Tartozom annyival a hozzám forduló huszonéveseknek, nem beszélve a két szuper keresztfiamról, hogy röviden megosszam a gondolataimat erről a korról. Bár tudom, hogy az életet nem lehet felsorolások adta "dobozokkal" leírni, mégis bátorkodom olyan szempontokat behozni, amelyekről annak idején szívesen hallottam volna.
1. Felelősségvállalás. Mivel huszonéves vagy, így már a felnőttkorba kerültél Mit jelent ez? Többek között azt, hogy az életed alakulásáért felelős vagy. El kell oda jutnod, hogy idővel döntéseket hozz. Legtöbbször a választásokat nem fogod tudni azonnal meglépni. A elhatározások előtt beszélj sokat a felmerülő ötleteidről és érzéseidről. Így tud fokról fokra kitisztulni Benned a kép. Nem az egész életút, hanem csupán a következő, előremutató cselekedet. Ha pedig segítségre lenne szükséged, akkor tedd azt nyílttá, és keressetek szakembert. A lényeg: érezd magadénak a saját életed alakulását, mellette pedig beszéld ki magadból azt, ahol tartasz! Társalogj sokat!
Tanuld meg felvállalni a véleményedet!
2. Önismeret. Ahhoz, hogy egy adott szituációról álláspontod legyen, önmagaddal is "beszélgetned" kell.
Havi szinten valahogyan módot érdemes arra találnod, hogy átgondold az aktuális dolgaidat. Kiválóan alkalmas erre például egy esti, kutyás séta, egy kertbeli napozás vagy akár az ágyban való "álmodozás". Egyszerűen csendet kell ahhoz magad körül teremtened, hogy az alapvető "tételeket" átgondolhasd! Például: Mit akarok? Mi ad örömet? Miből van "többletem" (tehetség, tudás, eszköz szintjén)?
További egyszerűnek mutatkozó, ámbár "munkás" kérdések:
Mit szeretek, és mit nem? Mit tudok elfogadni, és mit nem?
Így fogod megtalálni magadban az igeneket, illetve a nemeket!
3. Ismeretek és készségek. A tévé 90 %-ban szeméttel van tele. Az internetnél hasonló a százalék, azonban mindkét csatornát pozitívan fel tudod használni. Igenis fontosak a szórakoztató filmek, ahogyan a kikapcsolódást segítő zenék. Alapvető azonban a tudás, amely karnyújtásnyira van Tőled.
Mi lenne, ha megtanulnád a "gépezést" úgy irányítani, hogy általa napi szinten valami plusz "agyi táplálékot" is magadhoz vehess? Gondolok itt a szerelemre, a különféle edzésekre, a műszaki újdonságokra, a természetismeretre, a kortársaid történeteire vagy mondjuk mások sikereire. És mi változna, ha új készségeket is "kifejlesztenél"? Sütöttél már például tortát? Nagyon szeretek. Tudsz egyébként vasalni? Segítesz egyáltalán otthon? Mit "adsz vissza" a szüleidnek? És a nagymamádnak?
Egyet elárulok: az emberek döntő többsége nyugodtan fog akkor is aludni, ha Te az egész napodat lekukázod.
4. Az előzőek folytatása a továbbtanulás és a könyvek. Huszonegy-két éves koromban egy idősebb krapek azt mondta nekem, hogy negyvenre kell kialakulnom. Igazat adok neki.
Ha szeretnél a negyvenes énednek valami jót adni, akkor annak most van itt az ideje!
"Vess" bölcsen! A tanuláson és a könyveken keresztül esélyek tárulnak fel előtted. Ha pedig 18-20 évesen kevésbé választottál volna jól, akkor módosíts, de előtte kérj hozzá segítséget.
Gondold bátran át azt is, hogy akarsz-e többet, mint amennyit a szüleid Neked biztosítottak! Ha igen, akkor tedd hozzá a magad részét!
5. Mit sportolsz? Most nem arra gondoltam, hogy Te legyél a következő Instagram sztár, de ha úgy alakulna, miért ne! Itt most konkrétan arra hívnám fel a figyelmedet, hogy heti szinten mindannyiunknak szüksége van valamilyen tudatos feszültségcsökkentésre. Hasznosnak találom a relaxációt, a mindfulness meditációt, az imádkozást, a társasjátékozást, a táncot, a futást és persze a többi sportot.
6. Fogadd el a szüleidet! Nem arra születtél, hogy velük harcol vagy nekik felelj meg, hanem hogy megtaláld a magad útját. Lépésenként tanulhatod meg mások szolgálatát, ahogyan naponta tehetsz azért, hogy az elégedettség megtaláljon. Szüleidről pedig annyit, hogy azt tudták Neked adni, amire képesek voltak. Nem feltétlenül mindig azt történt, amire szükség lett volna, de ez már a múlt. Tanulni kell belőle és megbocsátani. A hibázás emberi! Te is fogsz!
Jelenleg pont elég, ha "csak" a jövődet építed, "kísérletezel", nem pedig mást hibáztatsz!
