Gondoltál már arra, hogy havonta egy Anyák Napját beiktass az életedbe? Remélem, hogy most erre a kérdésre elmosolyodtál, nem pedig a szemöldöködet húztad össze.
Tisztában vagyok azzal, hogy egyes édesanyák életében ez a felvetés az álom kategóriát súrolja. Miért is? Mert az anyagiakért való napi küzdelem, ahogyan a gyermeknevelésben való magára maradottság ugyanúgy korlátozó szereppel bírhat, mint az esetleges egészségügyi nehézségek vagy éppen a fojtogató párkapcsolati konfliktusok.
Arra szeretnélek kérni, hogy gondold át a havi egy anyanapot. Jogosult lehetnél-e arra, hogy néha egy picit "szabira" menj?
Üres tálból úgysem tudsz "etetni".
Írás közben egy régebbi cikk vagy talán előadás jutott az eszembe - pontosan nem emlékszem, csak a tartalmára. Az villant be, amikor svéd édesanyáktól megkérdezték, hogy miért nem szülnek. Azt a választ adták, mert nem becsülik meg őket. Ahelyett, hogy az előző mondatot elemezném, szeretnék új nézőpontokat behozni.
'Mit tehetek azért, hogy édesanyaként legyen értékem?'
- Amit szeretnél, hogy veled tegyenek meg, kezdd el odaadni.
Mit jelent ez? Ha nem kapsz elég figyelmet és elismerést, akkor lehet, hogy azt neked kell először megcselekedned önmagad, illetve mások irányába. További tisztázó (önismereti) kérdések: Ha elfogadásra vágysz, akkor azt jól érthetően ki szoktad (nyíltan) fejezni? Mit jelent számodra a másik és legfőképpen önmagad elfogadása? Tudatos vagy ebben?
- Ha nem becsülnek, akkor adj magadnak jóvátételt.
Hogyan lehet ezt értelmezni? Úgy, hogy vagy az életed végig a reménytelen reményben dagonyázol vagy elkezdesz magadnak örömöket megengedni. Az irányodba tapasztalt szeretetlenségre adj tehát magadnak jóvátételt. Csodavárás helyett tanulj meg jól bánni az életeddel. Pszichológiailag ez a legnehezebb, mármint a feltétel nélküli önszeretetben való növekedés.
- Ami nem megy egyedül, keress hozzá szövetségest.
Vannak-e jó fej rokonaid? És barátnőid? Ha élnek és virulnak, akkor néha pletykázzatok egy finom kávé mellett. Ha pedig nincsenek, akkor vizsgáld felül a válogatósságodat, a védelmi rendszeredet és az elérhetetlenségedet.
- Mondj nemet!
Ne félj attól, hogy ezzel bántó leszel. Bár tudom és tapasztalom, hogy tanulási folyamaton keresztül lehet a normál hangnemben való nemet mondást elsajátítani, de lehetséges. Gyakorlat teszi a mestert.
- Keresd az igeneket!
Milyen fontos, hogy ne a félig üresre fókuszálj, hanem a félig telire. Ha "táncba" hívnak és az neked jó, akkor a saját tempódban engedd bele magad az új kihívásokba.
- Kockáztass!
Amíg a komfortzónádat nem hagyod el, addig nem fogsz új energiákkal találkozni. Bátorság nélkül nincs fejlődés! Ez utóbbi mondatom primitív általánosításnak tűnhet, de vállalom, mert így tapasztalom.
- Adj feladatokat!
Nem szükséges minden teherbe belerokkannod. Sőt, továbbmennék. Gondoltál-e már arra, hogy a túlzott tökéletességre való törekvésed mögött fokozott kontrolligény (birtoklási vágy) bújhat meg? Kezdj el dolgokat rábízni másokra! Ha pedig bizalmat adtál, ne kérdőjelezd meg a partnered döntéseit.
- Tanulj meg békén hagyni.
Ha szeretnéd, hogy legyen havi egy békén hagyós napod, akkor amit elvársz, azt add is oda. Ez talán akkor könnyebb, ha belátod: a legtöbbet azáltal adja számodra a párod, hogy jelen van az életedben. Tudsz a magadéban és az övében "csakúgy" jelen lenni?
- Áldozd fel az áldozatszereped.
Néhányszor nem megkerülhető szakember felkeresése a felnőttség és a helyes felelősségvállalás megtalálásához. Az érzelmek felismerése, kifejezése és elengedése, ahogyan a megbocsátás fájdalmas lépéseken keresztül vezet. A blogomon erről számtalan bejegyzésben olvashatsz, például az El nem engedett exek, a Megbocsátom neked, hogy megbántottál! és Az elengedés aspektusai címűben.
- Fejezed be a panaszkodást és a magyarázkodást!
