Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Mind&Spirit blog

A közös főzés falakat bont le

És a közös előadás is! 'Gasztronómia és pszichológia' - Mautner Zsófival

2020. március 02. - Dr. Domján Mihály

mzs04.jpgKíváncsian és izgatottan vártam Mautner Zsófival, a neves gasztrobloggerrel való közös előadásunk időpontját. A Hegyvidéki Kulturális Szalonból a vidéki "főhadiszállásomra" hazaérve, többen érdeklődően megállítottak és megkérdezték tőlem, hogyan sikerült az este, illetve tulajdonképpen miről beszélgettünk. Ekkor döbbentem rá, hogy a 'Gasztronómia és pszichológia' cím nem magától értetődő. Miért is? Mert a különféle magazinokban és műsorokban a receptek mellett hasonló témaként a diéta, az életmódváltás, a falásroham, az anorexia, valamint a bulimia szerepel. Nos, mi ezek egyikét sem érintettük. 

A közel 90 perc számos egyéb klassz témára és példára adott lehetőséget. Elsőként Zsófi mesélt önmagáról, majd a családi tradíciókkal folytattuk.

Az ember számos pozitív mintát hozhat otthonról vagy tudatosan fel tudja ezeket építeni. Mind a régi, mind az új szokások keretet és egyben kapaszkodókat adhatnak a hétköznapokhoz. Így juthatunk el oda, hogy öröm együtt lenni és étkezni. Az ebédlőasztal körül pedig kötetlenül kibeszélhetjük az ügyes-bajos dolgainkat. Zsófi elmondása alapján, náluk annak idején minden fontosabb bejelentés így történt meg.

Családterapeutaként azt látom, hogy a hétköznapi közös vacsorák pozitívan hatnak a család rendszerére. Leginkább persze akkor, miután a kölcsönös sérelmek és játszmák a felszínre kerültek, az elvárások helyét pedig újból a kíváncsiság tölti be. Munkám része, hogy rávegyem a családokat a kísérletezésre. Pont úgy, mint ahogyan az egy laboratóriumban vagy akár egy konyhában történik. Ehhez lehet jó ötlet az új étkezési szokások mellett az ünnepi menük bevezetése, mi több a közös főzés perspektívája. 

Számomra az est első tanulsága itt "esett le". Zsófi többirányú tapasztalatokat osztott meg azzal kapcsolatosan, ahogyan a közös főzések végére az emberek közötti "falak" leomlanak. Működhet ez? Ha továbbgondoljuk, akkor feltétlenül.

Attól, hogy szavak szintjén két személy csupán fájdalmat tud egymásnak okozni, egy közös cselekedetben még megtalálhatják az elveszettnek hit fonalat. 

mzs02.jpgBeszélgettünk továbbá a férfiak konyhában betöltött szerepéről. Bár tradícionálisan a hölgyek szoktak ezen a téren helyt állni, de egyre több családban - a feladatok terén - változások jöttek létre. Széles a spektrum. Összességében igaz, hogy a háztartás vezetése - benne a sütés-főzés - érték. Megbecsülést és elismerést érdemlő. Leginkább akkor tud ez érdemmé - tiszteletet ébresztő tetté - válni, ha otthon mindenki feladatot választ, illetve vállal. Sőt, a parancsolgatás vagy a kontrolláló, esetleg a mártír szerep helyett a megegyezésekre helyeződik át a hangsúly.

Az előadás során érintettük még a gyermekek bevonását a konyhai munkálatokba, a piacozás minőségi idejét, a "mama főztje" effektust és a gasztronómiát, mint önkifejezést, alkotást. Azt gondolom, hogy a főzéshez helyes önszeretet is kell, nemcsak a többiek kiszolgálására való hajlandóság. Az önszeretethez pedig tudatosság. Hiszen mindenkinek önmagának kell azt felépítenie, illetve megtalálnia, ami által jól tudja érezni magát a bőrében és képes így jó szívvel adni. Persze az öröm okozásának nemcsak a gasztronómia lehet a "szeretetnyelve", hanem bármi egyéb, amely erősít, támogat, felemel és célba jut.

