A hit számos csatornájával bírunk mindannyian. Hiszek például abban, ha a postán megköszönöm az ott dolgozó munkáját és a jelen helyzetben jó egészséget kívánok neki, akkor lehet, hogy ez erőt ad a számára. Hiszek abban, ha odafigyelek a családomra, ahogyan a virágjaimra, akkor jobban tudom az igényeiket észrevenni és így örömtelibbek, illetve élettelibbek lesznek. Abban ugyancsak hiszek, hogy fontos az ellenségemnek jót kívánnom, mert nem egyedül birtoklom az igazságokat, hanem általában a dolgok árnyaltak és több szemponttal bírnak. Hiszek abban is, hogy az emberi kapcsolatok hordozzák a legerősebb megtartó erőket. Olykor ezért helyezem a fáradtságom elé egy finom étel elkészítését és megosztását. Abban szintén hiszek, hogy az otthonom harmóniája és rendje újra tudja a lelkemet tölteni, ahogyan a vasárnapi szentmise. Írás közben eszembe jutnak a karácsonyi fényekben, egy gyermek mosolyában, a különleges utazási élményekben (pl. két éve Izlandon), a művészetek fenséges pillanataiban, egy érintésben, a tudományban és még oly sok erőforrásban való bizonyosságom...
Ezek között, illetve előtt szerepel az abban való hitem is, hogy nem számít, mi történik velem, azt az Isten "valahogyan" a javamra fordítja. Egy kitétel van: törekedni az őszinte szeretetre - újból és újból visszatérni ehhez.
Ha hívő vagy, akkor a Biblián keresztül Isten azt üzeni a számodra, hogy hittel minden a javadra válik. Nem minden jó, ami történik, de hittel minden a javadra válik.
És mi van akkor, ha a nehézségek közepette megingott az Istenbe vetett hitem?
1. Minden rendben van azzal, ha bizonyos dolgok tekintetében elvesztetted a bizalmadat (meggyőződésedet). Azonban felelős vagy kapcsolódni olyanokhoz, akik képesek inspirálni, elfogadni és meghallgatni. Miért ne merülhetne fel tehát az az emberben, hogy ha nincs ereje, attól még másnak lehet?!
2. Folytatva az előzőt, attól hogy kiüresedve vagy, még imádkozhat valaki érted. Tudnál közbenjárást kérni? Sőt, közösen is imádkozhattok - akár online - olyan szándékokra, amelyekben egyetértetek. Ilyen például, hogy Isten "valahogyan" nagyobb, mint az adott problémád. Bár néhány "leckét" és egyben imaszándékot - mindannyian - végeláthatatlannak tűnő ideig, akár évekig hordozunk, de az élet valódi értékeire így fog a szemünk felnyílni. Arra szintén, hogy a szenvedés az emberi élet része, és nemcsak neked vagy nekem van benne részünk...
3. A hit egy döntés. Nem baj, ha adott pillanatban nincs meg benned az érzelem. Istent nem lehetséges állandóan "szeretni" - hétköznapi értelemben véve. Van olyan, amikor a "halandó" csupán az értelemmel és az akarattal tud az imádság és az Isten mellett dönteni. Nálam ennek "egyszerű" és jól bevált formája a Jézus-ima, valamint egy fohász: "Jézus bennünk él és végtelenül szeret minket" - Avilai Szent Teréz gondolatai alapján.
Összességében nem Istennek van szüksége az imádságra, hanem nekünk, hiszen ez nyit meg minket, sőt kovácsol össze.
Az Istenhez való odafordulás persze nem helyettesítheti az emberi szint rendezettségéért való törekvést. A felnőttség csak úgy lehet teljes, ha az Istenkapcsolat mellett egyenrangúan, illetve kölcsönösen a felebarátokkal és az önmagammal való kapcsolatomon is "dolgozni" kívánok. Általában a megszakadt Istenkapcsolat mögött megszakadt emberi kapcsolatok és a szeretetben való csalódás áll. Gondoltál már erre?
Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá (szelíddé) tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. (Iz 48,17)
Tisztában vagyok azzal, hogy az istenhit egy ajándék, amely sokkal inkább szolgálatra kötelez, mintsem felsőbbrendűségre. Aki megkapta ezt az ajándékot, kötelessége megosztani. Ebben az a különleges, hogy nem számít az ember "milyensége" (hiánya, bűnössége vagy éretlensége). Ez azt jelenti, hogy a hit ajándékát nem az ember adja oda a másiknak, hanem azt az Isten készíti elő a szívekben és végzi be. Persze a kenet jobban működik akkor, ha az illető otthon ugyanazt éli, mint amiről másoknak beszél, de Isten sokkal szuverénebb és kreatívabb, mint azt egyesek tanítják.
Bátorítalak tehát arra, hogy ne magadra nézz, ne magadat tökéletesítsd, hanem bátran adj, szolgálj és keresd az ön-, a társ-, és az Istenszeretetet!
Zárásként azokat a gondolatokkal búcsúzom, amelyet pont a születésnapomon - 03.16. - írtam ki a Facebookra. Az évforduló persze nem derült ki, hiszen nem ez volt a lényeg, hanem a koronavírussal kapcsolatos helyzet.
