország posztere ezek között van. Utólag is hálás köszönet érte! 

A dráma hőse egy világhírű karmester - Daniel Daréus -, aki a karrierje csúcsán szívinfarktust kap. A művész úgy dönt, hogy a felépülése után visszatér a gyökereihez. A taxija tehát egyenesen a pici szülőfalujába vezet, ahol szinte az akarata ellenére új kapcsolatokat és abból fakadóan egy új életet kezd el felfedezni. Mivel annak idején - még tizenévesen - a menedzsere megváltoztatta a nevét, ezért a hazatalálásakor egy kívülálló idegenként indul neki az önismereti útjának. Talán pont abból a pozícióból, ahogyan korábban a saját életét is élte.

Fordulatokon keresztül a "maestro" - a korábbi karmesterségét követően - a pici templomi kórus vezetőjének jelentkezik. A milánói "fények" elmúltával ebben a merőben új felállásban, ámbár ugyanazzal a profizmussal áll neki az emberekben rejlő "hang" felszabadításának. Hasonló odaadással, mint ahogyan azt korábban tette. A falusiak lelkét pedig megérinti az a fajta törődés és bátorság, ahogyan a művész hozzájuk áll.

Igen, egy lelkes ember is elég a változások elindításához!

A kapott odafigyelés, elfogadás és zeneszeretet egyszerűen felhozza az emberekben az évek, évtizedeken át elhallgatott fájdalmakat. Az első egyenes mondat során még a Kereszt is leesik a falról...

Annak idején nagy hatással volt rám az Oscar-díjra szintén jelölt film, így utánakerestem a neten az egyéb infóknak. Láttam a mozi rendezőjével, Kay Pollakkal egy angol interjút, amelyből a következő maradt meg:

Az áldozatszerep leginkább a közösség megtartó és elfogadó ereje által vethető le.  

A film csúcspontja vagy sokkal inkább üzenete Gabriella éneke. A betétdal szövege lefordítva - a szinkronos feliratnál jobb verzióban - a következő:

"Az életem végre az enyém. Oly rövid az időnk a Földön. A sóvárgás hozott le ide, a beteljesült és a beteljesületlen vágyak. Mégis ezt az utat választottam. Bizakodásom messze túlnőtt a szavakon. Így láttam meg egy kis darabját a Mennyországnak, melyre soha sem találtam rá. Érezni akarom, hogy élek, hogy úgy élem a napjaim, ahogyan én szeretném. Érezni akarom, hogy élek, olyan életet, amelyet nem kell megbánnom. Sosem vesztettem el önmagam, csak hagytam, hogy álomban szenderegjen. Talán nem is volt más választásom, de mindig élni vágytam. Én csak boldog szeretnék lenni. Boldog és önmagam, erős és szabad, hogy lássam az éjszakából virradó napot. Itt vagyok, és az életem csak az enyém, és a Mennyországot, amelyben hiszek, felfedezem majd egy napon. Azt akarom érezni, hogy éltem az életem!"  (A fordítás forrása: itt.) 

Visszatérve a templomi kórushoz, a minőségi figyelmen és az őszinteségen keresztül az emberek szíve elkezd megnyílni, ami a létszám drasztikus növekedésében ugyancsak meg fog majd mutatkozni. Álarcok hullanak le, ki nem mondott mondatok hangoznak el és a gyógyulás ereje egyre jobban kiárad. Mindez persze visszahat a főhősre is, aki így rá tud érezni a meghittség megtartó erejére, sőt a múltbeli sérelmeit szintén el tudja engedni...

Persze nem lenne film a film, ha mindenki a változásokat jó szemmel nézné... 

Michael Nyqvist főszereplő kiemelkedő játéka, a jól felépített mellékszálak és a zene ereje segített ahhoz, hogy könnyedén beleképzelhessem magam a templomi kórusba. Sőt, az a vágy jelent meg bennem, hogy bárcsak én is odatartoznék.  

A filmajánlót egy, a moziból vett mondattal zárnám:

"Isten hozta itthon!"

Ezt kívánom, hogy szeretettel átélhesd! Őszintén!