woman-hands-1207952_1920.jpgA végén beszéltünk még az ízek érzékeléséről és a rágás fontosságáról. Jómagam a mindfulnessen, a tudatos jelenlét pszichológiáján keresztül értettem meg: bármilyen egyszerű étkezés meditációvá válhat. Ha nem a "kütyükre" és a zajokra figyelek, hanem az evés részleteire, akkor tudok az "itt és most"-on keresztül önmagamhoz és a jelenhez megérkezni (kapcsolódni). Ez csökkenti a szorongást és közelebb visz a megelégedettséghez. Főleg akkor, ha az étel finom és tudatosan "megengedem" magamnak a pillanat élvezetét. 

otthon_kert.jpgA közös előadás másik nagy tanulsága számomra Zsófi személyisége volt. Inspiráló olyan ember közelében lenni, aki rendelkezik önismerettel, életigenlő, tudja, hogy mit akar és van bátorsága a terveit véghez vinni. Bár főzni nem főztünk - volt, aki otthon rákérdezett erre -, azonban a derű és a nyitottság, amely az estét jellemezte, remélem további erőt, sőt lendületet adott a kedves közönségnek. Nekem mindenképpen.

Köszönöm az élményt! 

misi4.jpgDr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseimet ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

    

(Képek forrása: saját és pixabay.com)  

 

A konfliktusok összeragasztják a szemben állókat. Megoldás?

#konfliktuskezelés

people-2569234_1920.jpgA konfliktus szó szerint összecsapást, megütközést és perlekedést jelent. Egyfajta versengésnek is felfogható - konkrét előnyökért. Ilyen például a hatalom, a kontroll, az érdekek vagy a szükségletek. Persze nem minden formája destruktív. Sőt, idővel az ember megtanulhatja, megláthatja az érzelmi telítettség, a fenyegetettség, a "harc" vagy a leblokkolás helyett a konfliktusok pozitív oldalát. Az életben a konstruktív hozzáállás - kis segítséggel és belátással - választható. Idővel mindenképpen. 

A mostani blogbejegyzés nem csupán a pszichológusi és a családterápiás munkámhoz kapcsolódik, hanem a múltbeli céges megkeresésekhez is. Hiszen vannak olyan intézmények, ahol már belátták: megtérül a dolgozók azon támogatása, hogy jobban tudjanak egymáshoz és a vásárlókhoz/ügyfelekhez "kapcsolódni"

target-1414788_1920.pngA konfliktuskezelés kapcsán - a mindennapi munkám és az előadások során - az alábbi szempontok szoktak előkerülni: 

1. Tekintsd a szituációt kihívásnak! Gyakran mi van helyette? Katasztrofális gondolkodás vagy éppen a fekete-fehér elv. 

2. Találd meg a bátorságodat! Mit veszítenél, ha "beleengednéd" magad a szituációba?

3. A nyíltság vállalása enyhíti a feszültséget. Ebben az 'énüzenetek' megtanulása megkerülhetetlen. Mit jelent ez? A saját érzések a másik hibáztatása nélkül is felvállalhatóak. Pl.: "Ez engem dühít!" (Sokszor már az önmagában előrelépést hoz, ha védett "fórum" nyílik a panaszok kimondására.)

4. Tudatosan válaszd le az egyént a problémáról. Merd feltételezni, hogy neki is van jó tulajdonsága.

5. Együttműködünk vagy versengünk? Ez itt a legfőbb kérdés.

6. Merj kreatív és kíváncsi lenni. A konfliktus serkenti a kísérletezést.

7. Lásd be: a léted nem függ a problémától. Néha ez egyedül nem megy, csak szakember segítségével.

8. Van-e elég rendelkezésre álló információd? Gondolok itt például megfelelő házirendre, munkaköri leírásra, tájékoztatásra, tisztázott fogalmakra és szerepekre. Fontos annak feltérképezése is, ahogyan a delegálás cégen/családon belül működik. (Van, ahol ehhez külsős bevonása szükséges.)

