Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Mind&Spirit blog

Egyedül tényleg nem könnyű

2018. február 25. - Dr. Domján Mihály

pixabay_egyedul4.jpgSzámos cikk, ami ebben a témában íródik, nagyjából a következőkről szól: aki nem tud egyedül meglenni, az társsal sem fog. Következő konklúzió: ha szólóban vagy, akkor csinálj olyan feladatokat, amikhez kedved van és más személy úgysem kell hozzá. Újabb átkeretezés: ha nagyon ragaszkodnál valakihez, akkor nézd meg, hogy éled-e a saját életed. További önismereti kérdések: érzelmileg leváltál-e már a szüleidről; feldolgoztad-e a múlt csalódásait; elfogadod-e önmagad, és mindezek mellett vannak-e céljaid, sőt megtartó barátaid?

Az összes előző gondolat igaz és helytálló. Segíteni is tudnak, de nem mindenkinek. Inkább azoknak, akik már a kilábalásnál és az elfogadásánál tartanak. És mi van azokkal, aki éppen most szenvednek? Erre keresem a válaszokat!

Talán az a legfontosabb, hogy az ember nevesíteni tudja az itt és most érzéseit. A negatív emóció alatt többek között érthetünk: szomorúságot, félelmet, dühöt, kétségbeesését, bizonytalanságot, frusztrációt, riadalmat, tehetetlenséget, bánatot, haragot, undort, gyűlöletet, fáradtságot, ürességet, szégyent és persze fájdalmat.

Pszichológusként ugyanazt tapasztalom a hozzám fordulóknál, mint amit annak idején magamnál. Először nagyon nehéz a bizonytalanság, a sodródás, az elvárások és a megbántottság "hangulatában" az érzésekre odafigyelni. Nekem eleinte úgy ment, ha becsuktam a szemem és megkérdeztem magamtól, hogy mit érzek. Volt, hogy le kellett az autóval parkolnom, detektálnom magamban az érzéseket, majd ezek után lettem képes kimondani azokat. 

Miért fontosak az emócióinkat megismerni?

Aki néven tudja az érzéseit nevezni, elkezd felelősséget vállalni értük, és így visszatalál önmagához! És hát onnan el lehet már kezdeni "építkezni"...

Mit tehetek a felismert negatív érzéseimmel?

Lehet ellenük szabadságharcot vívnom, de a legyőzés helyett a megértés és a "oldódás" szavai fogják az előrelépést megadni. Így tehát a tusák helyett a következő a dolgunk:

Kezd el az érzéseidet átérezni! 

Konkrétan mit is jelent ez?

Megfigyelhetem. Ránézhetek. Teret adhatok nekik. Ítélkezésmentesen elfogadhatom. Hagyhatom megtörténni. A felelősségvállalás az érzésekért azt jelenti, hogy egy idő után már nem nyomom el őket, hanem igent mondok rájuk. Feladom tehát az "elfojtást" és hagyom a dolgokat fájni (megtörténni). Ha nem ezt az utat választom, akkor a negatív érzéseim annyira meg fognak bennem erősödni, hogy azok veszik át helyettem - bizonyos "szinteken" - az életem irányítását... Mindettől persze még a fájdalom nem lesz elkerülhető, sőt! Erre a lelki állapotra igaz - sajnos - az a szó, hogy szenvedés

Az érzéseit sok ember különben sohasem érzi át. Ők ugyanis olyan traumatikus élményekből jönnek, ahol azt tanulták meg, hogy ne érezzenek. Egy ilyen személynek engedélyt kell arra kapnia - a biztonság, a szeretet és bizalom közepette - , hogy újra átérezhessék a fájdalmukat.

Sajnos számos embernek nagyon korán véget ért a gyermekkora - "hála" érte a szüleiknek. Nagyobb részük ismételten meg is teremti azt a félelmet, elnyomást és erőszakot, amit korábban átéltek. Egy ilyen személy rengeteg negatív gondolattal és önszabotázzsal küzd, amelyek kavargásai közepette nehéz az érzelmekre odafigyelni, hát még a testi érzetekre! Ekkor érdemes szakemberhez fordulni!

Aki nem tudja az érzéseit megnevezni, majd ítélkezésmentesen átérezni, sőt néha kifejezni, az a személy - sajnos - a záró lépésre, az érzések elengedésére sem képes!

Mit lehet a negatív érzések testi érzeteivel tenni?

Lássuk, hogy milyen bölcsességet ír erről "A döntés" című könyvében Dr. Edith Eger! "Az, hogy ráhangolódott az érzéseire, és megfigyelte, hogyan terjed a testében, segítette abban, hogy elidőzzön az érzelemmel, egészen addig, amíg az el nem tűnik, vagy meg nem változik. Nem kellett elrejtenie vagy gyógyszerrel orvosolnia az érzéseit, vagy éppen elmenekülniük előlük. Dönthetett úgy, hogy átérzi őket. Csupán érzések voltak. Elfogadhatta, eltűrhette őket, elidőzhetett velük - mivel csak átmeneteik voltak.

Amikor Jason már tapasztaltabbá vált abban, hogy ráhangolódjon az érzelmeire, elkezdtük azt gyakorolni, hogyan válaszoljon rájuk tudatosan, ahelyett, hogy csak automatikusan reagálna." (Edith Eva Eger (2017): A döntés, Libri Kiadó, 359.o.) 

Az érzések mögött tehát testi érzetek is vannak - magyarul: a testünkben is érezzük az érzéseinket. Az EMDR képzésem alatt kaptam el a kiképző ide vonatkozó mondatát: "A testből érzünk.

pixabay_egyedul3.jpgAki megtanul figyelni az érzéseire, fontos tanulságra fog a gyakorlatban rájönni: egy érzés csupán egy érzés és el fog múlni. Nem jó vagy rossz, hanem megtörténik. A gond ott van, amikor a negatív érzésen lekezd valaki "rugózni" és ezek a negatív gondolatok állandósulnak az illető életében. Az agyalás töri össze, gyengíti le az embert és okozza számára a szenvedést, nem pedig a negatív érzései! Ha tudjuk azokat kívülről szemlélni, rájuk igent mondani, hatalmasat lépünk előre! Pontosan erre való a relaxáció, a meditáció, az imádkozás, a dramatikus játékok - pl. a szomatodráma -, és ha a kiváltott testi érzetekre odafigyelünk! 

