Ha figyelsz, akkor szeretsz című bejegyzésem folytatásaként a szemlélődő ima témáját fogom most körbejárni. Az előzőekben a tudatos jelenlét pszichológiájával indítottam a gondolataimat. A mindfulness lényege, hogy a figyelmi fókuszunkat egyszerűen a jelenre helyezzük pl. a légzésünkre. Ezt bármikor megtehetjük. Konkrétan azt, hogy tudatosan megállunk és szemlélődünk. Ez a fajta "lassítás" segít abban, hogy az életünk automatikus reakcióit tudatos válaszokra cserélhessük.
A korábbi blogbejegyzésemet a családon belüli aktív figyelem lehetőségeivel zártam. A sorból szándékosan hagytam ki az Istenre való odafigyelés ajándékát, mert annak tárgyalását külön szerettem volna megtenni.
A szemlélődő imát röviden úgy tudom összefoglalni, hogy "megpihenni Istenben".
Az első könyvemben - Mustármagok - már említést tettem egy angol apácáról, akinek számos lelkigyakorlatán részt vettem. Regina Collins kivételes karizmákkal megáldott hölgy! Egyik tanításában azt mesélte el nekünk, hogy fiatal nővérként mennyire elfoglalt volt. Állandóan dolgoznia kellett, így estére szinte semmilyen ereje sem maradt az egyéni imádságra. (A francia alapítású, Szentlélek Leányai rendben, ahová anno jelentkezett, persze a közös imádságokat együtt végezték.) Nos, Regina nővér esténként nem tudott már mit tenni, csak leült a szobájában a kanapéra és megkérte Jézust, hogy foglaljon helyet mellette. Amit ekkor, ebben a fizikai állapotban a nővér Istennek tudott adni, az "csupán" a hit általi jelenléte volt. Együtt voltak a csendben...
Egy másik történet szintén "rabul" ejtett. Szorosan nem kapcsolódik a szemlélődő ima témájához, de mégis itt a helye. Fiatalkorom plébánosa az egyik szentmisén megosztotta velünk, hogy kezdő papként milyen különleges tapasztalatot élt át ebben a templomban. Évtizedekkel korábban, mindennap délután, egy óra hossza erejéig egy idős ember ült be a leghátsó padba. Az akkor még "ifjú titán" káplán nem bírt magával és az egyik alkalommal odament az öreg úrhoz. Rákérdezett arra, hogy délutánonként miért jár be a templomba. A férfi elmondta, hogy hálából az életéért. Bejön, leül, és a csendben ezt az órát Istennek adja. Tanulságos történet!
Az Istennek szánt csendben önmagammal szintén kapcsolatba kerülök. "Kívülről” ráláthatok a saját életemre. A kép nem feltétlenül lesz ideális, hanem inkább reális. Ezt kell felismernem, megélnem, "kibírnom", majd elengednem!
Mit jelent a szemlélődő imádság?
A kontempláció jelentése: szemlélődés, elmélkedés, elmélyedés. Az imádság ezen formájában a passzív befogadás állapotában vagyunk. "Pihenünk." Csupán hallgatunk és nyitottak vagyunk. Tudatos kíváncsisággal megnyílunk a megismerésre. A kontempláció során eggyé válunk azzal, amire a figyelmünk fókuszál.
Bár pontosan értem az előző sorokat, ezzel együtt másnak "kínainak" tűnhetnek. Szeretem egy szintig a gyakorlatiasságot, így gyökerezett meg az életemben a Jézus-ima. Ennek közreadása a bejegyzésem igazi célja.
A keleti keresztény hagyományban elterjedt szóbeli ima a Jézus-ima. A szemlélődés eszközeként számos szövegből lehet választani (lásd itt). Ami hozzám a legközelebb áll, hogy a be-, illetve kilégzésre Jézus, illetve Krisztus nevét mondom ki.
A Jézus-ima akkor mantrázás?
Számomra nem. Ennek oka az, hogy nem a szavakon van a hangsúly, hanem a hiten. A keresztény szemlélődés tehát a hit ajándékán nyugszik. Ez nem mindfulness, hanem "megengedem" Istennek, hogy együtt legyünk.
Lássunk egy konkrét példát a lelki sebeinkhez!