9. Nem kell mindent érteni. Néha elég csupán a dolgokról tudomást venni.

10. Érzelmi megküzdés helyett lehet érdemi problémamegoldást választani. El lehet oda jutni, hogy közösen keressünk észszerű megoldásokat, válasszuk ki a legjobbnak tűnőt, majd tartsunk ki mellette.

+1. Erősítsd meg a szövetséget önmagaddal! Az önbizalom kérdésköre kihagyhatatlan. 

A legnagyobb horderejű konfliktusaink önmagunkkal vannak. Gondolok itt a megfelelésekre, a szerepkonfliktusokra, a feldolgozatlan veszteségekre, a céltalanságra, az elfojtott érzelmekre és az (ön)elvárásokra. 

business-world-2207747_1920.png 

A konfliktuskezelés kapcsán meg kell még említenem az asszertivitás (önérvényesítés) kifejezését. A tudatosságban való növekedés által képessé válhatunk egyszerre törődni saját magunkkal és a másik féllel. Még a nehéz érzelmi szituációkban is! Bár sok gyakorlás és "bukás" kell ehhez, de előbb-utóbb sikerülni fog ítélkezésmentesen közvetítenem a megfigyeléseimet, ahogyan az érzelmeimet és a ki nem elégített emberi szükségleteimet. 

Számos konfliktusos helyzet azonban annyira elmérgesedett, hogy a szavak már elvesztették a jelentőségüket...

Bár egyesek kevésbé nyitottak az "elengedésre", de eleinte nem fog más működni, csak a teljes békén hagyás. Néhányan nem mernek szembesülni a következővel:

A tartós konfliktusok által "odaszegezték" magukat a másikhoz. Bármennyire erősen is hat, de ebből a gondolkodásbeli és viselkedésbeli állapotból először "detoxikálódni" kell.

Idővel azután lehet próbálkozni. Hatékonyabb ilyenkor valamilyen közös cselekvés felé elmozdulni, mint szavakkal "küzdeni". Például valakin összefogva segíteni, közösen főzni, valamit megszervezni, együtt kertészkedni, új feladatokba kezdeni. Később lehet továbblépni és a megerősítések talaján a kérdésekig eljutni.

think-2661191_1920.pngElőnyösebb ekkor a "miértek" használatát kerülni. Helyette inkább a következőket feltenni: "Mi a fontos Neked? Mi segítene? Legközelebb mit fogsz másként tenni?". A hatékony kérdések nem a múltat, sokkal inkább a jövőt célozzák meg, sőt támogató feltételezéseket szintén tartalmaznak.

És hol van az őszinteség? Lehet rögtön azzal is indítani, vagy ha a "lightosabb" kommunikáció beindult, azután. Szituációtól függ. Általában az énüzenetekkel, az értő figyelemmel, a saját emberi szükségletek és kérések megfogalmazásával, a visszakérdezéssel, valamint a megerősítésekkel lehet előre lépegetni. Mind szervezeti, mind családi szinten. 

A kérdés sokkal inkább az, hogy bele akarom-e önmagam változását a rendszerbe "fizetni", vagy továbbra is megmaradok az elvárásoknál és az áldozatszerepnél. A fordulathoz a "belső kulcs" az empátia (beleérző képesség).

Képes vagyok/lennék-e mind a másikkal, mind önmagammal együttérezni?

Természetesen arról sem szeretnék megfeledkezni, hogy nem lehet minden konfliktust feloldani. Egy adott helyzetben az elhatárolódás és az elválás az értelmes döntés. 

 

Tudom, hogy létezhetetlen pár sorban a konfliktuskezelést átadni. Mégis remélem, hogy lesz egy olyan mondat, amelyet magaddal tudsz a mindennapokhoz vinni. Ami nekem rengeteget segített, az egy magvas kérdés. Ha valaki megbánt, akkor átfut bennem:

Mi van, ha neki nem velem van gondja, hanem önmagával?

winner-1575839_1920.jpgBármi is legyen a válasz, fontos belátnod, hogy ne akard a másikat megnevelni.