A mostani blogbejegyzést az egyik kedves hölgy ismerősöm a következőképpen kommentálta, amellyel egyben az előző gondolatokat össze is foglalta:

A fájdalmat nem kerülhetjük el, de a szenvedést igen! 

A negatív érzésekkel kapcsolatos még három dolgot szeretnék megjegyezni. Az első, hogy mennyire fontos és énvédő megtanulni azokról nyíltan beszélni. Tudom, hogy egyesek túlzásokba esve állandóan keseregnek, de annak szintén megvan a maga ideje. Igenis ki kell panaszkodnunk magunkat, majd tényszerűen, nyíltan és röviden vállalnunk mindazt, ami bennünk van. Mivel számos ember nem igazán rendelkezik barátokkal és megtartó rokonsággal, így csupán attól az egytől várják (követelik) a megértést és a meghallgatást, akivel konfliktusban állnak. Mondanom sem kell, hogy ez a "csatorna" továbbra sem fog megnyílni... Érdemes tehát "szintet" váltani!

Következő, hogy a fájdalmas érzésekkel párhuzamosan pozitívet szintén lehet érezni. A mindennapi gyakorlatban lehet arra rájönni, hogy pl. a szomorúság állapotával egyidejűleg engedélyt adhatok magamnak arra, hogy kíváncsiságot is érezhessek ugyanazon személy iránt.

Az utolsó megjegyzésem pedig az lenne, hogy a bátorság az, amikor a nehéz érzések ellenére mégis mer az ember egyet előre lépni. Ez az igazi "terápia"!

Sokan éppen most kórházban vannak és ott várják a szerencséjüket. Mások egy veszteség miatt maradtak egyedül. Újabbak a gyermeknevelésben, az anyagiak terén vagy a karrier tekintetében kilátástalanok és élik meg nehezen az életüket. Az ugyancsak lehet, hogy egyeseknél a "mindenem megvan" ellenére a lelki hiányállapot dominál és az önvádlásban telnek a mindennapjaik. Pontosan az előző személyek azok, akik lehet, hogy miránk várnak! Arra, hogy meghallgassuk őket és a szó nemes értelmében szolgáljunk feléjük. És így lehet tulajdonképpen önmagunkon átlépni: a köldöknézés helyett megosztani azt, amivel rendelkezünk. Akár például ezt a blogbejegyzést. Aki pedig másokat felüdít, maga is felüdül. Legyen hát így! 

Segíts az embereknek, hogy fogadják el a felelősségüket az érzéseikkel kapcsolatosan, hogy azután szabadon tudják azokat engedni. Kezdésnek elég, ha "csak" a szemükbe nézel, megfogod a kezüket és meghallgatod őket! 

 

Dr. Domján Mihály   

misi4.jpg

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

 

A mostani blogbejegyzés folytatása: Önkifejezés szavak nélkül

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom még:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

 

(Képek forrása: pixabay.com) 

 

Bátorsággal élni

Vigyázz, mert így a szorongásod csökkenni fog!

pixabay_batorsag2.jpgIsmered azt a helyzetet, amikor valami már régóta nyomja a lelkedet, majd egyszer csak elmondod? Nekem párszor hosszabb "inkubációs" időre volt ahhoz szükségem, hogy megtalálva magamban a bátorságot és a szeretetet, ki tudjam mindazt fejezni, ami éppen bennem volt. Számos szituációhoz persze nem kellenek évek, hanem azonnal képesek vagyunk reflektívek lenni vagy éppen tudatosan átlépünk az adott sérelmen - békén hagyjuk a másikat. 

Azokból a szituációkból, amikor is "tengernyit" vártam, rengeteget tanultam. Magam sem gondoltam volna, hogy amíg nem vagyok nyílt, addig oly sok mindenre rálátni sem tudok. Sőt, visszatekintve, van olyan érzésem, mintha az érintettek életének folyását "gátoltam" volna - a magaméval együtt. 

A tapasztalataim megerősítették bennem azt az ismert lélektani tényt, hogy a ki nem mondott gondolatok és érzések elfedik a mély tartalmakat. A bátorság tehát nemcsak szorongást csökkent és felszabadít, hanem mélyebb megismeréshez is vezet. Ebből pedig egy újabb axióma jön:

A szeretet előfeltétele a megismerés. 

Ha tehát valakivel nem tudok őszintén beszélgetni, azaz nem vagyunk képesek kölcsönösen önmagunkat adva a gondolatainkat és az érzéseinket egymással megosztani, addig csak a rajongás, az idealizálás, a vegetálás, a kihasználás vagy az ítélkezés szavai lehetnek a helytállók. Ebből az szintén következik, ha pl. Beyoncét személyesen nem ismerem, akkor szeretni sem tudom őt, csakis a zenei munkásságát. Hasonló "félreértés" kínozza a közösségi oldalak függőit. Természetesen a kapcsolatok ápolásához a technika sokat tud adni, de "valódi" érintkezések nélkül a mobil (monitor) egyben projekciós felületté, sőt pótszerré is válhat.

Kérek, állj most meg egy pillanatra! Szeretettel megkérdeznék Tőled valamit:

Hány kölcsönös emberi kapcsolatod van?