Az El nem engedett exek című blogbejegyzésem legvégén megjegyeztem, hogy gyógyulni csak közösen lehet. Hogyan értettem ezt, és miként élhetjük meg? Például úgy, hogy - maradva az exeknél -, egy üres szobában egyedül leülsz és becsukod magadra az ajtót. Kiválasztod az utolsó személyt (vagy bárkit, aki fájdalmat okozott Neked), majd megkéred Jézust, hogy Ő is, ahogyan képzeletben az exed, üljön le melléd. Hiszed, hogy Isten Veled van! Normál módon lélegzel - csukott szemmel. A belégzéshez, illetve a kilégzéshez az általad kiválasztott szöveget hozzákapcsolod - akár némán, magadban. Számomra ez az Úr neve. Majd a képzelőerőd segítségével érzékeled, ahogyan minden egyes lélegzetvételedre friss "oxigén" - szeretet - érkezik a saját és az exed szívébe. Hagyod, hogy ebben az állapotban elidőzz. Hagyod, hogy akármilyen gondolat vagy érzés feljöjjön Benned. Nem vársz el semmit sem. Csak jelen vagy. Figyelsz a jelenlétedre és hiszed, hogy egy nagyobb jóhoz (az egyedüli Jóhoz), magához Istenhez kapcsolódsz. Most írás közben meg-megállok, és így imádkozom Érted!
A Jézus-ima sokat segít abban, hogy a kavargó gondolatok lecsillapodjanak. Nem azonnal, nem aznap, hanem akkor, amikor annak ott az ideje. A szemlélődő imádságban sincs teljesítményelvárás. Fel lehet fogni egyfajta "önszeretet-gyakorlásnak". Kiveszem magam a mókuskerékből és megpihenek Jézus jelenlétében.
Szent Ignác ajánlja, hogy a Bibliát olvasva, abból csupán egy vagy pár szót szintén a légzés ütemére ismételjünk. Azokat, amelyek az ember szívét megfogták - olvasás közben. Nekem egyik ilyen részletem Szofoniás könyvéből való: "újjáéleszt szeretetével" (3,17).
A szemlélődő imát a nordic walking-gal szintén össze lehet kapcsolni, amellyel kapcsolatosan könyv is született (lásd itt).
A figyelemhez kötődően azért írtam két külön fejezetet, mert a hit számomra egy ajándék. Azokat ugyanúgy tisztelem, akik ezzel nem rendelkeznek. Azokat szintén, akik bár vallásosak, de nem gyakorolják a hitüket a mindennapokban. Véleményem szerint senki sem válik a hit által többé vagy kevesebbé, hanem aki "be mer abba lépni", gyümölcsöt fog hozni.
A hit végső soron naponkénti döntés.
Aki őszintén rálép a kiengesztelődés útjára, meg fogja tapasztalni, hogy a másiknak való teljes megbocsátáshoz az emberi szint kevés - folytatva az exekkel való lelki munkát.
Egyik papbarátomtól tanultam, hogy Isten tud bennünk a másiknak megbocsátani. Egy nagyobb jó tudja csak a "régit" betölteni. Ilyen értelemben elengedés nem létezik. Ehhez azonban sokszor az emberi oldalt, amely nem a teológia, hanem a pszichológia tárgyköre, rendbe kell tenni. Dr. Székely Ilona kiképző családpszichoterapeutát tizenéve kerestem fel és kértem tőle ebben a témában segítséget. A mai napig bennem élnek a szavai:
"Egészséges emberi alapra tud a természetfeletti ráépülni."
Remélem felkeltettem a szemlélődő ima iránt kíváncsiságodat! Természetesen számos útja van az Istenkeresésnek, és mindegyike kedves az Úrnak. Merem mégis ajánlani a befelé fordulás és egyben "felfelé" való megnyílás ezen kegyelmi csatornáját!
A csend gazdagít!
Dr. Domján Mihály
https://drdomjan.blog.huhttps://www.instagram.com/dr.domjan
https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos/
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- Hittel minden a javadra válik
- A zarándoklás pszichológiája
- Bárhová mész, ott vagy - könyvajánló a mindfulness témakörében
- Dagasztottál már tésztát Istennel? - A Viskó című könyv és film ajánlója
- A szavak teremtő ereje - gyógyulás az Ige által
(Képek forrása: pixabay.com)
Túrmezei Erzsébet:
Ha nem teszek semmit sem
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Ha a gyermeked használt mostanában vízfestéket, vagy emlékszel az általános iskolai rajzórákra, akkor tudod, hogy mi történik az ecsetmosó pohárral. Alkalomadtán ki kell öblítened, mert a színek keveredése által a folyadék fokozatosan szürkésbarnává válik. Ha tehát nem cseréled le a vizet, akkor egy idő után nem tudsz már vele szépen festeni. Egyszerűen elvesznek a tónusok és minden átitatódik a piszkos színnel...
Ha azonban - folytatva a példát - tiszta vizet öntesz az ecsetmosó pohárba, úgy újból képessé válhatsz az élénk színekkel való alkotásra. Hasonló a metódus az exeiddel kapcsolatosan is. Pontosan erről szólna ez a blogbejegyzés - a tisztulásról!
