2018. szeptember 26-án került átadásra az életeket mentő, elhunyt szervdonorok tiszteletére emelt emlékhely Kiskunfélegyházán. Ennek folytatása lett az az ötlet, hogy - a tervek szerint - havi rendszerességgel támogató csoportot hozzunk létre az érintett családok részére.
Mivel pszichológusként foglalkoztam már donorcsaládokkal, illetve elkötelezett támogatója vagyok a kezdeményezésnek, így örömmel ajánlottam fel a munkámat az induláshoz.
2019. április 13-án, szombaton találkoztunk először. Helyileg a Kiskunfélegyházi Városi Könyvtár - Szent János tér 9. - fogadott be bennünket, amiért nagyon hálás vagyok! Kulturált és igényes környezetben indult tehát útjára a karitatív alapon működő "csapatunk". Mivel többen nem tudtak eljönni, illetve még csak most "rendezzük a sorainkat", így ezzel a bejegyzéssel nemcsak az első alkalom tanulságait szeretném továbbadni, hanem a csatlakozás lehetőségére újabb családokat és családtagokat biztatni.
A másik ember jelenléte, az átélt események végighallgatása, az együttérzés befogadása és a konstruktív légkör egyaránt erőt adhat a hozzátartozóknak.
Az első foglalkozás a személyes történetek meghallgatásával kezdődött, majd a családon belüli szerepeket szedtük össze. Először közösen vitattuk meg, hogy a jelenlevő hölgyek az életükben milyen területekre figyelnek oda. Gondolok itt például az anyaságra, a feleség szerepére, a nőiességre, a "logisztikus" feladatkörére, a rokoni kapcsolatokra és persze az emlékezés szintén felkerült a papírra. Később egyesével átbeszélgettük nemcsak a szerepeket, hanem személyenként egy-egy ábra rajzolásával feltüntettük a százalékokat is. Így lehetett arra rálátni, hogy az egyéni kapacitás hogyan oszlik meg, illetve ki, mit olvas ki a saját ábrájából.
Részletesebben erről a feladatról a Női szerepek és elvárások, illetve a Férfiként egyensúlyban című blogbejegyzéseimben írtam. Ott az emlékezés nem szerepel a listán.
A 120 perc szinte észrevétlenül elrepült - a visszajelzések alapján értékesen. Bizonyítja ezt a közös fotónk is, amelyen mindannyian mosolygunk.
Szombaton nagy örömmel és várakozással indultam az első alkalmunkra. A következő május 11-én, a hónap második szombatján lesz 10 órától, amelyre minden szervdonor hozzátartozót szeretettel várunk! Ha valaki olvasva a sorokat megrémülne attól, hogy mi történne vele közöttünk, akkor szeretném, ha tudná: nincs elvárás. Ha tehát valaki tart a megszólalástól és csupán a jelenlétével szeretne részt venni, akkor pont jó helyen keresgél. Az pedig magától értetődő, hogy ami közöttünk elhangzik, az ott is marad.
Húsvét közeledtével egy ige jutott az eszembe, amellyel zárnám az összefoglalómat: "Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után." (Jer 31,13)
Minden donorcsaládnak és transzplantáltnak erőt, sőt életigenlést szeretnék kívánni!
Együtt könnyebb! Májusban találkozunk!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Szervdonorok emlékműve:
Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca
Ravatalozó
A témához kapcsolódó összes blogbejegyzés itt található.
Ajánló:
- A szív útja - emlékezés a szervdonorokra
- Egymás között - a donorcsaládok második csoportfoglalkozása
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- Női szerepek és elvárások
- Férfiként egyensúlyban
(Képek forrása: saját)
Gondolom, hogy egyesek a címmel kapcsolatosan elcsodálkoztak, vagy akár fel is háborodtak. "Vitatkozni?! Még jobban? Ugyan már! Hiszen eddig ezt tettük, mégsem jutottunk egyről a kettőre!"
Attól félek, hogy elutasítasz!