További tisztázó kérdések:

  • Ki a felelős a megtartó és tápláló emberi kötelékeidért?
  • Biztos lehetsz abban, hogy a "rendetlen" társad, a mérgező anyád vagy a kevés szabadidőd okozza a szerény kapcsolati tőkédet?
  • Gondoltál-e már arra, hogy a "leporosodott" társkapcsolataidat felelevenítsd?
  • Milyen elvárásoknak kell azoknak megfelelniük, akik az "ajtód" közelébe merészkednek?
  • Mi történne, ha a csodád elmaradna - pl. a Rád telefonálás tekintetében?  

pixabay_valtozas.jpgRöviden még egy fordulatomról. Azóta vagyok arra tudatosan kész, hogy a magánéletemben azonnal reagáljak az engem ért sértésre, amióta egy kereskedő becsapott. Talán ez így túl erős: elhallgatott egy részletet. Változtatni nem lett volna már mód, ámbár visszajelezhettem volna a csalódásomat. Visszanézve: gyáva voltam. Ott döntöttem el, hogy ezentúl akkor leszek nagyvonalú, ha a dolgok folyása nagyjából megegyezik az értékrendemmel. 

Az őszinteség vállalása egy döntés.

A nyíltság, mint hozzáállás, természetesen a pozitív dolgokra ugyancsak vonatkozik. Nincs annál klasszabb és felemelőbb, mint amikor a szeretetem kifejezésére szintén szabaddá válok. Így emberi és egyben lelkileg felnőtt: képessé válni a kapcsolaton belüli méltányosságok és méltánytalanságok kimondására.   

A szorongás egy normális emberi jelenség. Aki ezt elfogadja, máris jobban tudja kontrollálni. Azonban egy szint felett a mindennapi életet és az örömöt elveszi. Aki szeretné ezt csökkenteni, a számos lehetőség mellett egyet biztosan nem fog tudni megkerülni: az őszinte konfrontációt (szembesítést, szembeállítást). 

Mielőtt "túlnyomnám" a konfrontáció jelentőségét, azt sem szeretném szó nélkül hagyni, hogy az együttműködés és a kapcsolat szem előtt tartása előrébb való, mint az igazság kiderítése vagy annak szajkózása. Ezért is utaltam korábban arra, hogy néha a bátorság - az önbizalom talaján - a dolgokon való átlépéssel, azaz a békén hagyással egyenlő.

Amíg nem válsz bátorrá a konfrontációra, legalább írd ki magadból a fájdalmaidat, vagy fess, énekelj, kertészkedj, alkoss, esetleg bokszolj. Az el nem küldött levelek gyakorlata rengeteget tudna Neked abban segíteni, hogy az érzéseidet megtaláld és a gondolataidat kézbe vehesd. Őszintén ajánlom az írást, mint önkifejezést!     

Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat. (Frank Ariava Petters)

Vállad a szorongásod megszüntetésére vonatkozó munkát!

Képes vagy bátran az őszinteség mellett dönteni!

 

Dr. Domján Mihály

misi4.jpg

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

 

(Képek forrása: https://pixabay.com)

Motivációs idézetek a mindennapokra

@dr.domjan

pixabay_motivacio.jpgOlykor mindannyian elveszítjük a lelkesedésünket. Te is, én is. Néha unjuk magunkat, sőt azt ugyancsak, ahogyan unjuk...

Motiváció és eszközök nélkül nehéz a célokhoz vezető úton megmaradni és a nehézségeken átlendülni. Bárhol tarts, vannak és lesznek akadályok az életedben. Nekem is. A pszichológia a bonyodalmakkal kapcsolatosan azt a tanácsot adja, hogy tekintsük azokat kihívásoknak. Ez a fajta átkeretezés sokszor valójában segít, ahogyan az a hozzáállás is, ha egy adott dologgal kapcsolatosan újból és újból megtaláljuk a kíváncsiságunkat.

Mielőtt jönnének a motivációs idézetek, arra szeretnék rákérdezni, hogy tudod-e, mi a célja a céljaidnak? Gondolkodtál már ezen? Szerintem a válasz lehet több síkú, de ebben a hiteles felelet nem megkerülhető. Őszintén mire vágysz? Hogyan szeretnéd látni magad? Amíg tehát nincsenek a "kívánságok" önmagadban letisztázva, addig - a véleményem szerint - a motiváció és az eszközkeresés sem tud megfelelően működni.

Bennem az évek alatt az erősödött meg, hogy akkor tudok valamiben hinni, ha azzal hozzá tudok mások jólétéhez járulni - az önmagaméval együtt. Számomra ez rejti egyben a jutalmat is. 

Szerintem  fontos, hogy időnként az ember lecsendesedjen és átgondolja a mit miértjeit. Ha provokatív szeretnék lenni, akkor azt a kérdést tenném fel, hogy "Miben hiszel?"

Ha hiszel benne, igaz is számodra. (Vikingek c. film)

Sajnos ez az idézet a negatív gondolataidra és a hiedelmeidre szintúgy igazak... 

A mostani blogbejegyzés közhelyes - tisztában vagyok ezzel. Amiért mégis megküzdök az írással, azok a saját élményeim. Volt olyan az életemben, amikor kilátástalannak és elérhetetlennek "hittem" pl. egy váltást. Ennek ellenére kerestem a pici "morzsákat" és hát aki keres, az talál! A Szemközti ablak című olasz filmet - példaként említve - többször csupán az utolsó jelenetei miatt néztem meg. Mindig rátapintott a bennem lévő fájdalomra és kimondta helyettem az érzéseimet. Hasonló hatott rám El Greco egyik festménye, Beyoncé több száma, Szabó Magda könyvei stb. Tudatosan elfogadtam és fogadom most is azokat a jeleket, "tükröket", fájdalmakat és kedves szavakat, amelyek szembejönnek velem. Van, akinek a hálanapló vagy egyáltalán a napló írása segít. Ha ezt nem is tudod megengedni magadnak, attól még esténként hálát adsz azért a "napfényért", amit aznap megélhettél.  