Miután a szüleidet elfogadtad - ami lehet göröngyös -, azután válsz képessé az elköteleződésre (a céljaid tekintetében is).
7. Engedj az élményeknek! Tudatosan engedj azoknak a szokásos vagy akár szokatlan szituációknak, amelyek Eléd kerülnek, számodra tetszetősek, hívogatóak, elérhetőek és megfizethetőek. Utazz is! Mozdulj ki! Bármilyen szűk keretből kell gazdálkodnod, engedj meg magadnak új "nézőpontokat"! Ezek ahhoz kellenek, hogy visszakerülve a mindennapokba új szokásokat alakíthass ki.
8. Építs magad köré inspirációs "zónát"! Nemcsak a kortárs barátokra gondolok, hanem a szüleidre, sőt az ismertségi körükre. Lehet, hogy a rokonságban vagy a tanárok között van valaki, akit közel érzel magadhoz. Keresd akkor tudatosan a társaságát! Miért is?
Ahhoz, hogy eredményeket - "győzelmeket" - érj el, szükségesek az elismerések, a megerősítések és legfőképp az őszinte beszélgetések!
Te fogsz a dolgok végén és persze közben is dönteni, de nem kell ez idő alatt sem magadra maradnod. Mindezek mellett vehetsz önismereti könyveket, sőt létrehozhatsz a telefonodban olyan jegyzetet, ahová gondolatokat gyűjtesz össze. Ha végképp nem jutna semmi derűlátó gondolat az eszedbe, akkor tanulj idegennyelvet, fedezd fel a tehetségeidet, sajátíts el új készségeket, ugyanakkor sportolj, bulizz és kommunikálj "ezerrel". Ez elég lesz. Útközben úgyis jönni fognak a jelek és a kihívások!
9. Vágyakozz! Direkt nem azt írtam, hogy legyenek céljaid, hanem azt, hogy vágyaid! Visszanézve az életemre, gyakorlatilag a vágyaim jobban teljesültek, mint a céljaim. (A vágyak alatt olyan célokat értek, amelyekhez pozitív érzelmek kapcsolódnak.)
+1. Ha visszanézel a kettővel korábbi pontra, akkor ott arról írtam, hogy tudatosan építs magad köré támasztózónát. Olyan személyeket, akik támogatnak és hisznek Benned. Miért annyira fontos ez? Mert amivel huszonévesen kevésbé rendelkezel, az az önbizalom.
Ha azonban újból és újból átéled, hogy hisznek Benned, Te is könnyebben tudsz magadra olyan személyként tekinteni, mint aki képes dolgokra!
+2. Önmagad elfogadása. Minden emberben vannak szeretetlenségek, ahogyan értékek és tehetségek. Ha csak egy mondatot vinnél tovább ebből a blogbejegyzésből, akkor azt kívánom, hogy a következő legyen:
Arra figyelj, amid van, amit megtehetsz, ami már most elérhető, ne pedig a hiányaidra!
Annyira fontos, hogy fogadd el önmagad! Fogadd el, azt, aki és ahogyan vagy! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de azt is, hogy lehetséges. Döntheted azt, hogy "bevállalod" magad!
+3.. A félelmek tudatos kezelése. Ha most, 46 évesen a huszonéves énemnek írnék egy levelet, akkor az a következő lenne: "Misi! Keresd annyira mások örömét, mint a sajátodét! A többit engedd el! Úgyis meg fog találni az élet. Azt pedig tudd, hogy eredeti vagy! Higgy magadban! Bátran ismerkedj, tedd a dolgod, vállalkozz és közben engedd meg magadnak a kudarcokat is! Abból fogsz tanulni."
A blogbejegyzés címére pedig az a válaszom, hogy lépésenként, kitartóan, nyitottan és szeretve! A bulikat majdnem kihagytam :)))
Sikereket, gazdagító élményeket, bátorságot és legfőképpen őszinte barátokat kívánok!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Higgy magadban!
- Önzetlenségből jeles
- Az önhibáztatás feloldása
- A konfliktusok összeragasztják a szemben állókat. Megoldás?
- Motiváció és önszeretet
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: https://pixabay.com és saját)
2018. szeptember 26-án 
A 120 perc szinte észrevétlenül elrepült - a visszajelzések alapján értékesen. Bizonyítja ezt a közös fotónk is, amelyen mindannyian mosolygunk.
Húsvét közeledtével egy ige jutott az eszembe, amellyel zárnám az összefoglalómat: "Gyászukat örömre fordítom
Gondolom, hogy egyesek a címmel kapcsolatosan elcsodálkoztak, vagy akár fel is háborodtak. "Vitatkozni?! Még jobban? Ugyan már! Hiszen eddig ezt tettük, mégsem jutottunk egyről a kettőre!"
Attól félek, hogy elutasítasz!
A klienseimnek fel szoktam ezért vetni: mi lenne, ha a válás gondolatát egy fix időpontig, mondjuk 6 vagy 12 hónapig félretennék, és addig megtanulnák felvállalni a véleményüket? Lehet először - bölcsen - el nem küldött leveleket is írni, amelyekről 
Ha maradt még szeretet a szívedben a társad iránt, akkor tegyél egy próbát, és kezdd el felvállalni a véleményedet! Légy kíváncsi az övére is! Ha pedig 12 hónap múlva sem kapsz érdemleges válaszokat, akkor fogadd el a döntését: elengedett Téged... 
