Nem lehet eleget írni arról, hogy semmi sem tudja két ember kapcsolatában a minőségi időt helyettesíteni! Kevés ugyanis a "vastag" bankkártya, a terülj-terülj asztalkám, esetleg a tökéletes rend vagy a sportos izomzat az együttlét örömének a pótlására. Hiába ülsz be tehát egy szép autóba - nőként Micheal Kors táskával a válladon, férfiként pedig egy Ralph Lauren ingben -, ha csak annyit tudsz a másikról, hogy reggelente megeszi a szendvicsét, van kedvenc sorozata, utálja a munkatársát és most akarja a növényeket átültetni...
Egy kapcsolat ott kezdődik és akkor folytatódik, ha kölcsönösen megismerjük, sőt elfogadjuk egymás őszinte érzéseit (pl. félelmeit, szégyeneit), gondolatait és az emberi szükségleteit...
Pár-, és családterapeutaként legtöbbször akkor találkozom a hozzám fordulókkal, ha az otthoni kommunikáció drasztikus lecsökkent vagy egyoldalúvá vált, esetleg a sérelmek miatt egyfajta "álló háborúként" zajlik. A terápia során számos úton el lehet indulni - hiszen két egyforma helyzet nincs -, de előbb-utóbb a minőségi idő kérdéskörét mindig érintjük.
A tartalmas együttlétet bárhogyan fel lehet építeni. Ennek legegyszerűbb módja, ha azokat a tevékenységeket, amelyeket a család úgyis megtesz, mint például a bevásárlást, a postára járást vagy az autó lemosását, ezentúl együtt végzi. A "metszetet" meg lehet természetesen találni a közös érdeklődési körök és vágyak segítségével is. Lássuk sorjában ennek a lehetőségeit!
1. Minőségi idő a párkapcsolatban
Minden hónapban legalább egy olyan házaspárral találkozom, akik az állításuk szerint semmit sem szeretnek együtt csinálni. A szándékuk megvan a család egyben tartására, de évek óta nincs közös pontjuk. Párszor tapasztalom, hogy a tehetetlenségüket tudattalanul is rám szeretnék tenni. Én tehát csak ötleteljek, ők pedig hagy válogathassanak a lehetőségek közül. Magától értetődően nagyon szívesen segítek példák felsorolásával, illetve a közös múltjukra van rákérdezés által a korábbi "munkamódjaikra", de az odaszánás az ő feladatuk!
A témát boncolgatva egyéb szempontot is figyelembe érdemes venni. Mivel 8-10 évente életciklus-váltásokon megyünk keresztül, így nem várhatja azt el a társam tőlem, hogy ugyanazt "szeressem", mint amit 15 évvel ezelőtt. Magától értetődő, hogy minderre visszafelé, a másik irányába szintén figyelnem kell.
Sokat kell ahhoz egymással beszélgetünk, dolgokat közösen kipróbálnunk, hogy megtalálhassuk az élet azon szeletét, amellyel kapcsolatosan mindketten elégedettek tudunk lenni.
Tökéletes illeszkedés ilyenkor sem biztos, hogy kialakul, de meg lehet tanulni bátran és szeretettel "alkudozni". "Engedek Neked, ahogyan Te is másban engedsz nekem." Ez maga az elköteleződés, egyfajta döntés - egymás mellett.
Miért fontosak a kollektív élmények?
Közös minőségi idő nélkül nem látja a férfi a nőben a nőt, ahogyan a hölgy sem a férfiban a férfit.
Amíg két ember nem tudja kölcsönösen és közösen élvezni a "szabadság" ízét, addig csak a megszokott szerepekből néznek egymásra. Például a nő az anyaszerepéből az apát látja, nem pedig a férfit. Másik sík pedig a kölcsönös családfenntartó szerep. Ott sem a férfi fogja a nő kezét, hanem csupán a családi "kft" két tulajdonosa áll kapcsolatban egymással. Tisztában vagyok persze azzal, hogy a szerepek nem ennyire tagoltak, de a lényegét tekintve számos házasságra ez jellemző.
Az a gondolat pedig, hogy a szex mindent kipipál: ideig óráig elég. Egy elkötelezett párkapcsolatban másra is vágyik az ember, persze lehet, hogy azt sokáig magának sem tudja bevallani, hát még felvállalni...
2. Minőségi idő a szülő-gyermek kapcsolatban
A bejegyzés írása közben kerestem a neten azt a kutatást, ami arról szól, hogy egy mai szülő napi hét percet tölt a gyermekével. A pontos forrást sajnos nem találtam meg. Nem is szeretnék a számokon lovagolni, mert nem ez a lényeg.
A kérdés sokkal inkább azon van, hogy a szülő szokott-e rendszeresen a csemetéjével pl. játszani, számára meséket olvasni, tőle véleményt kérni. Van-e szándéka - legalább hétvégente - vele együtt nevetni, beszélgetni, birkózni, biciklizni, tanulni és mondjuk közösen főzni?