Olvasva és követve a híreket, eszembe jutottak Chiara Lubich bölcs gondolatai az életről: mindig azt a ‘gyertyát’ gyújtsuk meg, amely aznap előttünk van. Ne a múlt kihagyott helyzetein vagy a kifürkészhetetlen jövőn merengjünk, hanem arra fókuszáljunk, azért vállaljunk felelősséget, ami előttünk van. Igen, hiszek ebben! Megtenni azt, amit tudunk és hinni, hogy ez elég.
Vigyázz magadra és a Rád bízottakra!
Hittel minden a javadra válik!
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- Nyavalygás helyett adj hálát!
- Halálfélelem helyett életszeretet
- Szemlélődő ima a mindennapokban
- Međugorje - a működő isteni valóság
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- Nagyböjt másként
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: saját és pixabay.com)
Minden rosszban van valamilyen jó - tartja a mondás. Ez most erre a süteményre igaz, mert éppen Szegedre tartottam egy szakorvoshoz, amikor is megálltam egy kávéra. Bár nem szokásom recepteket csak úgy nézegetni, az inkább otthoni „lazítás”, de ekkor volt bennem egy pozitív várakozás a vizsgálattal kapcsolatosan. Azt éreztem, hogy a doktornő segíteni fog, ami később igaz lett. Nos, a kávézás közben – a nagy nyitottságomban – "véletlenül" elém jött ez a Rákóczi túrós nyalánkság, amely ráadásul úgy néz ki, mint egy minitorta. Őszintén szólva a muffinok nem a kedvenceim, sőt nagyon nem azok, de szerencsére itt most csak a formát jelöli a kifejezés, nem pedig a beltartalmat.
Túrós töltelék:
A tojáshab felverésének a kísérletezésével még nem végeztem. Csináltam egyszer sima módon - az "alkatrészek" összedolgozásával és kétszer úgy, hogy először az ide szánt cukor kétharmadát pici vízzel sziruppá főztem (nem szabad nagyon kavargatni), majd belefolyattam a már verődő habba. Nagy különbséget nem vettem észre. A fotókon szereplő édesség habját sziruppal gazdagítottam.
Ugyanazon a napon egyszerre két ismerősöm ajánlotta Az élet maga című romantikus drámát. Az HBO GO-n találtam meg a 2018-as filmet. 
Néha mindegy, hogy milyen filmet választ az ember, mégis azt fogja meghallani belőle, ami aktuálisan foglalkoztatja. Így jártam most a Netflix saját gyártású 
Kíváncsian és izgatottan vártam 
Beszélgettünk továbbá a férfiak konyhában betöltött szerepéről. Bár tradícionálisan a hölgyek szoktak ezen a téren helyt állni, de egyre több családban - a feladatok terén - változások jöttek létre. Széles a spektrum. Összességében igaz, hogy a háztartás vezetése - benne a sütés-főzés - érték. Megbecsülést és elismerést érdemlő. Leginkább akkor tud ez érdemmé - tiszteletet ébresztő tetté - válni, ha otthon mindenki feladatot választ, illetve vállal. Sőt, a parancsolgatás vagy a kontrolláló, esetleg a mártír szerep helyett a megegyezésekre helyeződik át a hangsúly.
A végén beszéltünk még az ízek érzékeléséről és a rágás fontosságáról. Jómagam a mindfulnessen, a tudatos jelenlét pszichológiáján keresztül értettem meg: bármilyen egyszerű étkezés meditációvá válhat. Ha nem a "kütyükre" és a zajokra figyelek, hanem az evés részleteire, akkor tudok az "itt és most"-on keresztül önmagamhoz és a jelenhez megérkezni (kapcsolódni). Ez csökkenti a szorongást és közelebb visz a megelégedettséghez. Főleg akkor, ha az étel finom és tudatosan "megengedem" magamnak a pillanat élvezetét. 
A közös előadás másik nagy tanulsága számomra Zsófi személyisége volt. Inspiráló olyan ember közelében lenni, aki rendelkezik önismerettel, életigenlő, tudja, hogy mit akar és van bátorsága a terveit véghez vinni. Bár főzni nem főztünk - volt, aki otthon rákérdezett erre -, azonban a derű és a nyitottság, amely az estét jellemezte, remélem további erőt, sőt lendületet adott a kedves közönségnek. Nekem mindenképpen.
A konfliktus szó szerint összecsapást, megütközést és perlekedést jelent. Egyfajta versengésnek is felfogható - konkrét előnyökért. Ilyen például a hatalom, a kontroll, az érdekek vagy a szükségletek. Persze nem minden formája destruktív. Sőt, idővel az ember megtanulhatja, megláthatja az érzelmi telítettség, a fenyegetettség, a "harc" vagy a leblokkolás helyett a konfliktusok pozitív oldalát. Az életben a konstruktív hozzáállás - kis segítséggel és belátással - választható. Idővel mindenképpen. 
A konfliktuskezelés kapcsán - a mindennapi munkám és az előadások során - az alábbi szempontok szoktak előkerülni: 
Előnyösebb ekkor a "miértek" használatát kerülni. Helyette inkább a következőket feltenni: "
Bármi is legyen a válasz, fontos belátnod, hogy ne akard a másikat megnevelni.