Mindenhonnan a motiváció kifejezése folyik. Miért ennyire felkapott ez? Mert talán az emberek többsége jobb és könnyedebb éltre vágyik, de pontosan nem tudják, hogyan valósítsák ezt meg. Ehhez szeretnék most egy pici segítséget adni.
Mindenkit más és más ösztönöz, amit az életkora és a szituációja szintén befolyásol. Ez tehát egy állandóan változó kör. Egy valamiben, helyesebb valakiben azonban megegyezik: önmagunkról szól. Arról a személyről, akinek egy darab élete van, amit akár élvezhetne is.
A motivációs előadókról és videókról korábban már írtam itt pár sort. Valóban fontos, hogy merjük magunk előtt megengedni azt, amire őszintén vágyunk, amivel őszintén azonosulni tudunk. Igen ám, de a célok, vágyak, eszközök csak az érem egyik oldala. A másikon viszont ott vannak a félelmek és a tanult tehetetlenség. Ezek együttesen kérdőjelezik meg vagy éppen zárják ki a sikerek létjogosultságát. Néhányan azonban nem tudják szavakba önteni az érzéseiket. Konkrétan azt, hogy egyszerűen félnek a sikertől.
Talán a legegyszerűbben úgy csípheted fülön ez érem ezen oldalát, ha megvizsgálod: milyen az önmagadról alkotott véleményed. Természetesen ez sem csak Rólad szól, hanem arról a családról is, akik közé beleszülettél és felneveltek. Milyen fontos lenne a férfiaknak az apjuk, nagyapjuk megismerése és elfogadása, ahogyan a hölgyeknek a nőiség fokról fokra való átadásának megfigyelése és tudomásulvétele!
Ahogyan apukád és anyukád gondolkozott Rólad, önmagáról és önmagukról, azon keresztül tanultad meg látni a saját férfi/női sorsodat.
Amit önmagukra és Rád vonatkoztatva "megérdemeltnek" véltek, az "átjött". Amit pedig nem, arról lehet, hogy Neked is az a véleményed, hogy "Ez rám sem vonatkozik!" Talán a társad ugyanezt erősíti Benned, illetve kerestél tudattalanul olyan személyt, aki ezt a "vonalat" tréningezi Veled. Pedig igenis megérdemled az elfogadást, a megbecsülést, az örömöt és a kiteljesedést! Felnőttként részben "átírhatóak", részben pedig elfogadhatóvá, sőt erőforrássá alakíthatóak a hozott minták.
Visszatérve az "érem" árnyékosabb oldalához, miért is félsz esetleg a sikertől?
Röviden: mert annak idején az a szó, érzés és egyben valóság, hogy pl. "Teher vagyok!"; "Szégyellem magam!"; "Selejt vagyok!"; "Kevés vagyok!"; "Nem kellek!"; "Rossz vagyok!" mélyen beleivódott az idegrendszeredbe. Bizonyos gyermekkori traumák nem tudtak, illetve nem tudnak integrálódni a "központi könyvtárunkba", hanem az Amygdala-ban rögzülnek, ott pedig önálló életet élnek... Hát ezért félsz pl. a sikeres fogyástól, az előrelépéstől vagy éppen egy virágzó vállalkozástól. Ha pedig a közelmúlt egyes kudarcaiban látod a mostani nehézségeid okát, akkor kérj segítséget a megértéshez, a tanulságok leszűréséhez és az elfogadáson keresztüli elengedéshez.
Hagyom, hogy egy nagyobb jó betöltse a hiányomat!
Az előbb leírtak távol vannak a "csak akarnod kell" gondolkozástól. Sajnos, az ilyen jellegű megerőszakolás csupán egy újabb kudarcnak tud "megágyazni". Az akarat edzése lépésenként című blogbejegyzésemben erről részletesebben olvashatsz. A "csak akarnod kell" hamis kép helyett tehát másra érdemes a fókuszt helyezned!
Az önismeret, az elfogadás, a stabilizáló gyakorlatok és a tanulás tudja megalapozni a valódi "építkezést"!