Másképpen megfogalmazva, csak a tévé és az internet a bébiszitter vagy a szülők is tudatosan keresik a lehetőséget a gyermekkel eltölthető időre?
Ha egy gyermek nem tölt minőségi időt a szüleivel, akkor azt fogja érezni, hogy ő rossz, azaz vele valami baj van!
A heti egy közös vasárnapi ebéddel nem lehet letudni a szülő-gyermek kapcsolatot, ahogyan az évi egy nyaralással sem! Legyen teremtve rá lehetőség, hogy a család naponta egyszer együtt étkezhessen, hétvégente pedig egy napot közösen otthon pihenhessenek. Ezek a legegyszerűbb családterápiás házi feladatok.
3. Minőségi idő a barátokkal
Számos családnál a férfinek megvan a maga baráti köre, a felesége pedig kérdőn szemléli a párja szórakozását.
A másik véglet néhol szintén igaz, amikor is a hölgy nem tud kijönni a "kaszinózásból". Általában ez a párkapcsolatban érzett meg nem becsültségére ("súlytalanságára") adott válasza. Ez így inkább egy játszmaszerű, büntető ízű és határt húzó viselkedés, mint őszinte és nyílt örömkeresés.
Az egészséges mentálhigiénéhez hozzátartozhat az egyéni és a párban való barátságok fenntartása. Egyeseknek ez a mondatom félelmetes. Ők ugyanis nem tudják elképzelni, hogy a házasságukban bármelyikük is "eltávolodhasson" a másiktól - mondjuk egy kávézásra erejéig. Erre az életből vett példa a folyamatos hívogatás és az egyéb e"lecsekkolás".
Az elégtelen önértékelés, a felnőttség és az önelfogadás hiánya a leglehetetlenebb helyeken tud - sajnos - egy kapcsolatban megmutatkozni. A hiányok legtöbbször "házilag" nem mindig orvosolhatóak, hanem külső szakember segítségét igénylik. Persze mondanom sem kell, hogy könnyebb benne maradni az áldozatszerepben és panaszkodni, sőt követelőzni, mint szembenézni a saját oldallal....
4. Minőségi idő a (nagy) szülőkkel
Milyen nagyszerű, ha a nagycsalád együtt ünnepelheti meg eseményeket! Ilyenkor persze nem csak a (nagy)szülők főzhetnek vagy fizethetik az éttermi számlát! A rendezvényeken felül sort lehet keríteni a (nagy)szülőkkel vagy csak az egyikkel való közös vásárlásra, egy négyszemközti ebéd elfogyasztására, sőt egy utazásra is!
Pszichológusként két véglettel találkozom: a (nagy)szülőkről való érzelmi leválás hiányával, illetve a túlságosan lazán kezelt (semmibe vett) kapcsolattal.
5. Minőségi idő önmagammal
- Lenne kedved futni, de macerás a pályára kimenned.... Mikor veszed meg magadnak a kinézett futópadot?
- Sok jót hallottál már a helyi képzőművész körről... Miért nem mész el oda, amit évek óta tervezel?
- Szeretsz olvasni? Mikor vettél kezedbe könyvet? Ja, hogy így nem fogsz mindenkinek a rendelkezésére állni és megfelelni... Ez igaz, de akkor legalább tudnál töltődni!
- Michael Bublé Budapestre jön, de nincs kivel elmenned... Nem lehet, hogy itt az ideje egyedül nekivágnod a kalandnak?
- Fél éve fáj a nyakad és már minden párnát kipróbáltál... Mi lenne, ha hetente eljárnál gyógytornára és masszőrhöz?
- Reggel késésben vagy, és nyomod ezerrel a dudát... És ha most kíváncsian "rálépnél" a slow érzésre?
Ha a tálad üres, akkor nincs mivel etetned a többit!
Ezzel az öt ponttal szerettem volna picit körbejárni a minőségi idő adta ajándékokat! Nem ez az egyedüli szeretetnyelv, de nem kérdés, hogy kihagyhatatlan! Ahogyan egy szép táska és ing is...
Vágj bele, és tedd otthon nyílttá, ha az együttlét fontos számodra: "Veled szeretnék kettesben lenni!"
Cselekedj!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Női szerepek és elvárások
- Mielőtt elválnál, tanulj meg vitatkozni!
- Válj bölcsebb szülővé - gyermeknevelési könyvajánló
- Csak lazán! Nem minden a Te feladatod!
- Rokonom, Pavlova - recept
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: saját és pixabay.com) 
Talán ismerős az a gondolat, hogy "
Visszatérve a bejegyzés címéhez és témájához, több gondolat indult el bennem. 