A klienseimnek fel szoktam ezért vetni: mi lenne, ha a válás gondolatát egy fix időpontig, mondjuk 6 vagy 12 hónapig félretennék, és addig megtanulnák felvállalni a véleményüket? Lehet először - bölcsen - el nem küldött leveleket is írni, amelyekről 
Ha maradt még szeretet a szívedben a társad iránt, akkor tegyél egy próbát, és kezdd el felvállalni a véleményedet! Légy kíváncsi az övére is! Ha pedig 12 hónap múlva sem kapsz érdemleges válaszokat, akkor fogadd el a döntését: elengedett Téged... 
Egy pszichológusi fórumon hallottam először a 'Neverland elhagyása' című dokumentumfilmről. Bár csak felületesen tájékozódtam, de ez pont elég volt arra, hogy az egyik este az HBO GO-n ezt a videót válasszam ki. 
Mit gondolok most Jackoról? A sok évvel ezelőtti cikkek, amelyek az apjával való kapcsolatáról szóltak, arra engedtek következtetni, hogy áldozat volt. A világsztársága - feldolgozás hiányában - szintén ezt erősíthette. A mostani dokumentumfilm egy olyan személyként ábrázolta, aki ezt a többszintű áldozatiságot továbbadta - a legkegyetlenebb módon. A négy óra alapján a felnőttség és a felelősségvállalás hiányát, a tudatos csábítás, sőt manipuláció "mesterét" láttam benne. Számomra egy elfogadhatatlan kizsákmányoló ember karaktere jelent meg, mi több a rejtett agresszió és a szeretetlenség megtestesítőjeként tudom jellemezni. Az első rész 90. perce körül abba kellett hagynom a "mozizást". Ekkor derült az ki, hogy az egyik kisfiú - 7 évesen kezdődött vele a szexuális abózus és 14 éves koráig tartott - aranygyűrűt kapott az együttlétek után. Ennél a pontnál úgy éreztem, hogy mára elég volt.
A dokumentumfilmben a két fiatalember mellett az édesanyák, egyikük nagymamája, két testvér, illetve mindkettőjük felesége nyilatkozott. Ilyen fokú nyíltság, bátorság és közös megosztás ritka kincs! Ami szíven ütött, amikor az egyikük azt mondta, hogy mennyire nehéz kiállnia a világ elé, de még nehezebb lenne tovább hazudnia. Úgy érzem, nekem ez a legfőbb üzenet. 
Bár rendkívül megdöbbentő és nehéz fajsúlyú ez a dokumentumfilm - a közvetlen bizonyítékok hiányában is -, ennek ellenére érdemesnek tartom megnézni, sőt okulni belőle! 
Gondoltál már arra, hogy havonta egy Anyák Napját beiktass az életedbe? Remélem, hogy most erre a kérdésre elmosolyodtál, nem pedig a szemöldöködet húztad össze.
Írás közben egy régebbi cikk vagy talán előadás jutott az eszembe - pontosan nem emlékszem, csak a tartalmára. Az villant be, amikor svéd édesanyáktól megkérdezték, hogy miért nem szülnek. Azt a választ adták, mert nem becsülik meg őket. 
Szeretném, ha először gondolatai síkon engednéd meg magadnak, hogy havonta egy Anyák Napja a tied lehessen. Ne arra fókuszálj, hogy miért nem igaz ez az életedre vonatkoztatva, hanem csak engedd meg magadnak ezt a belső képet. Ha valóban megszületik benned a vágy, akkor képessé válsz azt kivitelezni.
Úgyis érezni fogod, ha már valóban önmagadra figyelsz, nem pedig az elvárásaidra - azaz kinek, hogyan kellene veled viselkednie -, hogy mi a jó neked. Azt kezd el megengedni magadnak, amire most vágysz és ami elérhető a számodra. Ez akkor is "működni" fog, ha először az érzelmeid kevésbé támogatnak ebben. 
A család rendszere lassan tud "sebességet" váltani. Lehet, hogy nem a mostani hónap alkalmas az első Anyák Napja beiktatására, de talán a következőben már menni fog. Sőt, lehet tovább is menni. Az édesapáknak ugyanúgy szüksége lenne erre, mint ahogyan mindkettőtöknek a közös minőségi időtök kialakítására.