Kezd magaddal a sort! Az önismerettel és az elfogadással! És köszönöm, ha valahogyan támogatod a blogomat és a podcastok készítését.

 

Dr. Domján Mihály 

misi4.jpghttps://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

(Képek forrása: saját és pixabay.com)

Amikor a másik ért téged

Donorcsaládok és transzplantáltak találkozója Kiskunfélegyházán

donorcsala_dok2020_02.jpgAz élet különleges ajándéka, amikor olyan közegben lehet az ember, ahol értik és tisztelik. Ahol hitelesen önmaga lehet és elfogadják. Ezt nem felejti el soha. 

2020. február 15-én folytattuk azt a "missziós", ugyanakkor önismeretünket és családjainkat is támogató munkát, ami két évvel ezelőtt indult el Kiskunfélegyházán. 2018. szeptember 26-án került átadásra az ismert szervdonorok emlékműve, majd 2019. áprilisában kezdetét vették a szervdonorok hozzátartozóinak szervezett összejövetelek. A tavaly decemberi csoportfoglalkozásunk óta most találkoztunk újból. 

A sorainkban először köszönhettünk egy olyan urat, aki messziről érkezett közénk - vállalva a kilométereket. Három éve lett a felesége szervdonor. Szintén első alkalommal, nagy-nagy örömünkre két olyan fiatalember is megtisztelt minket, akik pedig transzplantáltak.   

waterfall-828948_1920.jpgÁltalában az alkalmaink után nehéz az íráshoz a megfelelő szavakat megtalálom. Egyszerűen hála van bennem és derű. Kihívás ez most is, hiszen a legjobbat szeretném a 120 percünkből átadni.

Szimplán körbementünk. Bemutatkoztunk és sokat meséltünk magunkról. A küzdelmekről, az érzelmi hullámzásról és a megtartó pillanatokról. Néha próbáltam pszichológusként pár dolgot értelmezni, kiemelni és "összekötni". Igazából a moderálás mellékes volt. Magával vitt ugyanis bennünket a találkozás öröme. Csodálatos volt hallgatni a transzplantált fiatalemberek életigenlését, ahogyan szintén valódi kincseket kaptunk a szervdonorok hozzátartozóinak a megosztásai által.

Előző este olvastam egy könyvet, melyből egy részlet jut most az eszembe:

"Az a hivatásom, hogy egyre emberibb legyek. E cél vonzásában élek..." (P. Amédée Hallier, Dr. Dominique Megglé (2016): A szerzetes és a pszichiáter. Sarutlan Kármelita Nővérek, Pécs,83.o.)

spring-1166564_1920.jpgIgen, ezt éreztem. Mindenki önmagát adta, az emberségét, amelyet érdeklődő és elfogadó szeretet vett körbe. Olyan gyorsan elszaladt a közös két óránk, hogy még a Petőfi Sándor Városi Könyvtár nyitvatartásából is egy picit kicsúsztunk. Köszönjük a befogadást és a kedvességet!

Az alkalmunk végén még egyszer körbementünk. Megkérdeztem, hogy ki, mit visz magával haza. A következő válaszokat kaptam:

  • "Ezekről lehet beszélni és kell is."
  • "A jó dolgokat Isten problémákba csomagolja."
  • "Pozitív érzéseket sugároztatok vissza."
  • "Másik családot kaptam."
  • "A transzplantáció egy új esély, amit kimaxolni kötelező."
  • "Hála, öröm, hogy vagytok!"

donorcsaladok.jpgIlyen az, amikor a másik ért téged... 

A szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan emailben - dr.domjan@freemail.hu - vagy a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni.

A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.

 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Légy önmagad!

 

misi4.jpgDr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

További motivációs gondolatok:

https://www.instagram.com/dr.domjan

 

Ismert szervdonorok emlékműve:

Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca

Ravatalozó

A témához kapcsolódó összes blogbejegyzés itt található.

