Körülbelül 15 évvel ezelőtt egy eladó sorházat ajánlottak a figyelmembe. Régóta imádkoztam már új otthonért, amikor egyszer csak a vágyott ház ott állt előttem. Szerelem lett első látásra. Minden része pontosan olyan volt, mint amilyennek megálmodtam. Reggeltől estig csak az épület belső tereit láttam magam előtt. Teljesen álomszerűnek éltem meg. Az ára szintén megfelelőnek bizonyult. Ráadásként az első körbejáráskor még valamennyit engedtek is az összegből - kérés nélkül.
Mindeközben az zajlott bennem, hogy ez az ingatlan túl jó nekem. Visszanézve azt az ítéletet hagytam magamban kavarogni, hogy ezt nem érdemlem meg. Mindezen "zöngék" ellenére sem maradtak abba a tárgyalások, és pár nap alatt eljutottunk oda, hogy a vásárlást nyélbe fogjuk ütni. Nagyon boldog voltam, de közben szorongtam is. A vágy és a feszültség tehát kéz a kézben járt bennem.
A csattanó ezután jött, mert a tulajdonos meggondolta magát és visszamondta az eladást. (Tudtommal, még most is ott laknak.) Mivel a szerződésig nem jutottunk el, így szimplán csak haragot és csalódást éreztem.
Imádságban Istennek elpanaszoltam magam, hiszen nem az történt, amire számítottam. A válaszát ezután nemsokkal "megadta", bár nem úgy, ahogyan az nekem pillanatnyilag "üdvözítő" lett volna. Egyik nap, autóvezetés közben a sorházi "fraktúra" (törés) gondolatai közepette az alábbi ige jutott az eszembe:
Legyen Neked a hited szerint! (Máté 9:29)
Ennyi év távlatából már csak mosolygok az egészen, de akkor ettől nem lett jobb a kedvem. Sőt! Ezután már nem az eladóra, hanem Istenre haragudtam. Később persze lecsillapodtam és beláttam: ha őszintén magamba nézek, valójában én nem akartam ezt a házat! Tulajdonképpen nem hittem benne...
Az lett tehát, amit vártam, ami az őszinte meggyőződésem volt....
Ez a történet örök mementóvá vált az életemben. (Az előző fotó csupán illusztráció.)
Nézzük most meg, hogyan erősítheted a hit "izmát" az életedben!
Először is átgondolhatod, hogy mire tartod érdemesnek magad és mire nem. Bátorítalak arra, hogy merj abban hinni: a jó dolgokat megérdemled! Ahhoz, hogy ezt képessé válj elfogadni:
Kezdésként olyan őszinte barátokra lesz szükséged, akik szeretetnek és hisznek Benned!
És talán most itt meg is állnék. Azt gondolom, ha annak idején nem tartottam volna meg magamnak a hiedelmemet, hanem bátran megosztottam volna (világosságra hoztam volna) mindazt, ami bennem volt, talán nem így folytatódott volna a történet. Ki tudja! Egy biztos, könnyebb lett volna és nem a kevésség, valamint a magány kapott volna újabb megerősítést bennem, hanem azok az emberi határok, miszerint valami sikerül, más meg nem!
Együtt könnyebb megélni mind a jót, mind a rosszat! Így a hangsúly nem feltétlenül egy sorházi lakáson van, hanem azon a képességen, hogy képes vagy-e - velem együtt - másokhoz kapcsolódni! Oda és visszafelé szintúgy!
Bátorítalak arra, hogy vizsgáld felül a véleményedet önmagadról és nézz szembe a következő kérdéssel - ha szükséges, akkor egy szakember támogatásával:
Vannak-e kölcsönös megtartó, emberi kapcsolataid?
Amennyiben nincsenek, úgy kezd el "leporolni" és újjáéleszteni a barátságaidat!
Egy a lényeg: ne hagyd magad bezártan és elzártan! Megérdemled a jót és megtanulhatsz hinni ebben! Ehhez azonban lehet, hogy először a múltat kell lezárnod vagy a jövődért konkrétan elkezdeni tenned, esetleg az érzésedet szükséges megtanulnod felismerni és bevállalni!
Számos módja van még a hit növekedésének - pl. a szeretet-cselekedetek, az imádkozás, a szóbeli megvallások, mások tanúságtételeinek a meghallgatása és persze a zarándoklatok, amelyekről itt olvashatsz.
A hit fokról fokra tud Benned erősödni. Pont úgy, ahogyan egy testépítő erősíti az izmait! Így tudsz oda eljutni, hogy miközben teszed a dolgod, hiszed azt, hogy:
... a "happy end" Rád is vonatkozik!
Bármin menj keresztül, megtanulhatsz jót várni! Kezdj azokkal az életterületekkel, amelyeknél már most tudsz kontrollt gyakorolni, amelyek jelenleg is elérhetőek és a döntések meghozatalára alkalmasak!
Menni fog!
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Nyavalygás helyett adj hálát!
- Halálfélelem helyett életszeretet
- Szemlélődő ima a mindennapokban
- Međugorje - a működő isteni valóság
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- Nagyböjt másként
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: https://pixabay.com)
Aki átélt már egy szívszorító szakítást, az tudja, hogy kemény dió az elengedés! Főleg akkor, ha az intenzív érzelmek még javában háborognak.