Egy pszichológusi fórumon hallottam először a 'Neverland elhagyása' című dokumentumfilmről. Bár csak felületesen tájékozódtam, de ez pont elég volt arra, hogy az egyik este az HBO GO-n ezt a videót válasszam ki. 
Mit gondolok most Jackoról? A sok évvel ezelőtti cikkek, amelyek az apjával való kapcsolatáról szóltak, arra engedtek következtetni, hogy áldozat volt. A világsztársága - feldolgozás hiányában - szintén ezt erősíthette. A mostani dokumentumfilm egy olyan személyként ábrázolta, aki ezt a többszintű áldozatiságot továbbadta - a legkegyetlenebb módon. A négy óra alapján a felnőttség és a felelősségvállalás hiányát, a tudatos csábítás, sőt manipuláció "mesterét" láttam benne. Számomra egy elfogadhatatlan kizsákmányoló ember karaktere jelent meg, mi több a rejtett agresszió és a szeretetlenség megtestesítőjeként tudom jellemezni. Az első rész 90. perce körül abba kellett hagynom a "mozizást". Ekkor derült az ki, hogy az egyik kisfiú - 7 évesen kezdődött vele a szexuális abózus és 14 éves koráig tartott - aranygyűrűt kapott az együttlétek után. Ennél a pontnál úgy éreztem, hogy mára elég volt.
A dokumentumfilmben a két fiatalember mellett az édesanyák, egyikük nagymamája, két testvér, illetve mindkettőjük felesége nyilatkozott. Ilyen fokú nyíltság, bátorság és közös megosztás ritka kincs! Ami szíven ütött, amikor az egyikük azt mondta, hogy mennyire nehéz kiállnia a világ elé, de még nehezebb lenne tovább hazudnia. Úgy érzem, nekem ez a legfőbb üzenet. 
Bár rendkívül megdöbbentő és nehéz fajsúlyú ez a dokumentumfilm - a közvetlen bizonyítékok hiányában is -, ennek ellenére érdemesnek tartom megnézni, sőt okulni belőle! 
Gondoltál már arra, hogy havonta egy Anyák Napját beiktass az életedbe? Remélem, hogy most erre a kérdésre elmosolyodtál, nem pedig a szemöldöködet húztad össze.
Írás közben egy régebbi cikk vagy talán előadás jutott az eszembe - pontosan nem emlékszem, csak a tartalmára. Az villant be, amikor svéd édesanyáktól megkérdezték, hogy miért nem szülnek. Azt a választ adták, mert nem becsülik meg őket. 
Szeretném, ha először gondolatai síkon engednéd meg magadnak, hogy havonta egy Anyák Napja a tied lehessen. Ne arra fókuszálj, hogy miért nem igaz ez az életedre vonatkoztatva, hanem csak engedd meg magadnak ezt a belső képet. Ha valóban megszületik benned a vágy, akkor képessé válsz azt kivitelezni.
Úgyis érezni fogod, ha már valóban önmagadra figyelsz, nem pedig az elvárásaidra - azaz kinek, hogyan kellene veled viselkednie -, hogy mi a jó neked. Azt kezd el megengedni magadnak, amire most vágysz és ami elérhető a számodra. Ez akkor is "működni" fog, ha először az érzelmeid kevésbé támogatnak ebben. 
A család rendszere lassan tud "sebességet" váltani. Lehet, hogy nem a mostani hónap alkalmas az első Anyák Napja beiktatására, de talán a következőben már menni fog. Sőt, lehet tovább is menni. Az édesapáknak ugyanúgy szüksége lenne erre, mint ahogyan mindkettőtöknek a közös minőségi időtök kialakítására.
Amikor anya boldog, az egész "birodalom" az. Fordítsd hát meg a családod női sorsát (is)! 
A mostani blogbejegyzés sokakat érintő témát próbál körbejárni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy elsősorban hölgyek fogják elolvasni. Miért is? Mert a férfiak számottevő hányada elfogadás helyett csak elvárásokat szokott az arcába kapni. Számomra tehát érthető, hogy egy részük köszöni szépen, de inkább az automatikus "továbbgörgetést" választja.
férfi,
Érdemes arra felkészülni, hogy általában senki sem áll meg egy körnél...
Végigolvasva az előző kérdéseket, remélem találtál benne olyat, amely megszólított. Egy pici változtatás pont elég ahhoz, hogy ráérezz arra: van erőd az elégedettebb élet felé lépegetni! Ez napi feladat és senki sem fogja helyetted megtenni! Ha pedig elkezded jobban érezni magad a bőrödben, akkor idővel ezt fogja a környezeted is visszatükrözni. Persze lesznek egyesek, akik nem fognak az örömödnek örülni. Nekik a régi, "terhelt" éned kellene! Magyarázkodás helyett, engedd meg nekik, hogy más irányba mehessenek tovább..