Ajánló:

 

(Képek forrása: saját és pixabay.com) 

A hétköznapi családi vacsora nem csupán feladat, terápia

Együtt a család az asztal körül

pizza-3007395_1920.jpgMinden család másként szervezi az életét, azaz saját adottságokkal, lehetőségekkel és múlttal bír. Ha azonban tudnak a konyhaasztal körül együtt lenni, akkor azt legtöbbször pozitív életérzés kíséri, mi több derűlátó változások generálódnak. Ennek legegyszerűbb kivitelezési módja a hétköznapi közös vacsorák bevezetése.

Ha van arra nyitottság, akkor meg kell kérni a gyermekeket, hogy délután csak gyümölcsöket egyenek. A szülők felé pedig azt közvetíteni, hogy tudnának-e hamarabb hazaérkezni - legalább hetente egyszer-kétszer. Így lehet azt kialakítani, hogy hétközben is találkozzon a család egésze, sőt minőségi időt töltsenek együtt.

A hétköznapi közös vacsorák olyan biztos ponttá válhatnak, ahol mindenki önmaga lehet. Nagy kincs ez a mai rohanó világban. 

table-3366445_1920.jpgVolt olyan édesapa, aki bevezette, hogy egy héten egyszer, minden szerdán közösen csinál a gyermekkel vacsorát mindannyiuknak. Máshol a férj és a feleség napi váltásban készítik el az ételeket. Újabb családnak hosszabb időszak volt, mire az első közös étkezésük eljött. Számos sérelmen kellett ehhez segítséggel túljutniuk. Végül azonban, ahogyan a fájdalmak a felszínre jutottak és egyáltalán elkezdtek egymással beszélgetni, megjött a kedvük az első családi ebédjükhöz. Belátták, hogy ez nekik jó, illetve olyasvalamit fejeznek ki ezzel, ami felé szeretnének haladni. A következő família a családterápia előrehaladtával jutott el oda, hogy a házaspár elkezdett közösen főzni. Máshol pedig csupán az történt, hogy továbbra is az édesanya készít mindent, de az örömére, az apa beül addig a konyhába és beszélgetnek. Hála Istennek, sok a pozitív példa!

Természetesen a hétköznapi közös vacsoráktól nem válik egy család családdá, ahogyan az egyes helyeken erőltetett nagycsaládi, vasárnapi ebédektől sem. Akik azonban keresik az együttélés "művészetét", sok "eszközt" kíváncsian kipróbálhatnak és leszűrhetik közösen a tanulságokat. Nekik ajánlom ezt a bejegyzést.    

bread-812864_1920.jpgMilyen pozitívumokkal járhatnak a szokássá tett közös étkezések?  

Egy konyhaasztal az a hely, ahol szerepek és elvárások nélkül lehet együtt lenni. Egyes gyermekek, ahogyan felnőttek, ebben az oldott hangulatban tudnak a legkönnyebben megnyílni. Bár évtizedek alatt rengeteget változtak az ideálisról alkotott képeink, de meghitt, szép környezetben, jó társaságban finomakat falatozni továbbra is jó dolog. Kézzelfoghatóvá válik általa, hogy mi egy család vagyunk, illetve hogy összetartozunk. Mire lehetnek még jók a közös étkezések? Például egymás meghallgatására, a humorra, a nyaralás megtervezésére, az iskolai érzések megbeszélésére vagy éppen a konfrontálásra. Hagy tudják meg a többiek, hogy kinek mi a véleménye! Sokadik, de nem elhanyagolható szempont, hogy így lehet a táplálkozásba tudatosságot csempészni, azaz megtanulni egészségesebben falatozni. Sőt, az elpakolás után elő lehet venni - akár csak egy héten egyszer - a kártyákat vagy a társasjátékokat. Ha pedig az egyik szülőfél külföldön dolgozna, akkor a skype-ot, és így együtt beszélgetni.