Isten hozott itthon!

Dr. Domján Mihály 

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• Sorozatajánló #chilltime idejére
• Az élet maga - három generáción átívelően filmajánló
• Büntetés és feloldozás - kolera idején - Színes fátyol, filmajánló
• Dagasztottál már tésztát Istennel? - A Viskó, könyv-, és filmajánló
• Együtt álmodni - Testről és Lélekről, filmajánló

 A filmmel kapcsolatos információk az alábbi képen keresztül érhetőek el, maga a film pedig itt. 

 (A képek forrása: itt)

Körülbelül 15 évvel ezelőtt egy eladó sorházat ajánlottak a figyelmembe. Régóta imádkoztam már új otthonért, amikor egyszer csak a vágyott ház ott állt előttem. Szerelem lett első látásra. Minden része pontosan olyan volt, mint amilyennek megálmodtam. Reggeltől estig csak az épület belső tereit láttam magam előtt. Teljesen álomszerűnek éltem meg. Az ára szintén megfelelőnek bizonyult. Ráadásként az első körbejáráskor még valamennyit engedtek is az összegből - kérés nélkül. 

Mindeközben az zajlott bennem, hogy ez az ingatlan túl jó nekem. Visszanézve azt az ítéletet hagytam magamban kavarogni, hogy ezt nem érdemlem meg. Mindezen "zöngék" ellenére sem maradtak abba a tárgyalások, és pár nap alatt eljutottunk oda, hogy a vásárlást nyélbe fogjuk ütni. Nagyon boldog voltam, de közben szorongtam is. A vágy és a feszültség tehát kéz a kézben járt bennem.

A csattanó ezután jött, mert a tulajdonos meggondolta magát és visszamondta az eladást. (Tudtommal, még most is ott laknak.) Mivel a szerződésig nem jutottunk el, így szimplán csak haragot és csalódást éreztem.

Imádságban Istennek elpanaszoltam magam, hiszen nem az történt, amire számítottam. A válaszát ezután nemsokkal "megadta", bár nem úgy, ahogyan az nekem pillanatnyilag "üdvözítő" lett volna. Egyik nap, autóvezetés közben a sorházi "fraktúra" (törés) gondolatai közepette az alábbi ige jutott az eszembe: 

Legyen Neked a hited szerint! (Máté 9:29)

Ennyi év távlatából már csak mosolygok az egészen, de akkor ettől nem lett jobb a kedvem. Sőt! Ezután már nem az eladóra, hanem Istenre haragudtam. Később persze lecsillapodtam és beláttam: ha őszintén magamba nézek, valójában én nem akartam ezt a házat! Tulajdonképpen nem hittem benne...

Az lett tehát, amit vártam, ami az őszinte meggyőződésem volt....

Ez a történet örök mementóvá vált az életemben. (Az előző fotó csupán illusztráció.)

Nézzük most meg, hogyan erősítheted a hit "izmát" az életedben!

Először is átgondolhatod, hogy mire tartod érdemesnek magad és mire nem. Bátorítalak arra, hogy merj abban hinni: a jó dolgokat megérdemled! Ahhoz, hogy ezt képessé válj elfogadni:

Kezdésként olyan őszinte barátokra lesz szükséged, akik szeretetnek és hisznek Benned! 

És talán most itt meg is állnék. Azt gondolom, ha annak idején nem tartottam volna meg magamnak a hiedelmemet, hanem bátran megosztottam volna (világosságra hoztam volna) mindazt, ami bennem volt, talán nem így folytatódott volna a történet. Ki tudja! Egy biztos, könnyebb lett volna és nem a kevésség, valamint a magány kapott volna újabb megerősítést bennem, hanem azok az emberi határok, miszerint valami sikerül, más meg nem!

Együtt könnyebb megélni mind a jót, mind a rosszat! Így a hangsúly nem feltétlenül egy sorházi lakáson van, hanem azon a képességen, hogy képes vagy-e - velem együtt - másokhoz kapcsolódni! Oda és visszafelé szintúgy!