Jöjjenek végre az idézetek!

insta2_1.jpg

Azzá válsz, aminek hisznek! (Oprah Winfrey)

Húsz év múlva nem azok miatt leszel csalódott, amiket megtettél, hanem amiket nem. (kínai mondás)

Mindig két út van előtted: a biztonságosabb, és az, amelyre születtél. (Nedeczky Júlia)

Ha nem lehet úgy, ahogy akarod, akkor akard úgy, ahogyan lehet. (Szulák Andrea)

Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem élvezettel csinálnak. (Johann Wolfgang von Goethe)

A boldogság gyökere: az akarj lenni, aki vagy. (Rotterdami Erasmus) 

A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker. (Tina Seeling)

Ha nem tudsz repülni, hát fuss. Ha nem tudsz futni, hát gyalogolj. Ha nem tudsz járni, hát mássz. Bármit is teszel, nem állhatsz meg: menned kell az utadon előre. (Martin Luther King)

Ha meg akarod változtatni a világot, kezdd azzal, hogy beveted az ágyad! (William H. McRaven)

Ha másokra hagyod, hogy megvívják a harcaidat, elsorvad az izomzatod. (Irvin David Yalom)

Azt az energiát, amit panaszkodásra fordítunk, fordítsuk inkább cselekvésre! Ha változtatunk a mikrokörnyezetünkön, akkor az előbb-utóbb a minket körülvevő nagyobb rendszerre is hatni fog. (Al Ghaoui Hesna)

A pozitív érzések erőt adnak, a negatív érzések elveszik az erődet. (Gary Zukav)

Az örökös elégedetlenség egyfelől hajtóerőt jelent, másfelől viszont sokszor veszélyes és pusztító is, mert nem engedi a lazítást, az önfeledt örömöt. Van, akinek külön meg kell tanulnia pihenni, elégedettnek lenni, csak ezt nem mindenki ismeri fel. (Krizsó Szilvia)

insta3_3.jpg

Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

Nem tudod megváltoztatni, ami történt, amit tettél vagy amit veled tettek. De dönthetsz, hogy most hogyan élsz. (Edith Eger)

 Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert! (Zig Ziglar)

Sokan azt gondolják, hogy a kitartás erőssé tesz, ám néha az elengedés tesz azzá. (Herman Hesse) 

Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé. (Böjte Csaba)

Ha hiszel benne, hogy valami lehetséges, akkor el is tudod érni, hogy megtörténjen. (Kami Garcia)

Ott kezdd, ahol vagy, azzal, amid van. Tedd azt, amit meg tudsz tenni. (Arthur Ashe)

Az motivál, ha cselekszel, és nem az, ha gondolkozol a dolgokról. A cselekvés hozza meg a lelkesedést és a cselekvés során bukkannak fel az új lehetőségek. Vágj bele! (Andrew Matthews)

Amikor végre a tettek mezejére lépsz, váratlan események, találkozások, támogatók fognak a segítségedre sietni. Az eltökéltség mágnesként vonzza a segítséget. (Napoleon Hill)

Ha nem látod magadat nyertesként, akkor nem tudsz úgy teljesíteni, mint egy győztes. (Zig Ziglar)

Mindenkinek meg kell fizetnie a siker árát. Ki előtte áldoz mérhetetlenül sokat, kitől utólag hajtja be a sors. (Dobó Kata)

Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt. (Dolly Patron)

Nagyon korán eldöntöttem, hogy feltételek nélkül elfogadom az életet. Soha nem gondoltam, hogy bármi különlegeset tartogat számomra, mégis úgy tűnt, hogy sokkal többet érek el, mint amiben valaha reménykedtem. (Audrey Hepburn)

Ha sikeres akarsz lenni, ne támaszkodj másokra olyan dolgokban, amiket te is meg tudsz tenni. (Sasha Azevedo)

A csúcson mindig van hely, de annyi sosincs,hogy leülhess. (Tarjányi Péter)

A legtöbb önmaga lehetőségeit megvalósító férfi sikere mögött egy-egy nő önfeláldozó munkája rejlik - leginkább az első útba indító édesanyáé. (Moldova György)

További sok-sok motivációs idézetet itt találod: https://www.instagram.com/dr.domjan 

pixabay_patak.jpgA mai világban szinte mindenkit izgatnak a motivációs előadók, könyvek és videók. Nem véletlenül! Személyes tanúságtételekre éppúgy szüksége van annak, aki valahova el akar jutni, mint bátorságra, információkra vagy a bukások adta edzettségre. Azt azonban ebben a blogbejegyzésben sem tudom kihagyni, hogy a mindenáronság csapda. Az élet élvezetéhez részben van csak szükség akaratra, hiszen általuk az elvárások és a görcsök szintúgy meg tudnak növekedni... 

Hagyd a folyókat folyni a maguk módján... mind az óceánhoz jönnek. (Mooji)

pixabay_kave.jpgSzerintem a mindenáronság felismerése mellett a meghittség és a hála ugyancsak kulcs a helyes motiváció megtalálásához. A legegyszerűbb "méregtelenítő" eszközöd a hálaadás című bejegyzésemben erről többet olvashatsz.

Mindezek mellett tudatosan érdemes a kapcsolatokra "áldozni", hiszen szeretet és megosztás nélkül a dolgok kiüresednek!

  • A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik. (Marilyn Monroe)

Befejezésként azt a megvallásomat adnám közre: ha megérek egy feladatra, akkor a megoldás valahogyan rám talál! Amíg viszont ez nem történik meg, addig is szeretném élvezni a jelenben az életemet, tenni a dolgomat és tanulni. A Motiváció és önszeretet bejegyzésemben erről részletesen olvashatsz.

Siker az, amikor a világnak az a szeglete, amelyet magunkénak mondhatunk, jobbá lesz általunk. (Gary Chapman)

Ha szeretnéd a motiváltságodat magadban növelni, erősítsd a környezeted! Segíts másokon! Szeresd és biztasd őket! Mosolyogj rájuk! Amit adsz, az fog Benned erősödni! Menni fog! 

Sok sikert! 

 

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta
szomatodráma játékvezető,
mindfulness oktató,
pszichoterapeuta-jelölt

https://linktr.ee/drdomjan – minden link, app és támogatási lehetőség egy helyen

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Google Podcasts-en (Android, Google fiók) és az Apple Podcasts-en (iPhone, Macbook). Itt tudsz a többi hanganyagra is feliratkozni.  