Ha a család nem tud közösen étkezni, akkor lehet, hogy az azt mutatja, hogy nem tudnak magukban (magukkal) meglenni. Valami hiányzik, valami fáj, szorít vagy éppen nem fogadják el, hogy a dolgokért folyamatában kell tenni...

A mindennapi étkezéseknek természetesen van egy rutinja, ami nem szükséges, hogy különlegeset nyújtson. Azonban kell vagy inkább hasznos minden családnak olyan alkalmakat teremtenie, amelyek megérdemlik, hogy kiemelten legyenek kezelve.

Az ünnepek a "működő" hétköznapokból tudnak kinőni.

breakfast-690128_1920.jpgBárhol tartsunk, mindig tehetünk egy apró lépést előre. Az elvárások egekig való növelése helyett pedig inkább tanuljuk meg a szabályt: nekem jó, hogy adhatok!

Élni jó!

 

Dr. Domján Mihály 

misi4.jpghttps://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseimet ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

      

(Képek forrása: https://pixabay.com és saját) 

 

 

 

 

Megszoksz vagy megszöksz?

Az Örkény Színház Patika című előadásának ajánlója

fantasy-2506830_1920.jpgKarácsonyi ajándékba kaptam az Örkény Színház előadására a jegyet. Gyanútlanul egy könnyed "játékra" számítottam, de már a legelejétől beszippantott a darab. Olyan fokú férfienergiákkal nyit a produkció és tartja végig fent az első felvonás alatt az "áramlást", hogy azt éreztem, én is ott ülök a kaszinóban. A fergeteges "kocsmai" hangulat, a dinamikus zene, a szatirikus beszólások és poénok kizárták a színház előtti világomat és fokozatosan érkeztem meg oda, hogy egy vagyok a laposladányi "elitből". Kíváncsivá tett az erős kezdés, hogy vajon mi fog megszületni a színpadon. Egy döbbentes kórrajz arról, amiben élünk...

Szép Ernő 1918-as művéből a Mohácsi testvérek mesteri "kezei" gyúrták újra a Patika színművet. A főszereplő, a patikus segédje - Novkov Máté - nagy elánnal érkezik a fővárosból a poros semmibe. Váltja a régi alkalmazottat. Próbál a lelkesedésével és a naivitásával a leosztott szerepekben élő emberek közé beintegrálódni - sikertelenül. Közben pedig beleszeret a patikusnéba...

argument-238529_1920.jpgA második felvonásban a feleség, Radnay Csilla, szembe találja magát egy fogfájásnak köszönhetően a szerelmes férfivel, de nem tud hinni neki. Az erős csodálat, amit kap, azonban mégis megnyitja. Megosztja fájdalmas és veszteséggel teli életének a történetét az új segéddel. Kiderül, hogy eszköztelenül és reménytelenül sodródik. Itt hangzik el először a "Boldog vagy?" kérdése. A férfi ostroma csak nem csitul és nézőként reménykedni kezdtem abban, hogy lesz a nőnek ereje igent mondani önmagára... 

A történet befejezéséhez jó szórakozást kívánok!

Annyit még a darabról, hogy erős hatóerővel bír és pár kérdést felvetett bennem. Köszönet ezért a főszereplők mellett Znamenák István tehetségének!

  • Milyen téren van bennem lelkesedés?
  • Mekkora ára van az életemben a biztonságnak?
  • Tudok-e egy adott helyzetben nemet mondani?
  • Mennyit ér magamnak az életem?
  • Kinek akarok megfelelni?
  • Mit jelent nekem az a kifejezés, hogy elhatárolódás?
  • A kapcsolataimban az igazságot keresem vagy az együttműködést?
  • Fel tudom-e azt vállani, ha valamit nem szeretek?

pretty-woman-1509956_1920.jpgTalán ezeken a kérdéseken színházi élmény nélkül is el lehet gondolkozni, sőt valakivel megosztani azt, ahol tartunk. Sokszor az egyensúly megtalálása a cél, nem pedig a végletek. Ehhez persze (ön)szeretet kell. Ennek hiányát a darab a zsenialitásan bemutatja. Néha tükörbe is kell néznünk! 