Igen, előbb jól olvastad! A pozitív tulajdonságok Hozzád is tartoznak! Miért ne lehetnél szép? Miért ne gondolkozhatnál így magadról? Rád miért ne vonatkozhatna szintén a nőies/férfias jelző? Mit veszítenél, ha megengednéd magadnak ezt a a fajta hozzáállást?
Az elengedés legpozitívabb oldala, hogy meg fog Téged erősíteni! Ezt kívánom Neked! Erőt, hogy erős lehess! Halld meg ehhez először azt, hogy az elengedés számodra is lehetséges és hogy az egy döntéssel indul. Más nem egy szakember felkeresésén keresztül... 
Európában a katolikus szertartásokon részt vevők száma évről évre csökken, kivéve a zarándokok tábora, amely folyamatosan növekszik. Talán szabad azt írnom, hogy felkapottá vált ez a fajta Isten-keresés. Szerintem az okok között nemcsak az El Camino (Szent Jakab-út) fokozott népszerűsége található, hanem az is, hogy az emberek nyitottá váltak a belső utak keresésére. 
1998-ban utaztam először 
Pár éve 
Aki arra "vetemedik", hogy akár kíváncsiságból, akár egyfajta felajánlásként indul útnak, rá fog arra jönni, hogy nem kell sietnie. Másképpen megfogalmazva: nincs szüksége sem önmaga, sem mások előtt megfelelnie. Idővel ugyanis rá fog arra az egységre és kegyelemre érezni, amely a zarándokokat összeköti.
Azt gondolom, hogy egy zarándoklat "csupán" erőt ad ahhoz, hogy a mindennapok terhei, az emberi korlátok és csalódások könnyebben elfogadhatóbbá váljanak. Azokat az előnyöket sem szeretném elhallgatni, hogy az imádság - a relaxáció és a meditáció mellett - csökkenti a stresszt és a szorongást, erősíti az élni akarást, valamint a pozitív kilátásokat. Hiszek abban, hogy a testi-lelki gyógyuláshoz a transzcendencia valamilyen szintű megélése megkerülhetetlen! 
Bizonyos helyezetekben mindannyiunknak nehéz azzal szembenéznie, hogy miért marad benne egy tartósan gyengítő kapcsolatban. 
Mások pedig azért maradnak benne a rossz párkapcsolatban, mert odahaza azt tanították nekik, hogy minden kapcsolat működőképes. Egyesek ezt hozzák otthonról. Ezek szerint a nő feladata, hogy mosson, főzzön, vasaljon, gyereket neveljen, „gombkitűzőként” ott díszelegjen a férje „zakóján”, természetesen még pénzt is keressen, mindazok után pedig tűrje a sorsát. A férfi oldaláról ezt az "örökséget" a reggeltől estig történő munkavégzés jelentheti - a pénzkereső "biodíszlet" szerepében...
Végeredményben az időhúzás is több szinten válhat „nyereséggé” – akár bevallja ezt valaki, akár nem. Persze tudom, hogy mindenfajta váltás (válás) újabb stresszel és veszteségekkel jár. Fokozottan igaz ez a párkapcsolatokra - nem beszélve a gyermekek szempontjaira.
Belegondoltál már abba, hogy konkrétan milyen életre vágynál? Nem arra szerettem volna rákérdezni, hogy mit nem akarsz, hanem hogy pozitívan mit kívánsz magadnak? Vannak-e örömteli belső képeid? 
A válás, a leválás és az elengedés embert próbáló életleckék. Ezeken keresztül számos dolog tisztulhat le bennünk, de az is kiderülhet, hogy az önmagunkra találást és a boldogságot nem érdemes mástól elvárnunk. Miért is? Mert azok a személyes feladataink!
5. Több olyan szituációval találkoztam már, amikor az elvált édesapa - ritkábban az édesanya - nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is elhagyta a gyermekeit. Az ilyen esetekben, ha rendszerben gondolkodunk, akkor nemcsak az apa (az anya) felelőssége vethető fel, hanem a másik szülőfélé is. A szülői szinten minden helyzet 50-50 %-os, kivéve, ha valaki eljátszotta a jogosultságát a gyermeknevelésre.
Keresztfiaim nagymamája minden családi rendezvényre egy finom diótortával szokott érkezni. Éveken át csodáltam őt és a "költeményét", majd az egyik alkalommal bátorságot gyűjtve rákérdeztem a receptre. Ha őszinte akarok lenni, akkor arra számítottam, hogy majd otthon a hölgy leírja az instrukciókat és az egyik unokája pedig elhozza nekem. Nem így alakult, hanem azonnal, fejből ment a diktálás.
Jöjjenek a 
- 1 nagy evőkanál liszt (lehet 1,5),
A krém elkészítése a tej forralásával indul. Egy nagy evőkanál lisztet teszek a melegedő tejbe, majd sűrűn átkeverem. Ezután leveszem a tűzről és a vajat habosra kikeverem benne. Jön még a cukor, a darált dió, a vaníliás cukor, a fél citrom leve és a bőséges rum. Érdemes megkóstolni és ízlés szerint alakítani rajta. Ezután jön a kihűtés például úgy, hogy az elzárt mosogatóba hideg vizet engedek és abban hagyom "pihenni" a krémes edényt.