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

Gyermekneveléshez idézetek:

 

Karácsony közeledtével pedig:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek a számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

 

(Képek forrása: https://pixabay.com)

insta6_1.jpg

 https://www.instagram.com/dr.domjan  

insta2.jpg

 https://www.instagram.com/dr.domjan 

insta7_2.jpg

 https://www.instagram.com/dr.domjan 

insta6.jpg

 https://www.instagram.com/dr.domjan

insta9.jpg

A nagyié a legjobb

fank8_1.jpgNem szeretném megcáfolni, hogy a nagyi fánkja volt a legjobb, mert ez egyértelmű. Szívvel-lélekkel sütötte, "hegyeket" gyártott le belőlük és szinte fulladásig tömtük magunkba. Mindig finom volt. Azokat az illatokat pedig nem lehet elfelejteni, csak hálát adni értük.

Mama után szabadon következzen a saját farsangi fánkom. Már karácsonykor el szoktam kezdeni fenni a fogam erre az édességre. Alig várom, hogy a bejgli után végre ez jöjjön!

A "valódi" fánk minálunk attól az igazi, hogy frissen felvert tejszínhabbal esszük. Mivel szeretek kísérletezni, így most - 2018. februárjában - változtattam. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen lenne diósan. Ebben a verzióban a kész fánkok felét először lekvárba nyomtam bele, majd pedig darált dióba. Sütöttem ♥ alakút is - nem véletlenül. 

A fánk tésztájának elkészítése roppant egyszerű, a sütése viszont problematikás. A lényeg, hogy csak közepes lángra kell az olajat felforrósítani. Próbaképpen érdemes először egy kis "lehulló" részt beledobni. A másik sarkalatos pont, hogy a fánkokat a megfordításig fedő alatt szükséges sütni, a harmadik pedig, hogy bő olajba érdemes a kiszaggatott, közepén benyomott korongokat helyezni.       

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

fank.jpgHozzávalók - a Magyar Konyha legjobb receptjei 1999-es kiadását alapul véve (14.o.):

- 60 dkg finomliszt,

- 3,5 dkg élesztő,

- 3,5 dl langyos tej,

- 0,5 dl rum,

- 4 evőkanál cukor,

- 4 tojás sárgája,

- 1 citrom reszelt héja és felének a leve

- 7 dkg puha vaj,

- pici só.

Az élesztőt egy dl tejbe morzsoljuk. Hozzáadunk pár evőkanál lisztet és egy kevés cukrot. 15 percig érleljük. Mivel fánkot főként telente szoktam sütni, így a bögrét, amibe az előzőek vannak, ráteszem pár percre a radiátorra.

Közben egy "gyenge" pillanatban el lehet egy jó zenét vagy podcastet indítani...

Nem szoktam a lisztet átszitálni, persze lehet. Nos, miközben az élesztő dolgozik, mindent egy nagy keverőtálba összeöntök - a hozzávalókat a biztonság kedvéért le szoktam a végén újból ellenőrizni. Ha az élesztő "beindult", akkor azt is hozzáöntöm a többihez és máris bekapcsolom a dagasztót. Egyik nagy álmom volt, hogy legyen nekem is ilyenem és hát vagy 3 éve a konyhapultom dísze! Remélem "belenövök"!

fank9.jpgA dagasztás pár perce után hólyagos, lágy tésztát kell, hogy kapjunk. Azért ne legyen nagyon nyúlós, maradjon egyben. Megmondom őszintén, hogy a fánk tésztájánál nem nézem a grammokat. A tojások sárgájának a száma, a citrom stb. adott, a dagasztás közben pedig annyi tejet adok kb. fél kg liszthez, amennyivel a megfelelő állagot meg nem kapom. A végén mindig megkóstolom a tésztát. Volt, hogy pici cukorral meg kellett édesítem. A rum kihagyhatatlan és ne sajnáld! Így nem fogja sütés közben a tészta az olajat magába szívni. Dagasztás után konyharuhával letakarjuk a tálat és 60 perc alatt a duplájára kelesztjük. A várakozás percei után egy enyhén beolajozott gyúródeszkára "öntjük" ki, majd jön a szaggatás és az újabb negyedórás várakozás. A sütés három buktatóját korábban leírtam. Fontos megérteni, hogy a túlságosan forró olaj feketévé "varázsolja" a fánkot, illetve a fedőt ne felejtsük el! A végeredményt a felnőtteknek pálinkával ízesített lekvárral is kínálhatjuk.

A fánk sütésétől sokan félnek, de szerintem maguk sem tudják, hogy miért. Őszintén kívánom, hogy mindenkinek jól sikerüljön ez a finomság! Meg fogja hálálni! Gyors, könnyű és hát tejszínhabbal igazi kalóriabomba! 

Bárcsak minden olyan könnyedén menne az életemben, mint amilyen könnyedén hízom! :D 

fa_nk.jpgA fel nem használt 4 tojásfehérjét egy zacskóba öntöm és lefagyasztom. Ott várják addig a sorsukat, amíg a gluténmentes Pavlova-torta ízvilága eszembe nem jut. (A blogbejegyzés utolsó fotómontázsát 2020. áprilisában készítettem.)

Jó étvágyat!

 

Dr. Domján Mihály

misi4.jpghttps://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

 

(Fotók: mind saját)  

(Képek forrása: saját)

A cégen belüli kulcsemberek megtartása

pixabay_business5.jpgAz üzleti pszichológia világában sok kiváló információ van jelen - többek között - a kiválasztással, a konfliktuskezeléssel, a közös és egyéni célok megfogalmazásával kapcsolatosan, de mi van a kulcsemberek megtartásával? Ki figyel azokra, akik évek óta valóban húzzák magukkal a céget? Erre a kérdésre keresem a válaszokat.

Ami legelőször az eszembe jut, az a 8-10 évente bekövetkező életciklus-váltás. Nem tudnám és nem is szeretném azt a családterápiás szemléletemet levetkőzni, ami naponta nyer számomra igazolást: ha akarjuk, ha nem, a változás az időfaktor miatt be fog következni

Minden életciklusnak megvan a maga feladata és eszköze.