Bevállalod magad?

 

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

További motivációs gondolatok:

https://www.instagram.com/dr.domjan

 

A témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

(képek forrása: saját és pixabay.com)

Mire jók a családi sztorik? Hogyan gazdagítanak?

the-text-of-the-4095909_1920.jpgGyermekként abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy az anyai nagymamám és az egyik húga rengeteget foglalkozott velem, velünk. Így visszagondolva nem is tudom, honnan jött náluk a sztorizás "gyakorlata", de szerencsémre számtalan történetet osztottak meg a családjukról. Pontos ismereteket kaptam például a második világháború előtti időszakról. Nagy földjeik voltak és jól működő gazdaságuk. Meséltek arról, hogy milyen terveiket törte ketté a hadviselés, hogyan ment akkor az ismerkedés, miért volt Ici - nagymamám húga - a vörös haja miatt különleges, kiről nevezték el a Bugacra vezető első aszfaltutat, a katonák hol ásták el az aknákat, hogyan "vadászott" nagymamám öccse lőfegyver nélkül a front után (pálinkába áztatott kukoricával fácánozott). Most, ahogyan visszagondolok, nem tudnám hirtelenjében megszámolni, mennyi apró részeletet ismerhettem meg általuk. Az is igaz, hogy ez engem érdekelt és sokat kérdeztem. Megannyi elbeszélést hallottam tehát a szerelmekről, a halálról, a Rákosi éráról, a nélkülözésekről, az összetört vágyakról, a hajdani bálokról és persze egymás támogatásáról.

camera-514992_1920.jpgSohasem fogom elfelejteni, amikor körülbelül 15-20 évvel ezelőtt Icivel elmentük a Constantinum Intézmény főépületébe. Anno odajártak kislányként iskolába. A belépés varázslat volt mindkettőnk számára. Neki, nyolcvan pár évesen időutazásként szolgált az ott töltött pár pillanat, nekem pedig harminc körül egyfajta rácsodálkozást adott arra, amiről gyermekként oly sok csodálatos sztorit hallottam. Úgy kerültünk egyébként oda, hogy akkor kértek fel engem egy OKJ képzéshez tanárnak, ami helyileg a Constantinumban volt. Mivel egyébként is hetente, kéthetente elvittem Icit bevásárolni, így egyszer megtoldva a "kört", az iskola felé kanyarodtunk. Ez idő tájt beszámoltam ugyanis neki arról, hogy ott tanítok pszichológiát. Igen, pont abban az épületben, amelyről annyi történetet hallottam gyermekként. Magam sem tudom, hogy az iskola mai vezetése ismeri-e, hogy volt például saját szőlőültetvénye a sulinak, valamint méhészete, sőt tanítottak varrni, főzni és persze imádkozni. Volt ott egy Invioláta nevű nővér is, akit Ici nagyon szeretett, és hát a sztorikon keresztül valahol az én életem része is lett - látatlanul. Most, írva a sorokat, hálás vagyok Istennek, hogy akkor közösen "belesekedhettünk" az intézménybe. Örökre megmegmarad bennem ez az izgalmas és egyben meghitt pillanat!

Visszagondolva, jelen helyzetben esik le, hogy általánosságban a családi történeteket csak egy szintig tárták fel előttem. Tudom például, hogy a front alatt anyám nővére véresre fésülte ki a nagymamám fejbőrét, aki azért nem merte a gyermeket leállítani, nehogy az oroszok meghallják a dacos csemete sírását és lelőjék őket. Arról viszont nem meséltek, hogy mit élt meg a dédapám, amikor elvették mindenüket. Sok fájdalmas eseményt megosztottak velem, de csak egy határig. Így azonban megmaradt a kíváncsiságom. Összességében nagyon szerettem hallani a múlt zegzugos cselekményeit, akár százszor ismételve is. Soha nem tudtam megunni. Azt hiszem, hogy talán nekik köszönhető, hogy írok. A képzelőerőm, mint "izomzat" így igen hamar fejlődésnek indult...