Bátorítalak arra, hogy vizsgáld felül a véleményedet önmagadról és nézz szembe a következő kérdéssel - ha szükséges, akkor egy szakember támogatásával:

Vannak-e kölcsönös megtartó, emberi kapcsolataid?

Amennyiben nincsenek, úgy kezd el "leporolni" és újjáéleszteni a barátságaidat!

Egy a lényeg: ne hagyd magad bezártan és elzártan! Megérdemled a jót és megtanulhatsz hinni ebben! Ehhez azonban lehet, hogy először a múltat kell lezárnod vagy a jövődért konkrétan elkezdeni tenned, esetleg az érzésedet szükséges megtanulnod felismerni és bevállalni!

Számos módja van még a hit növekedésének - pl. a szeretet-cselekedetek, az imádkozás, a szóbeli megvallások, mások tanúságtételeinek a meghallgatása és persze a zarándoklatok, amelyekről itt olvashatsz.

A hit fokról fokra tud Benned erősödni. Pont úgy, ahogyan egy testépítő erősíti az izmait! Így tudsz oda eljutni, hogy miközben teszed a dolgod, hiszed azt, hogy:

... a "happy end" Rád is vonatkozik! 

Bármin menj keresztül, megtanulhatsz jót várni! Kezdj azokkal az életterületekkel, amelyeknél már most tudsz kontrollt gyakorolni, amelyek jelenleg is elérhetőek és a döntések meghozatalára alkalmasak!

Menni fog!

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

https://drdomjan.hu

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• Nyavalygás helyett adj hálát!
• Halálfélelem helyett életszeretet
• Szemlélődő ima a mindennapokban
• Međugorje - a működő isteni valóság
• Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
• Nagyböjt másként

(Képek forrása: https://pixabay.com)

Aki átélt már egy szívszorító szakítást, az tudja, hogy kemény dió az elengedés! Főleg akkor, ha az intenzív érzelmek még javában háborognak.

A mostani kérdésfelvetésem a következő: mit tehetsz akkor, ha még mardos a hiány? 

Bármennyire is közhely, a fájdalmat meg kell élned. Természetesen nincs két egyforma történet, sőt a korábbról hozott minták és sérülések szintén különbözőek. Ennek ellenére meg lehet tanulni a hiányodhoz odafordulni és átvitt értelemben azzal "beszélgetést" kezdeményezni. Ennek része - többek között - a csalódásod, a szomorúságod, a haragod, a félelmeid, a tehetetlenséged és a több szintű veszteséged bátor felvállalása. Nemcsak önmagad előtt és az "ex" irányába, hanem mindazok felé, akiket eddig kikíméltél (akik irányába szerepet játszottál)!  

Tapasztalom, hogy vannak, akik nem tudják a baráti körükben őszintén felvállalni magukat, mert például évek óta hagyták a kapcsolataikat ellaposodni vagy ha lennének is megtartó kötelékeik, a szégyenük miatt nem merik a gyengeségüket kibeszélni. Az szintén igaz, hogy néha semmilyen megértést nem kap az ember a "barátaitól". Egyesek tehát így vagy úgy, de együl maradnak és magukba zárják a veszteségeiket. Sajnos, a magányukban így csak az agyalás marad a "társuk"...

Amikor befejeződik egy szerelemi kapcsolat, abba egy kicsit mindenki belehal. Még akkor is, ha a vége borzasztó volt és a lezárás felszabadítóvá vált. A fájdalom akkor sokkal nagyobb, ha a szakítás után hatalmas űr és megválaszolatlan kérdések halmaza marad hátra.

Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

A "nehéz" érzéseknek idő, tér, megértés és szeretet kell ahhoz, hogy elengedhetővé váljanak. Mégis lehet, hogy nem akarnak Téged "elhagyni", hanem egyre jobban lekötik az energiáidat. Mit tudsz ilyenkor tenni?

Sokan a következőkről számolnak be előttem: az "ex" számukra vonzó volt, okos, intelligens, humoros, szép/jóképű, kedves, magabiztos vagy éppen nőies/férfias. Van, aki pedig azt emeli ki, hogy a másik mellett érezte magát - életében először - biztonságban...