Egyrészt igaz az a megállapítás, hogy a személyiségünk strukturális és dinamikai sajátosságok mentén alkot egy koherens egységet, ami már a gyermekkortól adott. Másrészt viszont be kell azt látni, hogy egy 30 éves ember a választásai és az értékítéletei tekintetében pl. 15 év alatt jelentős változásokon megy keresztül. 45 éves korra azok nem jobbak vagy rosszabbak lesznek, hanem mások. Pszichológusként azt a triviális példát szoktam felhozni, ha mondjuk az ízekre és az illatokra gondolunk. Ahogyan bizonyos szinten ragaszkodunk pár dolgunkhoz és szokásunkhoz, úgy évek alatt mennyi új "leckét" tanulunk meg, sőt engedünk el!

Ha csak az életciklus-elméletet nézem, akkor teljesen természetes, hogy az időfaktor miatt a kulcsemberek attitűdjeiben is lesz változás. Vezetőként egyébként érdekel-e egyáltalán engem az, hogy mi van velük? Megtanultam-e figyelni az emberekre vagy csak akkor kapok észbe, miután megéreztem a másik hiányát? Sajnos, sokszor ez utóbbi megtörténtekor jön a felismerés, hogy a cég gerincével pluszban foglalkozni muszáj. Emberileg!      

pixabay_business3.jpgA blogbejegyzés következő pontja az elköteleződést veszi célkeresztbe. Mitől válik valaki jobban kulcsemberré, mint a másik? Mi emeli ki? Távolabbról közelítek és megint a családterápiát veszem elő. Hosszú éveken át nem egyedül vezettem a terápiákat, hanem a kolléganőmmel együtt. Ez akkor nem volt tudatos, de visszatekintve pontosan erre volt szükségünk. Így éreztünk rá a vezetés lényegére: a kiegészítés és kiegészítettség ajándékára, a bátor intervenciók lehetőségére és a közös célok menti felelősségvállalásra.

A vezető tudati szintje és érzelmi intelligenciája döntő módon befolyásolja a vállalat életét. De mi kell ahhoz, hogy egy ember jó igazgatóvá váljon? Számos tulajdonság. A kulcsemberek tekintetében azonban leginkább az, hogy felismerje az érzelmeiket, ugyanakkor tudjon rájuk felelősséget és "hatalmat" bízni, sőt teret adjon a "visszaszólás" lehetőségének. Vezetőként sok önbizalom szükséges a kiegészítés és kiegészítettség bátor megéléshez! 

Mi segítheti még a "gerinc" megtartását? Van egy olyan tényező, ami nekem úgy tűnik, mintha nagyon senkihez sem tartozna: a biztonság hosszútávú perspektívája. Ez azt jelenti, hogy egy céges alkalmazottnak éreznie és tudnia kell, hogy mind anyagilag, mind az odatartozás és a nyugodt légkör miatt jövője van a vállaltnál. A kívülről beszervezett vagy belső "segítőknek" ezért kell annyi bátorsággal rendelkezniük, hogy a cégvezető felé a keretekre felhívják a figyelmet. Mindez persze részben ellentmondásban van a csúcsvezetői szuverenitással. Néhányszor egyszerűbb elküldeni valakit "kikalapáltatni" vagy odahívni mellé valakit támogatásra, mint szembenézni azzal a szervezeti kultúrával, ami van vagy nincs.

pixabay_business.jpgHogyan lehet a biztonságot hosszútávon fenntartani? Nagyon széles erre a spektrum és szinte lehetetlen a felsorolás, sőt valahol értelmetlen is. Attól, hogy valaki beviheti magával a kutyáját vagy heti egy napot dolgozhat otthonról, esetleg évente egyszer közösen elmennek bulizni, még nem válnak csapattá. Az adott személy ugyanis nem megkerülhető! Pontosan tőle kell azt megkérdezni, hogy mi adna számára további inspirációt és biztonságot? Mitől érezné a későbbiekben is "magáénak" a céget? Bocsánat, de megint csak a tapasztalatom irattatja velem, hogy a válaszadás ezen a téren sem magától értetődő. Az önismeretében számos esetben támogatni kell ahhoz a kollégát, hogy megtalálhassa magában az érzéseit és a vágyait - a fizetésemelés, mint elismerés mellett. A biztonsággal kapcsolatosan tehát egy tényezőben biztos vagyok: vezetőként valamiben engednem kell a többieknek... És melyik igazgató képes erre? Az, aki önmagának is tud engedni!  

Röviden szeretnék még a munkaköri leírásokról, illetve azok hiányáról írni. Számtalanszor tapasztalom, hogy egyeseknek fogalmuk sincs, hogy mi szerepel abban. Lehet, hogy nincs is nekik ilyen, de ha lenne, akkor sem érdekelne senkit. Természetesen bizonyos cégeknél klasszul biztosított a tisztánlátás. Ha ez azonban nem adott, akkor érdemes a kulcsemberek megtartásához a határokat tisztázni, őket abba is bevonni és velük ezen a téren együttműködni. Amikor egy manager jár hozzám, akkor döntő részben meg kell tanítanom arra, hogy a munkaköri leírásához tegyen önmagában hozzá még egy pontot, ez pedig a nyílt kommunikáció elsajátítását.

Nemcsak a letisztult munkaköri leírás tudja a kulcsemberek megbecsülést szolgálni, hanem ha a rátermettségüket több képességet igénylő feladatokkal és nagyobb autonómiával ismerik el. Ha tehát nemcsak dolgozhat valaki a vállalatnál, hanem tehet is érte. Mindezek mellett persze a terhelhetőségnek (a kizsigerelésnek) vannak határai, így meg kell azt tanulni megfelelőlen felvállalni. Összességében hasznosak a kihívások, mert azok ösztönzően tudnak hatni! 