Ha állandóan csak a negatívum körül bolyongsz, akkor lehet, hogy a "tükörrel" van a gondod. Azzal, hogy elégedetlen vagy magaddal. Ilyenkor nem az elfutás, hanem a beleállás és a felvállalás tud új kapukat kinyitni.
Ha eddig megbecsültek, akkor azért, ha pedig nem, akkor azért engedj meg magadnak új örömöket. Mire vársz?
Szeretném, ha először gondolatai síkon engednéd meg magadnak, hogy havonta egy Anyák Napja a tied lehessen. Ne arra fókuszálj, hogy miért nem igaz ez az életedre vonatkoztatva, hanem csak engedd meg magadnak ezt a belső képet. Ha valóban megszületik benned a vágy, akkor képessé válsz azt kivitelezni.
Tervezed meg, tervezzétek meg előre az első anyanapotokat! Legyen valamilyen elképzelésed arról, hogyan szeretnéd azt önmagad jólétére fordítani.
Egy klassz séta, olvasás, padon való álmodozás, valakinek a meglátogatása, futás, biciklizés, virágok rendezése, kádban való relaxálás, könyvtárba menés, masszőr felkeresése, napozás, pletykálkodás, borozás, régi dolgok megjavítása, viccek olvasása, keresztrejtvények fejtése, ruhák vásárlása, motorozás, festés, színezés, vendégek hívása, kézműveskedés, túrázás, horgolás, kötögetés, varrogatás, kozmetikába menés, állatokkal való játszás, táncolás, hegyekben való túrázás, múzeumok látogatása, önkénteskedés, imádkozás, hálaadás, utazások megtervezése, társasozás, régi bulizások felidézése, fényképek kézbe vétele és válogatása mind-mind jó ötlet!
Úgyis érezni fogod, ha már valóban önmagadra figyelsz, nem pedig az elvárásaidra - azaz kinek, hogyan kellene veled viselkednie -, hogy mi a jó neked. Azt kezd el megengedni magadnak, amire most vágysz és ami elérhető a számodra. Ez akkor is "működni" fog, ha először az érzelmeid kevésbé támogatnak ebben.
Az otthoniak irányába két feladatod van. Az egyik az átmeneti "pótlásod" megoldása, a másik pedig, hogy megnyugtasd őket. Ez utóbbi el szokott maradni, ezért most külön kiemelem:
"Drágáim! A havi egy anyanap nem ellenetek akar irányulni, hanem nekem vált fontossá. Tudnátok benne támogatni?"
A család rendszere lassan tud "sebességet" váltani. Lehet, hogy nem a mostani hónap alkalmas az első Anyák Napja beiktatására, de talán a következőben már menni fog. Sőt, lehet tovább is menni. Az édesapáknak ugyanúgy szüksége lenne erre, mint ahogyan mindkettőtöknek a közös minőségi időtök kialakítására.
Visszatérve az anyanapokhoz, ha gondolod, biztass más édesanyákat a töltekezésre. Nagymamaként szintén megérdemled a rendszeres kikapcsolódást - unoka nélkül is. Miután pedig elkezded élni a havi egy anyanapot, készíthetsz fotókat, akár #anyakiszabadul hashtaggel és megoszthatod az Instagramon vagy a Facebookon az erre létrehozott csoportban.
A szeretethez erő kell. Meg tudod ezt magadban találni, ha lassítasz!
Amikor anya boldog, az egész "birodalom" az. Fordítsd hát meg a családod női sorsát (is)!
Sok-sok örömteli élményt kívánok!
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcastek (rádióadások) meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is, sőt érheted el a kapcsolódó blogbejegyzéseket.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Női szerepek és elvárások
- Bárhová mész, ott vagy - könyvajánló
- Csak lazán! Nem minden a Te feladatod!
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- A megunhatatlan sajttorta - recept
(Képek forrása: https://pixabay.com)
A mostani blogbejegyzés sokakat érintő témát próbál körbejárni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy elsősorban hölgyek fogják elolvasni. Miért is? Mert a férfiak számottevő hányada elfogadás helyett csak elvárásokat szokott az arcába kapni. Számomra tehát érthető, hogy egy részük köszöni szépen, de inkább az automatikus "továbbgörgetést" választja.
férfi,
Érdemes arra felkészülni, hogy általában senki sem áll meg egy körnél...
Végigolvasva az előző kérdéseket, remélem találtál benne olyat, amely megszólított. Egy pici változtatás pont elég ahhoz, hogy ráérezz arra: van erőd az elégedettebb élet felé lépegetni! Ez napi feladat és senki sem fogja helyetted megtenni! Ha pedig elkezded jobban érezni magad a bőrödben, akkor idővel ezt fogja a környezeted is visszatükrözni. Persze lesznek egyesek, akik nem fognak az örömödnek örülni. Nekik a régi, "terhelt" éned kellene! Magyarázkodás helyett, engedd meg nekik, hogy más irányba mehessenek tovább.. 