Felmerült-e már Benned, vajon mi a közös bennük? Nem a testsúlyra, a magasságra, a korra, a különleges pillanatokra vagy sajnálatos módon a bántásokra gondolok, hanem Rád! Felismerted-e azt az igazságot, hogy a kapcsolataidat önmagadból teremted? Rájöttél-e arra, hogy a hiedelmeiddel, az érzéseiddel és a hozzáállásoddal teret adsz a másiknak, vagy éppen azt veszed el tőle? Belátod-e, hogy a gondolataiddal, ahogyan a szavaiddal befolyásolod a társad viselkedését?
A megbocsátás kemény lelki munka! Nem egyszeri aktus, hanem bizony "hetvenszer hétszeri", azaz egy folyamat. Nem a másikról szól, hanem elsősorban önmagad szeretetéről. 
A legnehezebb feladat persze önmagadnak megbocsátani. Erről részletesebben a 
Bárhonnan indulsz el az 
Talán azt a legnehezebb elhinni, hogy ez igaz lehet. Márpedig vannak olyan személyek, akik talán csupán azért léptek be az életedbe, hogy valaki végre elfogadja őket... És ez a valaki pont Te lehetsz! A döntés Rajtad áll! 
Egy egyszerű gyakorlaton keresztül ránézhetsz arra, hogy valójában képesek vagytok-e a pároddal egymást boldoggá tenni. Nemcsak a házasságodra gondolok, hanem szinte mindegyik közeli, felnőtt kapcsolatodra. Most akár gondolhatsz is valakire, akivel régóta gondod van, és nekikezdhetsz a feladatnak!
Nem nagy dolog volt leírnom ezt a feladatot, de az elvégzésére lelkileg rá kell készülni. Lehet ugyanis, hogy nehéznek bizonyul. Itt most nemcsak a másikkal való konfrontációra gondolok, sokkal inkább a magad oldalára. Hiszen az egyensúly vagy éppen az egyensúlytalanság - hosszabb távon - mindig két emberen nyugszik... Ha tehát eddig hagytad magad lesöpörni, akkor a nemet mondás felvállalása is a feladatoddá fog válni. Ha pedig esetleg eddig csak élősködtél, akkor adj többet. Légy aktív! Beszéljenek a cselekedeteid! Amennyiben viszont sokat adtál, de az nem jutott célba, akkor halld meg, hogy mire vágyna a másik! Ugyanez persze visszafelé szintén igaz! Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! Vállald hát fel az emberi szükségleteidet! Találd meg ehhez magadban a bátorságot! 
Azt kívánom 2019-re, hogy találd meg azokat az embereket, akik úgy fogadnak el, ahogyan vagy, és legyen erőd megbecsülni mind őket, mind önmagadat! 
2013 nyarán ott ültem egy költözés után az új nappaliban, amikor is nem tudtam mást tenni, mint hálát adni Istennek a változásért! Örömöt éreztem. Boldog voltam, hogy egy nagy belmagasságú épületben élhetek és, hogy az álmom egyszer csak megvalósult. Ekkor indult el bennem - spontán módon - a hálaadás, amit egy ideje már tudatosan, naponta gyakorlok. 
A napi hálaadást az szintén segítheti, hanem nem veszel mindent magától értetődőnek. Belegondolhatsz abba, hogy kinek, mit köszönhetsz. 
3. A hála közvetlen kifejezése.
Nem. Az orvostudomány, a pszichológia és az egészséges életmód eszközeit nem tudja helyettesíteni. Az adott szituációban ugyanúgy szükségünk lehet pl. egy párterapeutára, kardiológusra, gyógytornászra, az időbeni lefekvésre vagy éppen egy 
Szeretnék karácsonyra valamilyen figyelmességet az Olvasóimnak kézbe adni. Olyat, ami segítheti a ráhangolódást!
Sokak szívében a pénzzel kapcsolatosan fájdalom húzódik meg. Nem csupán a szűkös anyagi státuszra gondolok, hanem sajnos a jómód játszmáira is. Hiszen nem ritka az olyan család, ahol a legerősebb összetartó erő maga a vagyon, esetleg az azon való marakodás. A blogbejegyzés ennek egy szeletét szeretné körbejárni, hiszen némely szerelem valóban csak az utolsó fillérig tart.
Rátérve a blogbejegyzés címére, előszür a származási család negatív hiedelmeiből szeretnék párat közreadni. Soronként olvasva ezek egymásnak ellentmondanak - pont úgy, ahogyan a családok is sokszínűek. 
Bár a mostani téma tabut feszeget, de nem mehetek el az mellett sem, hogy mindannyiunknak jogos igénye a biztonság és az átláthatóság. Ha azonban csak ezt vesszük figyelembe, a meghittséget viszont nem, akkor minden tárgyiasul. Az anyagiak önmagukban kiüresedést okoznak, ha nincsenek szeretettel "megtöltve".