Ha megvagy a saját listáddal, akkor gondold át egyesével, hogy ezek a jelzők (jellemzők), amelyeket a volt szerelmedről írtál, mennyire jellemzőek Rád? Mennyire látod magad például vonzónak, okosnak, intelligensnek, humorosnak, szépnek/jóképűnek, kedvesnek, magabiztosnak vagy éppen nőiesnek/férfiasnak? Tudsz-e magadban bízni?

Lehetséges, hogy amit annak idején a másikban pozitívan megláttál, az Belőled hiányzott! És talán még most is... Létezhet ilyen? A válaszadáshoz vizsgáld felül a magadról alkotott véleményedet és a hiedelmeidet!  

Ha az előző feladatot valóban végigcsináltad, tehát időt szántál magadra, akkor meg fogod látni, hogy korábban hogyan "rezonáltál" az "ex"-del, azaz hogyan egészített ki Téged a másik. 

Miután végeztél az "átvilágítással", akkor kezd el magadhoz közel engedni a listát, és benne azt az igazságot, hogy valahol Te is pl. vonzó vagy! 

Igen, előbb jól olvastad! A pozitív tulajdonságok Hozzád is tartoznak! Miért ne lehetnél szép? Miért ne gondolkozhatnál így magadról? Rád miért ne vonatkozhatna szintén a nőies/férfias jelző? Mit veszítenél, ha megengednéd magadnak ezt a a fajta hozzáállást?

Hangosan gyakorolhatod, hogy például "Vonzó vagyok!" vagy imádkozhatsz ezért a felfogásbeli (véleménybeli) változásért. Úgyis írhattam volna, hogy az önszeretetért. Tudom, hogy ez "feladat" nem könnyű. Nekem ugyancsak lassan ment annak az elfogadása (megengedése), hogy úgy vagyok jó, ahogyan vagyok.

Van, akinek pedig a meditáció, a képzelőerő használata  segít vagy éppen egy önismereti csoport (közösség). A nézőpontváltás mellett persze tehetsz, sőt kell is tenned konkrét cselekedetekkel például a vonzóságodért! 

Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

Az elengedés 15 aspektusáról korábban már írtam, amelyről itt olvashatsz. Amivel legtöbbször találkozom a klienseimen keresztül - az előzőeken kívül -, hogy nehéz azt elfogadni, hogy valaki nem fogad el minket. Eszméletlen "munkás" és megsemmisítő érzés az el nem fogadás elfogadása, de lehetséges! Azt ugyancsak el lehet fogadni, hogy Te sem tudsz - velem együtt -  mindenkit szeretni és elfogadni... 

Az elengedésen keresztül találod meg önmagad!

Az elengedés legpozitívabb oldala, hogy meg fog Téged erősíteni! Ezt kívánom Neked! Erőt, hogy erős lehess! Halld meg ehhez először azt, hogy az elengedés számodra is lehetséges és hogy az egy döntéssel indul. Más nem egy szakember felkeresésén keresztül...  

Még valamit. Amennyire a múlt tanulságainak a megtalálása sokat segíthet, úgy az szintén, ha elfogadod: az elengedéshez nem kell mindent megértened. A dolgok nem jók vagy rosszak, hanem egyszerűen megtörténnek. Így az is, hogy a kapcsolatotok lezárult.

Remélhetőleg idővel mindez egy szép emlékké fog Benned átalakulni! Hiszem, hogy a gödörből van kivezető utad! Továbbá hiszem, hogy megérdemled a szeretetet és az új fókuszt! És ha lehet, ne hívogass olyan személyt, aki nem ezt erősíti Benned! 

Hálás vagyok, hogy elolvastad!

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://vm.tiktok.com/ZMR2J3pxD/

https://drdomjan.blog.hu

https://drdomjan.hu

Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• El nem engedett exek
• Szégyen és feloldozás
• Ha figyelsz, akkor szeretsz
• A negatív gondolatok felismerés és átdolgozása
• El nem küldött levelek

(Képek forrása: https://pixabay.com)