Amikor az előző mondatokat egy adott helyzetben magamra vonatkoztatom, akkor tulajdonképpen elkezdek tudatosan abban jelen lenni, amiben vagyok. Nekem a pillanatnyi körbenézés, a mély lélegzetvételek, a mosoly, egy rövid fohász és az odafigyelés tudatos választása segít. Ha pihent vagyok, akkor ez megy, ha nem, akkor igyekszem aznap korábban lefeküdni, illetve a betáblázottságomon picit lazítani. Ami még rám pozitívan hat, hogy a nehézségek adta helyzetek mellett negyedévente próbálom egyedül átgondolni és másokkal is megosztani, hogy hova tartok, mi a fontos számomra és mit tanultam az elmúlt időszakból. A könyvek, a rendszeres imádkozás és meditáció ugyancsak sokat segít. 
A Hétköznapi mennyország című filmet először a 2004-es bemutatójakor láttam. Akkoriban Kiskunfélegyházán egy olyan személy üzemeltette a mozit, aki szívügyének tartotta az értékes alkotások közkinccsé tételét. A jegyvásárlások közben meg lehetett az úrtól azt is kérdezni, hogy a rákövetkező hetekben melyiket ajánlja és miért. Ráadásként az egyes filmek ingyenesek voltak, sőt a plakátokat a vetítések lezárta után el lehetett kérni. Nem sok relikviát őrzök, de a Hétköznapi mennyország posztere ezek között van. Utólag is hálás köszönet érte! 
Visszatérve a templomi kórushoz, a minőségi figyelmen és az őszinteségen keresztül az emberek szíve elkezd megnyílni, ami a létszám drasztikus növekedésében ugyancsak meg fog majd mutatkozni. Álarcok hullanak le, ki nem mondott mondatok hangoznak el és a gyógyulás ereje egyre jobban kiárad. Mindez persze visszahat a főhősre is, aki így rá tud érezni a meghittség megtartó erejére, sőt a múltbeli sérelmeit szintén el tudja engedni... 
Körülbelül 15 évvel ezelőtt egy eladó sorházat ajánlottak a figyelmembe. Régóta imádkoztam már új otthonért, amikor egyszer csak a vágyott ház ott állt előttem. Szerelem lett első látásra. Minden része pontosan olyan volt, mint amilyennek megálmodtam. Reggeltől estig csak az épület belső tereit láttam magam előtt. Teljesen álomszerűnek éltem meg. Az ára szintén megfelelőnek bizonyult. Ráadásként az első körbejáráskor még valamennyit engedtek is az összegből - kérés nélkül. 
Ennyi év távlatából már csak mosolygok az egészen, de akkor ettől nem lett jobb a kedvem. Sőt! Ezután már nem az eladóra, hanem Istenre haragudtam. Később persze lecsillapodtam és beláttam: ha őszintén magamba nézek, valójában én nem akartam ezt a házat! Tulajdonképpen nem hittem benne...
Amennyiben nincsenek, úgy kezd el "leporolni" és újjáéleszteni a barátságaidat!
Aki átélt már egy szívszorító szakítást, az tudja, hogy kemény dió az elengedés! Főleg akkor, ha az intenzív érzelmek még javában háborognak.
Igen, előbb jól olvastad! A pozitív tulajdonságok Hozzád is tartoznak! Miért ne lehetnél szép? Miért ne gondolkozhatnál így magadról? Rád miért ne vonatkozhatna szintén a nőies/férfias jelző? Mit veszítenél, ha megengednéd magadnak ezt a a fajta hozzáállást?
Az elengedés legpozitívabb oldala, hogy meg fog Téged erősíteni! Ezt kívánom Neked! Erőt, hogy erős lehess! Halld meg ehhez először azt, hogy az elengedés számodra is lehetséges és hogy az egy döntéssel indul. Más nem egy szakember felkeresésén keresztül... 
Európában a katolikus szertartásokon részt vevők száma évről évre csökken, kivéve a zarándokok tábora, amely folyamatosan növekszik. Talán szabad azt írnom, hogy felkapottá vált ez a fajta Isten-keresés. Szerintem az okok között nemcsak az El Camino (Szent Jakab-út) fokozott népszerűsége található, hanem az is, hogy az emberek nyitottá váltak a belső utak keresésére. 
1998-ban utaztam először 
Pár éve 
Aki arra "vetemedik", hogy akár kíváncsiságból, akár egyfajta felajánlásként indul útnak, rá fog arra jönni, hogy nem kell sietnie. Másképpen megfogalmazva: nincs szüksége sem önmaga, sem mások előtt megfelelnie. Idővel ugyanis rá fog arra az egységre és kegyelemre érezni, amely a zarándokokat összeköti.
Azt gondolom, hogy egy zarándoklat "csupán" erőt ad ahhoz, hogy a mindennapok terhei, az emberi korlátok és csalódások könnyebben elfogadhatóbbá váljanak. Azokat az előnyöket sem szeretném elhallgatni, hogy az imádság - a relaxáció és a meditáció mellett - csökkenti a stresszt és a szorongást, erősíti az élni akarást, valamint a pozitív kilátásokat. Hiszek abban, hogy a testi-lelki gyógyuláshoz a transzcendencia valamilyen szintű megélése megkerülhetetlen! 