És akkor ugorjunk egy nagyot!  

A bejegyzés kérdéseire szeretnék először válaszolni:

Aki a származási családjáról több történetet ismer, felnőttként könnyebben meg tud az élet nehézségeivel küzdeni.

photo-album-3617193_1920.jpgA családterápia régóta ismert ajándéka ez a felismerés. A mindennapi gyakorlat valóban azt igazolja, hogy hasznos a genogram - családtérkép - felvétele. Azáltal, hogy a családtagok belső viszonyai, kapcsolatai, erőforrásai és főbb tulajdonságai bemutatásra kerülnek, könnyedebben megérthetővé válnak azok a dinamikák, amelyek a jelenben például szorongást vagy elakadást okoznak. Pozitív értelemben pedig azt adja a családfa felvétele, hogy nem vagyok egyedül. Hasonlítok valakire, közel kerülök a történelemhez, új nézőpontból szemlélhetek egy házat/települést, ugyanakkor beláthatom, hogy állnak mögöttem tanulságok és életigenlések. Ezekre a bizonyítékok a mi saját létünk! Az ismétlődő negatív sémákat és dilemmákat, ahogyan a családi titkokat sem érdemes letagadni - talán ezek a legizgalmasabb "felfedezések".  

Mi történik akkor, ha nem vagyok nyitott az őseim megismerésére?

Spekulálni fogok. Akaratlanul hozzákezdek mítoszok - "fantomok" - gyártásához.

Valamiféle belső képet mindenki alkot a családjuk múltjával kapcsolatosan. Nem mindegy, hogy ennek van-e valóságalapja, mert attól változik meg igazán az életszemléletünk.

pixabay_szulok4.jpgHa azt választom, hogy a még élő rokonokat felhívom, kérdezősködöm tőlük, mi több a kapcsolatomat "leporolom" velük, akkor a megismerést a megértés és az (ön)elfogadás fogja követni

Családterápiás képzésen feladat volt a saját genogramom felvétele. Különleges információkat nyertem általa. Nem volt könnyű hozzáfognom, mert eleinte kínosnak tartottam a rokonok "zaklatását". Később azután számos felismeréssel lettem gazdagabb. Mindkét ágon például eszméletlen veszteségekkel zárult a második világháború, de megláttam az alkalmazkodás és a megküzdés sikeres példáit is. Nem szeretném a család szennyesét kiterigetni, de az egyik szinten volt itt minden - öt-hat generációval ezelőtt.

A családfakutatás fájdalmas felismeréseket és csalódásokat is hozhat elő, de mindennel együtt egy pozitív identitáskeresésnek tekinthető.

A genogram mellett a családi fényképek - fotóalbumok - szintén kiválóan alkalmasak arra, hogy emlékezzünk.

 

old-letter-3054262_1920.jpgSokaknak - sajnos - nem kell a családi sztorizós feladattal kapcsolatosan messzire menniük, hiszen az édesanyjukkal vagy az édesapjukkal sem beszélgettek még soha egy jót. Talán itt lenne érdemes az "építkezést" elkezdeni, persze csak akkor, ha van rá kölcsönös nyitottság és lehetőség. 

Önmagunk elfogadásában a családunk megismerése és elfogadása rengeteget tud adni. Ebben nemcsak a családfa felvétele, a régi fényképek kézbe vétele segíthet, hanem a nyughelyek és a családilag fontos házak/települések felkeresése, sőt az imádkozás is. Amíg pedig van rá módunk, sztorizzunk - akár egy közös főzés vagy kertészkedés során. Tegyük szokásunkká a megosztást!

A családod sorsa tovább él, benned is!

Bátorság! És köszönöm, ha valahogyan támogatod a blogomat és a podcastok készítését.

 

Dr. Domján Mihály

misi4.jpg

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

A témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

 

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

(Fotók forrása: saját és pixabay.com)

süti beállítások módosítása