Évekkel ezelőtt egy szimpatikus, őszinte és nyitott hölgy kért tőlem segítséget. Röviddel a megérkezése után elmondta nekem, hogy megcsalta a férjét. Megjegyezném - később kiderül, hogy miért - erre semmilyen negatív reakció nem jött fel a lelkemben. Érdeklődően, figyelve rá, elkezdtük tehát közösen a témáját körbejárni. Végigvettük a múlt eseményeit. Próbáltam kérdésekkel hozzásegíteni ahhoz, hogy mind a férje, mind a saját oldalát egy kicsit jobban megértse. Oldott hangnemben beszélgettünk - tabuk nélkül. Érintettük például azt, hogy kié a felelősség a megcsalás tettében. Belátta, hogy ez az övé, a férjével pedig közös a megromlott kapcsolatukért. Felvetettem, hogy mi lenne, ha először a párkapcsolatára helyezné a hangsúlyt és felvállalná abban azokat az elégedetlenségeket, amiket nekem is felsorolt. Látott benne "fantáziát". A hölggyel azt a statisztikát ugyancsak megosztottam, hogy a szeretői kapcsolatok 80%-a a válás(ok) után lezárul, persze a 20%-ot szintén nem szabad letagadni...
Neked jó az, ha szeretsz, nem pedig gyűlölsz! Neked jó az, ha kedves vagy! Neked jó az, ha van önuralmad! Neked jó az, ha hűséges vagy! Neked jó az, ha megtanulsz hallgatni vagy éppen nyílttá válni! Neked jó az, ha a káromkodás helyett odafigyelsz a szavaidra! Neked jó az, ha a kritikusságod helyett inkább a saját tehetetlenségedet és a félelemeidet vállalod fel! Neked jó az, ha az emberi kapcsolataidat előrébb helyezed az elvárásaidnál! Neked jó az, ha beleállsz a nehezebb helyzetekbe, minthogy azonnal kikerüld a konfliktusokat! Neked jó az, ha nem ütsz, hanem érintesz! Neked jó az, ha nem vádolsz, hanem megengedsz és megértesz! Neked jó az, ha cselekvő vagy, nem pedig passzív! Neked jó az, ha nem nyújtod végtelenségig a dolgokat, hanem adott ponton bölcsen elengedsz! Neked jó az, ha betartod Isten törvényeit!
Nekem sokszor nem tanácsra van szükségem, hanem arra, hogy megtanuljak az adott helyzetből "felfelé tekinteni"! Ebben segít, ha keresek és találok egy olyan bibliai részletet, amely megérint. Elkezdem azt naponta többször ismételgetni, hordozni - heteken keresztül. Van a telefonomban olyan jegyzet, ahol ezeket gyűjtöm. Nem a mások által "talált" Igéket, hanem a "sajátjaimat". 
Arra biztatlak, hogy vedd elő a 
Évek alatt számtalanszor hívtak meg oktatási intézményekbe előadni. 2001-ben, amikor pszichológusként lediplomáztam, ráadásul egy középiskolában kezdtem a pályafutásomat. Amire most ki szeretnék lyukadni, hogy egy alkalommal óvodai szülői értekezletet bíztak rám. Megkértem a pedagógust, hogy ültessen le körben bennünket és engedje meg, hogy csoportosan beszélgethessünk. Arra gondoltam, hogy kérdéseket tennék fel, a válaszokat és magát az eseményt pedig moderálnám. Így is lett. Az első körre jól emlékszem. Megkérdeztem: ki, hogyan mond a gyermekének nemet? A legbátrabb szülő kezdte a válaszadást, majd adta tovább a labdát annak, aki kérte, illetve akinek szánta. Lehetett passzolni is, vagy éppen röviden reagálni.
Olyan gyermeknevelési könyveket szeretnék ajánlani, amelyek hatékony segítséget tudnak a szülőséghez adni. Még mielőtt röviden bemutatnám a műveket, kezdve a legelsővel, pár általánosságot megjegyeznék. 
A félelem az alapérzelmek egyike. Az egészséges ember időnként átéli ezt, de nem ragad bele. Attól tehát, hogy olykor nagyfokú félelmet érez, tudja tenni a dolgát. Ezzel minden rendben van. Ha azonban a félelem tartósan "úrra" válik, akkor mindenféleképpen segítséget érdemes kérni.
V. Mi van, ha félelem mellett egyszerre más emócióm is lehet? Sok esetben az emberek zömét annyira beszippantja a rettegés, hogy elfelejtenek közben az egyéb dolgokra odafigyelni. Már pedig gyógyító tapasztalatot ad az, ha az adott szituációban a félelem mellett más érzelmet is merek érezni! Például megengedem magamnak, hogy kíváncsivá váljak - a negatív "színezettségem" ellenére. Rá lehet tehát arra az életben csodálkoznom, hogy nem minden fekete vagy fehér. 
A