Ha távolabbról nézem a kulcsemberek megtartásának lehetőségeit, akkor a család és a munkahely kapcsolatáról szintén muszáj írnom. A munkahelyi érzelmek alakulását ugyanis mind az egyéni (családi), mind a szervezeti jellemzők közösen befolyásolják. Ha a munka mögötti háttér biztos, akkor a cégen belüli flexibilitás és együttműködőkészség tágabb határok között tud mozogni. Nagyvonalú gesztusnak tartom, amikor egy munkáltató felismeri a kulcsemberének az érzelmi problémáit és nem az irónia, az elhatárolódás, a bagatellizálás vagy az elküldés eszközével él, hanem pl. biztosítja az elvonókúra, a családterápia vagy az alkotó szabadság lehetőségét. 

pixabay_business4.jpgEgy jól működő szervezeti kultúrával rendelkező cégben a kulcsemberek megélik a támogatást, az elfogadást, az elismerést és szabadon, retorziók nélkül kifejezhetik a véleményüket - kulturált módon. Ha egy vezető rendszeresen és tudatosan pozitív visszajelzést ad, örül a csapatmunkának, illetve támogatja a kezdeményezőkészséget, úgy mindezekkel az elköteleződés újabb és újabb szintjeit nyitja meg. Igaz ez akkor is, ha tisztán látható, hogy pl. a pesszimizmus, amit annak idején egyesek az anyatejjel szívtak magukba, még beleférhet egy kulcsember jellemzői közé. Számukra azonban azt az ideális feladatot és kihívást kell megtalálni, amiben jól tudnak teljesíteni.   

A munkahelyi pozitív érzelmi klíma elégedetté teszi a dolgozókat, sőt motiváló hatással bír. Ehhez annyiban tud a vezető hozzájárulni, ha képes a kollégák érzelmeit felismerni, a közös értékeket megfogalmazni és kiemelni. Mi segíthet még? Ha próbálja az általa diktált tempó visszautasítását tolerálni, hajlandó kérdésekkel a másikhoz odafordulni, sőt megérteni és elfogadni - önmagát is. A pozitív szervezeti klímához tehát pozitív érzelmek és tér adása szükséges. A "zord" hétfői napokat pedig érdemes tudatosan valamilyen kellemes munkahelyi napirenddel indítani... 

 

Dr. Domján Mihály

misi4.jpg

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

(Képek forrása: https://pixabay.com)

Az elengedés aspektusai

balloon-3206530_1920.jpgAz elengedésről sokan sokfélét írnak. Könnyen elérhető és működő "praktikák" után kutat ilyenkor az ember, de nem biztos, hogy a fától meg fogja az "erdőt" találni. Eszközök helyett szerintem sokkal hatékonyabb a szeretet, a megtartó kapcsolatok, az őszinteség és például az alkotás irányába kutakodni.

Nekem az elengedés azt jelenti, hogy egy nagyobb "jó" - mélyebb megértés, új öröm, értelem vagy összetartozás - tölti be a fájdalmas, bizonytalan, esetleg tehetetlen szituációt.

Sok-sok beszélgetés, magányos elcsendesedés és valós számvetés segítheti a lényeg megtalálását. Idő mire újból hinni "merünk" a megtartó emberi kapcsolatokban, sőt el is kezdjük azokat tudatosan táplálni. Erre az önismereti útra persze nem mindenki hajlandó rálépni.

Mennyivel könnyebb mást hibáztatni, mint címkézés nélkül tudomásul venni a múltat és szembenézni azzal, ami a jelenben a dolgom.

 Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

Sokszor az elengedés nem egysíkú, mert több mindent érint. Ezalatt azt értem, hogy a múlt számos rétege miatt az elengedés összetettebbé válhat. Mit jelent ez? A közelmúlt eseményének az elengedése régóta elodázott tartalmakat - akár generációsakat - ugyancsak felhozhat bennünk. Így egy csapással "több legyet" - "hullámot" - kell eltalálnunk. 

Az elengedés hiányát nem mindig lehet azonnal észrevenni. Van, amikor az állandósult kritikusság, a gyakori indulatiság vagy éppen a tartós örömtelenség mutat rá az elidegenedésre. Láttatják ezt a fajta „konzervációt” az indokolatlan védekezések, a megmentői vagy áldozati szerepkör, a vissza-visszatérő önvádlások, a fizikai betegségek és az egy helyben való topogás.  

A múlt el nem múlik, amíg őszintén kapcsolatba nem kerülünk vele.

Lássuk most - párkapcsolati szinten - az elengedés folyamatát! Hogyan kell azt? Mit jelent elengedni?

1. Először is adódik a kérdés, hogy a közös élet által mit tanultam meg. Mivel lettem több? Mi erősödött meg bennem? Mit köszönhetek meg a másiknak? Miért lehetek Neki hálás? Mi a jó a rosszban? Amíg valaki nem képes ezekre a pozitív válaszokat megszülni, addig kevésbé vagy egyáltalán nem tud elengedni. Ez tehát akkor megy, ha a rosszban valamilyen értéket tudatosan felfedezek! Jöjjön pár példa! „Miután összejöttünk, azóta szeretem a kutyákat és a természetet.” „Megtanultam mellette főzni." „A legjobb az egészben a szülei voltak, mert velük éreztem azt, hogy végre családban vagyok.” Mindezek mellett másfajta eszenciákra ugyancsak ráláthatunk. Érdemes a tanulságokat egy mondatban összefoglalni. „A nemet mondást nem kell szégyellnem.” „Közös minőségi idő nélkül a kapcsolat elhal.” „Ha nem mondom ki azt, ami fáj, csak idő kérdése és érzelmileg kilépek.” „Fontos a békén hagyás, azaz hogy valóban engedjek a másiknak!" „A kevesebb az több." A veszteségek átfordításáról olvashatsz még A legegyszerűbb "méregtelenítő" eszközöd a hálaadás című bejegyzésemben.

pixabay_elengedes_1.jpg2. Ha valaki hozzám jön, akkor a saját példámból okulva megkérdezem, hogy mit nem mert annak idején szóvá tenni vagy megcselekedni, azaz mit mulasztott? Be kell azt ismernem, ha az igaz volt, hogy sokszor nem akartam a jeleket tudomásul venni, dolgok árát "megfizetni", illetve nem volt bátorságom bizonyos témákra rákérdezni (időben tisztázó beszélgetést kezdeményezni). Jöjjön erre egy példa: „Szeretsz Te egyáltalán engem?”