Ezek után jöjjön a "befőttesüveg" projekt és egy kérdés! Lehet-e "házilag" előre lépni?
A válaszom az, hogy "házimunka" (otthoni gyakorlás) nélkül létezhetetlen a fejlődés, de egyes esetekben a szakember felkeresése szintén a helyes önszeretet része!
Mit tehetek meg magamért?
Azok a tanácsok, hogy feküdj le időben, sportolj, adj hálát, légy becsületes és nagyvonalú, igazak. Ezek mellett azonban a konkrét tanulás sohasem kérdőjelezhető meg!
Mit tanulj?
Lehet könyveket olvasnod, majd azokat kijegyzetelheted. Videókat, blogokat is nézhetsz és azokkal hasonlóan járhatsz el. Nekem a telefonom van tele feljegyzésekkel. Lehet elmélyülnöd a hálaadásban és azt napi szokássá teheted. Megtervezheted a holnapi napodat és így hatékonyabbá válhatsz. Kereshetsz a neten önismereti tréningeket pl. pszichodráma, szomatodráma, családi önismeret, női kör, férfi klub, EMK. Ha magadat jobban megismered, könnyebben fogod szeretni és megbecsülni is! Ennek kiemelt része az önmagadnak való megbocsátás. És persze olyan teljesen hétköznapi, de roppant életteli dolgokat szintén megtehetsz, hogy pl. beletanulsz otthon a gyermeknevelésbe vagy éppen az édességek készítésébe. A rendszeres relaxáció, meditáció és imádkozás megtartó ereje pedig mindenfajta fejlődéshez kell. Akár ahhoz is, hogy leérettségizz vagy éppen befejezed az egyetemet.
A lelki béke és a (ön)bizalom megteremtése az elsődleges cél, amihez néhányszor fel kell tépni a fájdalmakat, majd néven nevezve elengedni azokat.
A blogbejegyzésem végén egy kedves ismerősömtől kapott ajándékomat láthatod. Karácsonyra kaptam Tőle ezt a kis befőttesüveget - tele szebbnél szebb gondolatokkal és biztatásokkal. Az volt mellé írva, hogy ha rossz napom lesz, akkor válasszak egy cetlit. Nagyon megörültem ennek a személyes meglepetésnek, mert azt éreztem, hogy figyelnek rám. Köszönöm Timi!
Igen, emlékeztetni kell magunkat arra, hogy jót érdemlünk és képesek vagyunk a tanulásra!
Lopd el ezt az ötletet, és készíts Te is hasonló inspiráló "befőttet" - magadnak vagy másnak ajándékba! Bátran használd fel ehhez a Motivációs idézetek a mindennapokra című blogbejegyzésem tartalmát!
Mindenki azt kapja meg az életben, amit elég bátor kérni. (Oprah Winfrey)
Higgy magadban!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- Önzetlenségből jeles
- Gyógyulás az elfogadás által
- Te vagy a karácsonyi ajándék
- A legegyszerűbb "méregtelenítő" eszközöd a hálaadás
- Laosz tanítása az elengedésről
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
Öt évvel ezelőtt szülinapi ajándékba kaptam ezt a tortát. Annyira ízlett, hogy a sütését azonnal "tesztelni" szerettem volna. Korábban sohasem kóstoltam.
Hozzávalók a "piskótához":
A tojásfehérjét kemény habbá verem. A sárgáját a cukorral kikeverem. Az összes többi hozzávalót lapáttal beleforgatom, majd végül a felvert tojásfehérjét hozzáadom. A krémet sokáig kevergetni nem szabad, mert levegős lesz és be fog sütés közben repedezni. Persze a végén majd arra is lesz étcsokis "kozmetika"!
Remélem kedvet szereztem ehhez az egyszerű és egyben finom édesség elkészítéséhez! Számos módon és "betéttel" pl. Nutellával megvalósítható a torta! Szerintem a citrom leve vagy héja fontos adalék, ne hagyd ki! 