Amikor anya boldog, az egész "birodalom" az. Fordítsd hát meg a családod női sorsát (is)! 
A mostani blogbejegyzés sokakat érintő témát próbál körbejárni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy elsősorban hölgyek fogják elolvasni. Miért is? Mert a férfiak számottevő hányada elfogadás helyett csak elvárásokat szokott az arcába kapni. Számomra tehát érthető, hogy egy részük köszöni szépen, de inkább az automatikus "továbbgörgetést" választja.
férfi,
Érdemes arra felkészülni, hogy általában senki sem áll meg egy körnél...
Végigolvasva az előző kérdéseket, remélem találtál benne olyat, amely megszólított. Egy pici változtatás pont elég ahhoz, hogy ráérezz arra: van erőd az elégedettebb élet felé lépegetni! Ez napi feladat és senki sem fogja helyetted megtenni! Ha pedig elkezded jobban érezni magad a bőrödben, akkor idővel ezt fogja a környezeted is visszatükrözni. Persze lesznek egyesek, akik nem fognak az örömödnek örülni. Nekik a régi, "terhelt" éned kellene! Magyarázkodás helyett, engedd meg nekik, hogy más irányba mehessenek tovább.. 
Évekkel ezelőtt egy szimpatikus, őszinte és nyitott hölgy kért tőlem segítséget. Röviddel a megérkezése után elmondta nekem, hogy megcsalta a férjét. Megjegyezném - később kiderül, hogy miért - erre semmilyen negatív reakció nem jött fel a lelkemben. Érdeklődően, figyelve rá, elkezdtük tehát közösen a témáját körbejárni. Végigvettük a múlt eseményeit. Próbáltam kérdésekkel hozzásegíteni ahhoz, hogy mind a férje, mind a saját oldalát egy kicsit jobban megértse. Oldott hangnemben beszélgettünk - tabuk nélkül. Érintettük például azt, hogy kié a felelősség a megcsalás tettében. Belátta, hogy ez az övé, a férjével pedig közös a megromlott kapcsolatukért. Felvetettem, hogy mi lenne, ha először a párkapcsolatára helyezné a hangsúlyt és felvállalná abban azokat az elégedetlenségeket, amiket nekem is felsorolt. Látott benne "fantáziát". A hölggyel azt a statisztikát ugyancsak megosztottam, hogy a szeretői kapcsolatok 80%-a a válás(ok) után lezárul, persze a 20%-ot szintén nem szabad letagadni...
Neked jó az, ha szeretsz, nem pedig gyűlölsz! Neked jó az, ha kedves vagy! Neked jó az, ha van önuralmad! Neked jó az, ha hűséges vagy! Neked jó az, ha megtanulsz hallgatni vagy éppen nyílttá válni! Neked jó az, ha a káromkodás helyett odafigyelsz a szavaidra! Neked jó az, ha a kritikusságod helyett inkább a saját tehetetlenségedet és a félelemeidet vállalod fel! Neked jó az, ha az emberi kapcsolataidat előrébb helyezed az elvárásaidnál! Neked jó az, ha beleállsz a nehezebb helyzetekbe, minthogy azonnal kikerüld a konfliktusokat! Neked jó az, ha nem ütsz, hanem érintesz! Neked jó az, ha nem vádolsz, hanem megengedsz és megértesz! Neked jó az, ha cselekvő vagy, nem pedig passzív! Neked jó az, ha nem nyújtod végtelenségig a dolgokat, hanem adott ponton bölcsen elengedsz! Neked jó az, ha betartod Isten törvényeit!
Nekem sokszor nem tanácsra van szükségem, hanem arra, hogy megtanuljak az adott helyzetből "felfelé tekinteni"! Ebben segít, ha keresek és találok egy olyan bibliai részletet, amely megérint. Elkezdem azt naponta többször ismételgetni, hordozni - heteken keresztül. Van a telefonomban olyan jegyzet, ahol ezeket gyűjtöm. Nem a mások által "talált" Igéket, hanem a "sajátjaimat". 
Arra biztatlak, hogy vedd elő a