3. Következő lehetőség az „oldásra”, ha szembenézek az esetleges játszmáimmal. Néha a szerelem kémiája totál eltakarja a mélyben húzódó üzeneteket. Erre mutathat rá a következő kérdés: tulajdonképpen mit akartam a „halálos” szerelemmel elfedni (pótolni)? Önmagamra és az adott szituációra vonatkoztatva: mi volt annak a haszna, hogy mindenáron belemerültem a megfelelésekbe?

4. További nézőpont: mennyire vagyok kontrolláló személy? Fel tudnám-e azt a vágyamat adni, hogy mindenáron irányítsak? Másképpen megfogalmazva: felismertem-e már azt a tulajdonságomat, hogy hatni (hatást gyakorolni) akarok és ezért nem tudok az elengedéssel mit kezdeni?

5. Újabb mód, ha szembesülök az akaratommal. Helyesebb a választásommal, sőt annak hiányával. Annak idején volt-e bennem elképzelés, egyfajta „vázlat”, hogy kire/mire vágyom, illetve mit érdemlek? Ha nem volt, akkor miért csodálkozom, hogy sehova sem jutottunk? Hagytam egyáltalán időt az udvarlásra? (Ezekkel a kérdésekkel sem az önvádlást szerettem volna fokozni, hanem a tisztánlátást és a megértést támogatni.)

6. Mi segíthet még az elengedésben? Például, hogy meg tudom-e, át tudom-e magamon a szakítás (csalódás, szomorúság) fájdalmát engedni? Ha valóban új lapot akarok nyitni, sőt már "építem" magamat, akkor mély lélegzetvételekkel és egy (illetve többszöri) határozott döntéssel képes vagyok az „elfájásra”! Az elengedés a belátás talaján meghozott értelmes döntés. Mindezekkel nem azt szerettem volna mondani, hogy minden hiány és szomorúság varázsütésre elmúlik, hiszen sokszor maradnak hátra hegek és fájdalmak, de ami elmúlt, beláthatom, hogy elmúlt és nézhetek inkább előre.

7. A múltból vagy áldozatként tudok kijönni vagy azzal a hittel, hogy felkészített engem egy rám váró jó dologra. Hogy vagyok ezzel? Vannak egyáltalán céljaim? 

8. Hiszek-e abban, hogy az erő bennem van és megvannak az első pozitív lépésekhez az eszközeim? Gondolok itt arra, hogy pl. feladom a múlt miatti jóvátétel (el)várását az 'ex'-emtől, és helyette elkezdem azt magamnak megadni.

9. Hiszek-e abban, hogy amíg élek, mindent kibírok? Ha igen, akkor képes vagyok az elengedést egy feladatnak látni!

pixabay_egyedul2.jpg10. Hiszek-e abban, hogy a megpróbáltatás nem velem, hanem értem történt?

11. Az elengedés létezhetetlen elfogadás nélkül! El tudom-e azt fogadni, hogy az 'ex' csupán azt tudta adni, amire képes volt? El tudom-e fogadni a másikat olyannak, amilyen? Van, amikor az elfogadás a harag „megtanulása” után tud csak megtörténni. Amíg nem tudok haragudni, addig gyógyulni és megbocsátani sem.

Ha naponta a másiknak jót kívánok, illetve rendszeresen imádkozom érte, akkor ez oldja fel a leggyorsabban a neheztelésemet az irányába.

12. Hogy vagyok a meghittséggel? Vannak-e tudatosan működtetett baráti-rokoni kapcsolataim, illetve hobbijaim, valamint céljaim, amelyek derüt hoznak az életembe, sőt támogatnak a továbblépésemben? Hogyan okozok örömet másoknak?

13. Mit jelent számomra a tudatos jelenlét? Megtanultam-e már odafigyelni arra, ahol éppen most vagyok? Megélem a pillanatot? Akarom-e tudatosan élvezni a mai napomat? A figyelmem jó dolgokra való "rátanítása" csupán gyakorlás kérdése!

14. A következő aspektus pedig az eddig megtett lépéseimről szól. Képes vagyok-e magam előtt mindazokat a változásokat elismerni, amiket már az elengedés folyamatában megéltem?

15. Az elengedés egyeseknek azért nagyon nehéz, mert azt a rengeteg energiát (köztük pénzt) látják maguk előtt, amit eddig a kapcsolatukba belefektettek. Érdemes mindezekre úgy tekinteni, mint a tanulóleckék árára.

Végezetül pedig: ha a dolgoknak nem engedek, akkor tulajdonképpen a saját sorsom „folyását” akadályozom, azaz a magam életének a kibontakozásáról mondok le. Megéri?!

pixabay_onbizalom.jpgA nagy érzéseknek nagy az áruk. Erre a saját kínomból jöttem rá. Később láttam be azt is, hogy az Élet gyakorta különös módon tanít meg minket együttérzőbbé és egyben határozottabbá válni, sőt a megélt fájdalmon keresztül a felnőtt férfi/női szerepben megerősíteni. 

A negatívumok nem Veled, hanem Érted történtek. Higgy ebben és halld meg azt az üzenetet, hogy szükséged van változásokra. Olyanokra, amelyeket zsigeri szinten is át kell, hogy élj.

Találj vissza önmagadhoz és a szeretethez!  

 Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta
szomatodráma játékvezető
pszichoterapeuta-jelölt 

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Google Podcasts-en (Android, Google fiók) és az Apple Podcasts-en (iPhone, Macbook). Itt tudsz a többi hanganyagra is feliratkozni.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

 

(Képek forrása: https://pixabay.com)

 

 

 

insta7.jpg

süti beállítások módosítása