A Csillag születik film kapcsán, ami először az eszembe jutott, hogy egyáltalán tudjuk-e, kibe szeretünk bele. Félek, hogy nem. Az egyik kolléganőm a közös előadásunkon úgy fogalmazott, hogy ha a kezdetekkor nem lenne szerelem, nem bírnánk ki egymást. Amikor ezt mondta, majdnem leszédültem a székről. Azóta is többször az eszembe jutott. Igen, sok igazság van ebben. Ahogyan abban a meglátásban szintén, hogy nemcsak a másikba "kell" beleszeretnünk, hanem magába a kapcsolatunkba. Az persze munkás! Azért tenni kell, sőt "megbocsátani" és elfogadni a realitásokat...
2017 augusztusában jött elém az az ötlet, hogy a rendszeres 
Persze. A blogolás 5 lépésében fogok majd arról írni, hogy a saját közönségem olvas engem, de nem jelez vissza. Ez segített különben abban, hogy tisztázzam magamban, hogy mit, miért teszek. Ha ironikus akarnék lenni, akkor "grafomán" vagyok, de inkább az a szimpla igazság, hogy könnyedséget érzek írás közben. Élvezem! Ez az elején egyáltalán nem így volt. Bár három nyomtatott könyvön vagyok túl, de a blogolás tett gyakorlottá. Tulajdonképpen észrevétlenül megszületett bennem az öröm. 
Elsőként az országban, Kiskunfélegyházán avatták fel az Alsótemetőben a szervdonorok emlékhelyét (a ravatalozónál).
A szervdonorok emlékművének felavatása előtt Csányi József polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd Dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatója tartott érdekes, lendületes, ugyanakkor "felébresztő" előadást. Megérintett annak az igazságnak az őszinte kimondása, hogy az agyhalál állapotában tulajdonképpen a beteg már halott... Fájt ezt hallanom az ott ülő szervdonorok hozzátartozói miatt. Ennek ellenére köszönet a nyíltságért! A doktor urat követte Berente Judit előadása, aki nemcsak a Magyar Szervátültetettek Szövetségének Elnöke, hanem maga is transzplantált vesével él. Megfogott az az őszinteség, szeretet és hitelesség, amely az elnöknőből áradt! Nem tudtam korábban arról sem, hogy a szervátültetetteknek lenne szervezett sportélete, sőt milyen szép eredményekkel rendelkeznek. Talán a legmeghatóbb ezen a napon számomra az volt, amikor kiderült az egyik sportverseny "Donorod veled fut" szlogenje.
Kívánok ezzel a blogbejegyzéssel minden szervdonor hozzátartozójának, illetve az éppen gyászt megélő személyeknek erőt és megtartó szeretetet a hiányuk elfogadásához! A transzplantáltaknak pedig lendületet és életörömöt a szervdonorokon keresztül kapott lehetőség megragadásához!
Havi rendszerességgel találkozom olyan édesanyákkal és édesapákkal, akik a gyermekeiken keresztül sakkban vannak tartva. Egyesek élő halottként kerülnek elém vagy olyan fokú kilátástalanságban és tehetetlenségben, amely bénulttá teszi őket. Nemcsak a gondolkodás és az érzelmek szintjén törnek össze, hanem kevés erejük marad arra, hogy pl. válás esetén, a láthatás ideje alatt megtegyék mindazt, ami a feladatuk lenne...
Az apa a következő találkozásunkkor kisimult arccal jött és többször megismételte az előbb kiemelt mondatomat. Később rendeződtek a nehézségeik, én pedig egy életre megtanultam ezt a "definíciót", ami különben a manipulációk feloldásában szintén jól tud jönni! Aki ugyanis megérti, hogy a gyermekének az a jó, ha többen szeretik, engedékenyebbé tud válni! 
Jöjjön két példa! (Az anonimitás miatt több családból raktam össze a történeteket, és természetesen változtattam a sztorikon.)
Ha viszont vállalom a felelősségemet, akkor képviselem az érdekeit, közben pedig hagyom, hogy a gyermek gyermek lehessen! Ez minimum!
